Sárközi Erika: Carpe noctem – Ragadd meg az éjt!

Hosszú kihagyás után, egy számomra igen kedves, magyar szerző könyvéről hoztam véleményezést. 

Sárközi Erika (Nilla) bemutatkozását bemásolom nektek a Skarlát kiadó oldaláról, amit egyébként itt érhettek el: https://skarlatkiado.net/rolunk/

"Sárközi Erika vagyok, de Nillaként is ismerhettek, én vagyok Anett mellett a Skarlát Kiadó másik megálmodója és szerzője.

Az írás tizenkét-tizenhárom évesen, szinte pillanatok alatt lett az életem szerves része, és azóta sem engedtem el. Szenvedélyesen érdekelnek a jó történetek, rajongó típus vagyok, az írás világába is így csöppentem, úgyhogy ha tetszik valami, boldogan rajongok érte.

A humor és az élénk romantikus szál két olyan dolog, amit az olvasmányaimban és az írásaimban is preferálok. Hiába írok fantasy vagy realista történetet, ezek nélkül elképzelni sem tudom.

2016 óta tanulok írástechnikát: ez volt a legnagyobb fordulópont az írói utam során, olyan felfedezésekre nyitott ajtót, amik megsokszorozzák az írás örömét számomra.

Megtaláltok a Facebookon vagy a Tiktokon is, ahol szeretem kiélni a regényírás nehézségeit és örömeit vicces videók formájában."

Fülszöveg:

"Tizenkét csillagjegy és egyetlen éjszaka: generációjuk legnagyobb Párbaja az indigókék égbolt alatt dől el. A győztes dicsőséget hoz a családjának, a megmérettetésből világra szóló sztorik születnek.

A húszéves Asra egész életében nővére árnyékában élt, aki anno egyetlen hajszállal csúszott le az első helyről, így most mindenki diadalmat vár tőle. Csakhogy ő utálja a konvenciókat, és semmi kedve értelmetlen játékokat játszani egy szimbolikus győzelemért, amikor dolgozhatna is nagyszabású projektjén. Ráadásul a szíve is az emberi világhoz húzza, miután megismerkedett a titokzatos Caspiannel.

Asrának azonban szüksége van a tizenkét család támogatására, hogy sikerüljön a terve. Ehhez az út pedig a Csillagpárbajon keresztül vezet, ahol győzelmet kell aratnia.

Kaland és kockázat.
Veszély és varázslat.
Szenvedély és szerelem.

Az indulás helye adott ezen a sötétbe burkolózó játékmezőn, az viszont, hogy hová érkeznek, csak rajtuk múlik."

Megjelent: Skarlát kiadó

Megjelenlés éve: 2024 – ebook

Oldalszám: 330

Illusztrálta: Kocsondi Nelli

ISBN: 9786156781031

Figyelmeztetések: erotikus tartalom

18 éves kortól ajánljuk!

Hosszú-hosszú idő óta most először szippantott be úgy könyv, hogy hajnali negyed négyig olvastam megállás nélkül.

IMÁDTAM!!! Még akkor is, ha Nilla most is szadistaként gyötörte a szereplőket, s általuk engem is.

Nagyszerű történet, hihetetlen szereplőkkel, izgalmas cselekményekkel, rengeteg érzelemmel.

Egyik pillanatban jókat kuncogtam, a következőben már a könnyeimet törölgettem, nem sokkal később indulatosan, felháborodva felhördültem, hogy mi a fene… Igazi érzelmi hullámvasút volt, de az ilyenre bármikor felülnék, mert tudom, hogy a végén azt kapom, amire igazán szükségem van.

Kedvenc karakterem Rion volt, aki éles eszével és bicskanyitogató stílusával sokszor mosolyt csalt az arcomra. 

Kedvenc idézetem: „A világot már akkor megváltottad, amikor úgy döntöttél, hogy nem állsz be a sorba, hanem mersz önmagad lenni…”

Imádlak Nilla a lebilincselő történeteiddel, az utánozhatatlan történetmeséléseddel, a kimeríthetetlen fantáziáddal, és nem utolsó sorban a csodálatos lelkeddel együtt, amivel beragyogod mindenki életét! Örülök, hogy ismerhetlek, és már most várom az új könyved! A te történeteidre éhes a lelkem.

Ha ti is szeretnétek engedni a csábításnak, akkor a Skarlát Kiadó honlapján megtalálhatjátok ingyen ebook-ban. Ha pedig elolvastátok, és szeretnétek beszélni a könyvről valakivel, a blogom facebook-os oldalán várlak titeket sok szeretettel. ;) 

Pontozás: 10/10 természetesen, hiszen mindent megkaptam tőle, amire szükségem volt. 

 

Vincze Ágnes: Kárrendezés

 

Fülszöveg: „Ismered a viccet, amiben a negyvenes szingli nő megismerkedik egy pasival, majd mellrákot diagnosztizálnak nála, és alighogy meggyógyul, a pasi rákos lesz, aztán kilenc hónap múlva meghal? Nem? Nem csoda, mert ez nem vicc.

Azt mondják, a legjobb történeteket az élet írja, kérdés, hogy ez vajon egy jó történet? Lehet jó, egy olyan sztori, ami azzal kezdődik, hogy az egyik főhős meghal? Fel lehet dolgozni egy daganatos betegséget, a hűtlenséget, a párunk halálos diagnózisát, majd a gyászt? A Kárrendezés a szerelem és a búcsú regénye, kíméletlenül őszinte, megható és felemelő.

Vincze Ágnes regényei eddig Lana Millan írói álnéven jelentek meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. Amikor a szerző beteg lett, épp egy fantasytrilógián dolgozott. Ha nem szól közbe az élet, vagyis a halál, most ennek a sorozatnak a befejező részét tartanánk a kezünkben, nem a Kárrendezést.”

Kiadta: Athenaeum kiadó
Kiadás ideje: 2022. október 11.
Borító: Földi Andrea
Oldalszám: 304
ISBN: 978-963-543-221-9

A szerző korábban megjelent regényei az Athenaeum kiadóknál:
Lana Millan: Átkozott Hanna Brown (2015.)
Lana Millan: Raziel – Egy angyal az élet küszöbén (2018.)
Lana Millan: Raziel 2. – Egy angyal a szerelem küszöbén (2020.)
Lana Millan: Raziel 21 – Egy angyal és egy démon karanténmeséi (2020.) 

2015 októberében volt szerencsém olvasni először az írónőtől, méghozzá az első chick lit regényét, az Átkozott Hanna Brown-t, s akkoriban egy rövid interjút is készíthettem vele. Elmondta, hogy 2012 novemberében kezdett el igazán írni, amikor már komolyan is merte venni. Hannah Brown története volt az első publikációja, és véleményem szerint fantasztikus első könyv lett. Vicces volt, romantikus és szórakoztató. Az interjú készítésekor már dolgozott a Raziel című fantasy trilógiájának első részén, bár még akkoriban nem lehetett tudni, hogy mi lesz a kézirat sorsa. Hála az égnek, azóta már két kötetnél járunk és egy kis extra novellagyűjteménynél, mely ugyan nem kapcsolódik a történethez, de rengeteg mosolyt csalt az arcunkra. Ha a sors nem szól közbe, most a Kárrendezés helyett a Raziel trilógia befejező részét olvashattuk volna.

Azóta sok dolog történt mindkettőnk életében, könyvek és emberek egyaránt jöttek és mentek, ám Lana Millan, azaz Vincze Ágnes valamilyen formában az életem része maradt. Figyelemmel kísértem a munkásságát, illetve az online interakcióit. Szeptember harmadikán, két év kihagyás után jelentkezett a facebook-os írói oldalán, ahol már nagyon hiányoltuk. Röviden beszámolt a vele történtekről, az eltűnésének okairól, valamint beharangozta a Kárrendezést, mely reményei szerint segít majd másoknak is abban, hogy újrateremtsék a saját világukat, rendezzék a soraikat a traumák után, melyeket átéltek.

 

A történet ott kezdődik, ahol Ági párjának, Tibornak az élete véget ért. A kórházi telefonhívás, a sokk, a robotszerű mozdulatok, intézkedések miközben fejben teljesen máshol jár. Amikor még minden felfoghatatlan és hihetetlen, hogy vele történt. Hogy nincs tovább. Igazi mélymerülés. Aztán kicsit visszatekint a megismerkedésükhöz, a kapcsolatuk kibontakozásához, majd újra a jelenbe. Fejezetenként ugrálunk az időben, mely egy kisebb időintervallumon belül történik. Tib halála előtt és után. Harminchét fejezeten át kísérhetjük figyelemmel az életükön végigsöprő, hurrikánként tomboló és pusztító betegséget, majd a közös életük után megmaradt romokat, s a romokból való építkezés kezdeti fázisait.

Rák. Ha meghalljuk ezt a szót, jobb esetben az ollós állatkára gondolunk, vagy az állatról elnevezett horoszkópra, nem pedig arra az alattomos betegségre, ami annyi életet elvesz évről évre. Rengeteg fajtája van, bár ha a betegséget nézzük, ha csak egy féle létezne, az is eggyel több lenne, mint kellene. Vannak olyan fajtái, melyeknél a teljes gyógyulás esélye igen magas százalékot ér el, illetve vannak a nagyon agresszív fajták, amiknél sajnos minimális.  Persze van, hogy az ember, miután élet-halál harcot vívott egy-egy agresszívabb fajtával, győztesen kerül ki a csatából, életben marad. Ám az élete fenekestül felfordult, minden megváltozott, és bár igyekezhet, de sosem lesz ugyanolyan, mint a betegség előtt. Először is ott vannak az eleinte sűrű, aztán már ritkább kontrollok, hogy biztos lehessen az ember, hogy nem újult ki a betegség. Általában ötévnyi betegségmentesség után mondják ki, hogy gyógyult.  Ám az orvos felhívja az ember figyelmét arra, hogy ezután is járjon nyitott szemmel, és bármilyen gyanús dolgot észlel magán, vizsgáltassa ki, hiszen akinek már egyszer volt, annak bármikor kiújulhat. Másrészt ott van ennek az egésznek a lelki vonatkozása. Tény, hogy elsősorban az ember testét sanyargatja a betegség, de a lelki terhekről, sérülésekről sem feledkezhetünk meg, amik még a fizikai gyógyulást követően is jelen vannak.

A könyv olvasása közben több kérdés is megfogalmazódik az emberben, hiszen valamilyen módon a hatása alá kerül. Engem személy szerint megrázott, kifacsart, dühössé tett, megbőgetett és elgondolkodtatott. Szinte minden ember találkozott már a rákkal így vagy úgy. Akár távoli ismerős volt beteg, akár a közvetlen közelben valaki, vagy épp az illető maga nézett szembe ezzel az arctalan démonnal. Akkor mégis hogy a bánatba lehet még mindig a tabu témák között? Miért nem hajlandóak az emberek kihúzni a fejüket a homokból, és nyíltan beszélni erről? Miért éreztetik még mindig az emberrel azt, hogy ha beteg, azt szégyellnie kell? Hiszen nem ő kérte a betegséget! Miért nincs egy normális támogató rendszer? Olyan, ami korrekt tájékoztatást ad, és nem csak a beteget, de a hozzátartozókat is felkészíti valamilyen szinten a következő időkre.

A történetet olvasva az ember úgy érzi, felült egy érzelmi hullámvasútra, amiről nincs leszállás. A betegséggel való küzdelem alatt együtt szorong, fél, aggódik a szereplőkkel, érzi a tehetetlenséget, a párkapcsolati krízis idején dühös, csalódott, kiábrándult, majd Tib halála után Ágival együtt megéli a gyász öt fázisát (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás). A könyv utolsó lapjait olvasva szétárad az emberben a megnyugvás és a remény, hogy idővel minden rendben lesz. Ági Bogival együtt elköltözött, kifestette a lakást, elkezdett új emlékeket gyűjteni, szelektálta Tib dolgait, és új munkát is kapott, melyet izgatottan várt.

Az egyik kedvenc gondolatom a könyvben Ági egyik orvosához köthető. Ő ugyanis megfogalmazta azt, amit sok orvos elfelejt mondani a betegének. Hogy igen, megvan az esély arra, hogy kiújul a betegség, de ugyanannyi az esély arra is, hogy ennyi volt, és soha többé nem jelentkezik. Miért élnénk tehát le az életünket rettegésben? Hiszen egy egészséges embernél is bármikor jelentkezhet a rák, mégsem rettegi végig az életét.

 

Hogyan jellemezném pár szóval a könyvet?

A Kárrendezés című könyv mentes a cukormáztól és a rózsaszín felhőktől. Már az első oldalakon jó alaposan gyomorszájon vágja az olvasót, éreztetvén, hogy nem lesz egy sétagalopp a történet. Még ha meg is próbálunk elvonatkoztatni attól, hogy megtörtént eseményekről számol be, s úgy tekintünk rá, mint valami science fiction-re, akkor is az ember elevenébe hatol, megragadja, és nem ereszti. Ugyanakkor a végére érve a szerzőtől egy hatalmas ajándékot kap az olvasó, mégpedig a reményt, hogy ha elég kitartóak és erősek vagyunk, nyithatunk egy új fejezetet az életünkben.

 

Üzenet a szerzőnek:

Drága Ági! A könyvben azt írtad, hogy nem vagy erős. Én ezt cáfolnám. Ennyi mindent átélni, kibírni, alkalmazkodni az adott helyzethez, feldolgozni a történteket és újra felépíteni az életed, majd megírni a könyvet, hogy ezzel is másoknak segíts… Nos, erre csak egy igazán erős nő képes! Végtelenül büszke vagyok arra, hogy ismerhetlek, és köszönöm, hogy elolvashattam ezt a könyvedet is.

 

Marni Bates - Gyilkos a vonal végén-Zűrzavar a vonal végén

 Egy ideje már halogattam ennek a duológiának (jaj, ez a kifejezés...) az elolvasását, mert bár imádom az írónő stílusát, kicsit aggasztott, hogy egy tiniknek szóló regényben mégis hogy kap szerepet egy bérgyilkoshálózat. Nos, a válasz az, hogy könnyen. 

Igaz, hogy nem tartozom a célközönségbe, mert már réges régen voltam tini (harmincas éveim közepén járok), mégis imádom a Móra kiadó, ezen belül is a LOL könyvek égisze alatt megjelenő könyvek többségét, mert szórakoztatnak és tanítanak egyszerre. Mindnek van mondanivalója, a szerzők néha burkoltan, máskor nyíltan tanítanak az élet dolgaira. A tini énem abszolút örült volna az ilyen regényeknek, akkor talán nem éreztem volna annyiszor azt, hogy senki nem ért meg. 

Mindenesetre Marni Bates-nek a Smith gimi sorozata után a Gyilkos a vonal végén duológiája is sikert aratott. Az írónő ezt a két kötetet a magyar olvasóinak ajánlotta, akiket nagyon szeret. Nos, elmondhatom, hogy ő is a szívünkhöz nőtt az elmúlt évek során. 

Most pedig jöjjön hát a lényeg a két könyvvel kapcsolatban! 

A duológia első kötete, a Gyilkos a vonal végén 2016-ban jelent meg Magyarországon, a második kötet, a Zűrzavar a vonal végén pedig két évvel később, 2018-ban. Mindkét kötetet Chovanecz-Molnár Éva fordította, s ezzel be is fejeződött a sorozat, ami körülbelül laza 600 oldalt jelentett. Addig nem akartam elkezdeni a sorozatot, míg a LOL könyvek oldal üzemeltetője szavát nem adta, hogy normális befejezése van a történetnek. Most viszont, hogy a második kötet végére értem és megkaptam a befejezést és lezárást, azt kell mondanom, hogy szívesen olvasnék még a szereplőkről további hatszáz oldalon keresztül. Ez azt hiszem mindent elmond. 

A cselekményvezetés tökéletes, a szereplők jellemábrázolása megkapó, a történet érdekes és rejtélyekkel teli, ráadásul roppantul szórakoztató. A humorszál erős, a szerző mindig akkor veti be, amikor épp a feszültség a tetőfokára hág, és ez így tökéletes elegyet alkot. 

A történet magába szippant és nem ereszt. Az ember belecsöppen az eseményekbe, izgul, nyomoz, gondolatban vitázik a szereplőkkel, néha már magáénak érzi egy-egy szereplő indulatait, és szívesen képen vágná az arcoskodó gazdag ficsúrt, aki mintha erre is játszana. Az olvasó mindeközben érzi, hogy Sebastian mégse annyira "szenya", mint ahogy a látszat mutatja, és több van a gőgös, mindent is tudó srác álarca mögött, mint amennyit látni enged. 

Spoiler helyett inkább csak annyit írok, hogy ha még nem olvastad, szerezd be és olvasd el! Remélem legalább annyira fogod szeretni, mint amennyire én imádtam minden sorát. Nem tudtam, hogy mennyire szükségem van erre a történetre, míg a végére nem értem. Mindkét részt elolvastam egyetlen nap alatt, ami annyit tesz, hogy tényleg lebilincselt. 

Nálam ez a két részes kis sorozat 10 pontból 10. 

Köszönöm Marni, köszönöm Móra kiadó! Tényleg kellenek néha az ilyen könyvek kortól függetlenül mindenkinek. 

Életjel

 Sziasztok!

Elnézést, hogy eltűntem, sajnos az elmúlt időszak történései jócskán rányomták a bélyegüket az olvasási kedvemre. Éveken át azt hittem, hogy az olvasási válság engem messziről elkerül, hiszen az olvasás számomra szenvedély, minden hangulatban megtaláltam a nekem kellő olvasmányt, ami sok helyzeten átsegített. Tévedtem. Engem se került el, de talán már kilábalóban vagyok belőle. 

Ezalatt az időszak alatt is olvastam azért (bár korántsem annyit mint kellett volna), csak épp a bejegyzés maradt el, ezt majd idővel reményeim szerint pótolni fogom. 

Egyik új szerző, akinek a könyveivel ismerkedtem: Kristen Callihan. 

Kicsit kiléptem a komfortzónámból, de egyáltalán nem bánom. A VIP sorozat abszolút jó bemutatkozás volt, mert az írónő stílusa és a történetek cselekményvezetése mind-mind a helyén volt. Bővebben egy későbbi bejegyzésben mindenképpen írni fogok a három kötetről, mivel elég sokat gondoltam a könyvekre miután befejeztem őket. Tetszett, hogy azon felül, hogy szórakoztattak és "gondolattereltek", még gondolkodásra is késztettek. Nem utolsó sorban pedig kiragadtak a hétköznapokból, amire nagy szükségem volt. 

Idén többségben újraolvasás volt, elővettem a régi nagy kedvenceimet, hátha visszahozzák a kedvem, s úgy tűnik működik, mert egyre gyakrabban érzek kísértést a könyvespolcaim mellett, s nem meglepő módon el is csábulok olykor. Megpróbálok minél többet olvasni, és írni is, hiszen mindkettő rendszeresen része volt az életemnek, s bevallom, hiányzik is.

Addig is vigyázzatok magatokra, próbáljátok kerülni a stresszt (már ha ez lehetséges) és raktározzátok el magatokban a boldog pillanatokat! :) 

Stephenie Meyer: A Vegyész

 Fülszöveg:

Letehetetlenül ​izgalmas regény egy okos és elszánt nőről, aki valaha titkosügynök volt, de most folyamatos életveszélyben, korábbi megbízói elől bujkál.
 
Az amerikai kormánynak dolgozott, de ezt nagyon kevesen tudják róla. A szakmája egyik legkiválóbb tehetsége volt, egy olyan részleg legféltettebb titka, amelynek még neve sincs. Amikor pedig kockázati tényezővé vált, figyelmeztetés nélkül törtek az életére.
Azóta ritkán marad egy helyen, és állandóan megváltoztatja a nevét. Megölték az egyetlen embert, akiben bízott, de ő még mindig fenyegetést jelent volt megbízóinak, mert tud valamit, amit nem kellene. Holtan akarják látni. Méghozzá hamar.
Amikor a korábbi felettese felajánlja a kiutat, ő belátja, hogy nincs más választása. El kell vállalnia egy utolsó ügyet. De az információ, amelynek birtokába jut, csak még veszélyesebb helyzetbe sodorja.
Élete legkeményebb harcára készül. Késlekedés nélkül veti bele magát a dolgok közepébe, ám hamar beleszeret egy férfiba, aki jelentősen rontja a túlélési esélyeit. Amint a lehetőségei elfogynak, kénytelen lesz úgy használni a különleges képességeit, ahogy a legszörnyűbb álmaiban sem képzelte volna.
 
Stephenie Meyer a Twilight saga és A burok óriási nemzetközi sikerei után most egy kemény, de annál elragadóbb főhősnővel tér vissza. Feszesen megírt, váratlan fordulatokban gazdag regényével ismét megmutatja, hogy miért ő ma a világ egyik legnépszerűbb írója.
 

„Meyer mesterien teszi kiváncsivá olvasóját, tartja fent a feszültséget, és adagolja az információt. Az emberek nem csak olvasni akarják a könyveit, hanem egyenesen bennük akarnak élni.”
Lev Grossman, A varázslók-trilógia szerzője
 
„Meyer ragyogó tisztasággal ír, soha nem áll az olvasó és az átélhető élmény közé. Igazi tehetség.”
Orson Scott Card, Az Ender-saga szerzője
 
„Meyert sokkal jobban érdeklik az emberi kapcsolatok, mint a zsáner megszokott szabályai… Amit az életről mond, az mindig lenyűgöző.”
Jeff Giles, Entertainment Weekly
 

„Egy Stephenie Meyer-regényt nem egyszerűen csak elolvas az ember, hanem vele él, az ellenállhatatlan és hús-vér szereplőkkel együtt. Meyer mindig tudja, hogyan ábrázolja őket ahhoz, hogy az olvasót érdekelje a sorsuk, és aggódjon értük.”
Ridley Pearson

Kiadta: Agave könyvek
Megjelent: 2016. november 8.
Fordította: Farkas Veronika
Fordítás alapjául szolgáló mű: Stephenie Meyer: The Chemist
Oldalszám: 480
ISBN: 978-963-419-211-4

 

Stephenie Meyer neve sokak számára nem ismeretlen, hiszen ő írta a népszerű Alkonyat szériát, illetve, A burok című könyvet, melyek történetei megfilmesítésre is kerültek. Mind a könyvek, mind pedig a filmek nagy sikert arattak, sokáig vezették a sikerlistákat, bár mindkét említettnél elmondható, hogy igencsak sok eltérés fedezhető fel a filmekben a könyvekhez képest. Ezért szoktam azt ajánlani, hogy először nézzék meg a filmeket, s csak utána olvassák el a könyveket. Az alkonyatnál én először a könyvekkel találkoztam, így a filmeket kevésbé találtam szórakoztatónak, sokszor inkább idegesítő volt, mint élvezhető. A buroknál viszont először láttam a filmet, ami tetszett is, s csak később olvastam a könyvet, ami abszolút kedvenc lett. Viszont levontam a következtetést, miszerint ha előbb olvastam volna a könyvet, valószínűleg nem rajongtam volna annyira a filmért. Így viszont tudom külön kezelni a kettőt.

 

A vegyész cselekményvezetése lendületes, már az első fejezetnél magával sodorja az olvasót. Mindvégig fenntartja az érdeklődést, az események fordulatosak, izgalmasak, érdekesek és szórakoztatóak.

Az elején úgy gondoltam, hogy sok lesz a női karakter nekem, végül a szerző erre erősen rácáfolt. Kellett, hogy ennyire belevaló főhősnője legyen a történetnek. A paranoia kifizetődő volt számára, hiszen többször is az életét köszönhette neki. Számomra nagyon érdekes volt, amikor Alex a különböző vegyületekről és mérgekről beszélt. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a téma ennyire fellelkesít, hiszen a kémia és a biológia nem volt épp a kedvenc tárgyam.

Aztán a két főhős...

Daniel megnyerő volt, nagyon sok mosolyt csalt az arcomra, főképp, amikor Kevin és Alex között próbált rendet tenni, ugyanakkor néha annyira logikátlanul cselekedett, hogy a fejemet a falba vertem volna. Oké, nem kém és nem is titkosügynök, csak egy szimpla történelem tanár, de azért egy picit jobban átgondolhatta volna a tetteit, illetve azoknak a várható következményeit.  

Kevin a tipikus alfahím, erős, okos, vagány, és nagyszájú. Imádja és védelmezi a testvérét, amit néha szerintem már-már túlzásba visz. Akkor kedveltem meg a karakterét igazán, amikor képbe kerültek a kutyái. Úgy gondolom, hogy sokat elárul valakinek a jelleméről az, hogy miképp bánik egy állattal. Ő pedig imádja a kutyákat, főleg Einsteint, aki védelmezője és hű barátja. Mondhatni megvett kilóra. Ők alkották a keménymagot, akik szembeszálltak az üldözőikkel.

 

Ahogy nézegettem a véleményeket a regénnyel kapcsolatban, úgy láttam igen megosztó lett. Van, aki sokallja a romantikus szálat, és olyan is, aki keveselli az akciót. Szerintem minden a helyén volt. Műfajilag kicsit nehéz behatárolni, de én azt mondanám, hogy egy nem tipikus kémregény, melyben volt kellő mennyiségű ármánykodás, cselszövés, kínzás, halál, ugyanakkor volt benne szerelmi szál és jó adag humor is, amire szerintem abszolút szükség volt. Imádtam az elejétől a végéig, de ha valamit ki kellene emelnem, akkor az az Alex és Kevin közötti szópárbajok, ugratások lennének.

 

Pontozás: 10/10

Happily Könyvklub - Ahol az olvasót igazi élmények várják

Üdv mindenkinek!

Általában egy adott könyvről írok nektek, most azonban szeretném bemutatni a Happily-t, mely a KönyvmolyGalaxis cégcsoport új márkája.

Már hetekkel ezelőtt hallani lehetett könyves körökben, hogy valami újra és különlegesre készülnek könyves berkekben. Naná, hogy figyelemmel kísértem, hiszen semmi jónak nem vagyok az elrontója, és nem szerettem volna kimaradni sem. A facebook-on nyomon követhettem a Happily oldal alakulását, folyamatos fejlődését. Volt szerencsém bétázni is egyet, mielőtt élesben elindult az oldal, szóval én tényleg mondhatni a kezdetektől jelen voltam/vagyok a könyvklub "életében".

Fotó: Bach Máté

Februárban indult el hivatalosan a Happily könyvklub, mely a személyes kapcsolatok ápolására helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor számos előnyökkel és meglepetésekkel is kedveskednek a könyvklub tagjainak. Például az első 3000 regisztrált alapítói tag, számozott alapítói oklevelet kap (én a 78. vagyok és megkaptam az oklevelemet is), az első 1000 alapítói tag egy exkluzív alapítói vászontáskára vált jogosulttá, illetve 1001-3000. regisztrált alapítói tag exkluzív alapítói kitűzőre jogosult. Ezen felül minden vásárláshoz kapnak a klubtagok egy meglepetéskártyát, úgynevezett xCardot, mely a honlapon található információ szerint egy extra könyvjelző, egy felturbózott „szerencsesüti”: Inspiráló személyes üzenettől értékes kuponokig, exkluzív könyves ereklyékig tartogat számodra meglepetéseket.

Az alapítói ajándékkal az szeretnék elérni, hogy a klub tagjai még jobb érzéssel készüljenek újabb olvasmányaik keresésére. A Happily Klubtagság pedig teljesen ingyenes.

Alapítói oklevél, az egyik kedvenc Csukás István idézetemmel

S, hogy mi pontosan a Happily? Álljon itt a megálmodóinak, és üzemeltetőinek bemutatója: 

"Az új könyves közösség, a Happily Könyvklub a személyes kapcsolatok ápolásra fókuszál – amellett, hogy tagjainak számos meglepetéssel és előnyökkel kedveskedik, arra is figyelmet fordít, hogy kérdések esetén valós személyek, ne pedig gépek álljanak az olvasók rendelkezésére. Ehhez élő üzenőfelületet biztosítanak minden nap 8 és 20 óra között. A Happily csapata nem csak technikai jellegű kérdésekre válaszol: a kollégákhoz bátran fordulhatnak az olvasók könyvajánlásokért, személyre szabottan.

Fotó: Bach Máté

Az internetes világ, és így több webáruház is nagy reményekkel állította munkába a csetbotokat, de az emberi értelemre különösen érzékeny kérdésekben csalódást okoztak. A könyvek világának szinte minden kérdése tipikusan ilyen – ezért a Happily élő, az olvasmányok és a könyvesboltok világában járatos olvasószolgálatot biztosít a könyvek után böngészőknek. A világjárványhoz kapcsolódóan átrendeződött vásárlói szokásaink és az egyre fokozottabb elidegenedés különösen értékessé teszik a személyes, emberi megszólalást, választ, együttérzést, értő támogatást. A Happily számára különösen fontos a személyes kapcsolódások sokaságából épülő közösség, ennek értékei, megtartó ereje, és főleg: a közösség öröme, élményei.

Fotó: Bach Máté

A Happily Könyvklub megálmodója és vezetője, Katona Ildikó elmondta: különleges extrákkal szeretné élménydússá tenni a közösséghez tartozást. Kiemelte egyedi visszatérítési rendszerüket, melyben az egyes vásárlások után később pénzre váltható aranytallérokat gyűjtenek tagjaik számára."

Fotó: Bach Máté

Szeretnél betekintést nyerni a Happily világába? 

Itt megteheted: https://happily.hu

https://www.facebook.com/happilyweb

https://www.facebook.com/groups/408585926827982

Összegző

Üdv reményekkel teli 2021, a soha viszont nem látásra 2020!

Eljött végre ez a nap is, új év köszöntött ránk tegnap, s azt hiszem nem meglepő, hogy mindenki lelkesen búcsúztatta. Mondjuk ki, vacak egy év volt, még ha voltak is jó dolgok benne, mégis nagyon sok mindentől megfosztottak minket. Nem véletlen, hogy olyan mémek (nem tudom megszokni az elnevezést) is születtek, mint az alábbi: 

Attól, hogy új évbe léptünk, még nem igazán változott semmi. Ugyanakkor talán egy kicsit újra feltöltődünk reménnyel, s teszünk azért, hogy jóra fordítsuk a dolgainkat. Én megfogadtam saját magamnak, hogy igyekszem majd a pozitív hozzáállást gyakorolni, hiszen régen tele voltam optimizmussal, manapság pedig alig lehet rám ismerni. Innentől igyekszem gátat szabni a szorongásnak, és teljes mértékig megélni a jó dolgokat. Nem hagyom, hogy a médiában terjedő pánik engem is nyakon ragadjon, és a félelem mocsarába nyomja a fejem. Nem vagyok hajlandó rettegni! Egy évem úgy ment el, hogy végig stresszeltem. Olvasási válságban voltam, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 2020-ban csak tizenhárom könyvet olvastam el. Többségben pozitív tapasztalataim lettek, bár volt olyan is, ami csalódást okozott. A 2020-as olvasmányaimról a bejegyzéseket itt találjátok: http://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/2020/

Két könyvet emelnék ki a tavalyi olvasmányaim közül, melyektől messzemenőkig azt kaptam, amit vártam, sőt többet. 

1. Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma (Athenaeum kiadó)

2. Karen Rose: Egyedül a sötétben (Könyvmolyképző)

Bíró Szabolcs új műfajban alkotott, melyben ötvözte a történelmet és a zombihorrort. Bár kissé furcsának tűnhet a párosítás, olvasás közben egyáltalán nem éreztem annak. Érezhető volt a rengeteg ráfordított idő és az aprólékos munka. Vitt magával a lendület, és a könyv végére érve már biztos voltam, hogy Szabolcs bármely műfajban képes nagyot alkotni. Szóval vegyétek, vigyétek, olvassátok és terjesszétek a hírét, mert magával ragadó. 

Karen Rose könyvét pedig már évek óta nagyon vártam, és nem csalódtam. Pörgős és lendületes krimi, melyben akadt azért romantika szál és humoros jelenet is, de alapvetően egy kőkemény krimi, tehát abszolút nekem való. :)

Ennyi lett volna a tavalyi évről az összegző. A blogszülinapi játék és sok egyéb elmaradt 2020-ban, de idén majd igyekszem szerét ejteni. Szívből köszönöm, hogy egy újabb évet zártatok velem. Tudom, a 2020-as év mindenki számára lélekpróbáló volt, és a kialakult helyzetekhez alkalmazkodni kellett, ám reméljük a 2021-es év szebb, jobb és boldogabb lesz! Én ezt kívánom mindenkinek! Egészséget, szeretetet, boldogságot, sikereket, s nem utolsó sorban könyveket és olvasási kedvet hozzájuk!

A 2021-es évet egy fantasy regénnyel kezdtem, S. Jae-Jones: Alvilági dal című könyvével, ami jó választásnak bizonyult, mert még aznap be is fejeztem. Bejegyzést egyelőre nem tervezek róla, de egy rövidke értékelést itt hagyok nektek a bejegyzés végén róla, hátha valaki kedvet kap. Bár ahhoz szükség lenne arra is, hogy nyaggassátok már a kiadót a második rész megjelentetése miatt, ugyanis nem tervezik, pedig anélkül...

"Imádtam. Mit is mondhatnék? Magával ragadó fantáziavilág, mely beszippant és nem ereszt. Egy ideje már itt pihent az asztalom sarkán, arra várva, hogy sorra kerüljön. Ma úgy döntöttem, 2021 első napján kézbe veszem, és belekezdek. Végül annyira elsodort, hogy be is fejeztem egy röpke nap alatt. Egyáltalán nem bántam meg. Fantasztikus történet, ami ezernyi húrt megpendít az emberben. A kötetet befejezve jöttem csak rá, hogy mennyire szükségem volt erre az olvasmányra. Úgy éreztem olvasás közben, hogy szárnyal a lelkem. Imádom ezt a fantasy regényt, mely bár romantikával van fűszerezve, mégis sokkal több mindent közvetít az olvasók felé.

Nem bántam meg, hogy elolvastam, azt viszont igen, hogy későn észleltem, hogy sorozatról van szó, mert így lyuk lesz az oldalamon, míg megjelenik a folytatás (már ha megjelenik…mert a kiadó nem tervezi). Nagyon remélem, hogy a kiadó meggondolja magát, és mégis kiadja a második kötetet is, mert nagyon szeretném olvasni magyarul a folytatást!

Bár megértem az anyagi vonzatát a könyvmegjelentetésnek, azért az szerintem full kegyetlen, hogy olyan „sorozatokat” is elkaszálnak, aminél mondjuk csak egy kötetet kellene megjelentetni, mint ahogy ebben az esetben is csak egy duológia második kötetére vár az olvasóközönség."

Helene Flood: A terapeuta

Az emlékek változnak. De a vérfagyasztó igazság előbb-utóbb kiderül.
 
„Sara, a fiatal pszichológusnő egy nemrég megörökölt, régi oslói házban praktizál, amelyet közösen újít fel ambiciózus, építész férjével, Sigurddal. Azonban mind a munka, mind a felújítás nehézkesen halad, a férfi pedig egy nap furcsa üzenetet hagy Sara telefonján, majd eltűnik. A magányos Sara egyre kevésbé érzi otthonosnak és biztonságosnak a félkész házat. Furcsa dolgok történnek körülötte: tárgyak tűnnek el, majd bukkannak fel újra, éjszaka pedig mintha lépéseket hallana a padlásról – vagy csak kezdi elveszíteni a józan eszét?
 
Sara a fenyegetések hatására végül eljut arra a pontra, hogy úgy érzi, nem bízhat senkiben – legkevésbé a férjében, akiről igencsak titokzatos dolgok derülnek ki…”

Kiadó: Partvonal kiadó
Megjelent: 2020. november 18.
Fordította: Petrikovics Edit
Fordítás alapjául szolgáló mű: Helene Flood: Terapeuten
Oldalszám: 352
ISBN: 978-615-578-391-3
Borító: Földi Andrea munkája. Imádom. Minimalista, ugyanakkor borzongató. Amúgy az írónő büszkén mutatta meg a könyvének a különböző borítóit a facebook-os oldalán, én pedig gyorsan hozzászólásban elküldtem neki a hazait. Azt írta, hogy: „This one is so spooky – I love it! Thanks”, azaz „Ez annyira kísérteties – Imádom! Köszönöm”
 
Én is így gondoltam. Nagyon ígéretesnek tűnt a fülszöveg meg a borító alapján.

Az eddig olvasott skandináv krimikben egy dolog mindig egyezett, mégpedig a lendületesség. A szerzők rögtön belevágtak a történetbe, nem volt túl sok bevezetés, a hangulat pedig azonnal a tetőfokára hágott. Helene Flood ellenben szereti a bevezetőt és a körítést. Több hangsúlyt fektet a szereplők hátterére, mint magára a bűnesetre. A könyv felénél járva azon gondolkodtam, mikor jön már a jól ismert feszültség és izgalom, amit már az eddigi, általam olvasott krimiknél megszoktam. Nos, ez kimaradt.
 
A könyv inkább elgondolkodtató és nyomasztó volt, mint izgalmas. 

Különböző emberi sorsok tárulnak a szem elé. Egyik sem ragad igazán magával.
A főszereplő karakterben sok lehetőség volt, kár hogy nem igazán élt ezzel a szerző. Helyette kreált nekünk egy labilis pszichológust, aki sokszor életuntnak tűnt, előfordult, hogy összeszedett volt, máskor pedig ő is egy szakember segítségére szorult volna. A legpozitívabb benyomást akkor tette rám, amikor a nővére gyermekeivel volt, illetve a regény utolsó 80 oldalában. Ott éreztem, hogy mintha történne is valami. 
Az esemény lassú lefolyású, nem érződik igazi feszültség, hiányzik belőle a felfokozódó hangulathoz szükséges szál. Nevezhetném lélektani kriminek is, hiszen az kapott nagyobb hangsúlyt a történetben. Ehhez kellően komor is.
 
Az érdeklődést fenntartotta, hiszen érdekelt, hogy a szerző végül mire is akar kilyukadni, de nem sóvárogtam a végkifejlet után. Csendes megnyugvással olvastam végig. A könyv utolsó negyede vitte a hátán a történetet. A végkifejlettel kapcsolatban volt tippem, de örülök, hogy végül nem úgy alakult, mert így tudott végül egy apró meglepetést okozni.

Azoknak ajánlom, akik szeretnek elveszni a könyv lélektani útvesztőiben, s nem vágynak egetverő izgalomra és akcióra. 

Karen Rose: Egyedül a sötétben (Romantic Suspense 17./Cincinnati 2.)

„Karen ​Rose, a New York Times bestseller írónője visszatér a Cincinnati sorozat egy újabb, lélegzetelállítóan izgalmas kötetével, amiben találkozik a veszély és a vágy, az igazságosság és a bosszú.
Scarlett Bishop gyilkossági nyomozó már látott elég gazembert, aki az igazságszolgáltatásban megtalálta a kiskapukat, és ártatlan áldozatot, akit senki sem bosszult meg. Tudja, hogy a jó nem mindig győzedelmeskedik. Eddig sikeresen elrejtette magában a haragját és a vágyát, hogy ő maga szolgáltasson igazságot. De ez már nem tarthat sokáig.
Marcus O’Bannion, aki korábban a hadseregben szolgált, félelmet nem ismerve harcol az áldozatokért. A titokzatos múltja miatt ez nem is csoda. Úgy hiszi, látta már az emberi gonoszság legalját, de aztán elkezd kutakodni annak a fiatal lánynak a meggyilkolása ügyében, aki korábban az ő segítségét kérte. Scarlett-tel közösen elindulnak egy olyan sötét úton, ami miatt egy veszélyes emberkereskedő hálózat célkeresztjében találják magukat. Hogy a bűnözőket megállítsák, egyszerre kell ravasznak és könyörtelennek lenniük. De túl is kell élniük ezt a kalandot.”

Kiadta: Könyvmolyképző kiadó
Megjelent: 2020. november 18.
Fordította: Irás Emese
Fordítás alapjául szolgáló mű: Karen Rose: Alone In the Dark
ISBN: 978-963-457-798-0
Oldalszám: 816
Műfaját tekintve krimi, egy leheletnyi romantikával és humorral fűszerezve.
 
Nyolc évvel ezelőtt ismerkedtem meg Karen Rose könyveivel, amikor még az Ulpius kiadó égisze alatt jelentek meg a könyvei magyar nyelven, s azonnal a rabjává váltam. Első könyvem tőle a Vartanian trilógia első kötete, a Halj meg értem című regény volt (Romantic Suspense 7.), és úgy éreztem, hogy minél gyorsabban el kell olvasnom a többi magyarul megjelent könyvét is.
Karen Rose könyveiben minden szükséges krimi elem megtalálható. Fordulatos, cselekményekben gazdag, izgalmas, sokkoló, lélegzetelállító, sokszor szomorú, néha humoros. Az érzelmi skálán rengeteg mindent megtapasztalunk olvasás közben. A szereplői kiforrottak, egyszerűen nagyszerűek. Könnyen beleélhetjük magunkat a karakterek helyébe, hiszen kedvelhető, igazán emberi szereplőket kreál az írónő. A nyomozás izgalmas, az információkat nem egyszerre kapjuk, hanem szépen fokozatosan, képes mindvégig fenntartani az érdeklődést, és az emelkedő feszültség jellemzi.
 
Ennél a kötetnél sem volt ez másképp. A krimi szál erős, sokszor megrázó és sokkoló, néha gyomorforgató. Alaposan megjártam az érzelmi hullámvasutat, ejtettem pár könnycseppet, és úgy éreztem, mintha valami ránehezedett volna a mellkasomra. Tehetetlennek éreztem magam és mérhetetlen düh munkált bennem az olvasottak miatt. Mondhatni alaposan kihozott a sodromból. Karen Rose olyan témához nyúlt, ami alaposan felkavarja az embert. Emberkereskedelem, gyermekbántalmazás, kínzások, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok tömkelege alkotja a cselekmények egyik szálát. Ugyanakkor az írónő most is igyekezett humorral enyhíteni a történet generálta feszültséget, amire szükség is volt. A romantikus szál erőteljes lett, kissé aggódtam a könyv utolsó harmadánál, hogy esetleg a szerző túlzásba is esik, de végül visszazökkentünk a krimi szál sűrűjébe, így mondhatni egyensúlyba került minden elem. Az írónő mindenből annyit tett a történetbe, amennyire szükség volt. Most is csak azt tudom mondani, ez a nő egy zseni. Lendületes, feszültséggel teli, izgalmas, rejtélyes, döbbenetes és még sorolhatnám a jelzőket, ami mind helytálló lenne a regénnyel kapcsolatban. Nagyon vártam már ezt a részt, és egyáltalán nem csalódtam. Bár sorozat része, önálló kötetként is simán helytáll. Erőteljes történet, határozottan nagyot üt. Marcus O’Bannion pedig hab a tortán. Hogy miért gondolom ezt? Olvassátok el!
Reméljük az írónő többi könyvére már nem kell ennyit várni. Számomra abszolút a kedvenc szerzők között szerepel.
 
Pontozás: 10/10
Egyetlen észrevétel: több elütés is volt a könyvben, ami picit zavaró volt, de ez nem vont le a történet értékéből.

Könyveim Karen Rose-tól

Egy kis érdekesség:
Karen Rose "Romantic Suspense" könyvei sorrendben
1.) Don't Tell (Chicago, IL) - Caroline Stewart és Max Hunter
2.) Have You Seen Her?  (Raleigh, NC) - Steven Thatcher és Jenna Marshall   
3.) I'm Watching You  (Chicago, IL) - Abe Reagan és Kristen Mayhew
4.) Nothing To Fear  - Vigyázz rám (Chicago, IL) - Ethan Buchanan és Dana Dupinsky
4.5) Dirty Secrets eBook Only
5.) You Can't Hide - Érints meg (Chicago, IL) - Aidan Reagan és Tess Ciccotelli
6.) Count To Ten - Számolj tízig (Chicago, IL) - Reed Solliday és Mia Mitchell
7.) Die For Me - Halj meg értem (Vartanian 1) (Philadelphia, PA) - Vito Ciccotelli és Sophie Johannsen
8.) Scream For Me - Sikíts értem (Vartanian 2) (Atlanta, GA) - Daniel Vartanian és Alexandra Fallon
9.) Kill For Me - Gyilkolj értem (Vartanian 3) (Atlanta, GA) - Luke Papadopoulos és Susannah Vartanian
10.) I Can See You (Minneapolis, MN) - Noah Webster és Eve Wilson
11.) Silent Scream  (Minneapolis, MN) - David Hunter és Olivia Sutherland
12.) You Belong To Me  (Baltimore, MD) - JD Fitzpatrick és Lucy Trask
13.) No One Left To Tell  (Baltimore, MD) - Grayson Smith és Paige Holden
14.) Did You Miss Me? (Baltimore, MD) - Joseph Carter és Daphne Montgomery
14.5) Broken Silence eBook Only (Baltimore, MD) Daphne Montgomery és Joseph Carter
15.) Watch Your Back  (Baltimore, MD) - Clay Maynard és Stevie Mazzetti
16.) Closer Than You Think  - Közelebb, mint hinnéd (Cincinnati, OH) - Faith Corcoran és Deacon Novak
17.) Alone In The Dark – Egyedül a sötétben  (Cincinnati, OH) - Scarlett Bishop és Marcus O'Bannion
18.) Every Dark Corner (Cincinnati, OH) - Griffin 'Decker' Davenport és Kate Coppola
19.) Monster In The Closet  (Baltimore, MD) - Clay Maynard
20. Edge Of Darkness (Cincinatti, OH) - Adam Kimble és Meredith Fallon
21. Death Is Not Enough (Baltimore, MD)
22. Say You're Sorry (Sacramento) - Gideon Reynolds és Daisy Dawson
23. Into The Dark (Cincinatti, OH) - Diesel Kennedy és Dr. Dani Novak
24. Say No More (Sacramento)
 
Főbb karakterek városokra lebontva:
Chicago, IL: Abe Reagan, Aidan Reagan, Caroline Stewart, Dana Dupinsky, Ethan Buchanan, Kristen Mayhew, Max Hunter, Mia Mitchell, Reed Solliday, Tess Ciccotelli
Raleigh, NC: Jenna Marshall, Steven Thatcher
Philadelphia, PA: Sophie Johannsen, Vito Ciccotelli
Atlanta, GA: Alexandra Fallon, Daniel Vartanian, Luke Papadopoulos, Susannah Vartanian
Minneapolis, MN: David Hunter, Olivia Sutherland, Eve Wilson, Noah Webster
Baltimore, MD: Clay Maynard, Daphne Montgomery, Joseph Carter, Stevie Mazzetti, Grayson Smith, Paige Holden, JD Fitzpatrick, Lucy Trask
St. Petersburg, FL: Christopher Walker, Emma Townsend
Cincinnati, OH: Deacon Novak, Faith Corcoran, Scarlett Bishop, Marcus O'Bannion, Griffin 'Decker' Davenport, Kate Coppola
Sacramento: Gideon Reynolds, Rafe Sokolov, Daisy Dawson, Mercy Callahan, Ephraim Burton

Katty Kay · Claire Shipman: Az önbizalom kódja nőknek - A magabiztosság tudománya és művészete -

 Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

 

Önbizalom. Mindannyiunknak szüksége van rá, de sokszor elérhetetlennek tűnik. Vajon a szerencsés kiválasztottak génjeibe van kódolva, vagy akárki felépítheti magában? Miért küzdenek még a legsikeresebb nők is kétségekkel önmagukat illetően? Mi az önbizalom titka, és hogyan lehetsz magabiztosabb?
Az önbizalom kódja nőknek szerzői, Katty Kay és Claire Shipman újságírók az önbizalom génje után kutatva, pszichológus szakembereket is megkérdezve arra jutottak, hogy ez a fontos tulajdonság az agyban gyökerezik. Ennek fényében elmagyarázzák, miképpen kezdj el cselekedni és kockázatot vállalni az önbizalmad tudatos növelése érdekében, s milyen hatással lesz mindez az agyműködésedre. Könyvükben tehát megmutatják, hogyan lehetsz az igazi önmagad. Tapasztald meg te is az önbizalom erejét, aztán csak figyeld, hogyan változik ettől az életed!

Kiadta: Partvonal kiadó
Megjelent: 2020. október 5.
Fordította: Kertész Edina
Fordítás alapjául szolgáló mű: The Confidence Code
ISBN: 978-615-6058-23-2
Oldalszám: 312

 

Katty Kay brit újságíró, szerző és műsorvezető. 2002-ben tette át székhelyét az Egyesült Államokba.  A BBC tudósítója.
Claire Shipman amerikai televíziós műsorvezető, újságíró, hosszú éveken át az ABC Good Morning America vezető országos tudósítója.
Évek óta jó barátnők, 2009-ben jelent meg első közös könyvük Womenomics címmel, majd azt követte az Önbizalom kódja nőknek 2014-ben, 2018-ban pedig az Önbizalom kódja lányoknak.

A szerzők bár igyekeznek a nőknek segédkezet nyújtani az önbizalom megtalálásában és tartós megtartásában, interjúalanyaikat kérdezve mégis rá kellett jönniük, hogy ez nem olyan egyszerű. Sokszor felmerült a nők és férfiak közötti különbözőség, illetve a társadalom szerepe az önbizalomhiányban.
 
Érdekes volt olvasni a különböző nemű és korú interjúalanyok álláspontját, valamint azt, hogy legtöbbjük tisztában van azzal, hogy bizony ténylegesen hátrányos helyzetből indulnak a nők, ha a karriert nézik. A férfiak kezdeményezőbbek, határozottabbak, már-már túlzott önbizalom figyelhető meg náluk, míg a nők gyakran hezitálnak, és félnek a kudarctól, így legtöbbször meg sem próbálják megpályázni a hőn áhított pozíciót.
 
Voltak nagyon érdekes és könnyen érthető felvetések, ugyanakkor a tudományosabb magyarázatok, melyek a genetikai és epigenetikai tényezőket taglalták, számomra kissé szárazak voltak (mint a Szahara), nehezebben emésztettem az információkat. Neurotranszmitterek, gének és egyebek, illetve ezek kapcsolatai az önbizalommal illetve annak hiányával.
Aztán szerzőpárosunk eljutott egy régi tudományos megállapításhoz, mely szerint az öröklődés és a környezet egyaránt meghatároz bennünket.

Az összes fejezetrész közül a legjobban talán az „Önmagunknak okozott sérülések az önbizalmunkon” fogott meg. Nagyon jól összefoglalták, hogy mennyi mindennel képesek vagyunk bántani önmagunkat.

 
Az ötödik nagy fejezet (Új nevelés) első felén megbotránkoztam, és dühös lettem. Nem értettem, hogy egyes emberek hogyan cselekedhetnek úgy, mint a példaként felhozott személyek családjai. A szerzők hiába próbálták megmagyarázni az okokat, számomra ez már túl van bizonyos határon.
 
Összességét tekintve a könyv egy útjelző. Rámutat, hogy az önbizalomhoz rengeteg apró dolognak kell összeállnia, hogy tartós legyen. Benne van a génjeinkben, de erősíthetjük, ha tudatosan dolgozunk önmagunkon. S hogy miért olyan nagy a különbség a férfi és a női önbizalom között? Talán azért, mert a férfiak többnyire racionálisan gondolkodnak, míg a nők érzelemközpontúak. Sokkal inkább képesek vagyunk leragadni egy-egy problémánál, mint férfitársaink. Ők megrázzák magukat és mennek tovább. Mi erre nem igazán vagyunk képesek. A szerzők úgy fogalmaztak, hogy míg a férfiak a külső tényezőket okolják a kudarcaikért, addig a nők önmagukban keresik a hibát.
 
Végezetül álljon itt három idézet a könyvből, melyeken érdemes elgondolkozni:
 
„Az, hogy túlagyalunk dolgokat, hosszasan tépelődünk valamin, nemcsak a munkában, hanem az élet más területein, így a magánéletünkben is nehézségeket okoz.”
 
„Az önbizalom lényege, hogy kimozduljunk a komfortzónánkból, és olyan célokért dolgozzunk, amelyek a saját értékeinkből és igényeinkből fakadnak, nem pedig olyanokért, amiket a társadalom határoz meg.”

„Az önbizalmunk abban rejlik, hogy szeretjük meghallgatni mások véleményét, és nem kérünk elnézést a sajátunkért.”

 
Pontozás: 10/5
Számomra a könyv túl tömény volt és sokszor száraz. Nehezen haladtam, főleg mikor a genetikai és epigenetikai tényezőket részletezték. Érdekes volt és elgondolkodtató, de sajnos az előbbiek sokat rontottak az élményen.

Jodi Picoult: A két út könyve

Ismertető: „A döntéseink időnként meglepő utakra terelnek.

Dawn mindent tud a halálról – legalábbis ebben a hitben él. Hospice-dúlaként segíti a betegeit, hogy helyrehozzák a múlt hibáit és befejezzék félbemaradt dolgaikat, hogy megbékélve léphessenek át a túlvilágba.
Amikor azonban Dawn repülőgépe zuhanni kezd, és úgy hiszi, már csak pillanatok vannak hátra az életéből, maga is megdöbben, hogy nem a férje jut eszébe, hanem másvalaki. Egykori egyiptológus kollégája, Wyatt Armstrong régész.
A szerencsés kimenetelű repülőgép-katasztrófa után Dawn úgy dönt, visszamegy Egyiptomba, a régészeti ásatáshoz, és megkeresi hajdani szerelmét, Wyattet, sőt, folytatja a túlvilágra vezető út első ismert térképének, a Két út könyvének kutatását.
A könyv fejezeteiben Dawn két lehetséges jövője bontakozik ki egymás mellett, és mindkét jövőképben feltárulnak a rég eltemetett titkok és kételyek.

Mi alakítjuk a választásainkat, vagy a választásaink alakítanak bennünket?
Kik lennénk most, ha másként alakult volna az életünk?”

Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2020. október 12.
Fordította: Novák Petra
Fordítás alapjául szolgáló mű: Jodi Picoult: The Book of Two Ways
Oldalszám: 472
ISBN: 978-963-543-041-3

A könyvet megrendelhetitek: ITT

 

A szerzőről:
Jodi Lynn Picoult amerikai írónő, a Long Island-i Nesconsetben született és nevelkedett. A Prinston egyetemre járt, ahol írást tanult. Rengeteg mindenbe belekezdett, és ezeknek többnyire közük volt az irodalomhoz. Szövegkönyveket szerkesztett, nyolcadikosoknak tartott irodalom órákat, mesterszintű tanári diplomát szerzett, de dolgozott a Wall Streeten is.
Tim Van Leerhez ment feleségül, három gyermekük született.
Picoult három gyermekével, férjével és három spánieljével New Hampshire-ben él. Műveiről és róla bővebben a honlapján olvashattok, a www.jodipicoult.com címen, vagy követhetitek a magyar hivatalos rajongói oldalát a www.facebook.com/JPfunpagehu linkre kattintva.
1992-ben jelent meg első könyve, ám első nagyobb sikerét a Nővérem húga című könyvének köszönheti, ami 2004-ben jelent meg. Könyveivel gyakran volt a bestsellerlisták élén, és hatalmas olvasótábora lett.
2016-ban Magyarországon is megjelent a lányával, Samantha Van Leer-rel közös ifjúsági regénye, a Sorok között, majd még ugyanebben az évben a Lapról lapra című folytatás is, ami hatalmas sikernek örvend külföldön és a hazai piacon egyaránt. Számomra nagyszerű élményt jelentett, hogy betekintést nyerhettem az általuk teremtett világba, és abszolút kedvenccé vált ez a két kötetes „mese”, mely a felnőtt szíveket is képes rabul ejteni.
Azért, hogy könyvei sikeresek legyenek, rengeteg mindent kipróbált már. Például egy hétig együtt élt egy amish családdal és megtanult tehenet fejni, vagy épp Alaszkába utazott és végigszurkolt egy kutyaszánhúzó versenyt, illetve a Sorsfordítók (The Pact) című könyve miatt bevonult egy napra a börtönbe.
Eddig több mint ötven regényt és huszonhárom novellát tudhat magáénak, melyeknek magyar nyelvű kiadásait kizárólag az Athenaeum kiadó gondozza.

Az Athenaeum kiadónál megjelent könyvei:
Apró csodák
Csodalány
Egyszerű igazság
Elrabolt az apám
Életszikra
Gyere haza
Házirend
Ítélet
Magányos farkas
Második látásra
A nővérem húga
Sorsfordítók
Szívtől szívig
Szívverés
Találj rám!
A tizedik kör
Tizenkilenc perc
Törékeny
Vezeklés
Szelíd vadak (e-könyv)
Jodi Picoult–Samantha van Leer: Lapról lapra
Jodi Picoult–Samantha van Leer: Sorok között
Valamint a legújabb: A két út könyve

A könyvről:

Sokáig gondolkodtam, mit is írhatnék a könyvről. Múlt éjjel fejeztem be, de még mindig a hatása alatt vagyok, s nagyon úgy tűnik, hogy ez még egy ideig így lesz. Határozottan igaz, hogy akit megragad, azt nem ereszti.

Őszintén szólva nem lepett meg, hogy ilyen hatással volt rám, hiszen Jodi Picoult már többször elérte ezt a könyveivel. Mindig jó érzékkel nyúl olyan témákhoz, amik valamilyen okból betalálnak. Azon kívül, hogy szórakoztat, gondolkodásra is késztet. Most sem volt ez másképp. Egyrészt, ifjúkorom nagy „szerelme”, a régészet is helyet kapott a könyvben, ráadásul Egyiptom a történet egyik cselekményszálának a helyszíne, így már emiatt is izgatottan vártam, mit hoz ki az írónő a történetből.

Másoknak lehet, hogy kicsit sok a történelmi háttér, illetve az Egyiptommal kapcsolatos információk mennyisége, ám én élvezettel vetettem bele magam a sűrűjébe. Mindig is közel állt hozzám ez a téma (ezt is bizonyítja az egyik polcom, ami tele van Egyiptomos könyvekkel), tizenévesen sokáig tanulmányoztam a hieroglifákat, s elemi erővel vonzott a misztikusság, ami körüllengte az egyiptomi kultúrát. Szóval mondhatni, hogy otthonra leltem, ismerős volt a téma, így faltam az oldalakat anélkül, hogy észrevenném mennyire elszaladt az idő. Persze többször megálltam, szünetet tartottam a könyv olvasása közben, mivel a regény nem csak ennyiből áll, és alaposan megbolygatta a lelkivilágomat. A történet sokszínűsége alaposan kihat az érzelmekre. Minden magasságot és mélységet megjárunk ezen a kicsivel több, mint négyszáz oldalon.

A történetet Dawn szemszögéből ismerhetjük meg. Több cselekményszál váltakozik, ahogy térben és időben is ugrálunk. Felváltva ismerhetjük meg a múlt és jelen eseményeit, tobzódunk a különböző érzelmekben és helyzetekben, és jócskán kapunk gondolkodnivalót is minden fejezetben.

Dawn hospice-dúlaként (haláldúlaként) dolgozik, a haldoklóknak segít megkönnyíteni az utolsó időszakot. Tehermentesíti és támogatja a haldoklót és a hozzátartozót is valamilyen szinten. Segít megszervezni, amit szükséges, illetve teljesíti az utolsó kívánságokat, amennyiben módjában áll. Kemény hivatás. Újra és újra szembesül a halállal.

Aztán egy repülőgép-szerencsétlenségnek köszönhetően úgy dönt, egy időre visszatér Egyiptomba, megkeresi a régi nagy szerelmét, Wyatt-et, és folytatja a régészeti munkát, s egyúttal a végére jár, mi lett volna, ha másképp döntött volna évekkel azelőtt.

Ahogy haladunk a történetben, annál több titokra derül fény. Tetszik a folytonosság, s az, ahogy az információkat adagolja a szerző. A könyv mindvégig fenntartja az érdeklődést.

Dawn és Wyatt párosát nagyon szerettem, jól kiegészítették egymást. Tetszett, hogy a romantikán kívül ott volt a humor szál, illetve volt feszültség a főszereplők között. Jól dolgoztak együtt, kihozták egymásból a legjobbat.

A szereplők között akadt, aki jobban közel került hozzám, és volt olyan, aki nem igazán. Nagyon szerettem Wyatt és Meret karakterét, Briant viszont kevésbé.

Dawn a munkája során elég sok emberrel megismerkedett, róluk is olvashatunk a könyvben, s közülük Félix és Win megismerkedésének története ragadt meg az emlékezetemben. Sorsszerű volt és aranyos. Az pedig, ahogy Win és Dawn beszélgetnek arról, mi vár Winre a halálakor, mélyen elgondolkodtató. 

Miért félünk a haláltól, elmúlástól? Tudhatjuk, megérezhetjük, hogy mikor jön el az időnk? Miért csak a halálunk közeledtével lesz bátorságunk ahhoz, hogy megtegyünk valamit, amire már oly régóta vágytunk? Miért csak akkor kezdünk el igazán élni, amikor az elmúlás fenyeget? 

 A kedvenc jelenetem egy múltbéli visszaemlékezés útján tárult elém, amikor Wyatt egy törött mészkődarabot nyomott Dawn kezébe, melyen az alábbi sorok álltak:

„Megcsókolom őt mindenki előtt,

ország-világ hadd tudja szerelmem.

Bizony ő az, aki elorozta szívem,

ki ha rám pillant, nyugalom száll le reám.”

/ Ostracon Gardiner 304 rt. - Molnár Imre fordítása/

Ez a mészkődarab volt az egyetlen dolog, amit magával vitt Dawn, mikor elutazott Egyiptomból, és több mint tizenöt évig meg is őrizte.

Összességét tekintve nagyon szerettem a történetet, számomra érdekes volt és jól szórakoztam, illetve elég sok dolgon elgondolkodtam. Jodi Picoult hajlamos arra ösztönözni, hogy átértékeljem az addigi nézőpontjaimat, és új gondolatoknak adjak teret.

Egyetlen egy dolog zavart, méghozzá a könyv vége. Kétségek között hagyott a végkifejletet illetően, bár jó sok utalás volt rá. Sejtésem, reményem van. Mégis nekem hiányzott a végéről az az egy sor, vagy legalábbis egy név. Esetleg egy epilógus, mondjuk három évvel későbbre utalva. Értem a könyv mondanivalóját, talán még azt is, hogy miért így zárta le az írónő, de ez így akkor sem fair. Megadja a lányának a választ, de minket meg kétséget között hagy? Gondoljak, amit akarok? Válasszam azt, ami nekem tetszik?

Pontozás: 10/9