Katty Kay · Claire Shipman: Az önbizalom kódja nőknek - A magabiztosság tudománya és művészete -

 Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

 

Önbizalom. Mindannyiunknak szüksége van rá, de sokszor elérhetetlennek tűnik. Vajon a szerencsés kiválasztottak génjeibe van kódolva, vagy akárki felépítheti magában? Miért küzdenek még a legsikeresebb nők is kétségekkel önmagukat illetően? Mi az önbizalom titka, és hogyan lehetsz magabiztosabb?
Az önbizalom kódja nőknek szerzői, Katty Kay és Claire Shipman újságírók az önbizalom génje után kutatva, pszichológus szakembereket is megkérdezve arra jutottak, hogy ez a fontos tulajdonság az agyban gyökerezik. Ennek fényében elmagyarázzák, miképpen kezdj el cselekedni és kockázatot vállalni az önbizalmad tudatos növelése érdekében, s milyen hatással lesz mindez az agyműködésedre. Könyvükben tehát megmutatják, hogyan lehetsz az igazi önmagad. Tapasztald meg te is az önbizalom erejét, aztán csak figyeld, hogyan változik ettől az életed!

Kiadta: Partvonal kiadó
Megjelent: 2020. október 5.
Fordította: Kertész Edina
Fordítás alapjául szolgáló mű: The Confidence Code
ISBN: 978-615-6058-23-2
Oldalszám: 312

 

Katty Kay brit újságíró, szerző és műsorvezető. 2002-ben tette át székhelyét az Egyesült Államokba.  A BBC tudósítója.
Claire Shipman amerikai televíziós műsorvezető, újságíró, hosszú éveken át az ABC Good Morning America vezető országos tudósítója.
Évek óta jó barátnők, 2009-ben jelent meg első közös könyvük Womenomics címmel, majd azt követte az Önbizalom kódja nőknek 2014-ben, 2018-ban pedig az Önbizalom kódja lányoknak.

A szerzők bár igyekeznek a nőknek segédkezet nyújtani az önbizalom megtalálásában és tartós megtartásában, interjúalanyaikat kérdezve mégis rá kellett jönniük, hogy ez nem olyan egyszerű. Sokszor felmerült a nők és férfiak közötti különbözőség, illetve a társadalom szerepe az önbizalomhiányban.
 
Érdekes volt olvasni a különböző nemű és korú interjúalanyok álláspontját, valamint azt, hogy legtöbbjük tisztában van azzal, hogy bizony ténylegesen hátrányos helyzetből indulnak a nők, ha a karriert nézik. A férfiak kezdeményezőbbek, határozottabbak, már-már túlzott önbizalom figyelhető meg náluk, míg a nők gyakran hezitálnak, és félnek a kudarctól, így legtöbbször meg sem próbálják megpályázni a hőn áhított pozíciót.
 
Voltak nagyon érdekes és könnyen érthető felvetések, ugyanakkor a tudományosabb magyarázatok, melyek a genetikai és epigenetikai tényezőket taglalták, számomra kissé szárazak voltak (mint a Szahara), nehezebben emésztettem az információkat. Neurotranszmitterek, gének és egyebek, illetve ezek kapcsolatai az önbizalommal illetve annak hiányával.
Aztán szerzőpárosunk eljutott egy régi tudományos megállapításhoz, mely szerint az öröklődés és a környezet egyaránt meghatároz bennünket.

Az összes fejezetrész közül a legjobban talán az „Önmagunknak okozott sérülések az önbizalmunkon” fogott meg. Nagyon jól összefoglalták, hogy mennyi mindennel képesek vagyunk bántani önmagunkat.

 
Az ötödik nagy fejezet (Új nevelés) első felén megbotránkoztam, és dühös lettem. Nem értettem, hogy egyes emberek hogyan cselekedhetnek úgy, mint a példaként felhozott személyek családjai. A szerzők hiába próbálták megmagyarázni az okokat, számomra ez már túl van bizonyos határon.
 
Összességét tekintve a könyv egy útjelző. Rámutat, hogy az önbizalomhoz rengeteg apró dolognak kell összeállnia, hogy tartós legyen. Benne van a génjeinkben, de erősíthetjük, ha tudatosan dolgozunk önmagunkon. S hogy miért olyan nagy a különbség a férfi és a női önbizalom között? Talán azért, mert a férfiak többnyire racionálisan gondolkodnak, míg a nők érzelemközpontúak. Sokkal inkább képesek vagyunk leragadni egy-egy problémánál, mint férfitársaink. Ők megrázzák magukat és mennek tovább. Mi erre nem igazán vagyunk képesek. A szerzők úgy fogalmaztak, hogy míg a férfiak a külső tényezőket okolják a kudarcaikért, addig a nők önmagukban keresik a hibát.
 
Végezetül álljon itt három idézet a könyvből, melyeken érdemes elgondolkozni:
 
„Az, hogy túlagyalunk dolgokat, hosszasan tépelődünk valamin, nemcsak a munkában, hanem az élet más területein, így a magánéletünkben is nehézségeket okoz.”
 
„Az önbizalom lényege, hogy kimozduljunk a komfortzónánkból, és olyan célokért dolgozzunk, amelyek a saját értékeinkből és igényeinkből fakadnak, nem pedig olyanokért, amiket a társadalom határoz meg.”

„Az önbizalmunk abban rejlik, hogy szeretjük meghallgatni mások véleményét, és nem kérünk elnézést a sajátunkért.”

 
Pontozás: 10/5
Számomra a könyv túl tömény volt és sokszor száraz. Nehezen haladtam, főleg mikor a genetikai és epigenetikai tényezőket részletezték. Érdekes volt és elgondolkodtató, de sajnos az előbbiek sokat rontottak az élményen.

Jodi Picoult: A két út könyve

Ismertető: „A döntéseink időnként meglepő utakra terelnek.

Dawn mindent tud a halálról – legalábbis ebben a hitben él. Hospice-dúlaként segíti a betegeit, hogy helyrehozzák a múlt hibáit és befejezzék félbemaradt dolgaikat, hogy megbékélve léphessenek át a túlvilágba.
Amikor azonban Dawn repülőgépe zuhanni kezd, és úgy hiszi, már csak pillanatok vannak hátra az életéből, maga is megdöbben, hogy nem a férje jut eszébe, hanem másvalaki. Egykori egyiptológus kollégája, Wyatt Armstrong régész.
A szerencsés kimenetelű repülőgép-katasztrófa után Dawn úgy dönt, visszamegy Egyiptomba, a régészeti ásatáshoz, és megkeresi hajdani szerelmét, Wyattet, sőt, folytatja a túlvilágra vezető út első ismert térképének, a Két út könyvének kutatását.
A könyv fejezeteiben Dawn két lehetséges jövője bontakozik ki egymás mellett, és mindkét jövőképben feltárulnak a rég eltemetett titkok és kételyek.

Mi alakítjuk a választásainkat, vagy a választásaink alakítanak bennünket?
Kik lennénk most, ha másként alakult volna az életünk?”

Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2020. október 12.
Fordította: Novák Petra
Fordítás alapjául szolgáló mű: Jodi Picoult: The Book of Two Ways
Oldalszám: 472
ISBN: 978-963-543-041-3

A könyvet megrendelhetitek: ITT

 

A szerzőről:
Jodi Lynn Picoult amerikai írónő, a Long Island-i Nesconsetben született és nevelkedett. A Prinston egyetemre járt, ahol írást tanult. Rengeteg mindenbe belekezdett, és ezeknek többnyire közük volt az irodalomhoz. Szövegkönyveket szerkesztett, nyolcadikosoknak tartott irodalom órákat, mesterszintű tanári diplomát szerzett, de dolgozott a Wall Streeten is.
Tim Van Leerhez ment feleségül, három gyermekük született.
Picoult három gyermekével, férjével és három spánieljével New Hampshire-ben él. Műveiről és róla bővebben a honlapján olvashattok, a www.jodipicoult.com címen, vagy követhetitek a magyar hivatalos rajongói oldalát a www.facebook.com/JPfunpagehu linkre kattintva.
1992-ben jelent meg első könyve, ám első nagyobb sikerét a Nővérem húga című könyvének köszönheti, ami 2004-ben jelent meg. Könyveivel gyakran volt a bestsellerlisták élén, és hatalmas olvasótábora lett.
2016-ban Magyarországon is megjelent a lányával, Samantha Van Leer-rel közös ifjúsági regénye, a Sorok között, majd még ugyanebben az évben a Lapról lapra című folytatás is, ami hatalmas sikernek örvend külföldön és a hazai piacon egyaránt. Számomra nagyszerű élményt jelentett, hogy betekintést nyerhettem az általuk teremtett világba, és abszolút kedvenccé vált ez a két kötetes „mese”, mely a felnőtt szíveket is képes rabul ejteni.
Azért, hogy könyvei sikeresek legyenek, rengeteg mindent kipróbált már. Például egy hétig együtt élt egy amish családdal és megtanult tehenet fejni, vagy épp Alaszkába utazott és végigszurkolt egy kutyaszánhúzó versenyt, illetve a Sorsfordítók (The Pact) című könyve miatt bevonult egy napra a börtönbe.
Eddig több mint ötven regényt és huszonhárom novellát tudhat magáénak, melyeknek magyar nyelvű kiadásait kizárólag az Athenaeum kiadó gondozza.

Az Athenaeum kiadónál megjelent könyvei:
Apró csodák
Csodalány
Egyszerű igazság
Elrabolt az apám
Életszikra
Gyere haza
Házirend
Ítélet
Magányos farkas
Második látásra
A nővérem húga
Sorsfordítók
Szívtől szívig
Szívverés
Találj rám!
A tizedik kör
Tizenkilenc perc
Törékeny
Vezeklés
Szelíd vadak (e-könyv)
Jodi Picoult–Samantha van Leer: Lapról lapra
Jodi Picoult–Samantha van Leer: Sorok között
Valamint a legújabb: A két út könyve

A könyvről:

Sokáig gondolkodtam, mit is írhatnék a könyvről. Múlt éjjel fejeztem be, de még mindig a hatása alatt vagyok, s nagyon úgy tűnik, hogy ez még egy ideig így lesz. Határozottan igaz, hogy akit megragad, azt nem ereszti.

Őszintén szólva nem lepett meg, hogy ilyen hatással volt rám, hiszen Jodi Picoult már többször elérte ezt a könyveivel. Mindig jó érzékkel nyúl olyan témákhoz, amik valamilyen okból betalálnak. Azon kívül, hogy szórakoztat, gondolkodásra is késztet. Most sem volt ez másképp. Egyrészt, ifjúkorom nagy „szerelme”, a régészet is helyet kapott a könyvben, ráadásul Egyiptom a történet egyik cselekményszálának a helyszíne, így már emiatt is izgatottan vártam, mit hoz ki az írónő a történetből.

Másoknak lehet, hogy kicsit sok a történelmi háttér, illetve az Egyiptommal kapcsolatos információk mennyisége, ám én élvezettel vetettem bele magam a sűrűjébe. Mindig is közel állt hozzám ez a téma (ezt is bizonyítja az egyik polcom, ami tele van Egyiptomos könyvekkel), tizenévesen sokáig tanulmányoztam a hieroglifákat, s elemi erővel vonzott a misztikusság, ami körüllengte az egyiptomi kultúrát. Szóval mondhatni, hogy otthonra leltem, ismerős volt a téma, így faltam az oldalakat anélkül, hogy észrevenném mennyire elszaladt az idő. Persze többször megálltam, szünetet tartottam a könyv olvasása közben, mivel a regény nem csak ennyiből áll, és alaposan megbolygatta a lelkivilágomat. A történet sokszínűsége alaposan kihat az érzelmekre. Minden magasságot és mélységet megjárunk ezen a kicsivel több, mint négyszáz oldalon.

A történetet Dawn szemszögéből ismerhetjük meg. Több cselekményszál váltakozik, ahogy térben és időben is ugrálunk. Felváltva ismerhetjük meg a múlt és jelen eseményeit, tobzódunk a különböző érzelmekben és helyzetekben, és jócskán kapunk gondolkodnivalót is minden fejezetben.

Dawn hospice-dúlaként (haláldúlaként) dolgozik, a haldoklóknak segít megkönnyíteni az utolsó időszakot. Tehermentesíti és támogatja a haldoklót és a hozzátartozót is valamilyen szinten. Segít megszervezni, amit szükséges, illetve teljesíti az utolsó kívánságokat, amennyiben módjában áll. Kemény hivatás. Újra és újra szembesül a halállal.

Aztán egy repülőgép-szerencsétlenségnek köszönhetően úgy dönt, egy időre visszatér Egyiptomba, megkeresi a régi nagy szerelmét, Wyatt-et, és folytatja a régészeti munkát, s egyúttal a végére jár, mi lett volna, ha másképp döntött volna évekkel azelőtt.

Ahogy haladunk a történetben, annál több titokra derül fény. Tetszik a folytonosság, s az, ahogy az információkat adagolja a szerző. A könyv mindvégig fenntartja az érdeklődést.

Dawn és Wyatt párosát nagyon szerettem, jól kiegészítették egymást. Tetszett, hogy a romantikán kívül ott volt a humor szál, illetve volt feszültség a főszereplők között. Jól dolgoztak együtt, kihozták egymásból a legjobbat.

A szereplők között akadt, aki jobban közel került hozzám, és volt olyan, aki nem igazán. Nagyon szerettem Wyatt és Meret karakterét, Briant viszont kevésbé.

Dawn a munkája során elég sok emberrel megismerkedett, róluk is olvashatunk a könyvben, s közülük Félix és Win megismerkedésének története ragadt meg az emlékezetemben. Sorsszerű volt és aranyos. Az pedig, ahogy Win és Dawn beszélgetnek arról, mi vár Winre a halálakor, mélyen elgondolkodtató. 

Miért félünk a haláltól, elmúlástól? Tudhatjuk, megérezhetjük, hogy mikor jön el az időnk? Miért csak a halálunk közeledtével lesz bátorságunk ahhoz, hogy megtegyünk valamit, amire már oly régóta vágytunk? Miért csak akkor kezdünk el igazán élni, amikor az elmúlás fenyeget? 

 A kedvenc jelenetem egy múltbéli visszaemlékezés útján tárult elém, amikor Wyatt egy törött mészkődarabot nyomott Dawn kezébe, melyen az alábbi sorok álltak:

„Megcsókolom őt mindenki előtt,

ország-világ hadd tudja szerelmem.

Bizony ő az, aki elorozta szívem,

ki ha rám pillant, nyugalom száll le reám.”

/ Ostracon Gardiner 304 rt. - Molnár Imre fordítása/

Ez a mészkődarab volt az egyetlen dolog, amit magával vitt Dawn, mikor elutazott Egyiptomból, és több mint tizenöt évig meg is őrizte.

Összességét tekintve nagyon szerettem a történetet, számomra érdekes volt és jól szórakoztam, illetve elég sok dolgon elgondolkodtam. Jodi Picoult hajlamos arra ösztönözni, hogy átértékeljem az addigi nézőpontjaimat, és új gondolatoknak adjak teret.

Egyetlen egy dolog zavart, méghozzá a könyv vége. Kétségek között hagyott a végkifejletet illetően, bár jó sok utalás volt rá. Sejtésem, reményem van. Mégis nekem hiányzott a végéről az az egy sor, vagy legalábbis egy név. Esetleg egy epilógus, mondjuk három évvel későbbre utalva. Értem a könyv mondanivalóját, talán még azt is, hogy miért így zárta le az írónő, de ez így akkor sem fair. Megadja a lányának a választ, de minket meg kétséget között hagy? Gondoljak, amit akarok? Válasszam azt, ami nekem tetszik?

Pontozás: 10/9

Julian Brass: Légy úrrá a szorongásodon!

 99 egyszerű módszer, hogyan uraljuk rejtett erőforrásainkat

 „Julian ​Brass eltökélte, hogy komoly hatással lesz azoknak az embereknek az életére, akik úgy döntöttek, hogy – hozzá hasonló módon – a boldogabb élet reményében szembenéznek a szorongásukkal. A Légy úrrá a szorongásodon gyakorlatias és könnyen elvégezhető gyakorlatokat kínál, amelyek segítségével bárki szembe szállhat a kihívásokkal – társadalmi hovatartozásától, földrajzi helyzetétől és fizikai képességeitől függetlenül.

A sikeres média- és üzleti tanácsadóvá vált férfi megosztja velünk életének legfélelmetesebb, legkeményebb és legmagányosabb időszakát, amikor nem becsülte eléggé önmagát, így a stressz, a depresszió és az érzelmi hullámvölgyek uralták a hétköznapjait. Ám a gyakorlatoknak köszönhetően Julian megtanulta, hogyan használhatja ki a szorongásban rejlő erőt. A szerző roppant őszinte, motiváló, orvosilag is alátámasztott, hiteles és – nem utolsó sorban szellemes – meglátásait olvasva világossá válik számunkra, miért ajánlják jó szívvel neves sportolók, orvosok, üzletemberek, jógik, nyugati és keleti spirituális vezetők a nemzetközi sikereket elért könyvet.”

Kiadta: Partvonal kiadó
Megjelent: 2020. május 20.
Fordította: Bosnyák Viktória
Fordítás alapjául szolgáló mű: Julian Brass: Own Your Anxiety
ISBN: 978-615-6058-12-6
Oldalszám: 296
Itt olvashatsz bele:
https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1830859.pdf

A szerzőről:

Mint egy díjnyertes kanadai médiacég alapítója és volt igazgatója, Julian Brass pontosan tudja, mennyire fontos úrrá lenni a szorongáson mind a szakmai, mind a magánéletben.

Julian évekig Floridában a Szilícium-völgyben dolgozott, ám több mint tíz éve hazaköltözött Kanadába, hogy részese legyen, és maga is hozzá tegyen az akkoriban még csak szirmait bontogató internet technikai hátteréhez. Hiányolta egy Y-generációt inspiráló online brand meglétét, ezért létrehozta a Notable Awards és a Notable.ca oldalakat, melyek később Notable Life néven egyesültek.

Nem sokkal a Notable 2008-as indítása után Julian komolyan szorongani kezdett, és elhatározta, hogy természetes módszerekkel küzd meg ezzel az állapottal. Ez egy véget nem érő útra terelte, amelyen haladva egyszerre irányította és fejlesztette korábbi cégét, és igyekezett változtatni életmódján a holisztikus egészség és jóllét, az öngondoskodás, a spiritualitás, a jóga és a pozitív pszichológia jegyében.

Hamarosan ez a magasabb tudatossághoz vezető út vált Julian mindennapjaivá. Indiai jógiktól, jeruzsálemi rabbiktól és papoktól, neves New York-i orvosoktól és a világ legsikeresebb vállalkozóitól tanult, illetve működött együtt az évek során. Mások segítése a küldetésévé vált: 2017-ben eladta a Notable-t, és azóta annak szenteli az életét,hogy másoknak is megtanítsa, hogyan lehetnek úrrá a szorongásukon. Manapság hatékony, természetes eszközökkel segít az embereknek a világ minden tájáról legyőzni a szorongásukat, melyet nyugati orvosi kutatásokkal és keleti holisztikus filozófiával egészít ki. Ezeket az eszközöket használva – amelyek Julian módszerének alapját képezik – újradefiniálhatjuk kapcsolatunkat a szorongással, és a negatív, erőnktől megfosztó energiákat pozitív, támogató energiává alakíthatjuk át. Neves nemzetközi előadóként, tanfolyamvezetőként, coachként, tanárként és gyógyítóként Julian azt tűzte ki célul, hogy nemcsak a szorongásukon tanítja meg úrrá lenni az embereket, de életük más területein is, kezükbe adva ezzel az életük irányítását. 

/Forrás: http://www.lira.hu/hu/szerzo/julian-brass /

A könyvről:

Minden ember életében jelen van a félelem, a nyugtalanság, a feszültség, a stressz illetve a szorongás. Természetes velejárója az életnek, főleg a mai világban. A mai pszichológiai felfogás szerint a szorongás valamilyen vélt vagy valós veszélyhelyzetre adott reakció. Egy bizonyos szintig teljesen normális. Julian Brass könyve ahhoz nyújt segítséget, hogy ezt az egészet normál keretek között tudjuk tartani, mielőtt átcsap súlyos szorongásba, amit már pszichológiai betegségként definiálnak.

A könyv kevesebb, mint háromszáz oldal, mely három nagy részre tagolva tárja elénk a megoldásokat, amik segíthetnek a mindennapokban.
Törődj a testeddel!
Törődj az elméddel!
Törődj a lelkeddel!

A szerző nagyon jól összefoglalta az ajánlott módszereket, hasznos tanácsokat ad, és a saját életéből hoz példákat, így az olvasó közelebb érezheti magához a kötetet.
Teljesen hétköznapi dolgokat tanácsol, így nem kell azon gondolkodni, mit hogyan oldjon meg az ember. Nem kell költségekbe verni magunkat, nem vásároltatja fel velünk a fél világot, sokkal inkább arra buzdít, hogy dolgozzunk önmagunkon.
Önismeret és praktikák, hogy megkönnyítsük magunknak az életet.

Julian Brass nem akarja megváltani a világot. Egyszerűen segíteni akar a sorstársain. Akik nem érzik magukat teljesnek vagy normálisnak, mert előfordul, hogy nem uralják a testüket. Ezért írt egy összefoglaló könyvet néhány jól bevált, orvosilag is tanácsolt praktikáról, hogy könnyebbé tegye az emberek hétköznapjait.

Miket tanácsol?
Ajánl különböző légzéstechnikákat, meditációt, kellő mennyiségű és minőségű alvást, mozgást, nevetést, olvasást, vizualizációt, alkotást és még megannyi mást. Érdemes elolvasni, átgondolni, és kipróbálni azt, ami szimpatikus. Ne várjatok csodát, vannak olyan tanácsok, amik az embernek természetesek. Ugyanakkor, akik még csak most kutatnak megoldás után, azoknak jó kiindulópont lehet.
 
Számomra ez a könyv nem sok újdonsággal tudott szolgálni, tekintve hogy elég korán meg kellett tanulnom kezelni a belső feszültséget. Vérbeli vizsgadrukkos vagyok, ami annyira durván jelentkezett minden alkalommal, hogy fizikai jelei mutatkoztak. Márpedig elég sokat vizsgáztam eddigi életem során. Mellette klausztrofóbiás vagyok, ami miatt volt, hogy durván bepánikoltam (beragadtam a liftbe), tehát szükségem volt a feszültségoldó technikákra.
 
Szerintem az első és legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy ezzel nem vagyunk egyedül, és hogy teljesen normális. Én sokáig azon idegeskedtem és szorongtam, hogy mi lesz, ha mások megtudják, milyen defektes vagyok. Úgy éreztem, hogy kilógok a sorból, és milyen ciki már, hogy fejben tudom, hogy pl. mindent megtanultam a vizsgára, mégis annyira izgulok előtte, hogy az ájulás környékez, hányingerem lesz, alig kapok levegőt, vagy szó szerint kiver a víz. Persze utána mindig jól teljesítettem, meg is nyugodtam, a félelmemet mintha elfújták volna, ám hirtelen jött az újabb feszültségdózis, mert eszembe jutott, hogy ok nélkül idegeskedtem. Saját magamat hajszoltam bele ebbe, mert túlságosan is az volt a fontos, hogy mit gondolnak rólam mások. Aztán kiderült, nem vagyok ezzel egyedül, ahogy az a gondolat sem csak az én fejemben fogalmazódott meg, hogy esetleg emiatt másképp nézhetnek ránk a „normális” emberek. Hosszú utat jártam be, mire megtanultam kezelni a váratlan stresszes helyzeteket. Nem mindenkinek válik be ugyanaz a technika, így érdemes kísérletezni. Én próbáltam a jóga légzést, meditációt (meditációs zene illetve irányított meditáció is), olvasást, nyugtató zenét, vizualizációt, és még megannyi mást. Vannak bevált technikáim, és bátran ötvözöm is azokat, ha gyors feszültségoldásra van szükségem. Szerencsére azóta, hogy megvannak a biztos praktikáim, magabiztosabb vagyok, és kevésbé engedek teret a félelmeimnek.
 
Tanácsaim: Minden ember másképp reagál a különböző helyzetekre, így ne hasonlítsátok magatokat másokhoz! Merjetek kísérletezni! Legyetek nyitottak a tanácsokra! Ötvözzétek a különböző technikákat a saját ízlésetek szerint. Ti vagytok azok, akik a legjobban ismeritek önmagatokat. Figyeljetek a belső hangra és a testetekre! Ha érzitek, hogy kezdetek ellazulni, akkor jó úton haladtok. Olvassátok el a könyvet, és hasznosítsátok az olvasottakat a saját igényeitek szerint!
 
Pontozás: 10/10

Kimberley Freeman: Duett

 „Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy németországi faluban a fiatal Ellie operaénekesi karrierről dédelget csillogó álmokat. Nagyravágyó ambíciói rengeteg csalódást, sóvárgást és bánatot hoznak majd számára. Londonban a tinédzser Angie megszökik otthonról és Penny Bright néven a popszínpadok ünnepelt kedvence lesz. De egy durva támadás után a félelem és a drog foglyává válik.
Az egyik nő elrabolja a másik életét, miközben elveszíti a legnagyobb szerelmét. A másik megpróbál elmenekülni a múltja elől, de nem tudja elkerülni, hogy szembenézzen a legsötétebb emlékeivel. És mindkettejük élete szorosan összefonódik egy zenei producer ambiciózus terveivel.
London ragyogó rockéletének díszleteitől Európa operaházainak színpadáig, egy kies görög szigettől isten háta mögötti ausztrál tengerparti vidékig követhetjük nyomon Ellie és Angie történetét. A duett utolsó hangjai azonban csak a szívszorító végkifejletkor hangozhatnak el, amikor visszatérnek a múlt követelő árnyai.”

Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2020. szeptember 11.
Fordította: Kurta Zsuzsanna
Fordítás alapjául szolgáló mű: Kimberley Freeman: Duet
Oldalszám: 560
ISBN: 978-963-543-020-8
Borító: Földi Andrea

A szerzőről:

Kimberley Freeman Londonban született, majd 3 évesen családjával Ausztráliába költözött. Queensland-ben nőtt fel, és most is ott él a férjével és két gyermekével. Díjnyertes gyerekkönyveinek, történelmi- és fantasy regényeinek kiterjedt rajongótábora van számos országban. Családnevét anyai nagymamája tiszteletére vette fel, izgalmas bestsellereinek különleges hősnőit is ő ihlette. Jelenleg a Queenslandi Egyetem előadója.

A szerző kiadónál megjelent művei:
Vadvirágok lányai
Álom-öböl
Aranypor
Parázs-sziget
Örökzöld-zuhatag
Csillagok az óceán felett

A könyvről:

Ahogy azt már megszokhattuk Kimberley Freeman-től, a cselekményszálak váltakoznak a történet során, és ugrálunk a múlt és jelen eseményei között.

Két hányatott sorsú fiatal lány életét ismerhetjük meg, tanúi leszünk a nővé válásuknak, és általuk nyerünk betekintést a művészvilágba. A két főszereplő nő bőrébe bújva megtapasztalhatjuk a dolgok jó és rossz oldalát egyaránt. Kemény munka, harc, kudarc, áldozathozatal, lemondások, fájdalom és csalódás övezi a siker útját. Sokszor felmerült bennem, biztos, hogy megéri ekkora áldozatot hozni valamiért, amiről tudjuk, hogy bármikor vége szakadhat? Biztos, hogy arra vágyunk igazán?

Angela „Angie” Smith és Ellie Frankel teljesen más neveltetést kaptak, más közegben nőttek fel, mégis a kezdetektől volt bennük valami közös, ami nem volt más, mint a zene szeretete. Míg Ellie-t kicsi kora óta az opera világa vonzotta, addig Angie-t a popzene. Mindketten megéltek nehéz pillanatokat, amik sorsdöntő változást hoztak az életükbe. Sorsuk láthatatlanul összefonódott, miközben nem is tudtak egymásról. Végül a sors úgy hozta, hogy fény derült a nagy titokra, ami alapjaiban változtatta meg az életüket.

Kezdetben Ellie volt a szimpatikusabb, de miután Londonba utazott megváltozott, és néha rettentő irritáló volt a karaktere. Angie viszont a Görögországba való utazása során közelebb került hozzám. Azt hiszem a vele történtek abszolút a hasznára váltak, még ha nehéz utat is kellett bejárnia, de rátalált arra, ami igazán boldoggá tette. Minél többet megtudtam a két nő hátteréről, annál inkább erősödött a gyanúm, hogy mi is kötheti őket össze igazán.

Nagyon tetszett, ahogy az írónő szőtte a szálakat, mert végig fenntartja az olvasó figyelmét, és olyan karaktereket kreált, akik szerethetőek vagy épp erőteljesen utálhatóak (mint pl. Benedict). Rejtélyekkel teli történetet kaptam, kalandozással, rengeteg utazással. Fantasztikusak voltak a tájleírások, olvasás közben szinte már láttam magam előtt a helyszíneket, ahol a főhőseink jártak. Németország, Anglia, Görögország és Ausztrália. Mindegyik hely, egy-egy állomás, melyet érdemes volt felfedezni.

Hozzám legközelebb talán Petaludosz állt, azaz a Pillangó-sziget. Ott bontakozott ki igazán Angela karaktere, és rengeteg szerethető emberrel ismerkedett meg, akik mind hozzátettek a fejlődéséhez.

Kimberley Freeman hozta a formáját, a könyv szórakoztatott, lebilincselt. A karakterei összetettek, egyáltalán nem tökéletesek, kellően esendőek, emberiek. A tájleírások épp csak annyira részletesek, hogy a leírásoknak köszönhetően az események filmszerűen peregnek le az ember szeme előtt. Egyetlen egy dolog volt számomra negatívum, mégpedig az Ellie szerelmi élete körüli kissé eltúlzott huzavona. Nekem az már kicsit sok volt. Ám maga a történet nagyon tetszett, a könyv olvastatta magát, ha az embernek van egy kis ideje, egy-két nap alatt a könyv végére érhet.

Pontozás: 10/9,5

Lana Millan - Egy angyal a szerelem küszöbén (Raziel 2.)

„Ismered a viccet, amiben egy bukott angyal és egy félnótás démon néhány társával elindul, hogy megmentse az emberiséget, miközben néha abban sem biztosak, hogy érdemes-e reggelente felkelni az ágyból?

Raziel és Belader párosa Nevada kopár vidékét ezúttal a napfényes Miamira cseréli. Kalandos útjuk során szerencsére arra is jut idejük, hogy a rájuk vadászó pokolfajzatokon kívül saját magukkal és egymás iránti érzéseikkel is fölvegyék a harcot.

Küldetésükhöz olyan különös figurák csatlakoznak, mint Theo, az ateista, Manuel, az elvált mexikói pincér, Soren, a dán cserediák vagy Tully, az angyalból lett sürgősségi sebész. Lucifer mellett most Belader történetét is megismerhetjük.

Tengerpart, pálmafák, luxus, mexikói konyha, mocsár, aligátorok és egy cseppnyi armageddon egy eltökélt bukott angyal és egy útkereső démon társaságában.”

Megjelent: 2020. június 2.

Kiadta: Athenaeum kiadó

Borító: Földi Andrea

Oldalszám: 248

ISBN: 978-963-293-979-7

Mit tudhatunk a szerzőről?

„Lana Millan nem hisz az írói önéletrajzokban, ahogyan a véletlenekben sem, viszont elég jó meggyes csokitortát süt. Régebben Trónok Harca rajongó volt, de a Gyűrűk Urát még ma is szereti (a kedvence Gollum). Korábban gyakran fogyókúrázott, de amióta kutyája van, nincsenek súlyproblémái, csak problémái. Ha az életében nehézség adódik, már nem esik kétségbe, egyszer megfelelő szerszámok híján kenőkések segítségével cserélt ki egy kerékpárbelsőt, miközben a YouTube-on az oktatóvideót nézte. Az Athenaeum Kiadó gondozásában 2015-ben jelent meg Átkozott Hannah Brown című regénye, melyet 2017-ben Raziel története követette. Jelenleg a kutyáját sétáltatja, vagy ha nem, szinte biztos, hogy a Raziel regénysorozat harmadik részén dolgozik.”

Forrás: https://athenaeum.hu/index.php?action=szerzo&id=354

2015-ben, első regényének megjelenésekor volt szerencsém interjút készíteni az írónővel, amit most meg is mutatok nektek. Igaz, főképp az előző könyvhöz kapcsolódtak a kérdések, ám megtudhatjátok belőle azt is, hogy honnan az írói neve, illetve pár apróságot az írással kapcsolatban. 

http://www.ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2015/10/interju-lana-millan-ironovel.html

A szerző kiadónál megjelent művei:

Átkozott Hannah Brown

Raziel

Raziel 2. - Egy angyal a szerelem küszöbén

A könyvről:

Már nagyon vártam Razielék történetének folytatását, mert az első kötet lebilincselt. Imádtam az első betűtől az utolsóig, így elég magas volt a léc, amit el kellett érnie a második kötetnek is.

Az események két cselekményszálon és idősíkon futnak. Egyrészt Razielék kalandjai a jelenben, másrészt Belader élete a múltban.

Érdekes volt betekinteni Belader múltjába, ugyanakkor számomra most picit zavaró volt a váltakozó idő és cselekmény, mivel mindig megakasztott a lendületben. Míg a jelen eseményei sodró lendületűek és izgalmasak, szinte tapintani lehet a feszültséget, addig a múlt eseményeit kissé vontatottnak éreztem. Valószínű azért, mert a csapat kalandozása és harca az idővel (meg minden mással), sokkal inkább magával ragadott, mint a múltbéli események. Ugyanakkor mindennek megvan a maga oka, így annak is, hogy Lana Millan miért pont így alakította a történet ezen cselekményszálát.

Ez a kötet is bővelkedett kalandokban és szórakoztató párbeszédekben. Egyszerre volt humoros és elgondolkodtató. Ha darabjaira szednénk a történetet, akkor látnánk igazán, hogy mennyi mindent beleszőtt az írónő.

Lana Millan szerethető szereplőket kreált, akiknek a helyébe könnyen beleképzelheti magát az olvasó. Összetett személyiségek, akik első olvasásra nem feltétlenül lopják a szívünkbe magukat, aztán később bebizonyítják, hogy nem ok nélkül vannak jelen a csapatban. Ilyen volt számomra például Manny, akiért az elején egy huncut garast sem adtam volna. Nem tudtam eldönteni, hogy Lana tréfának szánta-e, vagy esetleg tényleg hasznát fogják venni a többiek a küldetés során. Nos, határozottan kellemeset csalódtam. Minél többet olvastam róla, annál szimpatikusabbnak találtam, a végére pedig egészen megkedveltem. Ő volt a tipikus példa arra, hogy ne ítéljünk elsőre, mert érhet még meglepetés.

Raziel és Belader nagyszerű páros, tökéletesen kiegészítik egymást. Erre szükség is van, hiszen kettejük feladata felkutatni és egységgé kovácsolni az emberiség megmentéséhez szükséges kis csapat tagjait, ami nem tűnik egyszerűnek. A tagok felkutatása során kisebb-nagyobb akadályokba ütköznek, amik sűrűn bonyodalmakhoz is vezetnek. Néha úgy tűnik, hogy tényleg minden és mindenki összeesküdött ellenük, mert Mihály arkangyalon és az alvilági lényeken túl még a természeti erőkkel is meg kell küzdeniük.

Van olyan szereplő, akivel nem igazán tudtam zöld ágra vergődni, nem tudom hová tenni. Jó? Rossz? Mi a célja a tetteinek? Tényleg segíteni akar, vagy csapda az egész, hogy akadályozza hőseinket a céljuk elérésében? Erre leghamarabb a következő kötetben fogok választ kapni, úgyhogy nagyon remélem, hogy az írónő ügyesen megírja a folytatást, hogy minél előbb a kezünkbe tarthassuk.

Örültem a Raziel és Belader között pattogó szikráknak, a humor mellett ez volt az, amit annyira vártam a történet folytatásában, mert bár sok minden a kapcsolatuk ellen szól, én azért reménykedem, hogy a történet végén valahogy mégis megoldják a dolgot. Ha máshogy nem, hát emberként, mint Tully és Vicky.

A szereplők közül Belader állt hozzám a legközelebb, mégpedig a nyíltsága miatt. Ő nem köntörfalaz, kimondja amit gondol, bár sokszor cenzúrázatlanul, és nem érti miért sértődnek meg körülötte.

Összességében tekintve szerettem a könyvet, izgalmas, eseménydús, elgondolkodtató, és humoros. Volt egy kicsi hiányérzetem, nem mindig éreztem olyan erősnek a történetet, mint az első kötetet, ugyanakkor a részleteket valamint a humort tekintve ez a kötet volt erősebb. + Ezzel a kötettel együtt megkaptam a 21 rövid novellát tartalmazó kis füzetet, ami szintén nagyon szórakoztató volt, és csak úgy izzott a levegő a főszereplők között. 

Itt olvasható: Karanténmesék 

A karanténmesékről annyit tudni kell, hogy bár a főszereplők ugyanazok, mint a Raziel trilógiában, maguk a történetek nem kapcsolódnak szorosan a regényekhez. Mondhatni alkalom szülte őket, hiszen mindenki tudja, hogy a világon tomboló vírus miatt sokan feszültek, idegesek, Lana pedig úgy gondolta, hogy Raziel és Belader segítségével egy kis színt visz a hétköznapjainkba, és csempész bele egy kis humort, hogy még véletlenül se veszítsük el a humorérzékünket.

Pontozás: 10/10

Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma

„Apám ​nagy uralkodó volt: felült a szent királyok trónusára, és repedező örökségükből erős birodalmat épített. S rám miféle sors vár? Én láthatom mindezt elevenen szétrohadni…”

1348 nyarán Anjou Lajos hazatér a Nápoly elleni bosszúhadjáratából. A várost elfoglalta, politikailag és erkölcsileg azonban kudarcot vallott. Diadalmenetét mégsem az ellenségei, hanem egy titokzatos idegen kórság miatt kényszerül megszakítani. Az ifjú uralkodó meglehetős sietséggel igyekszik vissza a Magyar Királyságba, ahová magával hurcol valami olyasmit is, amit korábban még soha senki nem látott, nem tapasztalt: egy betegséget, amely nemcsak megöli, de fel is támasztja az embert halottaiból. Mindez először valódi csodának tűnik, ám a hálaimák helyét hamar átveszi a rémült könyörgés az isteni megbocsátásért. A feltámadottak ugyanis korántsem régi önmagukként térnek vissza: az életre kelt holtak megállíthatatlanok, és az éhségük csillapíthatatlan…

Bíró Szabolcs, a Non nobis Domine és az Anjouk-sorozat írója teljesen új oldalát mutatja be a Lázár evangéliuma lapjain. A liliomos lobogó ezúttal olyan háborúba megy, mint még soha azelőtt: az ellenség nem keletről vagy nyugatról, hanem a síron túlról érkezik, és jóval többet akar a puszta hatalomnál. A legfőbb kérdés, hogy fennmaradhat-e egyáltalán az emberi élet, vagy minden odavész a kárhozat oltárán.

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2020. április 20.

Oldalszám: 288

ISBN: 978-963-543-013-0

Borítóterv és belső illusztráció: Bodnár Balázs

A borítót Bodnár Balázs festménye alapján Földi Andrea tervezte.

A szerzőről:

„Bíró Szabolcs 1988. július 29-én született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Az írói vénát minden bizonnyal édesapjától örökölte, és már kisgyermekként versikéket, rövid történeteket fabrikált. A versírással később felhagyott, a próza szerelmese lett. Tizenöt évesen kóstolt bele először a novellaírásba, eleinte főleg a fantasy műfajához és a kalóztörténetekhez vonzódott. Tizenhat évesen, gimnazistaként kezdett aktív kulturális tevékenységbe: íróként, újságíróként, az iskolaújság főszerkesztőjeként és énekesként is bontogatta szárnyait. Prózai művei mellett 2006-tól több száz cikke jelent meg az Új Szó, a netBarátnő, az ekultura.hu, a Vasárnap, a Napvilág.Net, a PRESStige, a Penna Magazin és más internetes, illetve nyomtatott lapok hasábjain. 2010 októberétől 2012 januárjáig könyv- és filmkritikusként dolgozott a szlovákiai magyar Pátria Rádiónál. 2013-ban Vissza a középkorba! címmel önálló rovatot jegyzett a Csallóköz c. regionális hetilapban. Tizenegy éven keresztül folytatott aktív amatőrzenei pályát, ebből kilenc évig (2004 és 2013 között) a Csak Van zenekar énekeseként tevékenykedett: erről a korszakról tanúskodik többek között a zenekar első nagylemeze, a Mindennek a teteje.

(…)

Bíró Szabolcs 2007-ben debütált regényíróként, első öt könyve (és egy nem hivatalos e-novelláskötete) még Francis W. Scott álnéven jelent meg. 2010 első napjától kezdve kizárólag polgári nevén publikál, saját bevallása szerint székirodalmat ír, és egyre megszállottabban fordul a középkor felé. Első komolyabb sikerét Sub Rosa c. kalandregényének köszönheti, mely három különböző kiadást is megért, a szakmai hírnevet azonban a Non nobis, Domine c. történelmi regénye hozta meg számára. 2014-ben megjelent Ragnarök c. regényével rövid kitérőt tett a vikingek és az óskandináv mitológia világába, ám azután ismét visszatért a magyar középkorhoz: tizenöt részesre tervezett, Anjouk c. történelmi regénysorozatát az Athenaeum Kiadó gondozza.

Az író kamaszkora óta kerekesszékben él, ám határokat nem igazán ismer, ezt a helyzetet pedig humorosan, ironikusan fogja fel. Innen ered a székirodalom kifejezés. Ez a kategória egyben azt is sejteti, hogy az író nem kíván egyetlen műfaj mellett lecövekelni: a székirodalomba bármilyen irodalmi kategória belefér. Emellett a székirodalomaz évek során egyfajta branddé erősödött: Bíró Szabolcs minden évben ún. székirodalmi könyvturné keretein belül indul előadó- és dedikálókörútra, 2015-től pedig havonta többször is jelentkezik a Székirodalom vlog címen futó videónaplója egyes epizódjaival.

Bíró Szabolcs jelenleg feleségével és fiával a Csallóközben él, főállású regényíróként dolgozik, folyamatosan álmodozik, és komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezek az álmok valóra váljanak.”

Forrás és teljes életrajz itt: http://biroszabolcs.eu/eletrajz

Bíró Szabolcsot 2016-ban, a Szent György Lovagrend alapításának 690. évfordulóján, Visegrádon lovaggá ütötték. 2017 nyarán pedig Eger Kulturális Nagykövete lett.

A könyvről:

Bíró Szabolcs ötrészes videósorozatot készített a könyvhöz, amely arra az alapötletre épül, hogy mi lett volna, ha 1348-ban pestis helyett élőholtak özönlik el Európát. Érdemes ezeket a videókat megnézni, mert Szabolcs sok információt megoszt az olvasókkal, ráadásul az ötödik videóban az olvasók néhány kérdésére is válaszol. A videók az Athenaeum Kiadó közösségi oldalán és Bíró Szabolcs YouTube-csatornáján is megtalálhatóak.

https://www.facebook.com/athenaeumkiado/

https://www.youtube.com/user/szekirodalom/videos

Történelmi horror. Furcsa párosítás, de a könyvet olvasva egyáltalán nem éreztem furának, sem idegennek. Ez többek között annak is köszönhető, hogy oly sokszor kalandoztam már Bíró Szabolcs által (is) az említett korban, így ismerősek voltak a helyek, valamint a szerzőnek köszönhetően régi ismerősök tekintettek vissza rám a lapokról. Ilyen volt Lackfi István, Bátor Szilárd, Holló Tamás, Szolnoki Pista, Lackfi Palkó és nem utolsó sorban Lajos király is.

Le kell szögezni, hogy bár az Anjouk uralkodása idején játszódik és a jól ismert szereplők is helyet kaptak a történetben, nem képezi a szintén Bíró Szabolcs által írt Anjouk történelmi sorozat részét. Ez a kötet abszolút különálló, melyben tökéletesen keveredik a történelem és a fikció.

A történet feléhez érve rá kellett jönnöm, hogy elég gyakran hagyta el a számat a „hű, a mindenit” és a „te jó ég” kifejezés. Bíró Szabolcs olyan könyvet írt, amitől sűrűn a padlón koppant az állam. Egyszerre borzongató, izgalmas, lendületes és lehengerlő. A regény olvastatja magát, ha az embernek van ideje, és nincs zavaró tényező, egy délután elolvasható.

Komor és döbbenetes, minden cselekményszál tovább növeli az ember baljós érzéseit. Ahogy haladunk a történetben Bátor Szilárddal és társaival, egyre inkább átragad ránk a könyv hangulata. A kezdeti hitetlenkedést és sokkot felváltja a küzdeni akarás és a remény, a kudarc után pedig a kétségbeesés és a kilátástalan helyzet miatti gyötrődés.

Hogy mit vártam a könyvtől?

Bíró Szabolcs neve számomra garancia arra, hogy nem fogok unatkozni, mi több, jól fogok szórakozni. Bármit olvastam tőle, mindig jó érzéssel tettem le a könyveket.

Olvasás közben reméltem, hogy az élőhalottakat valahogy sikerül megfékezni, mielőtt mindennek vége lenne. Vágytam a pozitív történésekre, ám ez másképp alakult. Búcsút kellett vennem a kedvelt szereplőim többségétől, és a könyv lezárása sem sugallt olyat, hogy bármi jó kisülhet még ebből.

Mégis imádtam ezt a történetet az első betűtől az utolsóig. Hogy miért? Minden oldal tartogatott valami meglepetést, sose tudtam, mi vár rám a következő fejezetben. Izgalmas volt, érdekes, és egyáltalán nem megszokott. Szabolcs képes volt egy igazán egyedi és ötletes zombis történetet írni.

Kedves Szabolcs! Köszönöm! Legyen mese, ifjúsági regény, történelmi regény vagy történelmi horror, én vevő vagyok rá. Itt a bizonyíték, hogy bármilyen műfajban képes vagy nagyot alkotni! Érezhető a rengeteg ráfordított idő és az aprólékos munka. Köszönöm, hogy a minőséget képviseled! A könyveidre érdemes várni.  

Pontozás: 10/10

Harcosok ​Vértanúk Boszorkányok

„A hűvös, dohos helyiség közepén terpeszkedő, robusztus asztalt kéttucatnyi csuklyás alak ülte körül. A pislákoló faggyúmécsesek alig valamicske fény loptak a terembe, az apró lángok sejtelmes táncot jártak a sötétben. A Rend tagjai, nők és férfiak ismét megerősítették titkos szövetségüket. Nem kellett hozzá sem vér, sem oklevél, sem pecsét: elég volt az adott szó, a kölcsönös tisztelet. Döntöttek. Ahogy eddig, úgy ezután is vállvetve, egymást segítve, bátorítva osztják meg az arra érdemesekkel mindazt, amit a múltról tudnak, vagy tudni vélnek… Ezúttal egy újabb, immáron ötödik novelláskötet közreadásával, amihez minden kedves Olvasónak jó szórakozást kívánnak!

A Történelmiregény-írók Társasága nevében

Kapa Mátyás

elnök

A művek szerzői: Trux Béla, Izolde Johannsen, Hacsek Zsófia, Gál Vilmos, Tapodi Brigitta, Bakóczy Sára, Csikász Lajos, Bányai D. Ilona, Gáspár Ferenc, Urbánszki László, Bónizs Róbert, Cselenyák Imre, Solymár András, Soós Tibor, Andy Baron, Várkonyi Tibor”

Kiadta: Történelmiregény-írók Társasága

Megjelent: 2019.

Oldalszám: 230

ISBN: 978-615-581-617-8

Érdekes volt betekinteni a Történelmiregény-írók Társasága által megjelentetett novelláskötetbe, mely tizenhat szerző művét mutatja be. Különböző korokon és helyeken átívelő történetek ezek, melyek között mindenki megtalálja a hozzá közelállót. Bevallom, bár az írók/írónők neve nem ismeretlen számomra, csak egy apró töredéküktől olvastam (eddig), bár az említett szerzőktől több könyvet is.

Tetszett, hogy a kötetet a sokszínűség jellemzi. Nincs két egyforma történet, mindegyik egyedi a maga nemében. Nem csak a korok és helyszínek váltakoznak, de a szerzők stílusa is más és más. Furcsa volt, hogy a már régről ismert szerzőknél kiéleződve figyeltem, hogy feltűnnek-e azok a bizonyos stílusjegyek, melyek rájuk jellemzőek, vagy új oldalukról mutatkoznak be. Nem tagadom, voltak olyan novellák melyek nem tudtak közel kerülni hozzám, ám olyanok is, melyeket ismeretlen ismerősként üdvözölhettem.

Ugyanakkor be kell vallanom, hogy a novellákkal úgy vagyok, mint a moziban a filmelőzetesekkel, vagy a különböző vendégségekben a vendégváró falatkákkal. Tetszenek ugyan, de nem elégítik ki a kíváncsiságomat. Egyszerűen nem kaptam eleget. Némelyik pont akkor ér véget, amikor már sikerül belemerülni a történetbe, és idő kell ahhoz, hogy „lapozni” tudjunk. Persze ott van a pozitív oldal, hogy egy könyvben több szerző mutatkozik be, s ha tetszik egy novella, valószínűleg beruház az olvasó a szerző egyik-másik regényére is, mert viszi a kíváncsiság. Megsúgom, az én várólistám is megnőtt egy kicsit.

Összességében tetszett a novelláskötet, megvolt a maga hangulata, rengeteg érzést megmozgat az emberben.

Bányai D. Ilona, Solymár András, Cselenyák Imre, Csikász Lajos és Trux Béla novellái kifejezetten kedvemre valóak voltak, Izolde Johannsené pedig abszolút kedvenc, mert kiegészítésül szolgált a Birodalom tengeri bástyái sorozathoz, mely úgy a szívemhez nőtt az évek során.

Pontozás: 10/8

Viola Judit: A fészek melege (Sasok a viharban IV.)

„Ez ​a könyv a negyedik Viola Judit történelmi regénysorozatában. Aki arra vágyik, hogy a mai Északkelet-Magyarország alig észrevehető várromjai, időtlenséget sugárzó hegyvonulatai, poros országútról rég aszfaltozott útra váltott völgyei, patakok kibetonozott partjai, az erdők mélyének hívogató csöndje benépesüljön 13. századi magyar életekkel, az jó helyen jár. Az Aba család fordulatos története, az édesanya aggódása, az apa fiaira néző büszkesége, majd szótlan fájdalma, magyarok, kunok egymás ellen vívott csatáinak kegyetlensége és lelkifurdalása, az egyszerű nép gyermekeinek egymásra hagyott bölcsessége, az uralkodás kísértései és felelőssége, a felnövekvő ifjak szilajsága, határozottsága és tanácstalansága, az igaz szerelem keresése, bőséges lakomák gyönyörűsége, országos gondok és kicsinyes intrikák szövevénye – mindez, s annyi minden más is elénk tárul e tetralógia lapjain. S a szerző, miközben egy idegen, rég elmúlt világ mindennapjaiban és ünnepnapjaiban részesít bennünket, nemcsak elhisszük neki, hogy ilyen lehetett az élet úgy hétszáz évvel ezelőtt Magyarországon, Göncön és Budán, meg a Nyulak szigetén, hanem részévé válunk Amádé, Finta és Péter, a három testvér országos gondjainak, családi és magánörömeinek, tragédiáinak.”

Van-e nagyobb dicséret, mint hogy egy könyvet nem lehet letenni? S már alig várja az ember, hogy megtudja, mi is lett a „meg is halt, meg nem is” Fintával.

Balog Zoltán

Református lelkész, az Emberi Erőforrások Minisztériumának volt vezetője

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2020. február 28.

Műfaja: történelmi regény

Borító: Földi Andrea

Oldalszám: 440

ISBN: 978-963-293-989-6

Itt olvashattok bele:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1832488.pdf

Viola Judit 1982-ben hittudományi főiskolát végzett, azóta lelkészként, kántorként, kórusvezetőként szolgált és szolgál. Debütáló regénye, a 2016-ban megjelent Sasok a viharban, egy családtörténet nyitó kötete volt, ami azonnal megnyerte magának a hazai olvasóközönséget. Ennek a családtörténetnek a következő, negyedik kötetét tarthatja jelenleg kezében az olvasó.

„A középkori történelem szereplőire ritkán gondolunk úgy, mint hús-vér emberekre. Az időbeli távolság mozdulatlan alakokká merevíti őket. Mint egy freskó alakjai, úgy tűnnek elő a múltból. Pedig ugyanazok az indulatok mozgatták őket is, mint ma minket: szeretet és gyűlölet, hűség és árulás, önzetlenség és érdek, pénz és hatalom. Ők is küszködtek, örültek, győztek és elbuktak. Csak a díszlet más, az ember ugyanaz maradt. Ha megismerjük és esendőségükben is szeretjük őket, önmagunkat is jobban megértjük és elfogadjuk.” Viola Judit

A gyűjteményem 

A borító most is szolid, igényes, ugyanakkor figyelemfelkeltő. Nagyon illik a történethez.

A szerző tájleírásainak, korhű ábrázolásának és nagyszerű karakterábrázolásainak köszönhetően magunk előtt láthatjuk a történéseket, filmszerűen peregve le a szemünk előtt. A könyv nyelvezete, illetve hogy betekintést nyerhettem az akkori szokásokba, s együtt ünnepelhettem az Aba nemzetség fiaival, visszarepített a XIII. századba.

Magam előtt láttam az éhező csapatok bevonulását Magyarországra, azt, ahogy Katarina asszony megmenti az ifjú Anna Jadvigának és néhány sorstársának az életét, Amádé hazatérését, illetve a nagy találkozást, amitől a hasamat fogtam a nevetéstől, ugyanakkor éreztem, hogy végre Amádé is révbe érhet.

A könyv most is bővelkedett eseményekben, jókban és rosszakban egyaránt. A könyv első felében főleg Amádé élete volt előtérben, aminek én örültem is, hiszen egyértelműen pozitív karakter volt, akinek a boldogulását a szívemen viseltem. A kötet második felében viszont előtérbe kerültek az országot fenyegető veszélyek, támadások, viszályok, veszteségek, amik teljesen más hangulatot adtak az olvasónak, mint az előző fejezetek.

Amádé most is abszolút kedvencem maradt, emberséges, jó szívű, okos és bátor lovag lett, ki végre társra is lelt. Ez nem is lepett meg, hiszen már az első kötetnél megjegyeztem, hogy a három Aba fiúból vele szimpatizálok a legjobban.

Lőrinc bátyó hozta a formáját, azt hiszem ő az, akiben sose csalódtam még. A csel, amit végrehajtott megmosolyogtatott, és örömmel töltött el, hogy a családja is úgy érezte, van még mit tanulni az öregtől. Ami a szívén az a száján, persze csak óvatosan. A beszólásaiért most is odáig voltam, közvetlen és szókimondó stílusának köszönhetően sűrűn mosolyt csalt az arcomra.

László király cselekedeteivel viszont nem igazán tudtam egyetérteni. Rettenetesen taszított a viselkedése és ellenszenvessé vált, pedig a kezdetekben még szimpatizáltam vele. Egy szerencséje, hogy Amádé hű támasza maradt, annak ellenére is, ami Fintával történt.

Elszomorított, hogy két olyan szereplőtől is búcsút kellett vennem, akik közel álltak hozzám. Mindkettő aranyszívű, másokat segítő ember volt, akik szebb sorsot érdemeltek volna.

A regény magával ragadó, olvastatja magát, egyszerre szórakoztat és informál. A kivitelezésbe sem csúszott hiba, igényes mind esztétikailag, mind pedig tartalmilag. Szerettem olvasni, s továbbra is várom a folytatást. Főleg, mert nem bánnám, ha kiderülne, hogy ki volt Dávid úr ágyánál az a rejtélyes alak, bár szerintem erre választ már nem fogok kapni.

Pontozás: 10/10