Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Benyák Zoltán (Budapest, 1976. június 4.) magyar író. Leginkább fantasy és szürrealista témájú munkáiról ismert.

A 2000-es évek közepén kezdett publikálni. Főként regény és novella műfajában alkot. Emberközpontú, lélektani témái és fantasztikus hangulatai felismerhetővé teszik stílusát.

Tatabányán él, első novellája 1997-ben jelent meg a Solaria internetes magazinban. 2004-ben szerzett mérnöki diplomát, az ezután következő évektől rendszeresen publikál. Írásai az Újgalaxis jelenteti meg. 2006-ban megnyeri az Ankh egyház novellapályázatát. Ezekben az években végzi el a Magyar Író Akadémia szemináriumait. Álnéven 2007-ben jelenik meg első regénye a Veszett lelkek városa az Agenda Kiadó gondozásában. 2008-ban a Kvartett című regényért Zsoldos Péter díjra jelölik. 2011-ben más írókkal közösen jelenteti meg a Pokoli Szimfóniák című novelláskötetet. 2012-ben először publikál saját néven, egy történelmi művet, A háború gyermekét, amit a Historium kiadó jelentet meg. Ezt követi ebben az évben az Ars Fatalis című regénye, amiben a hétköznapokat ruházza fel csodával. A regényt jelölték KIMTE egyesület Magyar Fantasy díjára. 2013-ban Az idő bolondjai regény következik, ami abban az évben el is nyeri a Magyar Könyvek Viadalának Szépirodalmi díját. 2014 egy realista regényt hoz, a Csavargók dalát, amiben három hontalan talál egy szemétbe dobott csecsemőt.

Utolsó írásában a másvilágra kalauzolja merészebb olvasóit egy rendhagyó történetben, A nagy Illúzióban!

„Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa.

Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.

De az életének ezzel még koránt sincs vége.

A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit.

Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál.

A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.”

Kiadja: Athenaeum kiadó

Megjelenés időpontja: 2016. március 3.

ISBN: 978-963-293-523-2

Oldalszám: 352

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak! Élmény volt.

A könyv egy Poe idézettel indít, majd megismerkedhetünk Tom Pastor karakterével. A történet érdekesen indul, s rögtön egy olyan képet vetít az olvasó elé az író, ami felkelti a szunnyadó erőt. :)

 „…olykor nem hiszel majd a saját szemednek. Azt gondolod majd, hogy megőrültél. Kételkedsz az elméd épségében. És mikor azt hiszed, hogy nem lesz már ennél elképesztőbb, akkor kiderül, hogy mégis.”

A fentebbi idézet egy sivatag közepén található, vezeték nélküli elhagyatott telefonfülkében lezajló beszélgetésben hangzott el. Azon kívül, hogy hatalmas igazság van abban, hogy történhetnek az emberrel hihetetlen dolgok, utal a történetünk cselekményére is.

Már az elején magával ragadott a Nina és Tom közötti párbeszédek szellemessége.

„– Jobb már? – kérdezte Nina.– Jobb.– Okés! Akkor figyeljél! A játék neve haláli adok-kapok.A lényeg, hogy elárulok egy titkot magamról, mire te is így teszel. Ne is próbálj meg hazudni! Ne feledd, nő vagyok! Nem tudok állva brunyálni, de cserébe ezer mérföldről megérzem, ha egy férfi hazudik. Ne erőlködj! Csak mondj bármit, amit elő tudsz rántani a fejedből. Nos? Benne vagy egy menetben?– Van más választásom?– Kereshetsz másik révészt. Bár ilyen jót úgysem találsz.”

Az útjuk során Tom elég sok dologra visszaemlékszik, persze ehhez segítséget is kap egy-egy fura szerzettől, mint például dr. Hugo, aki nem orvos, vagy a kedvenc színésznőjétől Betty-től, aki bölcsességéről tanúbizonyságot is tett. 

 Ahogy Benyák Zoltán ábrázolja az emberi jellemet, az esendőséget és az élet buktatóit, az mesteri. A karaktereiről lassan adagolja az információt, s igyekszik az ok-okozatra rámutatni Tom Pastor életútján. Nagyon tetszett, hogy nem akart egy édes-nyálas, tökéletes emberekkel teli történetet letuszkolni az ember torkán, igyekezett inkább az emberi sors árnyvonalait is bemutatni. Amikor Tom lányának, Lily-nek a sorsáról mesélt, az brutális volt. Igazságtalanságnak éreztem, hogy így alakult. Aztán jött a túlvilági rész, és minden elkezdett helyrepakolódni bennem. Már annyi verziót olvastam arról, hogy mi vár az emberre a halála után, hogy igazán érdeklődve figyeltem, mit is hoz ki az író a történetéből. Sokkal többet, mint reméltem. Egyre jobban megismerhettük Tomot, Ninát, Lily-t, s persze a mellékszereplőket, akik egy kicsit színesebbé teszik a történetet.

Voltak komor hangulatú, ijesztő helyszínek és történések Tom utazása alatt, de voltak olyanok is, amik mosolyt csaltak az arcomra olvasás közben. Szerettem, hogy a Papírhősök című festménye megelevenedett a túlvilágon, ezzel is utalva a munkásságára.

Kedvenc részeim azokhoz a pillanatokhoz köthetőek, amikor Lily vagy Lily naplója kerül szóba, s persze nem utolsó sorban Van Gogh cica. Annyi érzelem, gondolat tükröződik olyankor vissza, pedig a történetben Lil’ csak egy tizenöt éves kamasz, aki rövid élete alatt rengeteg negatív dolgot tapasztalt meg.  

Persze voltak benne olyan fordulatok, amikre végképp nem számítottam, s talán pont ezek miatt lett kerek egész. Fény derül Tom Pastor életének bizonyos szakaszaira, emlékek idéződnek fel, a régmúlt újra bekopog az ajtónkon, és olyan dolgok változnak, amikről soha nem hittük volna.

A történet egésze kedvemre való volt, ám mégis az utolsó részek, - amikor Lily, Nina, Tom és Van Gogh együtt „élt” a szigeti házban - váltak igazán a kedvencemmé. Nina és Tom egymásra találása, Lily és az apja kutakodása a pincében a poros emlékek között, a nosztalgiázás, a hangulat… minden első osztályú volt. S ami különösen jó volt, hogy mindig volt valami, amitől a tetőfokára hágott a hangulat, s izgultam, hogy mi lesz a végkifejlet. Bár éreztem, hogy az alap búskomorság mellett erős mondanivalója is van a történetnek, szükségét éreztem annak, hogy valami pozitív élménnyel zárjam az olvasást.

Szerettem azt, ahonnan elindult a történet, s még jobban azt, amivé lett. Benyák Zoltántól ez volt az első könyv, amit olvastam, de nem az utolsó. Újabb magyar szerző, aki a könyveivel lebilincseli az olvasót.

Pontozás: 10/10

Lisa Kleypas vs. James Patterson – Gabrielle Charbonnet

Tudom, a bejegyzés címe meglepő, de mindjárt megértitek, hogy miért is kapta ezt.

Az elmúlt napokban két könyvet olvastam el. Az egyik Lisa Kleypas: Karácsonyéj a Péntek kikötőben, a másik pedig nem más, mint James Patterson – Gabrielle Charbonnet: Máris hiányzol című regénye. Több közös vonás is van a két regény között. Mindkettő romantikus, másról is szólnak, nem csak a romantikáról, van mondanivalójuk, s mindkettőből készült film is. Ráadásul mindkettőnél a filmet láttam először. Talán ezek miatt a hasonlóságok miatt kapnak most közös bejegyzést.

Karácsonyéj a Péntek kikötőben fülszöveg:

'EGY KISLÁNYNAK CSALÁD KELLENE 

Egy esőtől síkos éjszakán a hatéves Holly elvesztette az egyetlen embert, aki addig gondoskodott róla: szeretett édesanyját, Victoriát. Azóta egy szót sem szól.

EGY SZÓLÓ FÉRFINAK FELESÉG KELLENE

Mark Nolannak mi sem hiányzott kevésbé, mint egy hatéves kislány. Hamarosan mégis ráébred: bármire kész lenne, hogy a gyermek életét újra teljessé tegye. A húga végrendelete megmondta, mit kell tennie: Senki sem jöhet szóba, csak te. Kezdetnek csak szeressed. A többi majd jön magától.

NÉHA CSAK EGY KIS VARÁZSLAT HIÁNYZIK…

Miután Maggie Conroy egy év házasság után elvesztette a férjét, nem hisz benne, hogy újra szerelemre találhat. Annál inkább hisz a képzelet varázserejében. Amióta játékboltot vezet, abban élhet, amit szeret. És amikor összetalálkozik Holly Nolannal, egy olyan kislányt lát maga előtt, akinek nagyon hiányzik egy kis varázslat.

HOGY VALÓRA VÁLJANAK AZ ÁLMOK

Három magányos ember. Három válaszúthoz érkezett élet. Három ember, akik hamarosan megtapasztalhatják, hogy karácsonykor bármi lehetséges, hogy ilyenkor a kívánságok mintha maguktól válnának valóra.

Lisa Kleypas 34 regény szerzője és számos díj nyertese.

Kritikusai a női lélek rejtelmeinek egyik legnagyobb ismerőjeként ünneplik a szerzőt."

Vélemény: Szerettem a regényt, de nem tudtam bizonyos dolgoktól elvonatkoztatni. Ezt azt hiszem, a moly-os bejegyzésemben összefoglaltam, úgyhogy lássuk, mik is voltak azok:

Nem értem, hogy a címben a helységnevet miért kellett lefordítani? Magában a történetben nincs lefordítva a helységnév, mindenhol Friday Harbor szerepel, akkor a címben miért kellett? Amúgy se szoktunk helységneveket lefordítani. Rigolya vagy sem, erre allergiás vagyok. (Bár tekintve hogy Ulpius… azt hiszem nem meglepő.)

Azok közé az emberek közé tartozom, akik a könyvből készített filmet látták először, így többször felsóhajtottam, hogy „Ó, mennyire más! :( ” Imádom a filmet, de a könyvet elolvasva rá kellett jönnöm, hogy teljesen kiforgatták a történetet. Rengeteg eltérés volt, amin fennakadtam. Biztos láttátok azt a képet az interneten, amin moziban ül a könyvmoly, és felkiált, hogy nem is olyan színű a haja a főszereplőnek… Na most én is így voltam. 

A filmben a főhősnőnk szőke, a könyvben viszont vörös. A filmben cserbenhagyja a vőlegénye és utána nyit játékboltot, míg a könyvben a férje halála után nyitotta az üzletet. 

Vagy épp a főhősünk, Mark karaktere körül a katyvaszok. Mark a filmben a legifjabb testvér volt, a történetünkben a legidősebb. A testvére Alex kutató volt a filmben és egyedülálló, ott élt a testvéreivel, míg a könyvben nős volt és totál más foglalkozású. 

Vagy épp a játékboltos cselekmények, amikor Mark bevitte Holly-t. A filmben varázspálcát kapott, a könyvben meg kagylóhéjat. Van akinek ez apróság, de legyünk már szöveghűek... 

És ezek csak olyan apróságok, amik tényleg nagyon szemet szúrnak. Nem tudom, hogy egyes eltérések nem-e fordításból adódnak, mert az eredeti angol szöveget nem láttam, de akár az, akár a filmkészítők variálása, ez így most jócskán okozott meglepetéseket. 

A történet maga aranyos, Holly kedvenc volt, Mark és Maggie álompár, Scott és Alex bácsi jó nagybácsik, szóval igazi családi történet, ami azt mutatja be, mennyi minden változik az ember életébe, ha hirtelen egy árván maradt gyerekről kell gondoskodnunk. A szülői lét „buktatói” és örömei, gyász feldolgozás és emellett a párkapcsolat útvesztői, mind-mind részese a történetnek. A karakterek kidolgozottak, kedvelhetőek.

Máris hiányzol fülszöveg: "Jane Margaux magányos kislány. Édesanyja, a rendkívül sikeres és mindenható Broadway-producer, mindössze hetente egyszer szakít rá időt: vasárnaponként elmennek fagylaltozni, majd megcsodálják az ékszereket a Tiffanyban. Jane-nek csak egyetlen barátja van, a jóképű, jó humorú, a harmincas éveiben járó Michael. A férfi tökéletes. Ám a kislányon kívül senki sem látja és nem is hisz a létezésében. Michael azonban nem maradhat örökké vele, a kilencedik születésnapján elhagyja Jane-t, megígérve, hogy a kis barátnője hamarosan elfelejti őt. Mert a képzeletbeli barátoknak ez a sorsuk. Jane azonban sosem felejti el. És két évtized múltával is ugyanolyan magányos, mint gyermekként volt. Hiába lett belőle sikeres drámaíró, az anyja továbbra is zsarnok módon rátelepszik az életére. Aztán egy napon találkozik valakivel, aki jóképű, jó humorú és a harmincas éveiben jár. A férfi tökéletes. A neve – Michael… Felülmúl minden képzeletet, hogy miért kell a két fiatalnak újra találkoznia ebben a nem mindennapi történetben. 

A világ legsikeresebb írójának számító James Patterson váratlan események és megkapó érzelmi fordulatok sorával mutatja meg a szeretet időtlen és lehetetlent nem ismerő erejét."

Véleményezés: Elejétől a végéig imádtam, mondhatni megvett kilóra. A történet sziporkázó, a karakterek aranyosak, élettel teliek és humorosak, ugyanakkor bőven adnak az embernek gondolkodni valót. A cselekmény nem egysíkú és unalmas, hanem érdekes és magával ragadó. Tudni kell, hogy láttam filmen, amiről most azonnal elmondhatom, hogy bár tetszett (szerettem a szereplőválasztást), még csak alsó-hangon sem éri el a könyv szintjét. Újabb bizonyíték, hogy a könyv sokkal mélyebb és sokkal többet ad! Imádtam a jeleneteket, az elképesztő eseményeket, sírós és nevetős cselekmények váltakozását, hogy olvasás közben tényleg egyszer fent, egyszer lent voltam. Imádtam a karaktereket, a kidolgozottságot, a történet milyenségét, és hogy egyaránt hatott a fantáziámra és az érzéseimre. 

Egy történet a gyerekkorról, barátságról, elválásról, a felnőtté válásról, a kapcsolatokról, szerelemről és minden egyéb érzésről, amit megtapasztalhat az ember. 

Még csak most fejeztem be a könyvet, de hogy stílusos legyek: máris hiányzik. :) 

Két könyv, amiből film is készült, mindkettőt szerettem könyvként is, filmként is, de abszolút a Máris hiányzol lett a könyvek közül a kedvenc. Szóval, hogy pontozzam is őket, Kleypas története 10/9, míg a Patterson-Charbonnet párosé 10/10. :) Mindkettőt meleg szívvel ajánlom mindenkinek, ám ha tehetitek, először olvassátok a könyvet, s csak utána nézzétek meg a filmet.

Rachel Gibson: Szerelmi katasztrófák (Hokisok 4.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

„ELSŐ KATASZTRÓFA: FÉRFIAK 

Faith Duffy nehéz kamaszkor és nagy pofára esések árán tanulta meg, hogy a szerelemben nem szabad hinni, mégis egy nagyon gazdag és nagyon öreg férfi tökéletes társa lett. A férfi halála után azonban nem maradt neki más, csak a társtalanság és a magányos éjjelek. No meg egy nagy halom pénz és egy profi jégkorongcsapat. Pedig Faith nem is szereti a hokit!

MÁSODIK KATASZTRÓFA: SZENVEDÉLY 

Ty Savage-ot a halálos vonzereje és még halálosabb jobb horga méltán teszi az amerikai és kanadai a hokirajongók kedvencévé. A játékos szeme előtt azonban csak egyetlen cél lebeg: megnyerni a Stanley-kupát. Nagyon nem vágyik rá, hogy egy buta liba keresztülhúzza a számításait.

HARMADIK KATASZTRÓFA: SZERELEM 

Faith és Ty első látásra megutálják egymást, mégsem tudnak szabadulni a másiktól. Egy gyenge pillanatban engednek a kíváncsiságnak, és kiderül, hogy Ty több mint amennyit az izmos test és a profizmus látni enged, és Faith sem az a buta ex-playmate. Viszonyról azonban szó sem lehet, ha pedig még egymásba is szeretnének, az kész katasztrófa lenne!”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Tervezett megjelenés: 2016.02.04.

Fordításul szolgáló mű: Rachel Gibson: True Love and Other Disasters

Fordította: Bottka Sándor Mátyás

ISBN: 978-963-293-522-5

Oldalszám: 280

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!

Amint azt már megszokhattuk, Rachel Gibson sziporkázó stílussal örvendezteti meg az olvasóit. Ez a történet a Hokisok sorozat negyedik része, ám különálló történetként is megállja a helyét.

Az első részben (Jégbe zárt szívek) a mindig macho hokicsapat kapitány, John Kowalsky, valamint a mindig elragadó Georgeanne áll a történet középpontjában. Megismerkedésük nem mindennapi, amit szigorúan csak azért említek meg, mert Georgeanne az első részben meglépett egy esküvőről (a sajátja lett volna), ahol egy bizonyos öregúr lett volna a vőlegény, s ennek az öregúrnak a halálhírével indít a negyedik kötet.

A második részben (Jane vékony jégen táncol) Luc Martineau csodakapus (aki azt hiszi, hogy mindent jobban tud) került szembe Jane Alcott-tal, amiért nem győzök az írónőnek hálás lenni, mert végignevettem a történetet. Hihetetlen karaktereket vonultatott fel, eszméletlen jó cselekménnyel, amin tényleg jól ki tud kapcsolódni az ember lánya. Ráadásul jó sok hokis rész volt a könyvben!

A harmadik részben (Valentin-nap és egyéb őrültségek) Rob Sutter ex jéghokis fenegyerek találkozott Kate Hamiltonnal, és ismét egy fergeteges humorú, könnyed romantikus történetet kaptunk. Rob igazi férfi, kár hogy a hokis múltba nem kaptunk nagyobb betekintést.

Ami összeköti a történeteket, az a hoki, meg egy-két szereplő visszatérése, megemlítése.

 

Na és most lássuk, mi is történt a negyedik kötetben. :)

 

Virgil Duffy halálát követően az ifjú özvegy kapott bőven hideget és meleget. Már az elején megkedveltem Faith-t, és sajnáltam azért, mert sűrűn bántották a feltételezett múltja és döntései miatt. Hosszú szőke hajával, zöld szemével, modell külsejével amúgy is kitűnt az emberek közül, ám playmate múltja és az ötven éves korkülönbség, ami Virgil és közte volt szintén okot adott arra, hogy alaposan megbámulják és megbélyegezzék. Miután megörökölte a hokicsapatot, a sajtó kedvenc célpontjává vált.

Azt hiszem, ez tényleg jellemző az emberekre. Előbb ítélnek, mint hogy beleképzelnék magukat a másik helyébe és ismernék meg a tényeket. Inkább rossz fényben tüntetik fel az embert, mintsem belássák, hogy senki sem tökéletes.

Tyson Savage, a Seattle Chinooks jégkorongcsapatának a kapitánya először Virgil temetésének napján beszélt Faith-el, s akkor még ő maga is beskatulyázta a lányt. Ty Savage, akinek a nevét először én is tévesen ejtettem ki, - nem tudván a francia hangzásról (Nem Szevidzs hanem Szávázs) – harmincöt éves, 190 cm magas, 108kg, kék szemű, borostás férfi. Karakterét tekintve személy szerint én a nagyon kedvelem kategóriába soroltam. Igaz, hogy morgós volt az elején, de igaz rá az a mondás, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Ráadásul fergeteges humorérzéke volt, amit azért egyszer-kétszer megvillantott.

Az első kedvenc jelenetem a hatodik fejezetben található fotózás. Egyrészt a témája, másrészt pedig a kivitelezése miatt csillagos ötöst adtam rá kapásból. Láttam magam előtt a szájkarate minden mozzanatát, a reakciókat, szóval igen hatásosan írta le az írónő.

Jules karaktere (Faith tanácsadója) fantasztikus volt. A szövegén meg az öltözékén mindig visítva röhögtem (amire nagy szüksége is van az embernek néhanapján…). Azt hiszem Ty után ő a kedvenc karakterem. Elmagyarázta Faith-nek a hoki szabályait, mindenben tanácsot adott neki, ráadásul még barátok is lettek. Viszont Faith anyukáját nem igazán csíptem. Bár az roppant vicces volt, amikor Faith az otthonában, a nappali kellős közepén kapta rajta a kedves mamát. :D Na jó, azért amikor tanácsot adott a lánynak, azért aranyos volt.

Ahogy haladtunk a történetbe, rengeteg zenét megemlítettek, úgyhogy olvasás közben zenehallgatással múlattam az időt (még jó, hogy a telefon is játszik mp3-at). A 111. oldalon például az egyik személyes kedvencemet említették, ami nem más, mint U2 – With or without you (veled vagy nélküled) című slágere. Szerintem hatalmas zene, szóval miközben tovább olvassátok a bejegyzésem, szerintem hallgassátok is meg. :)

 Amit az előző kötetből hiányoltam (sok-sok hoki téma), azt most bőven megkaptam, bár minden kívánságom így teljesülne! :)

A történet magával ragadó, vicces, néhol forró és szexi (a 13. fejezetnél pl.), máskor komolyabb, de mindenképp nyerő, ha kikapcsolódásra, gondolatterelésre van szükséged. Ahogy Faith története, múltja szépen lassan felszínre tör, és megmutatja a valódi, hamisíthatatlan Faith Duffy-t, s közben Ty karakterét is jobban megismerhetjük, az egyszerűen szuper. Az írónő pont jókor és jó helyen, kellő mennyiségben adagolja az információkat, ennek köszönhetően soha nem unatkozunk a könyv olvasása közben. Imádtam az első betűtől az utolsóig. Rengeteget nevettem a szópárbajokon, a csapattagok viselkedésén, a sok-sok szeretnivaló karakteren, az esetlen helyzeteken. Azt hiszem a hokis sorozat legjobb kötetéhez van szerencsénk! (Eddig!) Köszönöm Rachel Gibsonnak a fáradhatatlan munkáját, aminek köszönhetően a hoki alapjait tényleg megismerheti a könyveken keresztül az olvasó (már ha nem ismeri… :D ), valamint a sok vidám és forró jelenetet, mert ez a hármas garantáltan szórakoztatja az olvasóközönséget. S nem utolsó sorban köszönöm az Athenaeum kiadónak, hogy még megjelenés előtt olvashattam a történetet, mert már nagyon türelmetlenül vártam. :) Hálásan köszönöm, újabb kedvenccel gazdagodtam!

Pontozás: 10/10

Nyereményjáték Eredményhirdetés!

Sziasztok, szép estét kívánok mindenkinek!

Először is szeretném megköszönni, hogy ennyien jelentkeztetek a játékra! :) Rengeteg jó könyvet ajánlottatok, volt amit már én is olvastam, ám sok új ajánlattal is találkoztam, tehát lesz miből csemegéznem a jövőre nézve. :) 

A sorsolás most is a random.org oldalán történt, mindkét lista első helyén álló név a nyertes. 

Orbán János Dénes: A Swedenborg kávéház című könyvét 24 személy szerette volna megnyerni, akinek pedig sikerült nem más, mint Würzel Gabriella! Gratulálok! Email-ben megkereslek a postázással kapcsolatban! 

Celia Rees: Vágyak évadja című könyvét pedig nem más nyerte, mint Virizlai Richárd! Gratulálok neked is. :) 28 főből neked kedvezett ma a szerencse. Email-ben veled is felveszem a kapcsolatot a könyv eljuttatásával kapcsolatban. :)

Aki nem nyert, az se csüggedjen, lesz még játék! :) 

JÁTÉK könyvért :)

Sziasztok!

Az előző játéknál megemlítettem, miszerint a 30.000 oldalmegjelenítésnél újabb játék következik. Nos, ma reggel az oldalmegjelenítés 30 023 volt.

 A játék nyereménye nem más, mint Orbán János Dénes: A Swedenborg kávéház című kötete (amit az Athenaeum kiadó jelentetett meg 2015-ben), illetve Celia Rees: Vágyak évadja című könyve. Ez azt is jelenti, hogy két nyertes lesz. 

Megkérek mindenkit, hogy csak az jelentkezzen a játékra, aki rendelkezik Magyarországon lévő lakcímmel, vagy megoldható hogy országon belül elpostázzam valakinek, aki eljuttatja neki (ahogy az előző játéknál volt rá példa). Nem kizárni akarok embereket, pusztán a külföldre való postázás horror sajnos. :( 

A jelentkezés az alábbiak szerint zajlik: 

Küldj egy email-t 2016.01.31. éjfélig az ariadne0603@gmail.com vagy az ariadne87@citromail.hu címre, aminek tárgya a "JÁTÉK könyvért" legyen. 

Az üzenetben írd meg: 

- a nevedet amivel a sorsoláson szeretnél részt venni

- melyik könyv sorsolásán szeretnél részt venni (akár mindkettőhöz jelentkezhetsz)

- valamint egy könyv szerzőjét és címét, amit te olvastál, és ajánlanál másoknak, s pár szóban írd meg, hogy miért. :) 

Ha ezt teljesíted, már be is kerülsz a sorsolásra várók kalapjába. 

Sorsolni 2016. február 1-én fogok, és legkésőbb este 19:00-ig felkerül a nyertes neve a blogra, valamint a facebook-os oldalra, amit itt érhettek el: https://www.facebook.com/ariadneolvasmanyai/

Köszönöm mindenkinek. 

S aki netán most nem nyerne se csüggedjen, lesz még játék. Legközelebb ami biztos, az a 35.000 megjelenítés, de lehet hogy spontán is rendezek majd nyereményjátékot. :)

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)

„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)”

Kiadta: Cartaphilus kiadó 2012-ben.

Fordításul szolgáló mű: Jojo Moyes: Me Before You

Fordította: Lányi Judit

Oldalszám: 488

ISBN: 978-963-266-278-7

Ezzel a könyvvel már szemezgetek egy ideje, s olvasatlanul is feltettem a kívánságlistámra, mert a fülszöveg alapján úgy éreztem, nekem ez kell! Most, hogy elolvastam, az a véleményem, hogy nem is fog arról a listáról lekerülni, míg fel nem hajtok egy saját példányt belőle. Ennél a regénynél határozottan értem, hogy a tetszési százaléka miért 96%. Még akkor is, ha nem ilyen véget kívántam, és rengeteget sírtam a könyv végén.

Rengeteg jó értékelést olvastam róla, köztük olyanoktól is, akiknek nagyon adok a véleményére, mert hasonló ízlésvilággal rendelkezünk, s talán ezért volt egy bizonyos drukk bennem, mert nem akartam csalódni. Nagy elvárásokkal érkeztem, s végül nem csalódtam, mert minőséget kaptam, még ha a végkifejlet nem is nekem kedvezett.

Első, amit megemlítenék ezzel a regénnyel kapcsolatban, hogy igen összetett karakterekkel rendelkezik, a cselekmény pedig folyamatos. Egy prológussal indít, amelyben az író elmeséli, mi történt Will Traynorral, majd szépen bemutatja Louisa karakterét. A megismerkedésük, a kezdeti elutasítás, ellenállás, vívódás, mind-mind átragad az olvasóra. Nagyon jól bemutatja az író, hogy a bizalmat bizony fel kell építeni, kemény munka és rengeteg türelem árán.

Ha jellemezni kellene, akkor azt mondanám, hogy szívszorító, súlyos olvasmány. Voltak benne kacagtató jelenetek, olyanok, amik egyszerűen csak mosolyt csaltak az ember arcára, annyira aranyosak. Viszont egész végig körüllengte az a feszült, szorongással és félelemmel teli szomorúság, ami az olvasót keményen kifacsarja.

Feszegeti az öngyilkosság témáját, mi a helyes és a helytelen. Van-e jogunk elítélni valakit, ha nem éltük át, azt, amit ő?

Én, mint „külsős”, először iszonyatosan haragudtam Will-re, hogy fel akarja adni. Végül átgondoltam, mérlegeltem, megértettem. Ettől függetlenül ugyanúgy dühös és keserű voltam a könyv utolsó szakaszánál. Annyira akartam, hogy valami csoda folytán ne így érjen véget. Az utolsó oldalakat már sírva olvastam. Elkeseredett és végtelenül szomorú voltam. Egyszerre csak úgy éreztem magam, mint ha én lennék Lou, s én veszítettem volna el Willt. 

Dráma a javából. Elgondolkodtató, szomorú, fájdalmas, ugyanakkor néhol vidám és szép.

Pontozás: 10/10 

Hogyan mondjam el neked...?! - párkapcsolati kibeszélőkönyv

Fülszöveg: Ez a könyv a tiétek. Nem helyettetek oldja meg a problémáitokat, hanem veletek. Csak ti látjátok, hát legyetek őszinték benne! Hisszük, hogy ki lehet mondani azt, ami a szívünket nyomja, és így máris egy lépéssel közelebb kerülünk a megoldáshoz. Segít, hogy ne legyenek elharapott félmondatok, félve elhallgatott és a szőnyeg alá söpört, ott tornyosodó sérelmek. Hogy vissza lehet találni oda, ami miatt egymásba szerettetek, csak annyi minden nehezíti meg azt a legnehezebb társasjátékot, amit úgy hívnak: kapcsolat. Segít, hogy megfogalmazhassátok a gondolataitokat, és el is tudjátok mondani a társatoknak. Hiszen szeretitek egymást, csak olyan sokszor szembesültök azzal, hogy a legnagyobb gond az: „Hogyan mondjam el neked…?!”

Kiadó: Athenaeum

Megjelenés: 2016.01.15

ISBN: 978-963-293-5249

Oldal: 96

Koncepció: Csapody Kinga

Borító: Földi Andrea

A borító nem túlhivalkodó, mégis figyelemfelkeltő.

Mint azt már bizonyára sokan tudják, nem minden nap telik a rózsaszín felhők között lebegve, vannak bizony hullámvölgyek is szép számmal az ember életében, amivel valahogy meg kell birkózni. Van, hogy padlóra kerülünk, és nem tudjuk igazán, hogyan is állhatnánk fel onnan, ám segítséget sem szeretnénk kérni. Ennek megoldásaképp jöttek először létre a segítő könyvek, amik tanácsokkal látják el az olvasót, hogy miképp is tudnának megbirkózni a mindennapi életben felmerülő problémákkal.

Ez a könyv is hasonló, mint a fent említett segítő könyvek.

A párkapcsolatban és úgy nagy általában a mindennapi életben felmerülő problémák megoldásához ad egy kis útmutatást, illetve ötleteket ad ahhoz, hogy miként osszuk meg párunkkal a gondjainkat, hogyan tudassuk vele, ha valami bánt.

„Rettegünk, hogy nem tudjuk jól megfogalmazni élő­szóban, félünk attól is, hogy a másik egy grimasza, gesz­tusa megzavar. Vagy hogy esetleg közbevág, és nem tud­juk úgy elmondani, ahogy terveztük.
Félünk, hogy az indulatok elragadnak, vagy lefa­gyunk, és semmi sem jut eszünkbe. Csak jóval később, amikor már késő…
Pedig szeretjük, csak… És sok a de is… Ezek csak gyűlnek bennünk, és lassan megfulladunk tőlük.Ez a könyv egy kis segítséget kíván nyújtani abban, hogy ezek a problémák ne maradjanak kibeszéletlenül, hogy legyen mód átgondoltan megfogalmazni, és a má­sik előtt is felfedni azt a sok mindent, ami bennünk van. Hogy akkor adhassuk ki magunkból, amikor minket sem zavar senki, és a másik is egy nyugodt pillanatában néz­hessen ezekkel szembe. Így még az a veszély sem fenye­get, hogy túl gyorsan nyomunk rá az elküld gombra, és nem lehet már visszahívni, törölni. Meg aztán valahogy mégis személyesebb a ceruza, a toll, a papír és a saját kézírásunk, ugye?”

Persze nem kell feltétlenül az írással való kommunikációt erőltetni, a hangsúly azon van, hogy ne maradjon megbeszéletlenül a probléma, mindenképpen tisztázva, megbeszélve, megoldva legyen.

„Semmiféleképpen sem szeretnénk az egymás szemébe nézést kikerülni, és el­venni azt az örömet, amikor a másik tekintete, egy ölelés vagy egy csók többet mond minden körmondatnál. Ez a könyv csak az első lépéseket szeretné megkönnyíteni.”

A könyvben tíz külön fejezet taglalja a gyakrabban előforduló problémákat. Mindegyiknél kiemeltem egy-egy apróbb részletet, vagy hozzáfűztem saját véleményemet (az írással kapcsolatban).

1.  Megszoksz vagy megszöksz?

Ez a fejezet az idegesítő szokásokat, rossz beidegződéseket veti fel, amik nem is tűnnek olyan nagy dolognak, de néha mégis elég ahhoz, hogy kiakadjunk.

„Ap­róságok, melyek jelentéktelennek tűnnek, ezért sokszor nem is tartjuk említésre méltónak. Vagy pedig igen, de a párunk csak legyint rá. Így is, úgy is halmozódik a bosszúságkupac, míg egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy ez egy állandósult rossz hangulatot okoz.
Érdemes hát komolyan venni minden ilyet!
Fogalmazd meg, partnered milyen szokása, tulajdon­sága zavar, nyugtalanít, idegesít, vagy épp melyik hangol le! Mivel tudnátok ezen változtatni?”

2. Kibír-lak

„Lakva ismerszik meg az ember”, avagy az együttéléshez is szükséges, hogy alkalmazkodjunk. Mindkét félnek egyaránt idomulnia kell a másikhoz, nem engedhet mindig csak a nő, vagy csak a férfi. Megint rengeteg olyan lehetőséget sorolnak fel, szóval biztos vagyok benne, hogy kapásból öt rátok is igaz. Pl. amikor benyúlok a hűtőbe, és kiveszem a tejes dobozt, amiben szó szerint csak egy korty tej maradt, olyankor én is „szépen” tudok nézni.

„Nemcsak a napi rutin lehet konfliktusforrás, hanem a közös élettér kialakítása is. Legyen szó első összebú­torozásról vagy teljesen új, közös lakásról, esetleg felújí­tásról, muszáj arra is gondolnunk, hogy ez mindkettőnk otthona, nem lehet, hogy bármelyikünk is feszengjen benne.”

3. Hozott anyag

„„Olyan vagy, mint az anyád!”
„Apa ezt sosem tette volna…”
„Sohasem állsz ki mellettem!”
Tipikus mondatok. Mindig is reméltük, hogy nem mondjuk ki őket, és nem is vágják a fejünkhöz.”

Igen, határozottan egyetértek azzal, hogy a hasonló mondatokat kerülni kell. Meg az olyanokat is, hogy „Az anyámé finomabb!”, mert erre viszont kapásból kész a válasz nálunk, hogy „Akkor vedd őt feleségül!” vagy „Akkor költözz vissza hozzá!” stb.

„A legtöbb ember egy kapcsolatban a biztonságra vá­gyik, ehhez pedig az kell, hogy egyfajta véd- és dacszö­vetség alakuljon ki. Nem valakik ellen, hanem egymásért, és lehetőleg a hozott családi szövetségek mellett.”

4. Munkamegosztás

„Ha sok a munka, az a baj, ha meg nincs, akkor az. Ilyen ez.
Az azonban nem mindegy, hogy megtaláljuk-e az összhangot és az egyensúlyt a magánélet és a munkánk, hi­vatásunk között.”

„Töre­kedjünk minél több minőségi időt együtt tölteni, hiszen ez ad erőt a hétköznapokhoz is!”

Szerintem ezzel sem szállhatunk vitába. :)

5. Érdek nélkül

Ebben a fejezetben a pénzhez való hozzáállás kerül kivesézésre. Mennyire fontosak az anyagiak?

6. Barátok, nem ellenségek

Ennél a fejezetnél elég sűrűn bólogattam. Annyira jól összefoglalták a lehetséges problémákat, súrlódásokat. Bár azt azért hozzátenném, hogy amikor először találkozik az ember a párja barátaival, akaratlanul is rágörcsöl a dologra, mert nagy megfelelési kényszer munkálkodik benne.

7. Az a bizonyos zöld szemű

„Nem véletlenül emlegetik a féltékenységet zöld szemű szörnyként, hiszen tényleg olyan, mint egy alattomos kis élősködő, amit az aggályaink, rossz érzéseink táplálnak, és szépen egyre nagyobbá növesztenek. Aztán ahogy nő, a kis szemét egyre több csápjával fog körül, és fojtogat.”

Ismét egy olyan téma, ami egyszer mindenkinél felüti a fejét, ha elismerjük, ha nem. Jobb tisztán látni, átbeszélni, mint önmagunkat egyre jobban belelovallni valamibe, ami talán nincs is, csak a képzeletünkben.

8. Nem „csak” szex

„Törvényszerű, hogy a kezdeti hév idővel csillapodik, átalakul…”

„Az intimitásban is fontos, hogy őszintén meg tudjuk mondani a másiknak, mi esik jól, mit szeretnénk, mire vágyunk. Csak magunkkal szúrunk ki, ha ráhagyunk dol­gokat, vagy eljátsszuk, hogy az minket is lázba hoz, ne­künk is jó, hiszen sokkal nehezebb később tisztázni, hogy eddig miért állítottuk az ellenkezőjét.”

9. Gyerekjáték

Gyerekvállalás tervben és élesben, avagy mennyire változik meg a kapcsolat, ha egy gyermek is érintett? Mit ronthatunk el? Sok mindent. Ismét elgondolkodtató, és igaz felvetések.

„Azt, hogy milyen nevelési elveket követünk, milyen értékrend szerint neveljük fel a közös gyerekünket, nem egyszer kell tisztázni, hanem folyamatosan egyeztetni. Le­gyen szó arról, hogy milyen vallással ismertetjük meg, vagy épp, hogy milyen álláspontra helyezkedünk a Télapó/ Mikulás/Jézuska/húsvéti nyúl problémakörben. És mint tudjuk: kis gyerek kis gond, nagy gyerek… Szóval érdemes időben kidolgozni valami működő konstrukciót a közös álláspont kialakítására.”

10. Én szeretlek, de…

„Az a fránya de. Két betű, és mégis milyen gyilkos tud lenni!
Nagyon sokfélék vagyunk, épp ezért nagyon sok dolog jelenthet nehézséget, tud bántó lenni. Sohase legyintsünk a másik felvetésére, ne bagatellizáljuk el azt, ami neki problémát okoz.” 

Amikor az ember úgy érzi, hogy valami nagyon nem jó, de szeretne rajta változtatni, javítani. Mindenkinél van, hogy egy kicsit betelik a pohár. Főleg a mai rohanó világban.

Egy szó mint száz, a könyv olyan témákat vet fel, amiken érdemes elgondolkozni. Bár párkapcsolati kibeszélő könyv, némely pont határozottan megállja a helyét az "egyszerű" társas kapcsolatokban is. Például a kettes és hármas pontok határozottan illenek bármely olyan emberhez, akik valakikkel együtt élnek, legyen az család, barátok, vagy pár. A könyv összeszedett, érthető, elgondolkodtató, és hasznos. 

Pontozás: 10/10

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak! :)

Megjelenésre várva, avagy mire számíthatunk 2016-ban?

Sokunkat foglalkoztat szerintem az, hogy milyen könyvekkel rukkolnak majd elő a kiadók idén. Bár még nem mindegyik kiadónál körvonalazódtak a dolgok, volt aki  már elhintett pár információmorzsát a könyvmolyoknak. 

Várható megjelenések:

Athenaeum kiadó friss:

- Hogyan mondjam el neked...?! - párkapcsolati kibeszélőkönyv - január 15.

- Roboz Léna: Balkáni árnyak - február 02.

- Rachel Gibson: Szerelmi katasztrófák (Hokisok 4.) - február 04.

- Frank Schätzing: Breaking News – A Saron-merénylet nyomában - február 10.

Athenaeum kiadó Utánnyomás :

- Jonas Jonasson : Gyilkos Anders és barátai (meg akik nem azok) 

- Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

- Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

General Press kiadó friss:

- Volker Kutscher: Csendes halál - januárban

- Elizabeth Berg: Sorsok szőttese - januárban

- Lee Child: Néma város - februárban

- Brigitte Riebe: A három grácia - februárban

- Ingar Johnsrud: Követők - márciusban

- Charles Martin: A szív kútja - márciusban

- Iny Lorentz: Vad vidék - márciusban

- Mary Alice Monroe: Nyári fuvallat - márciusban

- Nicholas Sparks: Engem láss! - áprilisban

- Simona Ahrnstedt: Egyetlen éjszaka - áprilisban

- Jeffrey Archer: Ütött az óra - áprilisban

- Menyhért Anna: Erdős Renée - májusban

- Barbara Claypole White: Félúton - májusban

- Debbie Macomber: Hétköznapi csodák - júniusban

General Press kiadó Utánnyomás:

- Monika McCarty: A vipera - januárban

- James Grippando: Fekete horizont - februárban

- Lee Child: Kétélű fegyver - februárban

- Nicholas Sparks: Az utolsó dal - márciusban

- Mary Jo Putney: Fekete özvegy - márciusban

- Douglas Preston: Becsapódás - márciusban

- Karen Hawkins: A veszély vonzásában - májusban

- Chris Carter: Kivégzés - májusban

- Donna MacMeans: Nászéjszaka - júniusban

- Linwood Barclay: Nincs menekvés - júniusban

GABO kiadó:

- Anna Todd: Miután boldogok leszünk (After Ever Happy) - Február eleje

Könyvmolyképző kiadó:

- Kristin Hannah: Út az éjszakába - január 19.

Agave kiadó:

- Mitchell Zuckoff: 13 óra - Bengázi titkos katonái - január 26.

- Ben H. Winters: Végső ígéretek - január 28.

Valamint csiripelték a kismadarak, hogy 2016 nyarán a Móra kiadó új kötetet ad ki a LOL könyvek sorozaton belül. Nem mással rukkolnak majd elő, mint Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek című könyvének folytatásával, amit személy szerint én nagyon várok. 

Ez a lista még egyáltalán nem teljes (sőt... nagyon is hiányos), még rengeteg könyv és kiadó csatlakozik majd a megjelenésre várók népes táborába. A felsoroltak közül elég sokat várok, főleg Rachel Gibson következő kötetét az Athenaeum kiadó gondozásában, illetve a General Press kiadónál idén megjelenő Nicholas Sparks regényt. 

Bár a lista még foghíjas, én már most érzem, hogy egy nagyon jó év van előttünk, ami a könyvmegjelenéseket illeti. Talán idén végre átveszi valaki Karen Rose könyveinek kiadását is az ex ulpiustól (Adja a jó Isten!), és az ő könyveit is tovább olvashatjuk. 

Addig is jó csemegézést, s ígérem, amint bővebbet tudok, a lista bővülni fog.