Bíró Szabolcs: Non nobis Domine (Non nobis, Domine 1-2.) - Kelet oroszlánja / Az utolsó vörös barát

„Bátorság. ​​Hősiesség. Eretnekség.

1292-ben Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér a Szentföldről Magyarországra – otthon azonban csak halál és gyász várja. A megkeseredett, kiábrándult férfi szárnyai alá veszi és tanítani kezdi elárvult unokaöccsét, hiszen Attilában látja a megszégyenült Templomos Lovagrend új reményét, a tökéletes és gáncstalan harcost. Ám hiába igyekszik az általa helyesnek vélt útra terelni a kisgyermekből lassan férfivá érő növendéket, Attila túlságosan is vágyik a szabad életre. Amikor pedig Vilmos kardját, az ősi családi örökséget elcsenve akar megnyerni egy titkos éjszakai párbajt, nagybátyja büntetésből hosszú útra küldi az olasz énekmondó, Umberto oldalán. Ez az út örökre megváltoztatja Attila életét. Rablógyilkosokkal harcol, csaknem halálos sebet kap, majd megismeri azt az érzést is, amelyre egy templomos lovagnak még csak gondolnia sem szabad: a szerelmet.

A Non nobis Domine a lovaggá cseperedő Attila szemén keresztül mutatja be egy vérzivataros korszak, a XIII. és XIV. század fordulójának háborúit, az Árpád-ház kihalását követő kegyetlen éveket, egy új uralkodói dinasztia felemelkedését és a Templomos Lovagrend bukását.
Az Anjouk című nagyszabású regénysorozat előzményét, Bíró Szabolcs első történelmi regényének két kötetből eggyé gyúrt kiadását olvasva kibontakozik előttünk a magyar középkor sáros, véres, mégis levendulaillatú világa.

A két regény külön-külön is megjelent, Kelet oroszlánja és Az utolsó vörös barát címmel. A jelen kötet a két regény átdolgozott, bővített kiadását tartalmazza.

Korábban Non nobis, Domine címmel is megjelent.”

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 800

ISBN: 978-963-293-604-8

Műfaját tekintve történelmi regény.

A könyv esztétikailag hibátlan kívül és belül egyaránt. A keménykötéses borító szolid, egyszerű, a védőborító pedig figyelemfelkeltő és stílusos. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy az Athenaeum kiadó nem csak a tartalomra, de a kivitelezésre is kellőképpen odafigyel.

A könyv megrendelhető 20% kedvezménnyel itt:

http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/non-nobis-domine

A szerzőről:

„Bíró Szabolcs 1988. július 29-én született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Az írói vénát minden bizonnyal édesapjától örökölte, és már kisgyermekként versikéket, rövid történeteket fabrikált. A versírással később felhagyott, a próza szerelmese lett. Tizenöt évesen kóstolt bele először a novellaírásba, eleinte főleg a fantasy műfajához és a kalóztörténetekhez vonzódott. Tizenhat évesen, gimnazistaként kezdett aktív kulturális tevékenységbe: íróként, újságíróként, az iskolaújság főszerkesztőjeként és énekesként is bontogatta szárnyait. Prózai művei mellett 2006-tól több száz cikke jelent meg az Új Szó, a netBarátnő, az ekultura.hu, a Vasárnap, a Napvilág.Net, a PRESStige, a Penna Magazin és más internetes, illetve nyomtatott lapok hasábjain. 2010 októberétől 2012 januárjáig könyv- és filmkritikusként dolgozott a szlovákiai magyar Pátria Rádiónál. 2013-ban Vissza a középkorba! címmel önálló rovatot jegyzett a Csallóköz c. regionális hetilapban. Tizenegy éven keresztül folytatott aktív amatőrzenei pályát, ebből kilenc évig (2004 és 2013 között) a Csak Van zenekar énekeseként tevékenykedett: erről a korszakról tanúskodik többek között a zenekar első nagylemeze, a Mindennek a teteje. 

(…)

Bíró Szabolcs 2007-ben debütált regényíróként, első öt könyve (és egy nem hivatalos e-novelláskötete) még Francis W. Scott álnéven jelent meg. 2010 első napjától kezdve kizárólag polgári nevén publikál, saját bevallása szerint székirodalmat ír, és egyre megszállottabban fordul a középkor felé. Első komolyabb sikerét Sub Rosa c. kalandregényének köszönheti, mely három különböző kiadást is megért, a szakmai hírnevet azonban a Non nobis, Domine c. történelmi regénye hozta meg számára. 2014-ben megjelent Ragnarök c. regényével rövid kitérőt tett a vikingek és az óskandináv mitológia világába, ám azután ismét visszatért a magyar középkorhoz: tizenöt részesre tervezett, Anjouk c. történelmi regénysorozatát az Athenaeum Kiadó gondozza.

Az író kamaszkora óta kerekesszékben él, ám határokat nem igazán ismer, ezt a helyzetet pedig humorosan, ironikusan fogja fel. Innen ered a székirodalom kifejezés. Ez a kategória egyben azt is sejteti, hogy az író nem kíván egyetlen műfaj mellett lecövekelni: a székirodalomba bármilyen irodalmi kategória belefér. Emellett a székirodalomaz évek során egyfajta branddé erősödött: Bíró Szabolcs minden évben ún. székirodalmi könyvturné keretein belül indul előadó- és dedikálókörútra, 2015-től pedig havonta többször is jelentkezik a Székirodalom vlog címen futó videónaplója egyes epizódjaival. 

Bíró Szabolcs jelenleg feleségével és fiával a Csallóközben él, főállású regényíróként dolgozik, folyamatosan álmodozik, és komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezek az álmok valóra váljanak.”

Forrás és teljes életrajz itt: http://biroszabolcs.eu/eletrajz

A szerző Athenaeum kiadónál megjelent művei:

Anjouk I. - Liliom és vér

Anjouk II. - Lángmarta dél

Anjouk III. - Az utolsó tartományúrig - ÜKH 2016

Non nobis Domine

Ahogy azt már a fülszövegben is olvashattuk, ez a könyv az Anjouk című nagyszabású történelmi sorozat előzménykötete, így azt hiszem jól tettem, hogy ezzel indítottam a sort, ami a Bíró Szabolcs könyveket illeti. Már nagyon régen érdekel a szerző munkássága, figyelemmel kísértem a vlog és blog bejegyzéseket, a kiadói híreket, s célul tűztem ki, hogy az ő történelmi regényeivel is megismerkedem, mivel nagyszerű kritikákat kapott olyan általam ismert bloggerektől, akiknek adok a véleményére.

Amennyiben ti is szeretnétek egy kis betekintést kapni a szerző „mindennapjaiba”, legalábbis ami a dedikálásait illeti, akkor érdemes megnéznetek az alábbi filmet:

„Bíró Szabolcs regényíró minden év tavaszán útnak indul egy legalább 8-10 állomásos könyvpromóciós körútra – ez az ún. „székirodalmi könyvturné”, melynek az írón és társain kívül 2016-ban aktív résztvevője volt egy kicsi szürke GoPro kamera is, mely rögzítette a könyvturné legérdekesebb pillanatait. A fél év alatt leforgatott többórás nyersanyagból született meg a 65 perces Akadályzabálók c. székirodalmi road movie, mely valójában nem az egyes előadásokról szól, és nem is a szerző egyes könyveit kívánja reklámozni. Az Akadályzabálók ehelyett azt mutatja meg, ami a rendezvények hivatalos része előtt és után történik, azaz amit a közönség nem láthat. Az amatőr útifilm arról a felhőtlen jó hangulatról szól, ami minden egyes székirodalmi könyvturné sajátja, és ami nélkül a társaság útra sem kelne. Utazás, finom ételek, jó helyek, vidámság és rock and roll. Mindez őszintén, mesterkéltség és tabuk nélkül, megrendezett manírokat nélkülözve, szinte dogmafilmes nyersességgel. Magyarország négy keréken!”

A regényről:

Már az első pár oldalt elolvasva megállapítottam, hogy történetvezetése megnyerő, magával ragadó és olvasmányos.

Könnyed és lehengerlő stílusa hozzájárul ahhoz, hogy a történet magába szippantsa az olvasót, s a történet végéig ne is eressze el.

Nagyon szerettem Bátor Vilmosról olvasni, főleg azokról az időkről, amikor már Attilával töltötte mindennapjait. Egyik kedvenc jelenetem még a könyv elején, amikor Attila már tíz éves és saját lova lehet.

„ – Csak egy jobb szerszám kell neki – mosolygott Attila, mire Vilmos emlékeztette rá:

– A lovat nem teszi jobbá az aranyos kantár.

– Seneca – ismerte fel a fiú az idézetet, amit nagybátyja egyik ősrégi, kincsként őrzött tekercsében olvasott. – Tetszik ez a név.

– Csak nem akarod Senecának hívni a lovad? – kérdezte a férfi kissé megrökönyödve.

– Miért ne? – vont vállat vigyorogva az apród, majd egy nagy lendülettel felpattant az állat hátára, csak úgy, szőrén ülve meg, mintha egyenesen oda született volna.”

Ennél a jelenetnél határozottan nagyot kacagtam, mert magam előtt láttam Vilmos arcát.  

Nyomon követhettük Attila apródként töltött időszakát, amikor nagybátyjától, Vilmostól tanulta el a lovagi élethez szükséges dolgokat. Kemény leckéket kapott, sokan nem viseltek volna ennyi mindent el az ő korában.

Külön jó volt, hogy a szemünk előtt bontakozott ki Attila személyisége. Az ifjonti lázadások a szabályok ellen. Kicsit olyan volt, mint az az éjfekete arab herélt, amin lovagolt. Nem véletlen, hogy csak őt engedte a hátára ülni Seneca. :) Találkozásuk első pillanatában egymásra hangolódtak.

Amikor Attila és Vilmos a Szentföldön történő harcokról beszélgettek, elhangzott egy olyan kérdés, hogy Vilmos templomos lovagként hány hitetlent ölt meg? Nos… a válasz mindenképpen elgondolkodtató és szívfacsaró volt. Persze tudom, háború volt, azt tették, amit utasításba kaptak, felsőbb utasítás, felsőbb hatalom, szent cél blabla, de ez akkor is szívszorító volt.

Háborúban – lehet bármilyen a végkifejlete – nem létezik győztes.

Szerettem a tájleírásokat, azt, ahogy az akkori élet megjelenik a lapokon. A karakterek között bőven akad olyan, aki a szívünkhöz közel kerülhet, legyen fő vagy akár mellékszereplő. Számomra például az egyik kedvenc szereplő Umberto, az udvari zenész volt, akire Bátor Vilmos talált rá egy ostromból hazatérvén. A férfi félholtan hevert az út szélén, nagyon csúnyán elbántak vele, a bal kezét eltörték, a kobzát pedig elvették tőle. Bár a kezébe soha többé nem vett hangszert, a mesélésről és énekmondásról nem mondott le, sokat mesélt az arra érdemeseknek. Voltak olyan történetei, amit nem igazán néztek egyesek jó szemmel, ezért alaposan megválogatta, hogy kinek milyen történetet, éneket ad elő.

Bátor Vilmos azért volt kedvelt karakter, mert soha nem állította be magát másnak, mint ami. Elismerte, hogy nem élt tökéletes és szent életet, követetett el súlyos bűnöket, s ezért minden bizonnyal meg is fog fizetni, ám a szíve a helyén volt, s amikor Attilát magához vette, arra gondolt, végre helyesen cselekedhet. Néha ijesztően viselkedett, nem feltétlenül értettem vele egyet, viszont megértettem a tetteit. Egy dolgot biztosan állíthatunk, szerette húga fiát, Attilát.

Attila és Umberto kalandozásairól nagyon szerettem olvasni. Izgalmasak, érdekesek és néha mulatságosak voltak. Aztán képbe került Ágnes, és bimbózó szerelem vette kezdetét, ami tiltott volt. Ekkor Attila vívódni kezdett, mit is válasszon. Hiszen öt éves korától templomosnak nevelték, képezték ki, nekik viszont tilos volt minden ilyen érzelem, ahogy a testiség is. Őt mégis Ágneshez húzta a szíve ellenállhatatlanul. Bár tiltott szerelem volt az övék, mégis tisztán megéltek olyan magasságot és mélységeket, amilyeneket sokan mások egész életükben nem.

Rengeteg harc után – legyen az másokkal, vagy önmagával megvívott – Attila nehéz döntések sorozatát volt kénytelen meghozni, ami az életének minden pontjára kihatott. Én úgy hiszem, végül jól döntött, persze ez csak az én személyes véleményem.

Harcok, árulások, cselek, vívódások és lelki tusák szövik keresztül a történetet, ám ezeken kívül ott a romantika, a szerelem, a család, a barátság, a testvériesség, bajtársiasság, hazaszeretet. Annyi esemény, gondolat és érzés egy kötetben. A második rész hetedik epizódján elmorzsoltam néhány könnycseppet, azt hiszem ekkora értem el arra a szintre, hogy túlcsordultak az érzelmeim. Tengernyi vér folyt a történet folyamán, ám ebben a részben az egyik legjobban tisztelt élet lángja is kihunyt. Mondhatni a történet végére még kap az olvasó egy utolsó érzelemdömpinget, ami még a könyv letétele után is elkíséri egy darabon.

Rengeteg részt kiemelhetnék ebből a történetből, hogy az mennyire jó, de nem tudnék választani. A szerző stílusa annyira magával ragadó, hogy egyszerűen nem tudod letenni a könyvet. Ha a kezedbe veszed, biztos vagyok benne, hogy egy oldalt sem fogsz feleslegesnek érezni. Úgy jó, ahogy van. Ez a könyv nem csak terjedelmileg, de tartalmilag is nagy regény. Ne tántorítson el senkit az, hogy nyolcszáz oldal. Egy jó regénynél még ezt is kevésnek érzi az ember. Engem is csak az vigasztalt, hogy tudom, ez az Anjouk sorozat előzményregénye, tehát még sok-sok időutazás vár rám Bíró Szabolcsnak köszönhetően.

Hálásan köszönöm a szerzőnek, hogy megírta ezt a regényt (ahogy a többit is), s ezúton kívánok neki jó egészséget, boldog életet és sok alkotásban gazdag évet. Remélem, még sokat olvashatok tőle.

Az Athenaeum kiadónak pedig köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam. Újabb felejthetetlen élménnyel gazdagodtam.

Kiknek ajánlom a könyvet? Minden olyan személynek, akit érdekel bármilyen módon a történelem, vagy egy jó regény, ami lebilincseli az olvasót.

Pontozás: 10/10 

Játék - Eredményhirdetés

Sziasztok!

Véget ért a játék, köszönöm mindenkinek, aki részt vett benne és színesítette ezzel az ismereteimet. 

Pontosan 115 fő jelentkezett a játékra, s ebből a 115 emberből a miniwebtool random sorsolója segítségével egy győztest sikerült kisorsoltatni.

A szerencse most nem másnak kedvezett, mint Horváth Hella, ezúton is gratulálok neki, s egyúttal jelzem, hogy megy az e-mail is, amiben elkérem az adatait, hogy mielőbb eljuttathassam neki a nyereménykönyvet. 

Ami igazán érdekes volt ebben a játékban, hogy három olyan könyv volt, amire rengeteg voks érkezett, s csak néhány olyan, amire 1-1. Tehát mondhatom, hogy a legtöbb játékos véleménye alapján az alábbi könyvek voltak számotokra 2016. legjobb olvasmányai:

Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara (erre érkezett a legtöbb "szavazat", illetve ezt a könyvet említettétek a legtöbben)

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten illetve maga Ambrózy báró eseteinek sorozata

Még egyszer köszönöm a részvételt mindenkinek, ahogy a kedves hozzászólásokat, véleménynyilvánításokat, visszajelzéseket is. 

A nyertesnek pedig szívből gratulálok. 

A következő játék várhatóan a bűvös 60.000 elérésekor lesz, addig is jó olvasást, rengeteg pozitív élményt kívánok mindenkinek! 

JÁTÉK!

Sziasztok!

A facebook-os oldalon (http://www.facebook.com/ariadneolvasmanyai) már jeleztem, hogy nincs ám elfelejtve, hogy megdöntöttük az ötvenezres látogatottságot, s hogy ennek örömére játékot hirdetek. Ma már az 53.000 is meglett, szóval nagy az öröm.

A face-es oldalon már megmutattam pár napja, hogy mit is szántam most nyereménykönyvnek, most itt is leleplezem. 

Aki játszik és megválaszolja a kérdésemet, valamint minden általam támasztott követelményt teljesít, az megnyerheti Colleen Hoover - Tarryn Fisher: Soha, de soha (Never never 1.) című könyvét, ami 2016.12.16-án jelent meg. 

Mit kell tenni, hogy megnyerhesd a könyvet?

- Küldj nekem egy email-t az ariadne0603@gmail.com vagy az ariadne87@citromail.hu e-mail címre, 

- a tárgyban szerepeljen a játék megnevezés vagy jelentkezés a játékra, 

- írjátok meg, hogy milyen néven szeretnétek játszani, 

- és válaszoljátok meg azt az egyszerű kérdést, hogy: Mi volt számotokra 2016 legjobb olvasmánya és miért? 

A játék 2017. január 28. éjfélig tart, sorsolás pedig január 29-én várható. 

A nyeremény postázását sajnos csak Magyarországon belül tudom vállalni, így kérem, mindenki ennek tudatában játsszon. Külföldiek ezt megoldhatják úgy, hogy valamelyik ismerősüket megkérik, hogy hozzájuk postázhassam, s ők majd átadják. 

Solymári Dániel – Pallos Tamás: Ferenc pápa útján - 21. századi beszélgetések

„Egy szerény életvitelű jezsuita lépett a nyilvánosság elé 2013-ban. Bergoglio, az egykori Buenos Aires-i érsek ma Ferenc pápaként szól a tömegekhez. Hangja szelíd, de egyben határozott. Együttérez és irányt mutat: legyen szó társadalmi egyenlőtlenségről, menekültpolitikáról, vallási konfliktusokról. Kijelentéseire az egész világ odafigyel. Köztük az a tizenkét közéleti személyiség, aki tizenkét fejezetben, tizenkét nézőpontból közelíti meg a „reformok pápájának” gondolatait. 
A könyvben megszólalnak: Bagdy Emőke, Beer Miklós, Fabiny Tamás, Farkas Beáta, Haranghy Csaba, Heller Ágnes, Köves Slomó, Kozma Imre, Oláh Jolán, Tulassay Tivadar, Várszegi Asztrik, Vizi E. Szilveszter

A kötet az első, magyar szerzők által készített teológiai-közéleti könyv Ferenc pápáról, amely a szentatya 80. születésnapjára jelenik meg.”

Megjelent az Athenaeum kiadó gondozásában 2016. december 17-én, Ferenc pápa 80. születésnapján.

ISBN: 978-963-293-624-6

Oldalszám: 240

Kötés: keménykötés, védőborítóval

A könyv megvásárolható itt 20% kedvezménnyel:

http://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/mitologia-vallas/ferenc-papa-utjan

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

A szerzőkről:

Solymári Dániel publicista, ismeretterjesztő. Teológiát és nemzetközi kapcsolatokat tanult Magyarországon, majd Angliában. A Szuverén Máltai Lovagrend tagja. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi kapcsolatainak koordinátora. Fő munkaterülete a peremvidékek felzárkóztatása, a magára hagyottak emberi élethez méltó körülményeinek megteremtése. A Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének tagja. 

Pallós Tamás újságíró, szerkesztő. Teológiai tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte. 2000-től az Új Ember hetilap szerkesztőségének tagja, 2005-től a kulturális rovatának vezetője. A Magyar Állami Operaház megbízott külső munkatársa, szakírója. A Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének tagja. 

„A Ferenc pápa útján című könyv tematikusan válogatott idézetgyűjtemény, amely azonban több, mint füveskönyv. A szerzők nem egyszerűen leírják a pápa gondolatait, hanem a megszólított beszélgetőtársakkal együtt értelmezik azokat a honi olvasók számára.”

Jellemezte a könyvet az Athenaeum kiadó a hírlevelében. Már azok a sorok felkeltették az érdeklődésemet, amiket általuk olvastam, aztán az előszó elolvasása megerősített abban, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom.

Bár nem az a „fajta” hívő vagyok, aki minden héten ott ül a misén és hallgatja a prédikációkat, én is nagy izgalommal figyeltem 2013-ban a pápaválasztás közvetítését, s nagyon örültem a végkifejletnek.

Ahogy az előszóban is írták, szinte a teljes ismeretlenségből került elő Jorge Mario Bergoglio, aki 2013. március 13-án a Ferenc nevet választva foglalta el Szent Péter székét, mégis nagyon hamar ismertségre és népszerűségre tett szert. I. Ferenc, a katolikus egyház 266. vezetője.

A Ferenc nevet Assisi Szent Ferenc tiszteletére vette fel, nyilatkozata szerint olyan egyházat szeretne, amely kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében.

III. Gergely óta ő az első nem európai pápa.

Személy szerint nekem nagyon szimpatikus embernek tűnt a megnyilvánulásai alapján, s csak remélni tudom, hogy sokáig fog még utat mutatni az embereknek.

A Magyar Kurír egy interjút készített Pallós Tamással a könyv kapcsán, s az egyik válasz olvasása után mosolyogva vettem kézbe a könyvet mondván, most már aztán tényleg el kell olvasnom.

Melyik volt ez a gondolat? Lássuk:

„– Nagyon megérintett az a személyes figyelem, amivel Ferenc pápa odafordul az emberekhez. Fizikailag kicsit fáradtnak láttam őt, de nagy élmény volt megtapasztalni, szellemileg milyen friss és nyitott, amikor az emberekkel találkozik. Odafigyel a másikra, és abban az adott percben számára valóban fontos az, aki előtte áll. Ennek jele volt az is, hogy amint látta, hogyan szerepel a könyvön a neve, úgy dedikálta.”

„Megkérdeztük Ferenc pápától, mit üzen a magyaroknak. Azt válaszolta, áldását küldi és imádkozik értünk, és még magyarul hozzátette: „Isten éltesse [a magyarokat]!” Ez igazi meglepetés volt.”

A könyvben tizenkét különböző ember szólal meg, és nagyon sok hasznos  gondolat fogalmazódik meg. Ez a könyv, ahogy fentebb is idéztem, nem csak egy idézetgyűjtemény. A témája elgondolkodtató, ahogy a tizenkét beszélgetőtárs megnyilvánulása, véleménye is. Ez nem csak egy riportkönyv, mert nem csak új információkat szerzel néhány beszélgetés kapcsán, de téged magad is arra sarkall, hogy gondolkodj el és alkoss véleményt a felvetésekkel kapcsolatban.

Olyan gondolatokkal is találkozunk olvasás közben, aminél már csak erőteljesen bólogatunk. Ilyen volt számomra Oláhné Jolán egyik kijelentése is, miszerint: „Szegény az, aki lelkileg szegény. Aki úgy nő föl, hogy senki sem állt ki érte, mellette”.

Sok olyan gondolat van a könyvben, amit érdemes átgondolni. Például a szerzők idéztek Ferenc pápa egyik interjújából.

„Isten gyermekei, szüntelenül elrontjuk a dolgokat, hibázunk, bűnt követünk el, de ha bocsánatot kérünk, ő mindig megbocsát nekünk. Nem fárad bele a megbocsátásba. Mi vagyunk azok, akik belefáradnak a bocsánatkérésbe.”

Ti mit gondoltok? Ez a kijelentés megállja a helyét? Tényleg az emberek azok, akik belefáradnak a bocsánatkérésbe? Én azt vettem észre, hogy a kérem, köszönöm és a bocsánat szavak már kihalófélben vannak. Ráadásul bocsánatot se azért kellene kérni, mert „kötelező” vagy úgy illene, hanem mert komolyan is gondolja az ember. Máskülönben mit ér?

Ez a könyv nem csak azok számára ajánlott, akik megingathatatlan hittel rendelkeznek. Bátran ajánlom azoknak is, akik kétkedők, s egyelőre még nem döntötték el, hogy mi az, amiben hisznek.

Bár a könyv témája a valláshoz köthető – hiszen a pápa gondolatai adták a beszélgetések alapjait –, a fő hangsúly szerintem nem a vallásosságon van, hanem a társadalmi értékeken, megítéléseken, gondolatokon, tetteken. Minden összefügg, s minden egyes gondolat egy újabb létrejöttét idézi elő.

Vizi E. Szilveszter így nyilatkozott I. Ferencről:

„Ő a szeretet, az egyszerű emberek pápája. Olyan sugárzó szeretet árad belőle, amelyből a legkevesebb van napjainkban. És ezt éhezi az emberiség, aminek jelentős része ma szomorú és elégedetlen.”

Ha ki kellene emelnem a tizenkét beszélgetésből a kedvencemet, talán Vizi E. Szilveszteré lenne a győztes. Többek között az ő szemszöge állt közel az enyémhez.

Mindegyik fejezetben, beszélgetésrészletben találtam olyat, amivel mélyen egyetértettem. Szerintem a szerzőpáros nagyon jól összeválogatta a beszélgetőtársakat, mert igen színes a vélemények palettája, ráadásul ezek a megnyilvánulások tényleg elgondolkodtatóak.

Ez a könyv is megerősítette az eddigi véleményemet a pápával kapcsolatban.

Pontozás: 10/10 

Cecelia Ahern: Az üveggolyók titka

Fülszöveg: „Sabrina Boggs egy nap rátalál amnéziás édesapja rejtélyes üveggolyó-gyűjteményére, és eseménytelen élete egyszerre megváltozik. Egyetlen napja van arra, hogy kiderítse, mi is történt a férfival, aki nem emlékszik a saját múltjára. 

Mikor alakult ki az édesapja gyűjtőszenvedélye, s vajon miért titkolta ezt hosszú évtizedeken át a családja előtt? Hová tűntek a gyűjtemény legértékesebb darabjai, és kik voltak az apa barátai, szerelmei? 
Sabrina sokkal nagyobb titokra bukkan, mint amit valaha el tudott volna képzelni, és a nyomozás során ráébred, hogy időnként a hozzánk legközelebb állókat ismerjük a legkevésbé.”

Megjelent 2016. október 31-én az Athenaeum kiadó gondozásában.

Fordítás alapjául szolgáló mű: Cecelia Ahern: The Marble Collector

Fordította: Bottka Sándor Mátyás

ISBN: 978-963-293-594-2

Oldalszám: 320

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Cecelia Aherntől már nem ez az első könyvem, mégis meg tudott lepni. Eddig minden könyv, amit tőle olvastam, más stílusú volt, még ha többnyire romantikus vagy chick lit címkét is kaptak. Kivételt képez a Vétkes című regénye, ami ugye disztópia, s azt hiszem Ahern könyvei közül abszolút kedvenccé vált.

Elég nagy elvárásokkal vágtam neki a könyvnek, s szerencsére nem is csalódtam.

Ennek a regénynek elsőre a borítója fogott meg. Kicsit visszaidézte a nyolcvanas, kilencvenes évek hangulatát, amikor gyerekkorunk felkapott játéka volt az üveggolyó. Jó volt ezekről az apróságokról olvasni, főleg azokat a részeket szerettem, amik ezt a témát boncolgatták.

Általában szeretem a váltakozó nézőpontot (apa és lánya nézőpontja váltakozik), most viszont előfordult, hogy kizökkentett a lendületből és pici zavart okozott. Kedvenc karakterem abszolút Fergus volt. Az ő történetei, cselekedetei sokkal jobban lekötöttek, szívesen olvastam volna még róluk. Sabrinával nem mindig szimpatizáltam, főleg az elején nem, amikor a munkahelyén azért sajnálkozott, mert nem volt ott egy "nagy akciónál", bár ő is pozitív szereplő, és rengeteg mindent tett azért, hogy fényt derítsen az apja múltjának homályos részleteire.

Egyik emlékezetes jelenet az volt, amikor a holdfogyatkozást nézte Sabrina és Fergus külön-külön, más-más helyszínen, s közben telefonon beszélgettek az üveggolyókról, majd nagyokat nevettek. Itt éreztem igazán, hogy apa és lánya kapcsolata nem veszett el az emlékekkel együtt. Érezhető volt az összetartozás, s a remény, hogy egyszer ez még jobb lehet. 

Sabrinának nem volt könnyű dolga, hiszen édesapja Alzheimeres, soha nem tudta, hogy mi lesz, amire épp emlékszik az öreg, vagy épp mit nyom el magában.

"Az emlékeimet három csoportba lehet osztani: olyanok, amiket el szeretnék felejteni, olyanok, amiket képtelen vagyok elfelejteni, és azok, melyekről el is felejtettem, hogy elfelejtettem, amíg egyszer eszembe nem jutnak."

Kedvenc részem a könyvben, amikor Sabrina csináltat egy üveggolyót az édesapjának, hogy új emléket adhasson neki, s egyúttal önmagának is. Itt éreztem igazán, hogy mekkora lehet a család, s a szeretet ereje. 

"Az üvegpoharam mellett most egy üveggolyót pillantok meg. Egy szép, nagy, királykék golyót. Ragyog az ablakon betörő napfényben, eláll tőle a lélegzetem. Bámulatos látvány, megbabonáz a szépsége, eleganciája, tökéletessége és ritkasága. Egy földgolyó. A királykék óceánokban a Föld tökéletesen arányos térképe látszik. A szárazföldek és a hegyek barnák, homok- és mézszínűek; rajta van minden kontinens, ország, sziget. A déli féltekén még vékony, fehér felhők is úsznak az égen. Az egész világ egy üveggolyóba zárva. Érte nyúlok a bal kezemmel, mert ilyen fontos pillanatban, ilyen fontos feladatra nem vállalkozom a gyenge oldalammal. Megforgatom. A szigetek a helyükön, az óceán mintha ragyogna belülről. Egyetlen karcolás, egyetlen csorba sincs rajta. Tökéletes. Milyen csodálatos üveggolyó! A szokásosnál nagyobb, majdnem kilenc centi átmérőjű. A tenyeremen tartom, érzem a súlyát. Büszkén ragyog."

Szerettem a karakterábrázolásokat, a történet felépítését, az információk adagolását, az emberi sorsok alakulását, s nagyjából mindent, amit ez a könyv jelentett. Ahogy már fentebb írtam, egyedül a nézőpontváltások zavartak meg néha, ám ez nem igazán vont le a történet értékéből. Mindenképpen újraolvasós lesz, mert úgy érzem, nem minden résznél sikerült ráhangolódnom a történetre, amit pedig megérdemelne. 

Pontozás: 10/9

Évköszöntő - Évösszegző

Sziasztok!

Először is mivel kezdhetném 2017 első bejegyzését, ha nem azzal, hogy Békés, boldog, szeretetben, egészségben és könyvekben gazdag új évet kívánok nektek! Köszönöm, hogy 2016-ban velem tartottatok, s remélem ez a jó szokásotok idén is megmarad.

„Nem kívánok senkinek se

különösebben nagy dolgot.

Mindenki, amennyire tud,

legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,

s ha elérte, többre vágyjon,

s megint többre. Tiszta szívből

ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország

Emberségbe', hitbe', kedvbe',

s ki honnan jött, soha soha

ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,

vissza nem fognak a kátyúk.

A többit majd apródonként

megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,

legyen béke. -

Gyönyörködjünk még sokáig

a lehulló hópihékbe'!”

(Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén)

Másik dolog, ami miatt létrejött ez a bejegyzés, az nem más, mint a szokásos évösszegző bejegyzés tőlem.  

2016-ban (kis híján azt írtam, hogy idén) összesen 55 könyvet sikerült elolvasnom. Szerintem ez nagyon kevés, de sajnos most ennyire volt időm és energiám. Rengeteg olyan dolog történt a tavalyi évben, amit szívesen kihagytam volna az életemből, s olvastam volna helyette, de ugye ezt nem mi döntjük el. Nem véletlenül született az a mondás, hogy "Ha meg akarod nevettetni Istent, meséld el neki a terveidet." 

Még Cecelia Ahern könyvének (Az üveggolyók titka) a véleményezésével jövök a héten, mert ezzel elmaradtam a 2016-os olvasmányok közül, de bepótolom hamarosan. 

Aminek örülök az nem más, mint hogy az ötvenöt könyvből egyetlen egyről sem gondoltam azt, hogy időpocsékolás lett volna. Persze voltak olyanok, amik kevésbé tetszettek, de többnyire azért olyan értékelések születtek, amelyeknél a könyvek 10 pontból 10-et vagy 9-et kaptak. 

Idén is sikerült mindenféle műfajba belekóstolnom, s értek kellemes meglepetések. 

Mindenképpen szeretném kiemelni, hogy történelmi kategóriában új kedvenceket avattam. Régebben távol álltak tőlem a második világháborúval kapcsolatos regények, most viszont Tímár Gábor: Isteni igazság (Athenaeum kiadó) és Izolde Johannsen – Michael T. Marble: A birodalmi kalóz (Underground kiadó) című regényei iránt szerelembe estem. Mindkét történet annyira magába szippantott és érzelmileg hatott rám, hogy muszáj voltam őket kedvencnek jelölni. Mindenképpen újraolvasósak lesznek. 

Ifjúsági kategória győztese: Jodi Pioult és Samantha van Leer: Sorok között és Lapról Lapra című könyvei (Athenaeum) illetve második helyezett On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal? (Könyvmolyképző)

Disztópia műfajban abszolút győztes idén Cecelia Ahern: A vétkes (Athenaeum kiadó), ami egyúttal az év legnagyobb meglepetése is volt számomra, hiszen az írónő egy teljesen új oldaláról mutatkozik meg az olvasóknak. Szintén dobogós volt disztópia kategóriában Stephenie Meyer: A burok című regénye (Agave kiadó). 

Az év fantasy kategóriás könyve: Benyák Zoltán: A nagy illúzió (Athenaeum). Mesteri jellemábrázolás, nagyszerű történetfelépítés. Első könyvem a szerzőtől, de semmiképp nem az utolsó. 

Az év pszicho-thrillere B. A. Paris: Zárt ​ajtók mögött (Művelt nép kiadó). 

Az év krimije Kati Hiekkapelto: Védtelenül című könyve lett , ami a Fekete Anna sorozat második kötete (Athenaeum). 

Az év romantikus krimije számomra Nora Roberts: Megszállottság című regénye (GABO kiadó). Mindig is szerettem az írónő regényeit, a Megszállottság pedig bekerült a TOP5-be. 

Az év romantikus regénye Jamie McGuire Maddox testvérek sorozatának második kötete, a Gyönyörű megváltás. (Maxim kiadó)

Az életrajzi regények kategórián belül megosztott első hely lett. Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és kockafej – A fiam autista, de nem zseni valamint Szentesi Éva: Hamvaimból. Mindkét könyv az Athenaeum kiadó gondozásában jelent meg, és határozottan elgondolkodtatja az olvasót. 

Az év csalódása: Jeffery Deaver: Az igazak törvénye (Alexandra). Eddig Deaver könyvei lebilincselőek voltak, imádtam a történetek felépítését, ez a kötet azonban vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Elég sokat unatkoztam olvasás közben, mert a történetben a nyomozós szál most túlságosan el lett nyújtva, izgalom meg alig volt. A szerzőnek sokkal jobb könyvei is vannak. 

Mindegyik általam olvasott könyvet tudnám ajánlani valamiért, de ezeket mindenképpen ki kellett emelnem. 

A 2016-ban kapott recenziós példányokat pedig köszönöm a szerzőknek és kiadóknak. 

Reading Challenge 2016 teljesítés

Sziasztok!

Amint azt bizonyára tudjátok, Miamona megalkotta a saját szabályai szerinti éves kihívást, mely szerint 10+1 kategória szerint olvasna könyvet. Úgy döntöttem, idén én is csatlakozom, bár picit megbolygattam a kategóriákat.  Azt, hogy ezt jól tettem-e, döntsétek el ti.

Erről már írtam nektek annó, a csatlakozás idején itt: http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/01/reading-challenge-2016.html

Most pedig a teljesítés, avagy mennyire sikerült a kategóriáknak eleget tenni.

1. Frissensült: Idei, 2016-os megjelenésű kiadvány. Nyelvi megkötés nincs.

Nora Roberts: Megszállottság

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/09/nora-roberts-megszallottsag.html

2. Az élet egy nagy fantasy: avagy olvassunk tündérekkel, angyalokkal, trollokkal, sárkányokkal, és egyéb misztikus lényekkel kapcsolatos történeteket. 

Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/09/jodi-picoult-samantha-van-leer-laprol.html

3. Gyerek, gyerek, gyerek…: A mű (egyik) fő(bb) szereplője egy maximum 10-12 éves gyerek legyen. 

Én ide Kartali Zsuzsanna: Anyacsavar és kockafej című könyvét soroltam, bár a könyvben Zsombi eléri a tinédzser kort.

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/03/kartali-zsuzsanna-anyacsavar-es.html

4. Al dente: Ízig-vérig olasz szerzőtől egy ízig-vérig olasz mű elolvasása. 

https://moly.hu/konyvek/federica-bosco-szerelmem-egy-angyal/en-es-a-konyv/ariadne-2

Hogy ez mennyire felel meg a kihívásnak, nem tudom. A szerző olasz, viszont a történet nem Olaszországban játszódik, és túl sok köze nem volt az olasz kultúrához sem. 

5. Made in Hungária: Egy magyar szerző, magyar műve. 

Vavyan Fable: Holt ​volt, holt nem volt… 

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/03/vavyan-fable-holt-volt-holt-nem-volt.html

6. Borzongás: Műfaji megkötés nélkül, bármi, amitől égnek merednek a szőrszálaink. Akció, thriller, krimi, horror, stb.

B. A. Paris: Zárt ajtók mögött

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/07/b-paris-zart-ajtok-mogott.html

7. Hát ez kriminális!: Olvassunk bármilyen krimit. 

Kati Hiekkapelto: Védtelenül

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/07/kati-hiekkapelto-vedtelenul-fekete-anna.html

8. Cím: Eres ökör?: Elképesztő, hülye című könyv, ahol kíváncsiak vagyunk, mit rejt a belső… 

Rita Falk: Télikrumpligombóc

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/07/rita-falk-telikrumpligomboc-franz.html

9. Románc az élet: avagy olvassunk olyan könyveket, amik romantikus véggel zárulnak.

Jamie McGuire: Gyönyörű ​megváltás

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/07/jamie-mcguire-maddox-testverek-sorozata.html

10. Hahota: Olvassunk valami kacagtatót. 

Rachel Gibson: Szerelmi katasztrófák (Hokisok 4.) Igazság szerint romantikus kategória, de rengeteg vicces jelenet volt, amin a hasamat fogtam a nevetéstől.

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/02/rachel-gibson-szerelmi-katasztrofak.html

+1. Játszd újra, Sam: Olvassunk újra valamit, amit csak szeretnénk.

Lassan szokásommá válik, hogy évente újraolvassak valami könyvet. Tavaly Fable könyvek maratont tartottam, idén viszont Dickens: Karácsonyi ének című könyvét vettem újra a kezembe. Karácsonyhoz közel úgy éreztem, kell valami ünnepi hangulatút is olvasni, ráadásul betegség miatt olyat akartam, amit már olvastam, és nem kell 110%-ig figyelnem, hogy le ne maradjak valamiről. Imádom a történetet könyvben és filmben egyaránt, úgyhogy ideális választás volt. 

https://moly.hu/konyvek/charles-dickens-karacsonyi-enek/en-es-a-konyv/ariadne-2

Karácsony

Kedves olvasóim!

Alig 7 nap és vége az évnek. Vannak akik örülnek annak, hogy lezárul a 2016-os esztendő, míg mások sajnálkoznak emiatt. Én személy szerint az előbbi kategóriába tartozom. Bár történtek jó dolgok is az évben, voltak nagyszerű olvasmányaim, ez az év mégis bővelkedett tragédiákban és szörnyű megtapasztalásokban, így reménykedve várom a 2017-es évet. 

Mindenkinek tiszta szívemből kívánok áldott, békés, szeretetteljes és boldog karácsonyt! Remélem, hogy mindenki úgy tölti, ahogy szeretné. 

"Van a csoda...Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek...Ez a karácsony csodája." Csitáry-Hock Tamás

Lesz majd még bejegyzés az idén, minimum kettő, de lehet három is, attól függ mennyire haladok a dolgokkal. Sajnos az éves tervemet nem teljesítettem, "köszönhetően" a sok negatív történésnek, ám 2017-ben majd újult erővel vetem bele magam az élmények tömkelegébe. :) 

Köszönöm, hogy velem tartottatok 2016-ban, remélem ez jövőre ugyanígy folytatódik tovább.  Az észrevételeiteket továbbra is szívesen fogadom akár email-ben, akár itt hozzászólásban. 

Külön köszönöm azoknak az íróknak, költőknek, és kiadóknak / kiadói munkatársaknak, akik megajándékoztak recenziós példányaikkal (több dedikált is), s ezzel hatalmas élményekhez, fantasztikus történetekhez, csodás emlékekhez jutottam. Az évértékelő bejegyzésemben majd ajánlani is fogok közülük. 

Mindenkinek a legjobbakat kívánom a jövőre nézve. :) 

Blogszülinapi játék - Sorsolás

Sziasztok! :)

Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki velem játszott az ötödik blogszülinapi játékon. Rengeteg érdekes válasz született, aminek szívből örülök. 

Ahogy azt az egyik résztvevő megjegyezte, egy kicsit cseles volt a játék, mert többféleképpen lehetett értelmezni az "életed regénye" kifejezést. Ez nem volt véletlen. Hiszen minden embernek más az élete regénye. Van aki a saját életére asszociál és annak történéseit felhasználva írná meg azt a bizonyos regényt, míg mások a fantáziára alapozva alkotnának a szórakoztató irodalom berkein belül. S nem utolsó sorban volt olyan is, aki segítőkönyvet írna, hogy másoknak segítsen az önmagukra találásban, az életben való helytállásban. Széles a paletta, és igen színes egyéniségek gondolatait volt szerencsém kicsit megismerni. Határozottan bátorítanálak titeket abban, hogy írjátok meg a fejetekben már megszületett regényt. Az írás folyamata is maga egy útkeresés és tapasztalás, ami csak gazdagíthat minket.

A sorsolást ezúttal is a http://www.miniwebtool.com/random-name-picker/ „segítségével” hajtottam végre, az eredményt pedig itt láthatjátok: 

Gratulálok! :) A többiek se csüggedjenek, lesz még játék, ha minden jól megy a következő akkor, ha a látogatottság meglesz a bűvös 50.000 :) Jelenleg 48 741-nél járunk. 

Szép napot mindenkinek! :) 

Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon

Fülszöveg: „Arlene ​​28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik. 

Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat. 
Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja… 

Szurovecz Kitti új, önéletrajzi ihletésű lélektani szerelmi története arra keresi a választ, lehet-e együtt boldog, illetve képes-e egymást meggyógyítani két lélekben mélyen sérült felnőtt. Azoknak a nőknek és férfiaknak szól, akik nem tudják, hogyan kell „jól szeretni.”

„Ez a történet több, mint regény. Igazi lélekgyógyító írás, ami segít felismerni, ha a párkapcsolatunkban bajban vagyunk. Egy nő belső utazásának hiteles krónikája.” 

(Faragó Melinda pszichológus)”

Megjelent: 2016. október 28-án.

Kiadta: Athenaeum kiadó

ISBN: 978-963-293-590-4

Oldalszám: 352

Műfaja: romantikus, lélektani regény

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

A szerzőről:

Író, újságíró és tévériporter.

Pályáját még a főiskolás évei alatt, a békéscsabai városi televíziónál kezdte, majd nem sokkal később a Magyar Televízió Navigátor című műsorának riporterévé vált, emellett sikeres női magazinoknak készített interjúkat a művészvilág képviselőivel, és hétköznapi hősökkel egyaránt. 2006-ban megszületett a kisfia, Ádám, ezt követően a mikrofont végleg a tollra cserélte. Mára a Meglepetés, a Nők Lapja Psziché és a NL Cafe rendszeres szerzője lett, emellett riportok írására tanítja a Central Médiaakadémia hallgatóit. Szabadidejében mindig is megszállottan imádott olvasni, nagy örömére mostanában könyvkritikákat ír, és könyves pódiumbeszélgetéseket is moderál.

Első regényét 2010-ben publikálta, Smink nélkül címmel, ezt követte előbb a Gyémántfiú, majd a Fényemberek trilógia. Az Athenaeum Kiadónál önéletrajzi ihletésű, lélektani, szerelmes regényével, a Hópelyhek a válladon című kötettel debütál, amely arra keresi a választ, lehet-e boldog együtt két lélekben mélyen sérült felnőtt. Mint mondja, eddig mindig mások – többnyire az interjúalanyai – történetei inspirálták, ez az első eset, hogy a saját szívét is az olvasói elé tárja. Új regénye szakmai lektora, Faragó Melinda pszichológus a kötetről így nyilatkozott:

„Ez a történet több, mint regény. Igazi lélekgyógyító írás, ami segít felismerni, ha a párkapcsolatunkban bajban vagyunk. Egy nő belső utazásának hiteles krónikája.”

/Forrás: http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum /

A szerző így mutatkozott be a honlapján (http://www.szuroveczkitti.hu) :

„Mindig szerettem a képzeletem szárnyán repülni. Aztán, amint megtanultam írni, gyűlni kezdtek a füzetek, amikben általános iskolás koromtól följegyeztem a gondolataim. Sajnálom, hogy sokszor költöztünk, és az elkezdett, soha be nem fejezett történet töredékek elkallódtak. Aztán újabb és újabb mesék születtek bennem. Meggyőződéssel mondhatom, hogy az írás a legjobb barátom, az örök szerelmem és a megmentőm is. Sokszor, nagyon sokszor kihúzott már a szakadékból. Valóságos lelki gyönyör – ahogyan azt Spirit Bliss kolléganőm fantázianevében gyönyörűen megfogalmazta – drága Adri, én sem tudnám szebben mondani, ott a pont!”

Az uploaded magazinnak adott interjújából pedig az alábbi részletet emelném ki:

„A szeretetteljes család fontossága az, ami minden történetemben jelentős szerepet kap. Emellett az, hogy legyünk bármilyen picikék és elveszettek, válhatunk naggyá és sikeressé.”

Bár részleteket, idézeteket olvastam a szerző előző könyveiből, magukat a regényeket nem sikerült még elolvasni. Tehát mondhatom azt, hogy Szurovecz Kittitől számomra ez az első könyv, amit olvasok. Persze a cikkeivel sűrűn összefutottam régebben, de egy regény azért teljesen más szerintem.

Amikor először olvastam a könyvről (a kiadó beharangozójában), arra gondoltam, hogy a bemutató szöveg alapján érdekesnek tűnik, ráadásul gyönyörű a borítója. Aztán elolvastam az uploaded magazinbeli interjút, s a fentebb kiemelt idézet megerősített abban, hogy bizony érdemes odafigyelni a szerző munkásságára.

Adott egy fiatal, huszonnyolc éves nő, aki látszólag tökéletes életét éli a férjével és a kislányukkal, ám a látszat csal, hiszen nem boldog. Hiába van szerető férje és csodálatos kislánya, úgy érzi, hiányzik valami az életéből. Férjével a kapcsolata már átment barátságba, nincs meg a kezdeti szikra. Arlene alárendelte magát a család egységének, bármit megtesz a férje és a gyermeke kedvéért, azonban a saját érzéseit, kívánságait háttérbe szorítja. Egy idő után úgy érzi, csak statiszta a saját életében, s ebből a helyzetből egy kiút marad, elválni férjétől, és kislányával Cleveland-ből Franklinbe költözni, s ott riporteri állást vállalni, új életet kezdeni.

Az újrakezdésen kívül meg kell birkóznia azzal is, hogy lánya csak ideiglenesnek gondolja a helyzetet, és visszavárja édesapját. Belép az életükbe Hayden, aki felforgatja Arlene addigi világát, s egy teljesen újfajta kapcsolat veszi kezdetét. Már a megismerkedésükkor érezhető volt, hogy valami nem stimmel a férfival, majd ahogy haladt előre a történet, annál inkább tudatosul az olvasóban, hogy itt bizony nem kis gond van. Amikor néhány hét együtt járás után bemutatja Hayden Arlene-t és Lauren-t a családjának, egy véletlenül elejtett mondat után borul a bili, Hayden dührohamot kap, elviharzik, Arlene és Lauren pedig lelkileg összetörten távozik. Clarice felfedi Hayden „kis” titkát Arlene előtt, aki alig akarja elhinni, hogy ez a helyzet. Utánajár a Borderline személyiségzavarnak, kideríti, hogy akik ezzel küzdenek, szélsőségesek és kiszámíthatatlanok, a viselkedésüktől pedig leginkább a környezetük szenved, de ők maguk is szenvednek a kialakult helyzettől. Évekig tartó pszichoterápiás kezeléssel javítható ugyan, de csak nagyon nehezen.

„Nincs valós énképük, nincs hosszú távú céljuk, idegen tőlük a kitartás, hacsak nem épp aktuális mániájukról van szó – ez azért veszélyes, mert az érdeklődés tárgya többnyire egy másik személy, a legtöbb esetben szerelmük. Kirobbanó jókedvük képes percek alatt mély depresszióba fordulni.”

A történetben valós képet kaphatunk a borderline személyiségzavarral küzdő emberektől. Harcolnak a világgal, harcolnak önmagukkal. Szükségük van segítségre, ám azt nem szabad elfelejteni, hogy a hozzátartozó személyt felemésztheti ez a küzdelem.

Hayden karaktere igazi esettanulmány lehetne. Miként változik percről percre egy borderline-os személy viselkedése. Míg ő valamelyest kivirul Arlene mellett, addig a nő sorvadni kezd a kapcsolatban. Szereti a férfit, ezért sem akarja cserbenhagyni. Függőség alakul ki közöttük, és sokáig nem látod a kiutat ebből. Minden túl gyors, az olvasó csak kapkodja a fejét, hogy mennyi minden történik rövid időn belül a szereplőkkel. Mégis pont ez az, ami miatt érezzük, nem úgy haladnak a dolgok, ahogy kellene. 

Tetszett a történet felépítése és a mondanivalója. A karakterek kiforrottak voltak, és senki sem tökéletes. Na jó, Cole mások elmondása szerint az. 

Hihetetlen volt arról olvasni, hogy mennyi mindent képes az ember elviselni, és mikor mondja azt végleg, hogy Állj, ne tovább!  

Súlyos és elgondolkodtató olvasmány. Mennyire adhatjuk át magunkat egy érzésnek? Mennyit kell és lehet eltűrnünk egy párkapcsolatban? Mi számít segítségnek és mi az, ami már az őrültség határát súrolja? Mennyit adhatunk úgy magunkból, hogy azért megőrizzük az igazi énünket? Mit tegyünk, vagy ne tegyünk, ha súlyos lelki sérült az, akit szeretünk? Biztos, hogy meg kell várnunk míg a lelki terror átmegy fizikaiba? Rengeteg kérdés felvetődött bennem olvasás közben, mindig visszakérdeztem, hogy vajon én mit tennék ebben a helyzetben? Létezik annyira elemésztő fizikai vonzalom, ami a józan észt felülírja?

A szereplők közül abszolút Lauren volt a kedvencem. A kislány gyermeki, tiszta lelke, gondolkodásmódja, viselkedése balzsam volt az ember lelkére, egy ilyen komoly téma kivesézése közben.

Ez volt az első könyvem a szerzőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Szeretem az olyan könyveket, amiknek van mondanivalója, ráadásul a kivitelezése is nagyszerű.

Pontozás: 10/10