Vigyázat! Cselekményleírást
tartalmazhat!
„Paige a Csontszüret sorozat
első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak
most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a
legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után
fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az
Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de
egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok
sejlenek..”
Kiadta: Athenaeum kiadó
2015-ben.
Fordította: Bottka Sándor
Mátyás
Fordításul szolgáló mű: The
Mime Order
Oldalszám: 560
ISBN: 978-963-293-450-1
Borítóterv: Földi Andrea
Meg kell jegyeznem, hogy bár a
külföldi borító valamivel jobban illik a történethez (főleg a lepkék miatt), nekem a magyar borító ugyanúgy tetszik.
 |
| Külföldi borító |
Történetünk írójáról és az
első kötetről már írtam nem is olyan régen: http://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/2015/09/samantha-shannon-csontszuret.html
Nagyon örültem, mikor a
második kötetet megkaptam az Athenaeum kiadótól, amit ezúton is szívből köszönök. :) Nagy örömet okoztak vele.
Amikor kézbe vettem, először
elvégeztem a szokásos kis „rituálémat”, ami a könyv megtapogatásából,
belelapozásából és megszaglásából áll. Bár már az e-book világa egyre
elterjedtebb, lássuk be, semmi sem fogható a nyomtatott könyv illatához,
tapintásához. Persze az e-book olvasó annyival praktikusabb, hogy egy hosszabb
útra akár ötszáz könyvet is magammal vihetek, nem szakadok meg, míg 4-5 olyan nyomtatott
könyv, ami legalább ötszáz oldal igencsak tekintélyes súllyal bír. Na de
alaposan elkalandoztam, jöjjön a könyv.
A történet három részre van
tagolva: A lázadó, A Rephaiták titka, A monarchia napjai.
Könyvünk ott kezdődött, ahol
az előző kötet zárult. Paige és társai menekültek Sheol I-ből, vissza Scionba,
ahol nem várt rájuk sokkal nyugodtabb élet. Menekülés közben sok társuk
leszakadt, volt, aki meghalt, s volt, akiről semmi biztosat nem tudtak.
Senki nem nyugodhatott egy
pillanatig sem, a veszély örökké a nyomukban járt, szinte már árnyként követte
őket. Paige éppen csak megmenekült az egyik vészből, már ott várt a következő
sarkon rá a másik. Folyton megverték, megvágták, megszúrták, üldözték, majd
gyilkossággal vádolták, fenyegették.
Fordulatokban, cselekményekben
nem volt hiány. A karakterek fejlettek, erőteljesek, felületesség egyáltalán
nem jellemezte őket. Az írónő ügyelt a részletekre, ami szerintem nagyon
fontos. Örültem, hogy több bepillantást kaptunk Eliza életébe, ahogy a többi
mellékszereplőébe is. Utalást kaptunk Zeke és Nadine előző lakhelyére, és
szerencsére a fiú közelebb is került hozzánk, míg Nadine sajnos erőteljes
hanyatlást mutatott. Vakon Jaxon-t követte, mert utálta Page-et, s ezzel
testvérét is elszakítva attól, akit szeret.
Már az előző kötetben sem
kedveltem igazán Jaxon Hall-t, ebben a kötetben viszont már egyenesen utáltam. Sok
dolgot megtudhattam róla, mégsem sikerült megkedvelnem. Ha pontos akarok lenni,
a hideg síelt a hátamon, amikor arról olvastam, milyen helyzetekben kacagott
fel. Főleg miután kiderült, hogy a Sápadt álmodó egy eszköz a számára, és
bármikor odadobná az ellenségnek, ha a lány ellent mondana neki. Na meg ugye
ott volt az a bizonyos 549. oldal, amikor úgy igazán ledöbbentem. Mindent
kinéztem volna Jaxon Hall-ból, de ezt azért nem.
Már túl voltam kétszáz
oldalon, és még szinte semmi szó nem esett Arcturus Mesarthim Nagymesterről. Az
előző részben imádtam a Paige-el közös jeleneteket, így már nagyon hiányzott
ebből a kötetből. Aztán végre
felbukkant. Annyira örültem, hogy végre ő is része lesz a kötetnek, hogy
sikerült örömkönnyeket hullajtanom szegény könyvre.
Nick és Arcturus bemutatkozása
nem igazán indult zökkenőmentesen, de büszke voltam a nagymesterre, hogy
ennyire állta a sarat. Na meg persze Nick-re is, aki ebben a kötetben is igaz
barátként viselkedett. Nagyszerű karakter. Arcturus után eddig ő a favoritom.
Tetszett, hogy a Nagymester
újabb részleteket árult el Paige-nek a rephaitákról. Az meg különösen, amit a
369. oldalon mondott neki. A szívem hirtelen kivirágzott, úgy éreztem szárnyat
növesztek. Annyira vártam már, hogy ez a mondat „elhangozzon”, még ha nem is
ilyen formában számítottam rá. Amit hiányoltam a könyv első feléből, utána
elkísérte a kötet második felét végig. Határozottan Arcturus párti lettem. Bár
két külön faj, én szorítottam Paige és Arcturus furcsa kis románcának. Persze
ez akadályokba ütközik, hisz’ ott vannak a Rantenek, akik nem igazán néznék jó
szemmel, ha a Nagymester összeszűrné a levet egy emberrel. (De ez kit érdekel?
Én akarom, hogy sikerüljön nekik!) A Rantenek (Ranten = a megsebzettek) szintén
rephaiták, de ők képviselik a „jók” oldalát. Legalábbis Nashira vérúrnőékkel
szemben állnak. Márpedig az ellenségem ellensége a barátom. :) A viadal után
történtek alatt pedig bebizonyították, hogy bármennyire is lenézik az embereket
(mert szerintük az ember csak halált teremt), mégis kiálltak értük. Itt kezdtem
el felnézni Terebelle-re és társaira, bár Errai-val kapcsolatban még kicsit
bizalmatlan voltam.
Rengeteg minden történik a
könyvben, az írónő egy pillanatig sem hagyja lankadni az olvasó figyelmét. Egy
rőtkabátos itt, egy rephaita ott, egy emita amott, a következő pillanatban meg
már tolvajok, gyilkosok, zsiványok, mímes lordok és úrnők. Kétségbeesés, düh,
elszántság, árulás, szeretet és szerelem, mind-mind megtalálható ebben a kötetben.
Sok harc, vérontás, halál, és még nincs vége. Sok emberről kiderült, hogy nem
az, akinek mutatta magát, és rejtett titkok kerültek felszínre. Egyik
döbbenetből estem a másikba. Vajon mi várható még az elkövetkezendő kötetekben?
Van esély arra, hogy kis csapatunk győztesen kerüljön ki ebből a háborúból? Esetleg
arra, hogy pozitívan zárul a sorozat a sok vérontás után?
Remélhetőleg még sokat
olvashatunk a már jól ismert szereplőkről. Eliza, Danica, Nick, Nell, Josh,
Arcturus, Paige, Zeke és persze a Ranten-ek mind-mind közelkerültek a szívemhez.
Nagyon remélem, hogy a következő kötetben kiderül mi lett Michael sorsa, és
hogy visszatalál-e a Nagymester oltalma alá.
Az írónőnek ihletben gazdag
időszakot kívánok, hogy mielőbb megszülethessen a folytatás, mi pedig minél
előbb olvashassuk! Nagyszerű történettel varázsolja el az olvasóit, és még sok
hasonló varázslatra szüksége van az emberiségnek. :) Minden percét élveztem,
mára pedig határozottan függővé váltam. Kérem a következőt!!!
Pontozás: 10/10, de csak azért mert ez a maximálisan adható. Kedvenc
a kedvencek között is.
A könyv megvásárolható itt 20% kedvezménnyel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése