Solymári Dániel – Pallos Tamás: Ferenc pápa útján - 21. századi beszélgetések

„Egy szerény életvitelű jezsuita lépett a nyilvánosság elé 2013-ban. Bergoglio, az egykori Buenos Aires-i érsek ma Ferenc pápaként szól a tömegekhez. Hangja szelíd, de egyben határozott. Együttérez és irányt mutat: legyen szó társadalmi egyenlőtlenségről, menekültpolitikáról, vallási konfliktusokról. Kijelentéseire az egész világ odafigyel. Köztük az a tizenkét közéleti személyiség, aki tizenkét fejezetben, tizenkét nézőpontból közelíti meg a „reformok pápájának” gondolatait. 
A könyvben megszólalnak: Bagdy Emőke, Beer Miklós, Fabiny Tamás, Farkas Beáta, Haranghy Csaba, Heller Ágnes, Köves Slomó, Kozma Imre, Oláh Jolán, Tulassay Tivadar, Várszegi Asztrik, Vizi E. Szilveszter

A kötet az első, magyar szerzők által készített teológiai-közéleti könyv Ferenc pápáról, amely a szentatya 80. születésnapjára jelenik meg.”

Megjelent az Athenaeum kiadó gondozásában 2016. december 17-én, Ferenc pápa 80. születésnapján.

ISBN: 978-963-293-624-6

Oldalszám: 240

Kötés: keménykötés, védőborítóval

A könyv megvásárolható itt 20% kedvezménnyel:

http://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/mitologia-vallas/ferenc-papa-utjan

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

A szerzőkről:

Solymári Dániel publicista, ismeretterjesztő. Teológiát és nemzetközi kapcsolatokat tanult Magyarországon, majd Angliában. A Szuverén Máltai Lovagrend tagja. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi kapcsolatainak koordinátora. Fő munkaterülete a peremvidékek felzárkóztatása, a magára hagyottak emberi élethez méltó körülményeinek megteremtése. A Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének tagja. 

Pallós Tamás újságíró, szerkesztő. Teológiai tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte. 2000-től az Új Ember hetilap szerkesztőségének tagja, 2005-től a kulturális rovatának vezetője. A Magyar Állami Operaház megbízott külső munkatársa, szakírója. A Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének tagja. 

„A Ferenc pápa útján című könyv tematikusan válogatott idézetgyűjtemény, amely azonban több, mint füveskönyv. A szerzők nem egyszerűen leírják a pápa gondolatait, hanem a megszólított beszélgetőtársakkal együtt értelmezik azokat a honi olvasók számára.”

Jellemezte a könyvet az Athenaeum kiadó a hírlevelében. Már azok a sorok felkeltették az érdeklődésemet, amiket általuk olvastam, aztán az előszó elolvasása megerősített abban, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom.

Bár nem az a „fajta” hívő vagyok, aki minden héten ott ül a misén és hallgatja a prédikációkat, én is nagy izgalommal figyeltem 2013-ban a pápaválasztás közvetítését, s nagyon örültem a végkifejletnek.

Ahogy az előszóban is írták, szinte a teljes ismeretlenségből került elő Jorge Mario Bergoglio, aki 2013. március 13-án a Ferenc nevet választva foglalta el Szent Péter székét, mégis nagyon hamar ismertségre és népszerűségre tett szert. I. Ferenc, a katolikus egyház 266. vezetője.

A Ferenc nevet Assisi Szent Ferenc tiszteletére vette fel, nyilatkozata szerint olyan egyházat szeretne, amely kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében.

III. Gergely óta ő az első nem európai pápa.

Személy szerint nekem nagyon szimpatikus embernek tűnt a megnyilvánulásai alapján, s csak remélni tudom, hogy sokáig fog még utat mutatni az embereknek.

A Magyar Kurír egy interjút készített Pallós Tamással a könyv kapcsán, s az egyik válasz olvasása után mosolyogva vettem kézbe a könyvet mondván, most már aztán tényleg el kell olvasnom.

Melyik volt ez a gondolat? Lássuk:

„– Nagyon megérintett az a személyes figyelem, amivel Ferenc pápa odafordul az emberekhez. Fizikailag kicsit fáradtnak láttam őt, de nagy élmény volt megtapasztalni, szellemileg milyen friss és nyitott, amikor az emberekkel találkozik. Odafigyel a másikra, és abban az adott percben számára valóban fontos az, aki előtte áll. Ennek jele volt az is, hogy amint látta, hogyan szerepel a könyvön a neve, úgy dedikálta.”

„Megkérdeztük Ferenc pápától, mit üzen a magyaroknak. Azt válaszolta, áldását küldi és imádkozik értünk, és még magyarul hozzátette: „Isten éltesse [a magyarokat]!” Ez igazi meglepetés volt.”

A könyvben tizenkét különböző ember szólal meg, és nagyon sok hasznos  gondolat fogalmazódik meg. Ez a könyv, ahogy fentebb is idéztem, nem csak egy idézetgyűjtemény. A témája elgondolkodtató, ahogy a tizenkét beszélgetőtárs megnyilvánulása, véleménye is. Ez nem csak egy riportkönyv, mert nem csak új információkat szerzel néhány beszélgetés kapcsán, de téged magad is arra sarkall, hogy gondolkodj el és alkoss véleményt a felvetésekkel kapcsolatban.

Olyan gondolatokkal is találkozunk olvasás közben, aminél már csak erőteljesen bólogatunk. Ilyen volt számomra Oláhné Jolán egyik kijelentése is, miszerint: „Szegény az, aki lelkileg szegény. Aki úgy nő föl, hogy senki sem állt ki érte, mellette”.

Sok olyan gondolat van a könyvben, amit érdemes átgondolni. Például a szerzők idéztek Ferenc pápa egyik interjújából.

„Isten gyermekei, szüntelenül elrontjuk a dolgokat, hibázunk, bűnt követünk el, de ha bocsánatot kérünk, ő mindig megbocsát nekünk. Nem fárad bele a megbocsátásba. Mi vagyunk azok, akik belefáradnak a bocsánatkérésbe.”

Ti mit gondoltok? Ez a kijelentés megállja a helyét? Tényleg az emberek azok, akik belefáradnak a bocsánatkérésbe? Én azt vettem észre, hogy a kérem, köszönöm és a bocsánat szavak már kihalófélben vannak. Ráadásul bocsánatot se azért kellene kérni, mert „kötelező” vagy úgy illene, hanem mert komolyan is gondolja az ember. Máskülönben mit ér?

Ez a könyv nem csak azok számára ajánlott, akik megingathatatlan hittel rendelkeznek. Bátran ajánlom azoknak is, akik kétkedők, s egyelőre még nem döntötték el, hogy mi az, amiben hisznek.

Bár a könyv témája a valláshoz köthető – hiszen a pápa gondolatai adták a beszélgetések alapjait –, a fő hangsúly szerintem nem a vallásosságon van, hanem a társadalmi értékeken, megítéléseken, gondolatokon, tetteken. Minden összefügg, s minden egyes gondolat egy újabb létrejöttét idézi elő.

Vizi E. Szilveszter így nyilatkozott I. Ferencről:

„Ő a szeretet, az egyszerű emberek pápája. Olyan sugárzó szeretet árad belőle, amelyből a legkevesebb van napjainkban. És ezt éhezi az emberiség, aminek jelentős része ma szomorú és elégedetlen.”

Ha ki kellene emelnem a tizenkét beszélgetésből a kedvencemet, talán Vizi E. Szilveszteré lenne a győztes. Többek között az ő szemszöge állt közel az enyémhez.

Mindegyik fejezetben, beszélgetésrészletben találtam olyat, amivel mélyen egyetértettem. Szerintem a szerzőpáros nagyon jól összeválogatta a beszélgetőtársakat, mert igen színes a vélemények palettája, ráadásul ezek a megnyilvánulások tényleg elgondolkodtatóak.

Ez a könyv is megerősítette az eddigi véleményemet a pápával kapcsolatban.

Pontozás: 10/10 

Cecelia Ahern: Az üveggolyók titka

Fülszöveg: „Sabrina Boggs egy nap rátalál amnéziás édesapja rejtélyes üveggolyó-gyűjteményére, és eseménytelen élete egyszerre megváltozik. Egyetlen napja van arra, hogy kiderítse, mi is történt a férfival, aki nem emlékszik a saját múltjára. 

Mikor alakult ki az édesapja gyűjtőszenvedélye, s vajon miért titkolta ezt hosszú évtizedeken át a családja előtt? Hová tűntek a gyűjtemény legértékesebb darabjai, és kik voltak az apa barátai, szerelmei? 
Sabrina sokkal nagyobb titokra bukkan, mint amit valaha el tudott volna képzelni, és a nyomozás során ráébred, hogy időnként a hozzánk legközelebb állókat ismerjük a legkevésbé.”

Megjelent 2016. október 31-én az Athenaeum kiadó gondozásában.

Fordítás alapjául szolgáló mű: Cecelia Ahern: The Marble Collector

Fordította: Bottka Sándor Mátyás

ISBN: 978-963-293-594-2

Oldalszám: 320

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Cecelia Aherntől már nem ez az első könyvem, mégis meg tudott lepni. Eddig minden könyv, amit tőle olvastam, más stílusú volt, még ha többnyire romantikus vagy chick lit címkét is kaptak. Kivételt képez a Vétkes című regénye, ami ugye disztópia, s azt hiszem Ahern könyvei közül abszolút kedvenccé vált.

Elég nagy elvárásokkal vágtam neki a könyvnek, s szerencsére nem is csalódtam.

Ennek a regénynek elsőre a borítója fogott meg. Kicsit visszaidézte a nyolcvanas, kilencvenes évek hangulatát, amikor gyerekkorunk felkapott játéka volt az üveggolyó. Jó volt ezekről az apróságokról olvasni, főleg azokat a részeket szerettem, amik ezt a témát boncolgatták.

Általában szeretem a váltakozó nézőpontot (apa és lánya nézőpontja váltakozik), most viszont előfordult, hogy kizökkentett a lendületből és pici zavart okozott. Kedvenc karakterem abszolút Fergus volt. Az ő történetei, cselekedetei sokkal jobban lekötöttek, szívesen olvastam volna még róluk. Sabrinával nem mindig szimpatizáltam, főleg az elején nem, amikor a munkahelyén azért sajnálkozott, mert nem volt ott egy "nagy akciónál", bár ő is pozitív szereplő, és rengeteg mindent tett azért, hogy fényt derítsen az apja múltjának homályos részleteire.

Egyik emlékezetes jelenet az volt, amikor a holdfogyatkozást nézte Sabrina és Fergus külön-külön, más-más helyszínen, s közben telefonon beszélgettek az üveggolyókról, majd nagyokat nevettek. Itt éreztem igazán, hogy apa és lánya kapcsolata nem veszett el az emlékekkel együtt. Érezhető volt az összetartozás, s a remény, hogy egyszer ez még jobb lehet. 

Sabrinának nem volt könnyű dolga, hiszen édesapja Alzheimeres, soha nem tudta, hogy mi lesz, amire épp emlékszik az öreg, vagy épp mit nyom el magában.

"Az emlékeimet három csoportba lehet osztani: olyanok, amiket el szeretnék felejteni, olyanok, amiket képtelen vagyok elfelejteni, és azok, melyekről el is felejtettem, hogy elfelejtettem, amíg egyszer eszembe nem jutnak."

Kedvenc részem a könyvben, amikor Sabrina csináltat egy üveggolyót az édesapjának, hogy új emléket adhasson neki, s egyúttal önmagának is. Itt éreztem igazán, hogy mekkora lehet a család, s a szeretet ereje. 

"Az üvegpoharam mellett most egy üveggolyót pillantok meg. Egy szép, nagy, királykék golyót. Ragyog az ablakon betörő napfényben, eláll tőle a lélegzetem. Bámulatos látvány, megbabonáz a szépsége, eleganciája, tökéletessége és ritkasága. Egy földgolyó. A királykék óceánokban a Föld tökéletesen arányos térképe látszik. A szárazföldek és a hegyek barnák, homok- és mézszínűek; rajta van minden kontinens, ország, sziget. A déli féltekén még vékony, fehér felhők is úsznak az égen. Az egész világ egy üveggolyóba zárva. Érte nyúlok a bal kezemmel, mert ilyen fontos pillanatban, ilyen fontos feladatra nem vállalkozom a gyenge oldalammal. Megforgatom. A szigetek a helyükön, az óceán mintha ragyogna belülről. Egyetlen karcolás, egyetlen csorba sincs rajta. Tökéletes. Milyen csodálatos üveggolyó! A szokásosnál nagyobb, majdnem kilenc centi átmérőjű. A tenyeremen tartom, érzem a súlyát. Büszkén ragyog."

Szerettem a karakterábrázolásokat, a történet felépítését, az információk adagolását, az emberi sorsok alakulását, s nagyjából mindent, amit ez a könyv jelentett. Ahogy már fentebb írtam, egyedül a nézőpontváltások zavartak meg néha, ám ez nem igazán vont le a történet értékéből. Mindenképpen újraolvasós lesz, mert úgy érzem, nem minden résznél sikerült ráhangolódnom a történetre, amit pedig megérdemelne. 

Pontozás: 10/9

Évköszöntő - Évösszegző

Sziasztok!

Először is mivel kezdhetném 2017 első bejegyzését, ha nem azzal, hogy Békés, boldog, szeretetben, egészségben és könyvekben gazdag új évet kívánok nektek! Köszönöm, hogy 2016-ban velem tartottatok, s remélem ez a jó szokásotok idén is megmarad.

„Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe', hitbe', kedvbe',

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk.

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke. -

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe'!”

(Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén)

Másik dolog, ami miatt létrejött ez a bejegyzés, az nem más, mint a szokásos évösszegző bejegyzés tőlem.  

2016-ban (kis híján azt írtam, hogy idén) összesen 55 könyvet sikerült elolvasnom. Szerintem ez nagyon kevés, de sajnos most ennyire volt időm és energiám. Rengeteg olyan dolog történt a tavalyi évben, amit szívesen kihagytam volna az életemből, s olvastam volna helyette, de ugye ezt nem mi döntjük el. Nem véletlenül született az a mondás, hogy "Ha meg akarod nevettetni Istent, meséld el neki a terveidet." 

Még Cecelia Ahern könyvének (Az üveggolyók titka) a véleményezésével jövök a héten, mert ezzel elmaradtam a 2016-os olvasmányok közül, de bepótolom hamarosan. 

Aminek örülök az nem más, mint hogy az ötvenöt könyvből egyetlen egyről sem gondoltam azt, hogy időpocsékolás lett volna. Persze voltak olyanok, amik kevésbé tetszettek, de többnyire azért olyan értékelések születtek, amelyeknél a könyvek 10 pontból 10-et vagy 9-et kaptak. 

Idén is sikerült mindenféle műfajba belekóstolnom, s értek kellemes meglepetések. 

Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy történelmi kategóriában új kedvenceket avattam. Régebben távol álltak tőlem a második világháborúval kapcsolatos regények, most viszont Tímár Gábor: Isteni igazság (Athenaeum kiadó) és Izolde Johannsen – Michael T. Marble: A birodalmi kalóz (Underground kiadó) című regényei iránt szerelembe estem. Mindkét történet annyira magába szippantott és érzelmileg hatott rám, hogy muszáj voltam őket kedvencnek jelölni. Mindenképpen újraolvasósak lesznek. 

Ifjúsági kategória győztese: Jodi Pioult és Samantha van Leer: Sorok között és Lapról Lapra című könyvei (Athenaeum) illetve második helyezett On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal? (Könyvmolyképző)

Disztópia műfajban abszolút győztes idén Cecelia Ahern: A vétkes (Athenaeum kiadó), ami egyúttal az év legnagyobb meglepetése is volt számomra, hiszen az írónő egy teljesen új oldaláról mutatkozik meg az olvasóknak. Szintén dobogós volt disztópia kategóriában Stephenie Meyer: A burok című regénye (Agave kiadó). 

Az év fantasy kategóriás könyve: Benyák Zoltán: A nagy illúzió (Athenaeum). Mesteri jellemábrázolás, nagyszerű történetfelépítés. Első könyvem a szerzőtől, de semmiképp nem az utolsó. 

Az év pszicho-thrillere B. A. Paris: Zárt ​ajtók mögött (Művelt nép kiadó). 

Az év krimije Kati Hiekkapelto: Védtelenül című könyve lett , ami a Fekete Anna sorozat második kötete (Athenaeum). 

Az év romantikus krimije számomra Nora Roberts: Megszállottság című regénye (GABO kiadó). Mindig is szerettem az írónő regényeit, a Megszállottság pedig bekerült a TOP5-be. 

Az év romantikus regénye Jamie McGuire Maddox testvérek sorozatának második kötete, a Gyönyörű megváltás. (Maxim kiadó)

Az életrajzi regények kategórián belül megosztott első hely lett. Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és kockafej – A fiam autista, de nem zseni valamint Szentesi Éva: Hamvaimból. Mindkét könyv az Athenaeum kiadó gondozásában jelent meg, és határozottan elgondolkodtatja az olvasót. 

Az év csalódása: Jeffery Deaver: Az igazak törvénye (Alexandra). Eddig Deaver könyvei lebilincselőek voltak, imádtam a történetek felépítését, ez a kötet azonban vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Elég sokat unatkoztam olvasás közben, mert a történetben a nyomozós szál most túlságosan el lett nyújtva, izgalom meg alig volt. A szerzőnek sokkal jobb könyvei is vannak. 

Mindegyik általam olvasott könyvet tudnám ajánlani valamiért, de ezeket mindenképpen ki kellett emelnem. 

A 2016-ban kapott recenziós példányokat pedig köszönöm a szerzőknek és kiadóknak. 

Reading Challenge 2016 teljesítés

Sziasztok!

Amint azt bizonyára tudjátok, Miamona megalkotta a saját szabályai szerinti éves kihívást, mely szerint 10+1 kategória szerint olvasna könyvet. Úgy döntöttem, idén én is csatlakozom, bár picit megbolygattam a kategóriákat.  Azt, hogy ezt jól tettem-e, döntsétek el ti.

Erről már írtam nektek annó, a csatlakozás idején itt: http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/01/reading-challenge-2016.html

Most pedig a teljesítés, avagy mennyire sikerült a kategóriáknak eleget tenni.

1. Frissensült: Idei, 2016-os megjelenésű kiadvány. Nyelvi megkötés nincs.

Nora Roberts: Megszállottság

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/09/nora-roberts-megszallottsag.html

2. Az élet egy nagy fantasy: avagy olvassunk tündérekkel, angyalokkal, trollokkal, sárkányokkal, és egyéb misztikus lényekkel kapcsolatos történeteket. 

Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/09/jodi-picoult-samantha-van-leer-laprol.html

3. Gyerek, gyerek, gyerek…: A mű (egyik) fő(bb) szereplője egy maximum 10-12 éves gyerek legyen. 

Én ide Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és kockafej című könyvét soroltam, bár a könyvben Zsombi eléri a tinédzser kort.

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/03/kartali-zsuzsanna-anyacsavar-es.html

4. Al dente: Ízig-vérig olasz szerzőtől egy ízig-vérig olasz mű elolvasása. 

https://moly.hu/konyvek/federica-bosco-szerelmem-egy-angyal/en-es-a-konyv/ariadne-2

Hogy ez mennyire felel meg a kihívásnak, nem tudom. A szerző olasz, viszont a történet nem Olaszországban játszódik, és túl sok köze nem volt az olasz kultúrához sem. 

5. Made in Hungária: Egy magyar szerző, magyar műve. 

Vavyan Fable: Holt ​volt, holt nem volt… 

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/03/vavyan-fable-holt-volt-holt-nem-volt.html

6. Borzongás: Műfaji megkötés nélkül, bármi, amitől égnek merednek a szőrszálaink. Akció, thriller, krimi, horror, stb.

B. A. Paris: Zárt ajtók mögött

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/07/b-paris-zart-ajtok-mogott.html

7. Hát ez kriminális!: Olvassunk bármilyen krimit. 

Kati Hiekkapelto: Védtelenül

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/07/kati-hiekkapelto-vedtelenul-fekete-anna.html

8. Cím: Eres ökör?: Elképesztő, hülye című könyv, ahol kíváncsiak vagyunk, mit rejt a belső… 

Rita Falk: Télikrumpligombóc

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/07/rita-falk-telikrumpligomboc-franz.html

9. Románc az élet: avagy olvassunk olyan könyveket, amik romantikus véggel zárulnak.

Jamie McGuire: Gyönyörű ​megváltás

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/07/jamie-mcguire-maddox-testverek-sorozata.html

10. Hahota: Olvassunk valami kacagtatót. 

Rachel Gibson: Szerelmi katasztrófák (Hokisok 4.) Igazság szerint romantikus kategória, de rengeteg vicces jelenet volt, amin a hasamat fogtam a nevetéstől.

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/02/rachel-gibson-szerelmi-katasztrofak.html

+1. Játszd újra, Sam: Olvassunk újra valamit, amit csak szeretnénk.

Lassan szokásommá válik, hogy évente újraolvassak valami könyvet. Tavaly Fable könyvek maratont tartottam, idén viszont Dickens: Karácsonyi ének című könyvét vettem újra a kezembe. Karácsonyhoz közel úgy éreztem, kell valami ünnepi hangulatút is olvasni, ráadásul betegség miatt olyat akartam, amit már olvastam, és nem kell 110%-ig figyelnem, hogy le ne maradjak valamiről. Imádom a történetet könyvben és filmben egyaránt, úgyhogy ideális választás volt. 

https://moly.hu/konyvek/charles-dickens-karacsonyi-enek/en-es-a-konyv/ariadne-2

Karácsony

Kedves olvasóim!

Alig 7 nap és vége az évnek. Vannak akik örülnek annak, hogy lezárul a 2016-os esztendő, míg mások sajnálkoznak emiatt. Én személy szerint az előbbi kategóriába tartozom. Bár történtek jó dolgok is az évben, voltak nagyszerű olvasmányaim, ez az év mégis bővelkedett tragédiákban és szörnyű megtapasztalásokban, így reménykedve várom a 2017-es évet. 

Mindenkinek tiszta szívemből kívánok áldott, békés, szeretetteljes és boldog karácsonyt! Remélem, hogy mindenki úgy tölti, ahogy szeretné. 

"Van a csoda...Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek...Ez a karácsony csodája." Csitáry-Hock Tamás

Lesz majd még bejegyzés az idén, minimum kettő, de lehet három is, attól függ mennyire haladok a dolgokkal. Sajnos az éves tervemet nem teljesítettem, "köszönhetően" a sok negatív történésnek, ám 2017-ben majd újult erővel vetem bele magam az élmények tömkelegébe. :) 

Köszönöm, hogy velem tartottatok 2016-ban, remélem ez jövőre ugyanígy folytatódik tovább.  Az észrevételeiteket továbbra is szívesen fogadom akár email-ben, akár itt hozzászólásban. 

Külön köszönöm azoknak az íróknak, költőknek, és kiadóknak / kiadói munkatársaknak, akik megajándékoztak recenziós példányaikkal (több dedikált is), s ezzel hatalmas élményekhez, fantasztikus történetekhez, csodás emlékekhez jutottam. Az évértékelő bejegyzésemben majd ajánlani is fogok közülük. 

Mindenkinek a legjobbakat kívánom a jövőre nézve. :) 

Blogszülinapi játék - Sorsolás

Sziasztok! :)

Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki velem játszott az ötödik blogszülinapi játékon. Rengeteg érdekes válasz született, aminek szívből örülök. 

Ahogy azt az egyik résztvevő megjegyezte, egy kicsit cseles volt a játék, mert többféleképpen lehetett értelmezni az "életed regénye" kifejezést. Ez nem volt véletlen. Hiszen minden embernek más az élete regénye. Van aki a saját életére asszociál és annak történéseit felhasználva írná meg azt a bizonyos regényt, míg mások a fantáziára alapozva alkotnának a szórakoztató irodalom berkein belül. S nem utolsó sorban volt olyan is, aki segítőkönyvet írna, hogy másoknak segítsen az önmagukra találásban, az életben való helytállásban. Széles a paletta, és igen színes egyéniségek gondolatait volt szerencsém kicsit megismerni. Határozottan bátorítanálak titeket abban, hogy írjátok meg a fejetekben már megszületett regényt. Az írás folyamata is maga egy útkeresés és tapasztalás, ami csak gazdagíthat minket.

A sorsolást ezúttal is a http://www.miniwebtool.com/random-name-picker/ „segítségével” hajtottam végre, az eredményt pedig itt láthatjátok: 

Gratulálok! :) A többiek se csüggedjenek, lesz még játék, ha minden jól megy a következő akkor, ha a látogatottság meglesz a bűvös 50.000 :) Jelenleg 48 741-nél járunk. 

Szép napot mindenkinek! :) 

Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon

Fülszöveg: „Arlene ​​28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik. 

Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat. 
Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja… 

Szurovecz Kitti új, önéletrajzi ihletésű lélektani szerelmi története arra keresi a választ, lehet-e együtt boldog, illetve képes-e egymást meggyógyítani két lélekben mélyen sérült felnőtt. Azoknak a nőknek és férfiaknak szól, akik nem tudják, hogyan kell „jól szeretni.”

„Ez a történet több, mint regény. Igazi lélekgyógyító írás, ami segít felismerni, ha a párkapcsolatunkban bajban vagyunk. Egy nő belső utazásának hiteles krónikája.” 

(Faragó Melinda pszichológus)”

Megjelent: 2016. október 28-án.

Kiadta: Athenaeum kiadó

ISBN: 978-963-293-590-4

Oldalszám: 352

Műfaja: romantikus, lélektani regény

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

A szerzőről:

Író, újságíró és tévériporter.

Pályáját még a főiskolás évei alatt, a békéscsabai városi televíziónál kezdte, majd nem sokkal később a Magyar Televízió Navigátor című műsorának riporterévé vált, emellett sikeres női magazinoknak készített interjúkat a művészvilág képviselőivel, és hétköznapi hősökkel egyaránt. 2006-ban megszületett a kisfia, Ádám, ezt követően a mikrofont végleg a tollra cserélte. Mára a Meglepetés, a Nők Lapja Psziché és a NL Cafe rendszeres szerzője lett, emellett riportok írására tanítja a Central Médiaakadémia hallgatóit. Szabadidejében mindig is megszállottan imádott olvasni, nagy örömére mostanában könyvkritikákat ír, és könyves pódiumbeszélgetéseket is moderál.

Első regényét 2010-ben publikálta, Smink nélkül címmel, ezt követte előbb a Gyémántfiú, majd a Fényemberek trilógia. Az Athenaeum Kiadónál önéletrajzi ihletésű, lélektani, szerelmes regényével, a Hópelyhek a válladon című kötettel debütál, amely arra keresi a választ, lehet-e boldog együtt két lélekben mélyen sérült felnőtt. Mint mondja, eddig mindig mások – többnyire az interjúalanyai – történetei inspirálták, ez az első eset, hogy a saját szívét is az olvasói elé tárja. Új regénye szakmai lektora, Faragó Melinda pszichológus a kötetről így nyilatkozott:

„Ez a történet több, mint regény. Igazi lélekgyógyító írás, ami segít felismerni, ha a párkapcsolatunkban bajban vagyunk. Egy nő belső utazásának hiteles krónikája.”

/Forrás: http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum /

A szerző így mutatkozott be a honlapján (http://www.szuroveczkitti.hu) :

„Mindig szerettem a képzeletem szárnyán repülni. Aztán, amint megtanultam írni, gyűlni kezdtek a füzetek, amikben általános iskolás koromtól följegyeztem a gondolataim. Sajnálom, hogy sokszor költöztünk, és az elkezdett, soha be nem fejezett történet töredékek elkallódtak. Aztán újabb és újabb mesék születtek bennem. Meggyőződéssel mondhatom, hogy az írás a legjobb barátom, az örök szerelmem és a megmentőm is. Sokszor, nagyon sokszor kihúzott már a szakadékból. Valóságos lelki gyönyör – ahogyan azt Spirit Bliss kolléganőm fantázianevében gyönyörűen megfogalmazta – drága Adri, én sem tudnám szebben mondani, ott a pont!”

Az uploaded magazinnak adott interjújából pedig az alábbi részletet emelném ki:

„A szeretetteljes család fontossága az, ami minden történetemben jelentős szerepet kap. Emellett az, hogy legyünk bármilyen picikék és elveszettek, válhatunk naggyá és sikeressé.”

Bár részleteket, idézeteket olvastam a szerző előző könyveiből, magukat a regényeket nem sikerült még elolvasni. Tehát mondhatom azt, hogy Szurovecz Kittitől számomra ez az első könyv, amit olvasok. Persze a cikkeivel sűrűn összefutottam régebben, de egy regény azért teljesen más szerintem.

Amikor először olvastam a könyvről (a kiadó beharangozójában), arra gondoltam, hogy a bemutató szöveg alapján érdekesnek tűnik, ráadásul gyönyörű a borítója. Aztán elolvastam az uploaded magazinbeli interjút, s a fentebb kiemelt idézet megerősített abban, hogy bizony érdemes odafigyelni a szerző munkásságára.

Adott egy fiatal, huszonnyolc éves nő, aki látszólag tökéletes életét éli a férjével és a kislányukkal, ám a látszat csal, hiszen nem boldog. Hiába van szerető férje és csodálatos kislánya, úgy érzi, hiányzik valami az életéből. Férjével a kapcsolata már átment barátságba, nincs meg a kezdeti szikra. Arlene alárendelte magát a család egységének, bármit megtesz a férje és a gyermeke kedvéért, azonban a saját érzéseit, kívánságait háttérbe szorítja. Egy idő után úgy érzi, csak statiszta a saját életében, s ebből a helyzetből egy kiút marad, elválni férjétől, és kislányával Cleveland-ből Franklinbe költözni, s ott riporteri állást vállalni, új életet kezdeni.

Az újrakezdésen kívül meg kell birkóznia azzal is, hogy lánya csak ideiglenesnek gondolja a helyzetet, és visszavárja édesapját. Belép az életükbe Hayden, aki felforgatja Arlene addigi világát, s egy teljesen újfajta kapcsolat veszi kezdetét. Már a megismerkedésükkor érezhető volt, hogy valami nem stimmel a férfival, majd ahogy haladt előre a történet, annál inkább tudatosul az olvasóban, hogy itt bizony nem kis gond van. Amikor néhány hét együtt járás után bemutatja Hayden Arlene-t és Lauren-t a családjának, egy véletlenül elejtett mondat után borul a bili, Hayden dührohamot kap, elviharzik, Arlene és Lauren pedig lelkileg összetörten távozik. Clarice felfedi Hayden „kis” titkát Arlene előtt, aki alig akarja elhinni, hogy ez a helyzet. Utánajár a Borderline személyiségzavarnak, kideríti, hogy akik ezzel küzdenek, szélsőségesek és kiszámíthatatlanok, a viselkedésüktől pedig leginkább a környezetük szenved, de ők maguk is szenvednek a kialakult helyzettől. Évekig tartó pszichoterápiás kezeléssel javítható ugyan, de csak nagyon nehezen.

„Nincs valós énképük, nincs hosszú távú céljuk, idegen tőlük a kitartás, hacsak nem épp aktuális mániájukról van szó – ez azért veszélyes, mert az érdeklődés tárgya többnyire egy másik személy, a legtöbb esetben szerelmük. Kirobbanó jókedvük képes percek alatt mély depresszióba fordulni.”

A történetben valós képet kaphatunk a borderline személyiségzavarral küzdő emberektől. Harcolnak a világgal, harcolnak önmagukkal. Szükségük van segítségre, ám azt nem szabad elfelejteni, hogy a hozzátartozó személyt felemésztheti ez a küzdelem.

Hayden karaktere igazi esettanulmány lehetne. Miként változik percről percre egy borderline-os személy viselkedése. Míg ő valamelyest kivirul Arlene mellett, addig a nő sorvadni kezd a kapcsolatban. Szereti a férfit, ezért sem akarja cserbenhagyni. Függőség alakul ki közöttük, és sokáig nem látod a kiutat ebből. Minden túl gyors, az olvasó csak kapkodja a fejét, hogy mennyi minden történik rövid időn belül a szereplőkkel. Mégis pont ez az, ami miatt érezzük, nem úgy haladnak a dolgok, ahogy kellene. 

Tetszett a történet felépítése és a mondanivalója. A karakterek kiforrottak voltak, és senki sem tökéletes. Na jó, Cole mások elmondása szerint az. 

Hihetetlen volt arról olvasni, hogy mennyi mindent képes az ember elviselni, és mikor mondja azt végleg, hogy Állj, ne tovább!  

Súlyos és elgondolkodtató olvasmány. Mennyire adhatjuk át magunkat egy érzésnek? Mennyit kell és lehet eltűrnünk egy párkapcsolatban? Mi számít segítségnek és mi az, ami már az őrültség határát súrolja? Mennyit adhatunk úgy magunkból, hogy azért megőrizzük az igazi énünket? Mit tegyünk, vagy ne tegyünk, ha súlyos lelki sérült az, akit szeretünk? Biztos, hogy meg kell várnunk míg a lelki terror átmegy fizikaiba? Rengeteg kérdés felvetődött bennem olvasás közben, mindig visszakérdeztem, hogy vajon én mit tennék ebben a helyzetben? Létezik annyira elemésztő fizikai vonzalom, ami a józan észt felülírja?

A szereplők közül abszolút Lauren volt a kedvencem. A kislány gyermeki, tiszta lelke, gondolkodásmódja, viselkedése balzsam volt az ember lelkére, egy ilyen komoly téma kivesézése közben.

Ez volt az első könyvem a szerzőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Szeretem az olyan könyveket, amiknek van mondanivalója, ráadásul a kivitelezése is nagyszerű.

Pontozás: 10/10

Blogszülinap

Sziasztok!

2016. november 20. Öt éves a blog. Hihetetlen, hogy eltelt újra egy év. Ráadásul milyen gyorsan. Legalábbis ezen a téren.

Bár... erre az évre azt mondom, hogy 2016 nyugodtan eltelhet, hátha 2017 több jót hoz. 

A blog ötödik születésnapját úgy döntöttem, veletek ünnepelem. 

Ez mit is jelent? Természetesen azt, hogy könyvet fogok sorsolni. 

Melyiket? Samantha Shannon: Csontszüret című regényét. 

Miért pont ezt? A napokban sűrűn nézegettem a polcaimat és mindig ezen akadt meg a szemem. Lehet azért, mert nagyon szeretem a történetet, vagy ez egy jel, hogy "terjesszem az igét". :D Amúgy mindenkit megnyugtatok, teljesen új könyvről van szó, a saját példányomtól semmiképp nem válnék meg, sőt... már nagyon várom, hogy jövőre megjelenjen a következő rész (márciusra várható elvileg külföldön). Igen, sorozat, mindenki ennek tudatában játsszon, bár remélem ez nem riaszt el senkit. Magyarországon (és egyelőre külföldön is) eddig két rész jelent meg, ez az első, tehát ha tetszik (és miért ne tetszene?), akkor lehet bevadászni a második kötetet hozzá. :)

Mit kell tenni azért, hogy bekerülj a sorsolásra várók közé?

Küldj nekem egy e-mailt az alábbi címre: ariadne0603@gmail.com vagy ariadne87@citromail.hu "BLOGSZÜLINAP" megnevezéssel. Ne felejts el köszönni, mert erre háklis vagyok. Ebben az üzenetben írd meg, hogy: Ha megírhatnád életed regényét, miről szólna? 
Mindenkinek válaszolok az üzenetére, úgyhogy ha nem érkezik válasz 24 órán belül, akkor érdemes elküldeni újra. 

A nyereményt most is csak Magyarországon tudom postázni, tehát mindenki ennek tudatában jelentkezzen. Külföldön élőknél megoldás: ha van Magyarországon ismerős, kérdezz rá, hogy hozzá postázható-e a csomag, aztán majd ő átadja neked. :) 

+

A küldeményt DPD futárral fogom küldeni, úgyhogy a nyertestől (csak a nyertestől) a postázási adatok mellé kérni fogok egy telefonszámot is. 

A játékra jelentkezni lehet: november 30. Éjfélig. 
Sorsolás várható időpontja 2016. december 1.

Jó játékot, szép napot mindenkinek! 

Ariadne

Paulo Coelho: A kém

Fülszöveg: „Egy ​​megrontott kislányból lett nagyon kemény nő története A kém. Mata Hari képtelen volt elviselni a női rabság láncait, a rá kiosztott alárendelt társadalmi szerepet. Felismerte a kitörés lehetőségeit, kilépett a sorból, és azt mondta: Nem! Olyan életszabályokat alkotott önmaga számára, amelyek mindenkinél erősebbé és szabadabbá tették. Mata Hari illúziómentes világában a vonzalom: valuta, a szex: eszköz, a szerelem: tiltott dolog. Azt hitte, okosabb mindenkinél. És az is volt, amíg betartotta saját törvényeit. Azonban abban az első pillanatban, amikor engedett a mindent elsöprő szerelem csábításának – bukása elkerülhetetlenné vált.

Paulo Coelho egyes szám első személyben építi fel Mata Hari történetét. A táncosnő az embertelen párizsi Saint-Lazare börtönből írt leveleket ügyvédjének, ahol az első világháborúban folytatott kémkedés vádjával tartották fogva. A leveleket testamentumnak szánta. Általuk üzent a lányának, akit nem láthatott felnőni; meg akarta értetni egyetlen örökösével, miért is választott ennyire kirívó, kalandokkal teli életet.”

Megjelent 2016. október 3-án az Athenaeum kiadó gondozásában.

Fordította: Nagy Viktória
ISBN 978-963-293-467-9
Oldalszám: 192
Kötés: keménytábla védőborítóval
Ára: 3490 Ft

Megrendelhető itt 20% kedvezménnyel: http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/a-kem

illetve ebook-ként is itt: http://www.lira.hu/hu/ekonyv/szepirodalom-1/vilagirodalom-1/a-kem-ekonyv-epub-mobi

A szerző a twitter oldalán megmutatta, hogy októberben hányféleképpen jelent meg ez a kötet.

A szerzőről:

Paulo Coelho 19497. augusztus 24-én született  Rio de Janeiróban, Brazíliában. Pörgős életet élt, számos akadályt kellett leküzdenie, mielőtt világszerte ismert sikerkönyvek írójaként nemzetközi hírnévre tett szert.

Napjaink egyik legkedveltebb írója, amit jórészt mondanivalójával és gördülékeny stílusával ért el. Előszeretettel ír spirituális utazásokról, gyakran boncolgatja az emberi lelket, megpróbálja elemezni, miként juthat el az egyén a boldogsághoz

Könyvei több mint 200 országban 80 nyelven jelentek meg, és 150 millió példányban keltek el. A kritikusok gyakran dicsérik költői, realista és filozofikus stílusát, szimbolikus nyelvhasználatát, mely nem értelmünkhöz, hanem szívünkhöz szól. Az író 2002 óta a nagy presztízsű Brazil Irodalmi Akadémia tagja. Számos rangos nemzetközi elismerésben részesült: a Világgazdasági Fórum Kristály-díjával és a Francia Nemzeti Becsületrend Lovagi címével is kitüntették. 2005-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként a Budapest Nagydíjat is átvehette. 2007 óta az Egyesült Nemzetek békenagykövete. A legtöbb nyelvre lefordított könyv szerzőjeként 2009-ben bekerült a Guinness-világrekorderek közé. Ő a legnagyobb internetes rajongótáborral büszkélkedő szerző, több mint 23 millió követője van a közösségi média felületein.

Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:

Veronika meg akar halni (2001), 

Az alkimista (2002), 

Az ördög és Prym kisasszony (2002), 

A Piedra folyó partján ültem és sírtam(2003), 

Tizenegy perc (2004), 

Az alkimista - Díszkiadás (2004),

A Zahir (2005), 

A zarándoklat (2005), 

Az alkimista - Hangoskönyv(2005), 

A portobellói boszorkány (2007), 

A portobellói boszorkány-Hangoskönyv (2007), 

A zahir-Hangoskönyv (2007), 

Tizenegy perc - Hangoskönyv (2007), 

A fény harcosának kézikönyve (2008), 

A győztes egyedül van (2009), 

Brida (2010), 

Alef (2011), 

Mint az áradó folyó (2012), 

Az alkimista - évfordulós kiadvány (2012), 

Az accrai kézirat (2013),

Házasságtörés (2014).

(Forrás: www.coelho.hu ; http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/ ; www.wikipedia.hu)

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

Ezt a könyvet két okból is szerettem volna elolvasni. Egyrészt, mert imádom a történelmi tényeken alapuló könyveket, Mata Hari élete pedig amúgy is érdekesnek tűnt, másrészt pedig az egyik kedves barátnőm kíváncsi a könyvre, s arra, hogy én hogyan véleményezem.

Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy ez a könyv, nem egy életrajzi regény, bár a könyvben leírt események valóságos tényeken alapulnak. 

Maga a szerző jegyezte meg a könyv 189. oldalán az alábbiakat:

„Noha a könyvben leírt események egytől egyig valóságos tényeken alapulnak, kénytelen voltam egyes párbeszédeket magam kitalálni, néhány jelenetet összevonni, egy-egy történés sorrendjét megváltoztatni, és kihagyni mindazt, amit nem tartottam fontosnak a történetmesélés szempontjából. Ez a könyv a legkevésbé sem kíván Margaretha Zelle életrajza szerepében tetszelegni.”

Aki úgy gondolja, hogy szeretné mélyebben beleásni magát Mata Hari életébe, annak a szerző a könyv végén ajánl olvasmányokat, illetve feltünteti, hogy ő milyen forrásokat használt fel a regényének keletkezése közben.

A regény egy prológussal indít, ezután három rész és egy epilógus kap teret, majd a szerző jegyzeteit olvashatjuk a könyv végén.

Amit legelőször megemlítenék, hogy rendkívül olvastatja magát a könyv. Bár a történet maga nem épp vidám, s nem is zárul happy end-del, amit a prológusból már tudhat az ember (na meg a történelem órákból, amikor Mata Hariról is szó esett), mégis könnyed hangvételű, stílusával vonzza az olvasót magához. Eddig Coelho könyveiből csak részleteket olvastam, illetve egyet teljes egészében, mégis ez az a kötet, ami teljesen magával ragadott. Nem tudom, hogy a szerző hű olvasói mennyire fogják az élmezőnybe helyezni ezt a kötetet, számomra jelenleg első helyen áll a stílusa miatt, és kedvet csinált ahhoz, hogy a többit is elolvassam.

Szerettem, hogy a történet egyes szám első személyben íródott, mert így végig olyan volt, mint ha Mata Hari gondolatain és emlékein cikáznék keresztül.

„Olyan nő vagyok, aki rossz korban született, és ezen már semmi nem változtat. Nem tudhatom, emlékszik-e majd rám az utókor, de ha így lesz, azt akarom, hogy ne áldozatot lásson bennem, hanem olyasvalakit, aki bátor lépéseket tett, és nem félt megfizetni a tettei árát.”

Bárki végiggondolja az életének mozzanatait, szerintem képtelenség pálcát törni a feje felett. Mit látott? Mit tapasztalt a külvilágtól? Megölték a kisfiát azért, mert a férje egy erőszakos, alkoholfüggő, hűtlen szemétláda volt, s rajta akartak bosszút állni ezzel. A kislánya volt minden öröme. Ennek ellenére úgy érezte, csak egyetlen lehetősége van, hogy kitörjön a pokoli környezetből, ha lányát hátrahagyva követi álmait és igazán szabaddá válik. Amikor beindult a művészkarrierje, és elegendő bevételre tett szert, elkezdett harcolni a lánya felügyeleti jogáért, amit elveszített. Egyetlen dolog vigasztalta, hogy bizonyos forrásból értesülést szerzett arról, hogy a kislánya kiragasztotta a képét az uzsonnás dobozára.

Rengeteg helyen járt. Befolyásos ismerősöket szerzett, bár ezek csak addig voltak jelen az életében, amíg nekik hasznuk volt belőle.

A könyv bővelkedik rejtett mondanivalókban. Az alábbi sorok nagyon tetszettek:

„Az elhatározásom: nem várhatom meg, amíg túlnőnek rajtam a gondjaim, és nem élhetek úgy, hogy többet szenvedek, mint amennyit el tudok viselni.”

A szerző beleszőtte Oscar Wide egyik meséjét is a történetbe, amiben a fiatal szerelmes diák és a csalogány van. Mata Hari a levelében elmesélte ezt a történetet, majd az alábbi sorokat írta:

„Ez volt az én életem is, én vagyok a csalogány, aki mindenét odaadta, és eközben meghalt.”

Rengeteg érzelem árad a lapok közül. Bár nem igazán értettem egyet Mata Hari életvitelével, megértettem azt, hogy mit miért tett. Egészen fiatal korától kezdve bántalmazták, megalázták. Egész életében csak az lebegett a szeme előtt, hogy szabad legyen, és ne kelljen újabb megaláztatásokat elszenvednie, illetve ha már kénytelen, akkor legyen valami haszna is. Élete utolsó percéig elszánt és bátor volt.

Mata Hari, polgári nevén Margaretha Zelle 1876. augusztus 7-én született Leeuwarden-ben. Családjának kalapüzlete volt, ám az 1800-as évek végén csődbe ment. Három fiútestvére volt. Szülei halála után az egyik nagybátyjánál lakott. Egy újsághirdetés útján ismerte meg férjét, aki húsz évvel volt idősebb nála. Két gyermekük született, de csak a lánya élte meg a felnőtt kort, fiát ugyanis megmérgezték, hogy bosszút álljanak a férjén, aki nem vetette meg az italt, és sűrűn alkalmazott testi fenyítést, s nem csak a családján belül.

 1905-ben indult be táncosnői karrierje. A lenge öltözetben előadott egzotikus táncok hamar népszerűvé tették a párizsi éjszakai életben. Mivel karrierje során több befolyásos politikussal és a gazdasági elit több tagjával is kapcsolatba került, a német titkosszolgálat kémként H21 fedőnév alatt alkalmazta. 1917-ben perbe fogták, a vádak szerint az ő lelkén szárad 50 ezer francia katona élete.

„Csak a halála után derült ki, hogy minden ellene felhozott kémvádért egy másik kémnő, Elsbeth Schragmüller, fedőnevén a Doktor kisasszony a felelős. 2001-ben a Mata Hari Alapítvány keresetben kérte a francia hatóságokat az 1917-es ügy felülvizsgálatára. A vizsgálat pár hónapnyi kutatás után megállapította, hogy Mata Hari ártatlan.” /forrás wikipedia/

1917. október 15-én Mata Hari kivégzése a francia Vincennes-erdőben

Pontozás: 10/9

Nagyon tetszett a borító és a történet is, de hiányoltam belőle a részleteket a családi életére visszamenőleg. Jó lett volna a lányához fűződő kapcsolatáról kicsit többet olvasni, elvégre a történetben úgy rendelkezett, hogy halála után a leveleit a lánya kapja meg.