Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.
Fülszöveg:
„Miután elkövet egy megalázó hibát a tárgyalóteremben, az ifjú jogász, Benjamin Booker elhatározza, hogy soha többé nem bízik egyetlen gyönyörű nőben sem. Amikor azonban a munkaadója megkéri, hogy hagyja el Londont, és egy régi barátjának a meggyilkolása ügyében nyomozzon a Temze egyik szigetén, Benjamin még nem sejti, milyen nehéz lesz betartani a fogadalmát. A bűntény fő gyanúsítottja ugyanis a gyönyörű Isabelle, aki viszont állítása szerint évek óta nem hagyta el a ködbe burkolózó, kies szigetet. De hihet-e neki Benjamin?
Isabelle csak a szigeten érzi magát biztonságban, de egy ideje az otthona mintha egyre inkább a börtönévé válna. Amikor a jóképű Mr. Booker közli, hogy a családi vagyon gondnoka gyilkosság áldozata lett, a nő mélységesen megdöbben a hír hallatán. Egy visszatérő álom kísérti ugyanis, amelyben az áldozat halálát látja maga előtt. Vagy talán nem is álom volt?
Vajon sikerül-e a két fiatalnak leküzdeni a gátlásaikat és a szívük szavára hallgatva, kéz a kézben megoldani a rejtélyes gyilkosságot?”
Kiadó: General Press
A mű eredeti címe: Julie Klassen:The Bridge to Belle Island
Kiadás éve: 2021
Fordította: Fügedi Tímea
Oldalszám: 363
ISBN: 978 963 452 453 3
A tenger nővérei című regény volt az első, amit olvastam az írónőtől. Az egy nagyon kellemes romantikus regény, amit imádtam. A Híd a Temzén más, ami nem baj. Csak nem számítottam ennyire összetett krimire, és kevésnek éreztem a romantikus szálat.
Ez a könyv inkább detektívregény, mint romantikus. Összetett, rejtélyes történet. Van benne manipuláció, gyilkosság, bosszú, titkok, gyász feldolgozása… Izgalmas és fordulatokban gazdag. Elég sok csavar van a történetben. Sodró lendületű, ezért gyorsan lehet haladni vele. Az írónő fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. Ahogy haladunk az olvasással, a könyv közepe táján már szinte mindenki gyanússá válik, de a gyilkos kilétére csak a könyv végén derül fény. A cselekmény romantikus szála alapvetően kiszámítható, mégis tartogat meglepetést. Örültem volna, ha a romantikus és a krimi szál finom egyensúlyban van a regényben, de így is élvezhető volt. Részletesek a leírások. Szinte filmszerűen láttam magam előtt a történetet.
Benjamin Booker-t rászedte egy gyönyörű nő. A jogász hitt a nő ártatlanságában, és a per végkimenetelére tette fel a karrierjét, a hírnevét. Aznap, amikor Benjamin elvesztette a pert, meggyilkolták az ügyvédi iroda egyik alapító tagját, Percival Norrist. A férfi legközelebbi rokona, a hajadon Isabelle Wilder a Belle-szigeten lakott, a Wilder család berkshire-i birtokán. Évek óta nem járt Londonban. Percival Norrist sokan nem kedvelték. Ben és a főnöke, Robert Hardy észrevett néhány furcsaságok a halálával kapcsolatban, ami a rendőrség figyelmét elkerülte. Ben azzal próbálta ellensúlyozni a korábbi tévedését, hogy kideríti felelős-e Miss Wilder, vagy valamelyik családtagja a férfi haláláért. Miss Wilder-nek már csak az unokahúga, Rose volt. A családja többi tagját már elvesztette. Isabelle vonzó, kedves, gondoskodó, természetes nő, aki „híján van mindenféle tettetésnek”. Az emberek tisztelik és szeretik. Nekem úgy tűnt, hogy próbálják védelmezni a sziget úrnőjét. Az a véleményem, hogy nagyon szép volt, ahogy törődtek egymással.
Isabelle és Ben párbeszédeiből az olvasó megismerheti a család és a hely történetét. Ben hamar megkedvelte a nőt és nagyon vonzódott hozzá, viszont a legutóbbi ügyfelével történt eset után gyanakvóvá és óvatossá vált. Isabelle rendkívül jóképűnek tartotta Bent. Szerette, ahogy élcelődtek egymással.
Ben és az apja között rossz volt a kapcsolat. Nekem úgy tűnt, hogy Ben korábban nem is igazán adott esélyt az apjának a kapcsolat helyrehozására.
„Mindnyájan követtünk már el hibákat. A jellemünkről azonban az árulkodik igazán, hogyan járunk el az ilyen helyzetekben. A legjobb, amit tehetünk, hogy tanulunk belőlük, helyrehozzuk a kárt, ha lehetséges, és a jövőben jobban viselkedünk.”
Ahogy bonyolódtak a dolgok, és kiderültek az összefüggések, Ben lassan rájött, hogy hisz a nőnek, és remélte, hogy nem fogja megbánni a bizalmát. Egyre többet töprengett, és egyre érettebbé vált. Sok dolgot tisztábban látott, és rájött, hogy bocsánatot kell kérnie az apjától. Örültem, hogy végül Ben és az apja higgadtan megbeszélték a dolgokat, kibékültek.
Tetszett, hogy Isabelle apjának a végrendeletével kapcsolatban egy könyv vezette nyomra Bent, amit egy fiatal fiú ajánlott neki.
Igazából nem volt mellbevágó meglepetés, amikor rájöttem ki áll az egész ügy hátterében, mert végig gyanús volt az a férfi (is). Szerintem más olvasó is biztos sejtette, hogy valami nem stimmel vele.
A szövevényes történet jól végződött. Kibogozták az összekuszálódott szálakat. Isabelle és Ben együtt dolgoztak, megtanultak bízni egymásban, megismerték egymást, szembenéztek a veszéllyel és túlélték a megpróbáltatásokat.
Nagyon aranyosan fejeződött be a történet, betekintést nyújtva Isabelle és Ben szeretetteljes jövőjébe. Összességében tetszett. Vannak benne aranyos kutyák, a helyszín (a Belle-sziget) nagyon szépnek és hangulatosnak tűnik, a cselekmény folyamatos, az írónő pedig mindig előrukkol valami új információval, ami nem hagyja szunnyadni az olvasó kíváncsiságát.
