Fülszöveg:
„Vigyázat! Cselekményleírást
tartalmaz.
„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít
így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan
méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy
halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös.
Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy
Elizabethé.”
„Azon a nyáron, amikor elmentem
Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború
miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra
emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a
könyvben.”
„Leginkább Edmond miatt változott meg
minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”
Daisyt, míg apja rémes, új felesége
gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a
másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik
cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik
felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond.
Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború,
amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem
kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében…”
Kiadó: Európa könyvkiadó
Kiadás éve: 2013.
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Eredeti címe: How I live Now
Borító: átlagos
Helyszín: főképp Anglia
Történetünk főszereplői gyerekek, akik a történet folyamán
kénytelenek gyorsan fölnőni. Szó esik benne háborúról, fájdalomról,
veszteségről, halálról, szerelemről két gyerek között, ragaszkodásról,
kötődésről, reményről és küzdelemről.
A történet szereplői sokrétűek.
Elizabeth/Daisy: egy tizenöt éves összezavarodott lány, aki
rengeteg problémával küzd, s nehezen dolgozza fel a múltat. Rengeteg
kimondatlan kérdése van, ez sokszor elszomorítja. Amikor a kérdésekkel
előhozakodna, elbátortalanodik. Éhezteti magát, amivel kiborítja a környezetét.
Ekkor apja és mostohája száműzi őt az Angliában élő rokonokhoz.
Penn néni: Daisy édesanyjának testvére. Kedves asszony,
igyekszik megkönnyíteni a lány farmon tartózkodását, és próbál minél több
információt adni az édesanyjáról, hogy a kimondatlan kérdésekre választ adjon.
Rengeteget dolgozik, s ő már érzi a háború előszelét.
Négy gyermeke van, akiket önállóságra nevelt.
Osbert: a legidősebb fiú (16 éves). Úgy gondolja, legidősebb
lévén anyjuk elutazása után ő a főnök. Eléggé kívülálló, bár törődik a
családjával, jobban érdeklik a hírek, a háború.
Isaac és Edmond ikrek. 14 évesek, azt hinné az olvasó, hogy nagyon
különbözőek, de nem így van. Külsőleg szinte egyformák, a szemük színe eltérő.
Isaac szeme zöld, míg Edmondé szürke akár az ég. Beszéd nélkül is megértik
egymást, jó testvérek. Elég gyakran vannak egy véleményen, még ha ezt nem is
nagyon ismerik el.
Amikor Daisy először találkozik Edmonddal, egy menhelyi
kutyához hasonlítja. Aranyos, bizakodó, s van benne tartás.
Isaac titokzatos és tartózkodó, az állatokkal odaadó és
élénk. Ritkán beszél, de viselkedése sokat mondó.
A legkisebb gyermek Piper. A történet kezdetén még csak
kilenc éves, de ő gondoskodik többnyire az élelemről. Kedves, szeretnivaló
karakter.
Edmond és Daisy között különleges kapcsolat alakul ki. Bár
unokatestvérek, ennek ez nem szab közöttük gátat. Először furcsálltam, ám
tovább olvasva végül már annyira nem volt zavaró. Igyekeztem erről a kapocsról
megfeledkezni, s csak a bimbódzó tini szerelmet figyelembe venni.
Miután kirobban a háború, lezárják a reptereket. Penn néni
Oslóban reked, a gyerekek pedig magukra maradnak a farmon. Összetartó kis
csapat kovácsolódik belőlük, kivéve talán Osbertet, akit minden más jobban
foglalkoztat. Daisy, Edmond, Isaac és Piper nagyszerűen kijönnek egymással, s
igyekszenek önellátóak lenni. Gondoskodnak a ház körüli munkákról, ellátják az
állatokat, gondozzák a kertet, és egy bulinak fogják fel még az elején a
történteket. Úgy érzik, őket nem éri el a háború, hiszen Anglia egy nagyon
eldugott helyén laknak. Sajnos másképp alakul. A háború egyre magasabb
méreteket ölt, s a gyerekeket elszakítják egymástól. Piper és Daisy a McEvoy
családhoz kerül, s viszonylag jól élnek, de csak az jár a fejükben, hogy újra
Edmondékkal lehessenek.
Dolgoznak, és napról napra próbálják feldolgozni és túlélni
a történteket. A könyv Daisy szempontjából mutatja az eseményeket, így túl
sokat a fiúkról nem tudhatunk meg, csak a történet végén.
Ezalatt az idő alatt több szereplővel is megismerkedhetünk.
Elena lesz Daisy új barátnője, akivel megoszthatja a
gondjait, gondolatait. Igazán erős teremtés, kedves és humoros.
Nagy szerepe van még a történetben egy Baz nevű katonának
is, aki szívén viseli a lányok sorsát. A kedvence Piper, mert a kilenc éves
kislány ártatlan és csillogó tekintetével mindenkit megbabonáz. Baz nagyon jó
szívű ember, a katonák közül azt hiszem ő a kedvenc karakterem.
A 191. oldalon fakadtam először sírva, mert ekkor már
túlfeszült az a bizonyos húr, amit az érzelmek pengettek, s eluralkodott bennem
a könyvet olvasva a kétségbeesés, hogy vajon miként lesz a befejezés, hiszen a
könyvet fogva éreztem, már nem sok van hátra.
Spoiler:
Ekkor már hat év telt el, hogy utoljára látta Daisy Piper-t.
Megható viszontlátásnak lehet az olvasó tanúja, s megtudjuk, hogy mi történt a
kimaradt idő alatt a többiekkel. Piper szinte kész nő lett, barátja van, akit
Jonathannak hívnak és orvostanhallgató. Rendes, kedves, jószívű fiú, törődik és
féltve óvja Piper-t.
Minden szereplő átélt sok szörnyűséget, amit sokszor ép
ésszel felfogni is lehetetlen, de Edmond volt közülük az, aki a legtöbb dolgot
látta, tapasztalta, s ez örökre megváltoztatta. Bár pozitívan zárul a
cselekmények sorozata, számomra mégsem volt igazán pozitív a végkifejlet.
Megrázó, sokkoló, fájdalmas, megható történetet kap az olvasó, ami igazán
hatással van mindenkire.
A könyv megjelenésével egy időben mutatták be a moziban a
könyvből készült filmet.
Kiknek ajánlanám ezt a könyvet? Azoknak a felnőtt
olvasóknak, akik nem feltétlenül happy end-re vágynak egy könyvben, s
megbirkóznak a könyv által keltett érzelemdömpinggel.
Az Európa kiadó sajtóanyaga a könyvvel kapcsolatban:
„ „Nem akartam, hogy a
regényem karakterei könnyű és jól ismert szerepeket játsszanak csak azért, hogy
mindenki elfogadhatónak tartsa őket” – nyilatkozta Meg Rosoff, aki regényében
több tabutémát is megjelenít: a szerelmi szál unokatestvérek között szövődik,
valamint Rosoff képes minden kioktatás nélkül, mégis érzékenyen beszélni Daisy
étkezési zavarairól. Különös, milyen jól megférnek a sokszor hátborzongatóan
valósághű és racionális sorokkal a főhősök paranormális képességei (Daisy
unokatestvérei közül ki az emberek gondolatait „hallja”, ki az állatokkal képes
„kommunikálni”), mégis ezekből együtt áll össze a Majd újra lesz nyár
különös, keserédes, nagyon is hiteles története egy országról, amelyet feldúl a
háború, és kamaszokról, akiknek túl kell lépniük saját magukon és a saját
keserűségeiken ahhoz, hogy felnőtté váljanak.„
Pontozás: 10/9
