Fülszöveg: „Siker, csillogás
vagy kudarc, feledés? Ezzel az alapvető kéréssel találja magát szembe minden
tehetséges ember, s ebben a fenyegetettségben bizony felőrlődik a gyenge
személyiség.
Tóth Vera a nagykorúság
küszöbén, több mint tíz éve nyerte a Megasztár első szériáját. A „gyár”
bedarálta, majd kiköpte, s magára hagyta a sztárság kihívásaival, a korabeli
média ellen felvértezetlenül.
A Gyémánt annak a sokéves
küzdelemnek a krónikája, amelyet egy kamaszlelkű fiatalnak kellett
véghezvinnie, hogy kiegyensúlyozott felnőtté válhasson. A könyvben Vera
személyes naplóbejegyzései vezetik az olvasót az énekes lelki tusáinak során
át, szép lassan eljuthatunk vele a totális káosztól a teljes harmóniáig.
Segítséget nyújt eltévedt
vándoroknak is, és arra ösztökél, hogy a jól kitaposott helyett a járatlan utat
válasszuk, mert bár néha fájdalommal, harcokkal van kikövezve, az út végén ott
a jutalom: a gyémánt, amelyet egy látszólag érdektelen kődarabból sikerült
csiszolni…”
Kiadta: Athenaeum kiadó
2015-ben.
Oldalszám: 392 oldal
ISBN: 978-963-293-465-5
Aki nincs elzárva az ország
egy olyan pontján, ahol se telefon, se tévé, se más emberi lakosság nincs (egy
szóval remete), akkor valószínűleg hallott már Tóth Veráról, ha más nem, a
Megasztár kapcsán. 2003-ban jelentkezett a tehetségkutató műsorba, s ezáltal robbant
be a köztudatba. Megnyerte a Megasztárt, majd 2004-ben az Év hangjának
választották. Sokan Cserháti Zsuzsához
hasonlítják orgánumát. Egyike azoknak a tehetségeknek, akik nem tűntek el a
tehetségkutató utáni két évben a süllyesztőben. 2005-ben Bravo Otto-díjat
kapott, 2008-ban Artisjus-díjat, majd 2011-ben Magyar Toleranciadíjat. 2014-ben
bejutott a Sztárban sztár című műsor döntőjébe, idén pedig Hrutka Róbert
szerzeményével, a Gyémánt című dallal bekerült második helyezettként a Dal
középdöntőjébe.
A könyv Pásztor Anna soraival
nyit, ahol említést tesz a megismerkedésükről, hogy milyen embernek tartja az
énekesnőt, illetve mi a véleménye a könyvről. Ebből idéznék picit:
„Tiszta, őszinte, gyermekien
naiv, és segítőkészen feltárulkozó írás, mindenféle irodalmi nyakatekertség,
szépelgés és megfeleléskényszer nélkül, ami a mai agyonpúderezett és retusált világban
kifejezetten üdítő olvasmány az emberi lelkek sokszínűsége iránt érdeklődőknek,
vagy éppen utolsó kapaszkodó is lehet azoknak, akiket végzetesen magukra
hagyott a mostani világ önérdekű ámokfutása…”
A belső borítón található
idézet az előszóban található, és kiemeli, hogy a könyv miről szól többek
között.
„A gyémánt, amit a szívünkbe
rejtettünk, nem maradhat mindig ápolatlanul. Fel kell fedezni, csiszolni, amíg
élünk. Ahhoz, hogy igazán meg tudjuk ragyogtatni, észre kell venni, meg kell
keresni magunkban.”
„A végeredmény nem a
külsőségeken múlik, hanem azon, hogy a belső ékkövedet képes vagy-e
megcsillogtatni. Ha igen, révbe fogsz érni. Soha nem késő! Mindegy, hogy ki
vagy és honnan jöttél! Lehetsz te díva, gazdag vállalatvezető, pénztáros vagy
koldus, a gyémánt ott ragyog benned, engedd, hadd csillogjon még jobban, hadd
tegye a világot szebbé, értékesebbé! Legyen tőled a világ több, legyen a világ
tőled értékesebb!”
„Nem hagyunk magunknak időt a mostra, a pillanatokra, és sokszor úgy múlik
el az életünk, hogy kimondunk pozitív gondolatokat, de valójában fogalmunk
sincs róluk. Az igazi megélésnek ára van.
Mélység nélkül nincs magasság.”
„A jó nő csak úgy van,
elfogadó és tudja, mire van szüksége. Tudja, mi az, amitől szép lehet
kívül-belül. Egyszerűen jó és megnyugtató csak úgy vele lenni. Jelen van benne
az erő és a gyengédség, a tűz és a víz, a báj, a nyugalom, a határozottság, a
kedvesség, a tartás és a méltóság. Az igazi nő találékony, óvatos, megfontolt,
okos, tapasztalt, érzelmileg érett, nyitott a tanulásra, mindenre és
mindenkire. Ő az, aki mellett élvezed az életed, mert az igazi nő mindennek tud
örülni, de legjobban annak, ha rend van benne és körülötte. Nem feltétlenül az
az igazi csodanő, akit aligbugyiban látunk pózolni a képeken, lehet, hogy
inkább az az édesanya, aki egy hosszú munkanap után még megnézi kisfiát az
óvodai ünnepségen, elviszi a kislányát az iskola utáni programokra, erőt
sugároz az egész lénye, és a megtestesült biztonságot jelenti gyermeke számára.”
Sok okos dolgot felvetett Vera
a könyvében, ám amikor az élete bizonyos szakaszairól írt, kisebb sokkot
kaptam. A Zsoltos történet kiverte nálam a biztosítékot. Tényleg hatalmas lehetett az a bizonyos rózsaszín köd.
Miről is szól a könyv
szerintem? Hullámvölgyekről és hegyekről, amiken előbb-utóbb minden ember
áthalad így, vagy úgy. Arról szól, hogy nyitottnak kell lenni a világra, de nem
csak a külsőségekre. Nyitott szemmel és szívvel kell járni az utunkat, és
megtenni, amit akarunk, megbánások nélkül, levonva a következtetéseket, s
mindig tanulva valami újat. Hinni a
megérzéseinkben, de nem vakon bízva másokban, mert a világban jócskán akadnak
olyan emberek, akik kihasználják a jóhiszeműséged, és visszaélnek a
barátságoddal, szeretetéhségeddel.
Az első Megasztár győztese
elmesélte az olvasóknak, miként élte meg a „sztársággal” járó dolgokat, hogy ez
az egész „muri” nem mindig jó, és hatalmas terhet rak az emberre. Meg kell
tanulni kezelni a hirtelen jött hírnevet, s a hírnévvel együtt járó sleppet. Sok
rajongó és nem utolsó sorban sok média képviselő is elfelejti, hogy az
énekesek, színészek is átlagemberek, kiknek szintén joguk van a magánélethez,
joguk van hibákat elkövetni, s tanulni ebből. A mai rohanó világban ne
elítéljünk másokat (hiszen nem jártunk a cipőjükben), hanem nyújtsunk
segítséget, amennyiben lehetőségünk adódik rá. Mindenki maga alakítja az életét
(még ha sok külső hatás sodor is minket az úton), s az vesse a másikra az első
követ, aki még soha életében nem hibázott semmiben.
Köszönöm az Athenaeum kiadónak a lehetőséget.
Tóth Verának pedig kívánom, hogy találja meg az életében azt az utat, amit megbánások nélkül tud tovább járni, higgyen önmagában, és éljen teljes életet, boldogan.
Pontozás: 10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése