Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2013. november 15., péntek

Recenzió: Karen Erickson - Játék a házassággal


Fülszöveg: „Mélyre hatol, hogy magához láncolja a nőt
Sheridan Harper, a megélhetéssel küszködő festőnő, sosem hitte volna, hogy perzselően forró éjszakát tölt majd el Jared Quinn-nel, a helyi profi futballcsapat, a San Jose Hawks szédítő sztárhátvédjével. És még jobban megdöbben, amikor Jared házi publicistája ajánlatot tesz neki: kössön névházasságot a játékossal, hogy távol tartsák Jaredtől a pletykalapokat. Ha ilyen közel lenne Jaredhez, az túl nagy csábítást jelentene, ezért Sheridan, hogy megóvja szívét, ragaszkodik hozzá, hogy a szerződésbe titkos cikkelyt foglaljanak, amely megtiltja kettőjük közt a szexet.
Jared meg akarja tartani hátvédi állását, és San Joséban akar maradni. Nőfaló híre miatt már túl sokszor került a főcímekbe, de kedves, szenvedélyes, új feleségében van valami, ami megmagyarázhatatlan módon csábítja. Szigorúan tilos köztük mindenféle meghittség, de amikor a testek a mélybe zuhannak, követik-e őket a szívek?”

Könyvkiadó: Ulpius-ház könyvkiadó
Kiadás éve: 2013
Borító: Átlagos, ám a kék intenzitása számomra megnyerő. A borítón látható férfiú ismerős lehet, hiszen láthattuk már egy szintén idén megjelent New Adult történet magyar borítóján.
Az Ulpius webshopban 25%-os kedvezménnyel vásárolható meg: http://bit.ly/1ao5DiL

Szereplők:
Jared Quinn: „a San José-i Sólymok híres hátvédje, több mint százkilencven centis, szemgyönyörködtetően jóképű jelenség”, hatalmas önbizalommal. Ferde mosolya van, ami kisfiús bájt kölcsönöz neki. Kék szeme, hosszú, sűrű és sötét szempillája, kissé lenőtt barna haja van, melybe aranyszínű tincsek keveredtek, az álla hegyén pedig látható egy forradás. Egoista, izmos fenekű, nőfaló „csodatévő orgazmustündér” (ezen nagyot nevettem ám). Túl sokat káromkodik, hiányoltam a vulgaritás nélküli dicséretet Sheridan felé.

Sheridan Harper: festőnő. Tanít, hogy számláit fizetni tudja, hiszen a műtermének bérleti díja az egeket verte. Világosbarna, sűrű hullámos haja és formás lába van. Nekem kissé idegesítő volt a karakter, túl naív és kissé butuska libuska benyomását keltette az elején, pedig festőként kaphatott volna valami értelmet is. Sajnos csak a történet vége felé kezdtem szimpatizálni vele.

Willow Cavanaugh: Sheridan barátnője, akiről a Monterey Ízei rendezvényen az első festményét festette, ami épp egy kék vattacukorral ábrázolta. Speciális rendezvényszervező céget üzemeltetett, vattacukrot és más kényeztető édességeket készít születésnapi partikra és kisebb eseményekre. Nick Hamiltonnal kerülgetik egymást, érdemes lenne az ő történetüket külön is papírra vetni.


Nick Hamilton: A San José-i Sólymok egyik tagja, Jared nagyon jó barátja.

Harvey Price: A San José-i Sólymok sajtóreferense. Elég ellenszenves figura, tenyérbemászó modora van, amitől az ember zsebében kinyílik a bicska.

Műfajilag az erotikus kategóriába sorolták, ám az első három fejezet megérdemelné szerintem a vicc kategóriát. Olvasás közben arra gondoltam, hogy ha végig ezt a színvonalat tartja az írónő, akkor nagy bajban leszek. Semmi problémám az erotikus műfajjal, ha az színvonalas kereteken belül tartózkodik. Az első három fejezet azonban egy gyengébb Harlequin újságra emlékeztetett (bár abban is olvastam már színvonalasat). Amennyiben ez alapján kellett volna pontozni, nagyon leírtam volna ezt a könyvet, hiszen addig csak annyi történt, hogy a macsó és a naíva találkozik, mindenki tökéletes, stb. stb. Szerencsére azt mondhatom, hogy az írónő észbekapott, és helyrezökkentette a cselekmények sorozatát. A hetedik fejezettől kezdenek igazán beindulni a történések, házasság, egyezkedések, macska-egér játék. Az utolsó pedig mondhatni felteszi az I-re a pontot. A történetet tekintve vegyesek az érzéseim, úgy gondolom, hogy az írónő ebből többet is ki tudott volna hozni, hiszen körülbelül a felétől már zökkenőmentesen zajlottak az események. Kedvenc karakterem Willow volt, a maga vagány stílusával, talpraesettségével.


Néhány emlékezetes dolog a könyvben:
- Jót mosolyogtam például Jared pénisze és egy pepsi-s üveg közötti hasonlaton.
- Még el se kezdték igazán, de Sheridan máris extázisba esett. Na ne! Ez azért vicc! Rendben van, kívánják egymást, állatias, vad és elemi ösztönnel esnek egymásnak, de azért ezt csöppet túlzásnak éreztem.
- Sheridan ajkát számtalanszor reszketeg sóhaj hagyta el. Másképp ezt nem lehetett volna kifejezni?
- A dögösnek vannak ám szinonimái is, amelyeket lehetett volna alkalmazni itt is.
- Azt se nagyon értettem, hogy ha fergeteges szexben volt része, akkor a nő miért osont ki úgy, mint egy besurranó tolvaj, amíg Jared aludt?
- Az utolsó kérdésem pedig: Hogy lehet úgy bókolni valakinek, hogy „Jó a csontozatod, telt az ajkad”?

Pozitívum: Bár külsejüket tekintve tökéletesek a főszereplők (világklasszis pasi és világszép nő), azért jellemüket tekintve hagynak kívánnivalót maguk után, így még elképzelhetőek az olvasók számára. A férfi-nő kapcsolat pedig szinte klasszikus keretek között zajlik, nem úgy, mint a manapság annyira elterjedt erotikusnak nevezett könyvekben, amitől én személy szerint falnak mentem volna a legszívesebben.

Pontozás: 10/6
A blogturnéhoz kapcsolódik egy játék is, amelyben 3 regényt lehet megnyerni, s mindössze csak annyi a dolgotok, hogy nyomnotok kell egy like-ot (tetsziket) az Ulpius-ház YANAF (Young Adult / New Adult / Fantasy) oldalára. 
Játék linkje: https://www.facebook.com/ulpiushazYANAF/app_228910107186452

Amint azt tudjátok, a blogturné tíz állomásos, tíz különböző blogger nyilatkozik nektek Karen Erickson: Játék a házasságról című könyvéről. Őt ismerhetitek már Monica Murphy-ként, aki elég nagy hírnévre tett szert Heti csaj című könyvével, ami szintén idén jelent meg az Ulpius-ház könyvkiadó gondozásában.

Eddigi állomások:
11.21.  http://shanarablog.blogspot.hu/2013/11/karen-erickson-jatek-hazassaggal.html


Bejegyezte: Idő: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: Krimi, Romantikus, Fantasy, Akció ,

2013. november 11., hétfő

Blogturné beharangozó

2013.11.12-én útnak indul az Ulpius kiadó Játék a házassággal című könyvéről szóló tíz napos blogturné. Érdekel a könyv? Szeretnéd tudni, hogy mit gondolnak róla mások? Esetleg részt vennél a blogturnéval összefűzött játékban? Rajta! Holnaptól figyeld a blogturné állomásokat, valamint az Ulpius kiadó facebook oldalát!





Karen Ericksont ismerhetitek már Monica Murphy-ként, aki elég nagy hírnévre tett szert Heti csaj című könyvével, ami szintén idén jelent meg az Ulpius-ház könyvkiadó gondozásában.

Bejegyezte: Idő: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: Krimi, Romantikus, Fantasy, Akció ,

2013. november 8., péntek

Recenzió: Meg Rosoff - Majd újra lesz nyár


Fülszöveg: „Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„Elizabeth a nevem, de senki sem szólít így. Mikor megszülettem, és az apám rám nézett, biztos arra gondolt, hogy olyan méltóságteljes, szomorú képem van, mint egy középkori királynőnek vagy egy halottnak. Később kiderült, hogy átlagos vagyok, nincs bennem semmi különös. Még az életem is tök átlagos volt eddig. Ez egy Daisy élete, nem egy Elizabethé.”
„Azon a nyáron, amikor elmentem Angliába az unokatestvéreimhez, minden megváltozott. Valamennyire a háború miatt is, hisz az állítólag nagyon sok mindent felborított, de mivel nem sokra emlékszem a háború előtti életből, az nem is igazán fontos most ebben a könyvben.”
„Leginkább Edmond miatt változott meg minden körülöttem. Elmondom, mi történt. Itt és most – az én könyvemben.”
Daisyt, míg apja rémes, új felesége gyereket vár, lepasszolják nyaralni a vidéki rokonokhoz. Egyik ámulatból a másikba esik: sosem hitte volna, hogy vannak tizennégy éves srácok, akik cigiznek, autót vezetnek, és egyáltalán: olyan szabadok, mint bármelyik felnőtt. Daisyt elvarázsolja a szabad élet, na meg az unokatestvére, Edmond. Főleg az után, hogy felügyelet nélkül maradnak, mert kitört a háború. A háború, amelynek méreteit és súlyát képtelenek felfogni egészen addig, amíg be nem kopogtat hozzájuk egy rokonszenvesnek távolról sem nevezhető alak személyében…”
 
Kiadó: Európa könyvkiadó
Kiadás éve: 2013. 
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Eredeti címe: How I live Now
Borító: átlagos
Helyszín: főképp Anglia

Történetünk főszereplői gyerekek, akik a történet folyamán kénytelenek gyorsan fölnőni. Szó esik benne háborúról, fájdalomról, veszteségről, halálról, szerelemről két gyerek között, ragaszkodásról, kötődésről, reményről és küzdelemről.

A történet szereplői sokrétűek.
Elizabeth/Daisy: egy tizenöt éves összezavarodott lány, aki rengeteg problémával küzd, s nehezen dolgozza fel a múltat. Rengeteg kimondatlan kérdése van, ez sokszor elszomorítja. Amikor a kérdésekkel előhozakodna, elbátortalanodik. Éhezteti magát, amivel kiborítja a környezetét. Ekkor apja és mostohája száműzi őt az Angliában élő rokonokhoz.
Penn néni: Daisy édesanyjának testvére. Kedves asszony, igyekszik megkönnyíteni a lány farmon tartózkodását, és próbál minél több információt adni az édesanyjáról, hogy a kimondatlan kérdésekre választ adjon. Rengeteget dolgozik, s ő már érzi a háború előszelét.
Négy gyermeke van, akiket önállóságra nevelt.
Osbert: a legidősebb fiú (16 éves). Úgy gondolja, legidősebb lévén anyjuk elutazása után ő a főnök. Eléggé kívülálló, bár törődik a családjával, jobban érdeklik a hírek, a háború.
Isaac és Edmond ikrek. 14 évesek, azt hinné az olvasó, hogy nagyon különbözőek, de nem így van. Külsőleg szinte egyformák, a szemük színe eltérő. Isaac szeme zöld, míg Edmondé szürke akár az ég. Beszéd nélkül is megértik egymást, jó testvérek. Elég gyakran vannak egy véleményen, még ha ezt nem is nagyon ismerik el.
Amikor Daisy először találkozik Edmonddal, egy menhelyi kutyához hasonlítja. Aranyos, bizakodó, s van benne tartás.
Isaac titokzatos és tartózkodó, az állatokkal odaadó és élénk. Ritkán beszél, de viselkedése sokat mondó.
A legkisebb gyermek Piper. A történet kezdetén még csak kilenc éves, de ő gondoskodik többnyire az élelemről. Kedves, szeretnivaló karakter.

Edmond és Daisy között különleges kapcsolat alakul ki. Bár unokatestvérek, ennek ez nem szab közöttük gátat. Először furcsálltam, ám tovább olvasva végül már annyira nem volt zavaró. Igyekeztem erről a kapocsról megfeledkezni, s csak a bimbódzó tini szerelmet figyelembe venni.
Miután kirobban a háború, lezárják a reptereket. Penn néni Oslóban reked, a gyerekek pedig magukra maradnak a farmon. Összetartó kis csapat kovácsolódik belőlük, kivéve talán Osbertet, akit minden más jobban foglalkoztat. Daisy, Edmond, Isaac és Piper nagyszerűen kijönnek egymással, s igyekszenek önellátóak lenni. Gondoskodnak a ház körüli munkákról, ellátják az állatokat, gondozzák a kertet, és egy bulinak fogják fel még az elején a történteket. Úgy érzik, őket nem éri el a háború, hiszen Anglia egy nagyon eldugott helyén laknak. Sajnos másképp alakul. A háború egyre magasabb méreteket ölt, s a gyerekeket elszakítják egymástól. Piper és Daisy a McEvoy családhoz kerül, s viszonylag jól élnek, de csak az jár a fejükben, hogy újra Edmondékkal lehessenek.
Dolgoznak, és napról napra próbálják feldolgozni és túlélni a történteket. A könyv Daisy szempontjából mutatja az eseményeket, így túl sokat a fiúkról nem tudhatunk meg, csak a történet végén.
Ezalatt az idő alatt több szereplővel is megismerkedhetünk.
Elena lesz Daisy új barátnője, akivel megoszthatja a gondjait, gondolatait. Igazán erős teremtés, kedves és humoros.
Nagy szerepe van még a történetben egy Baz nevű katonának is, aki szívén viseli a lányok sorsát. A kedvence Piper, mert a kilenc éves kislány ártatlan és csillogó tekintetével mindenkit megbabonáz. Baz nagyon jó szívű ember, a katonák közül azt hiszem ő a kedvenc karakterem.

A 191. oldalon fakadtam először sírva, mert ekkor már túlfeszült az a bizonyos húr, amit az érzelmek pengettek, s eluralkodott bennem a könyvet olvasva a kétségbeesés, hogy vajon miként lesz a befejezés, hiszen a könyvet fogva éreztem, már nem sok van hátra.
Spoiler: 
Ekkor már hat év telt el, hogy utoljára látta Daisy Piper-t. Megható viszontlátásnak lehet az olvasó tanúja, s megtudjuk, hogy mi történt a kimaradt idő alatt a többiekkel. Piper szinte kész nő lett, barátja van, akit Jonathannak hívnak és orvostanhallgató. Rendes, kedves, jószívű fiú, törődik és féltve óvja Piper-t.

Minden szereplő átélt sok szörnyűséget, amit sokszor ép ésszel felfogni is lehetetlen, de Edmond volt közülük az, aki a legtöbb dolgot látta, tapasztalta, s ez örökre megváltoztatta. Bár pozitívan zárul a cselekmények sorozata, számomra mégsem volt igazán pozitív a végkifejlet. Megrázó, sokkoló, fájdalmas, megható történetet kap az olvasó, ami igazán hatással van mindenkire.
A könyv megjelenésével egy időben mutatták be a moziban a könyvből készült filmet.

Kiknek ajánlanám ezt a könyvet? Azoknak a felnőtt olvasóknak, akik nem feltétlenül happy end-re vágynak egy könyvben, s megbirkóznak a könyv által keltett érzelemdömpinggel.

Az Európa kiadó sajtóanyaga a könyvvel kapcsolatban:
„ „Nem akartam, hogy a regényem karakterei könnyű és jól ismert szerepeket játsszanak csak azért, hogy mindenki elfogadhatónak tartsa őket” – nyilatkozta Meg Rosoff, aki regényében több tabutémát is megjelenít: a szerelmi szál unokatestvérek között szövődik, valamint Rosoff képes minden kioktatás nélkül, mégis érzékenyen beszélni Daisy étkezési zavarairól. Különös, milyen jól megférnek a sokszor hátborzongatóan valósághű és racionális sorokkal a főhősök paranormális képességei (Daisy unokatestvérei közül ki az emberek gondolatait „hallja”, ki az állatokkal képes „kommunikálni”), mégis ezekből együtt áll össze a Majd újra lesz nyár különös, keserédes, nagyon is hiteles története egy országról, amelyet feldúl a háború, és kamaszokról, akiknek túl kell lépniük saját magukon és a saját keserűségeiken ahhoz, hogy felnőtté váljanak.„

Pontozás: 10/9

Bejegyezte: Idő: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: Krimi, Romantikus, Fantasy, Akció , , , ,

2013. november 6., szerda

Játssz a Kékszeműekkel!

Nilla (Sárközi Erika) játékra hív minden olvasni szerető embert!

"Van egy saját blogod, oldalad, facebook page-ed? Esetleg társszerkesztő vagy valahol? Akkor ez a poszt Neked szól! Mert most TE is segíthetsz. Pontosabban szólva, a te segítségedre is szükségem van.
Ha nem riasztottalak el, olvasd végig a bejegyzést, és ha úgy gondolod, játssz velem! Ismerkedj meg a kékszeműimmel :)
A Kékszeműek nem más, mint romantikus fantasy, besorolását tekintve New Adult regény.
Az ötlete nem egészen két évvel ezelőtt pattant ki a fejemből, akkor írtam egy darabig, aztán nem tetszett és félretettem. Ezt még eljátszottam kétszer, mire nem olyan régen úgy döntöttem, nem húzom tovább. És megírtam.

 Volt azért abban valami szerencsés is, ha az ember másnak született, mert néha adódott ebből előnye is. Nekünk például az, hogy könnyen kötöttünk barátságokat, alakítottunk ki közeli kapcsolatokat, mert nem fertőzött a bizalmatlanság és az ártani akarás.
Kékszeműek voltunk."


Rea és Aidan szeme egyforma. Mindketten az Akadémia különleges, zárt világához tartoznak. Rea elsős és Aidan negyedikes. Mindkettőjük feladta az életét, hogy egy újat kezdhessen el, annak a célnak szentelve, amire született: segíteni másokon. Rea tanul és Aidan tanít. De egy nap az egész világuk felbolydul, az állandó félelem és kilátástalanság szaga mérgezi a levegőt. Rea es Aidan küzdenek. Meg kell vívniuk a saját harcukat, meg kell hozni a saját döntésüket az élet "hogyan tovább?"-járól. Rea és Aidan menekülnek. A legfontosabb számukra, hogy biztonságban tudják azokat, akiket szeretnek. Aidannek sikerül megvédenie őket, Reának nem...

Egy romantikus fantasy történet sok mosollyal, csókkal és könnyel.

Néhány olvasói vélemény, amelyek elengedhetetlenek, ha egy könyv ajánlásáról van szó:

Brigi:
"Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a fantasyt, és igazán jót szeretnének olvasni. Tetszett ahogy Rea és Aidan szemszöge váltakozik, így mindkettejük gondolatával megismerkedünk, miközben észrevétlenül olvadunk bele az Akadémia mindennapjaiba. Természetesen szerelem, harc, intrika, gúny, minden előfordul, ám mindezek annyira jól felépítettek, mintha a magunk világára gondolnánk. Csak nekünk nincs szuperképességünk, bár, ki tudja...
A Kékszeműek ötlete, felépítése zseniális, a karakterek kidolgozottak, a helyet szinte magam előtt látom... Alig várom a megjelenést! Megérdemli a rá fordított időt!"

Melinda:
"Hmm... Hogy eddig mi jutott eszembe a kék szemekről? Nos, például unokahúgom, aki úgy tud rám pillázni azokkal a nyári égboltot idéző szemeivel, ahogy szerintem nem sok ember. Aztán eszembe jut a kedvenc kókuszos csokim reklámja, amikor egy kreolbőrül félisten kiemelkedik a vízből, és olyan szemekkel bámul a kamerába, mint az óceán kékje. Magamra is gondolhatok, a kevésbé jelentős szürkéskék szememre, amiről általában a viharfelhők jutnak eszembe, és melyek a családom nagy részének arcából tekintenek rám vissza...
De egy ideje más is eszembe jut... Egy könyv, egy történet, egy csodálatos ember tollából... A történet, mely akár rólunk is szólhatna, bármelyik egyszerű fiatalról, a kevésbé egyszerű kamaszproblémáinkkal, és a nehézkes felnőtté válásunkkal... De nem, mert ők mások...
Mert ők KÉKSZEMŰEK!
Ők azok, akik vigyázzák az álmainkat, terelgetik lépteinket az Élet ösvényén a helyes irányba, akikről nem is tudhatjuk, hogy léteznek, mégis ismerjük őket... Mondhatnánk rájuk, hogy őrangyalok, hogy csodatévők...
Ebben a történetben olvashatsz szerelemről, tépelődésről, szenvedélyről, szenvedésről, a jó és gonosz harcáról, mely a való világot is fenyegeti, és romba döntheti. Megismerhetjük egy másik világ szemszögét, mely létezését titokban tartva próbálja megmenteni a mi világunkat, az életünket..."

Heni:
"Ez a harmadik könyv, amit Nillától olvasok, bár már az elsővel sikerült elvarázsolnia. A Kékszeműek pedig teljesen olyan, mint Ő: lebilincselő és megnyerő. Már az első oldalaknak tudtam, hogy "igen, ez az, amire szükségem van". Néha nevettem, majd sírtam és földhöz vágtam volna magam a könyvvel együtt. Minden benne volt, amire szükség van ahhoz, hogy egy történet jó legyen."

Érdekel egy fiatalokról szóló regény leheletnyi misztikummal? Igazából itt nincsenek vámpírok, vérfarkasok meg ilyenek. Álmokat látó, angyalkék szemű srácok vannak. Viharok, sok esővel, jobb, felhőtlen napok meleg fénnyel. Szerelem, természetesen... Humor, barátság és elengedni tanulás. Hibák, álmok, remények. És esélyek... Te adsz nekik egyet?

Ha érdekel a regény beleolvasója, az alábbi linken jelezheted: ITT.
Ha pedig a játékhoz szeretnél csatlakozni, további információkért látogasd meg a www.valoszinutlen.blogspot.com webhelyet!"
Az én érdeklődésemet felcsigázta a könyv ismertetője. És a tiédet? 
Bejegyezte: Idő: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: Krimi, Romantikus, Fantasy, Akció

2013. október 31., csütörtök

Recenzió: Natalie Babbitt - Örök kaland


Fülszöveg: „Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.
 Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.
 Natalie Babbitt 1975-ös fantasyje több díjat elhódított, kétszer (1981-ben és 2002-ben) megfilmesítették, és több ízben beválogatták a gyermek- és ifjúsági irodalom legfontosabb száz kötetét összesítő listákra.”


 Kiadó: Európa Könyvkiadó, Budapest 
Kiadás éve: 2013. 
Fordította: Pap Vera-Ágnes
Borító: Tabák Miklós munkája

A könyv mindössze 144 oldal, mégis tartalmilag sokat ad az olvasónak.
A prológus nagyon szép hasonlatokkal indít, s mélyenszántó gondolatokat ébreszt az emberben, amely a történet végéig jellemző is marad. Már az első bekezdés megfogott, és a későbbiekben sem kellett csalódnom. A könyvborító alapján először téves következtetést vontam le, ám az olvasás végeztével rájöttem, kiket ábrázolhat.
A történet helyszíne Odvasfalva, illetve a mellette elterülő erdő. A cselekmény érdekes, elgondolkodtató. Az írónő teremtett kedvelhető, illetve kevésbé kedvelhető karaktereket egyaránt. A jellemzésük részletes, ezeket olvasva az ember maga előtt látja a szereplőket.
Az erdő leírása megkapó.
„Az erdő ugyanis csupa ragyogás volt, csupa szokatlan, újfajta fény. Zölden és borostyánszínben, elevenen vibrált a párnás föld foltjain, merész, legyezőszerű csíkokkal vonta be a fatörzseket.” (26. oldal)

A könyvben szó esik emberrablásról, egy varangy különleges szerepéről egy kislány életében, örök életről, barátságról, első szerelemről, valamint az emberi ostobaságról, kapzsiságról is.  
A befejezéssel először nem voltam kibékülve, ám jobban belegondolva a dolgokba úgy döntöttem, méltó és tökéletes lezárása lett. Ezt mindenki döntse el saját maga.  

Szereplők:
Foster-ek: Tekintélyes, jó hírnévnek örvendő család, az ő tulajdonukban van az Odvasfalva mellett elterülő erdő. A családból Winnie, azaz Winifred kapta a főszerepet, a többiek csak néha-néha felbukkanó mellékszereplők. Mondhatnánk, hogy lényegtelenek, de nem teljesen így van. Winnie nagymamája egy kissé élénk fantáziájú asszony, aki az erdőben lakozó manókról mesél az unokájának. A szülei pedig eléggé földhözragadtak, és szinte megfojtják Winnie-t az állandó aggodalmukkal, ami egyrészt érthető, mivel egyedüli gyermek.

Winnie Foster okos, bájos, barátságos és érdeklődő kislány, aki az állandó megfigyeléstől besokallva úgy dönt, elszökik otthonról. Bár a dolgok nem a tervei szerint alakulnak, mégsem esik kétségbe, inkább félelemmel vegyült kíváncsisággal veti magát bele a kalandokba. A történet vége felé megbizonyosodhatunk arról is, hogy bátor és melegszívű.

Tuck család:
Angus és Mae Tuck. Számomra nagyon szimpatikus, jóságos, ugyanakkor védelmező karakterek. Két fiú (Miles és Jesse) büszke szülei.
Miles megfontolt, barátságos, ugyanakkor enyhén szomorú karakter is.
Jesse volt a fiatalabb és a lazább. Úgy gondolta, hogy ha már rendelkeznek valamivel, miért ne használnák ki? Itt meg is jegyezném, hogy elég sokáig vele értettem egyet. Az ő karakterét tudtam a legkönnyebben elképzelni. Vékony, napbarnított, fürtös barna hajú már-már felnőtt fiú. 

A történet számomra szép köntösbe burkolt fontos mondanivaló, amelyet minden korosztálynak meleg szívvel ajánlani tudok. Ami különösképp tetszett, hogy a könyv szövege gondosan megszerkesztett, helyesírási hibáktól, elütésektől mentes. Igényes kidolgozás. 

 Az eredeti történet alapján 2002-ben film is készült, amely szintén az Örök kaland címet viseli. Sajnos ahogy azt már megszokhattuk a filmadaptációknál, eléggé kiforgatták a történetet. Azonban még így is élvezhető. Mindenképpen a könyv olvasását ajánlom először azoknak, akik még csak most ismerkednek a történettel. 


Az Európa kiadó az alábbi sorokkal mutatta be a könyvet:
„Natalie Babbitt amerikai írónő tollából finom, múlt századi mese született, amely gyönyörűen fogalmazott mondatokkal és könnyed játékossággal járja körül a mulandóság kérdését. Babbit nem kisebb feladatra vállalkozik, mint arra, hogy elgondolkozzon azon, mi az, amiért érdemes élni – akár örökké. Az olvasó Winnie-vel együtt érti meg, hogy nem az a legfontosabb, hogy az ember számtalan napot leéljen, hanem az, hogy gazdag legyen az élete, és idősebb korában legyen mire visszaemlékeznie.

Az Örök kaland több filozófiai műnél: felvillantja a vonzódás, az első, szinte gyermekien ártatlan szerelem finom képét, valamint magában rejt egy izgalmas küzdelmet is, hiszen hosszú-hosszú évtizedeken keresztül nem lehet eltitkolni mindenki elől azt, ha valaki sohasem betegszik meg, nem öregszik és nem várja a halál. Márpedig kevés olyan ember van, aki jó célokra akarná felhasználni az örök élet titkát…”

Pontozás: 10/10
Bejegyezte: Idő: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: Krimi, Romantikus, Fantasy, Akció , , , ,

2013. október 15., kedd

Jessica Bird (J. R. Ward) - Egy felejthetetlen hölgy

Ismertető: "Grace Hall, az előkelő társaság szépséges tagja, a vagyona miatt egy őrült célpontjává válik. A gyilkos Manhattan legbefolyásosabb nőit öldösi. Grace új testőre, John Smith, egy kompromisszumokat nem ismerő, kemény férfi, a legkevésbé sem szeretne beköltözni Grace-hez a tetőtéri luxuslakásba, de nem tud nemet mondani neki. Miközben közli a szabályokat új ügyfelével, dühös szikrák pattognak közöttük, és lángra lobban a vágy. Az éjszakák lassan egyre forróbbakká válnak, a gyilkos egyre nagyobb veszélyt jelent, így Grace-nek és Smithnek választania kell: a szabályokat követik, vagy a szívük parancsát."

A borító átlagos, és túl sok köze nincs a történethez. A főszereplő nő ugyanis szőke.
A fülszöveg figyelemfelkeltő. 
Műfajilag a romantikus kategóriába sorolnám. 
Kiadó: Ulpius 
Kiadás éve: 2013

 Ez volt életem első J.Bird/J.R.Ward könyvem, ezért eléggé magasra tettem a mércét. Főleg azért, mert mostanában az Ulpius-os könyvek nálam nem arattak osztatlan sikert. Sokan ajánlották Ward könyveit, s nem tudom megmondani hogy miért is választottam pont ezt. Talán a fülszöveg miatt. Mindenesetre pozitív véleménnyel zárult az olvasás, hiszen megnyerő szereplőket, érdekes és cselekménydús történetet ismerhet meg az olvasó. 
A karakterek összetettek, és mindvégig tudott újat mutatni az írónő. Szerencsére számomra a gyilkos kiléte egészen a végéig nem derült ki, bár eléggé ellenszenves volt számomra, mint szereplő. Bár nem mondhatjuk kriminek, azért a minimális krimi szál érezhető volt a történetben.  

 Szereplők:
Grace Hall: szép, okos, karakán. Ránézésre azt mondaná az ember, hogy az élete tökéletes, hiszen "mindene" megvan, de ez csak a látszat. Volt néhány jelenet, amikor erőteljesen sajnáltam. Az édesanyja miatt biztosan. Az a nő egy érzéketlen dög. 

John Smith: Erről a névről rögtön a Pocahontas című mese jutott az eszembe, és megmosolyogtatott. Utána persze sikerült ettől elvonatkoztatnom, és sikerült véleményt kialakítani róla. Titokzatos férfi, aki bár munkájában soha nem hibázik, fél az elkötelezettségtől. Számomra pozitív figura volt, bár volt olyan jelenet, ahol eléggé fafejűként viselkedett, de a végén megbocsátottam neki érte.
Jack Walker: Humoros, szimpatikus, abszolút pozitív karakter. 

 Reméljük az írónő folytatja ezt a színvonalat, és olvashatunk még többet is ezekről a szereplőkről, mert látok benne fantáziát. És persze ezzel a könyvvel rávett, hogy a többi könyvébe is belekóstoljak.

 Pontozás: 10/9
Bejegyezte: Idő: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: Krimi, Romantikus, Fantasy, Akció , ,

2013. szeptember 7., szombat

Véleménykülönbségek - avagy hol a határ a moderáció és a diktatórikus szemlélet között!

Adott egy oldal, ahol végre olyan társasággal ismerkedhettem meg, akikkel közös az érdeklődésünk, és kulturáltan megvitathatjuk a véleményünket (akár ezek különbségeit is), és jól érezhetjük magunkat. Viszonylag mindent megtalálhattunk egy helyen. Könyvek, könyvkritikák, kiadók, szerzők, fordítók adatlapjai, jó társaság, és nem kell a böngészőben húsz külön ablakot megnyitni ehhez. Aztán szépen lassan beüt a crach. Először fejlesztés révén átvariálják az oldal kinézetét, mellyel nem kis nehézséget okoznak a megszokottakat szerető felhasználóknak úgy, hogy valószínűleg ebbe bele sem gondoltak. Oké, van hogy kell a változtatás feltétlenül, de ha már az oldal értünk, felhasználókért van, akkor miért nem lehetett ezt szavazásra bocsájtani, esetleg megbeszélni? Oké, ebbe még beletörődött az ember, nagy nehezen ezt is megszoktam, bár nem mondom hogy ez a megoldás osztatlan sikert aratott. Nekem személy szerint könnyebb volt, hogy a bal oldalon volt a felhasználói menü, de ez ugye egyéni szoc. probl. ahogy mondani szokás, megszoksz vagy megszöksz. Megy az élet tovább, élünk mint Marci hevesen, zajlanak ám közben az események, zónák létrejönnek, ahol szűkebb körben lassan összeszokik a társaság (mint pl. a Vavyan Fable zóna, ahol az írónő könyveiről, és egyebekről is beszélgetünk, vagy a kézimunka sarok ahol ötletelünk, véleményezünk barátilag), erre beüt az újabb crach, és az ember nem tudja hova kapja a fejét.
Adott egy könyvkritika, mely alatt kommentekben születtek a vélemények. És az egyik ilyen vélemény valakinek nem tetszett, s ebből kiindulva eljutottunk egészen a mai naphoz. 
Akit az előzmények érdekelnek pontosan, itt megtudja őket nézni:
http://irodalmiszabadrablas.blogspot.hu/2013/09/molyirtas.html <-- vers ami mosolyt csalt az arcomra, bár a történet ami ihlette kis híján könnyeket is. 

http://olvasoszoba.blogspot.hu <-- Ez egy egészen másik történet mint a fenti, mégis besorolták a fentihez a kedves adminok/modik. Innen is grat külön is.

És most jöjjön az, ami miatt megszületik eme bejegyzés (hiszen a fentebbi linkeken már megtalálható, hogy miből indult ki a dolog.

Született az oldalon egy "karc" imma (kisbetűvel írja a nevét, nem én játszok Pál utcai fiúkat) kézjelével, ami elindította a lavinát. 
Íme a nevezett bejegyzése:
"Másfél éve, amikor belecsöppentem az adminisztrátorok csapatába, számomra az volt a legmegdöbbentőbb, hogy @Bence – aki ezt az egész oldalt a saját szabadidejéből és zsebéből működteti és fejleszti, mintegy hobbiként – mennyi időt tölt el azzal, hogy miként lehetne a Molyról, a Molyon dolgozó emberekről vagy épp az ő személyéről terjedő hazugságoknak gátat szabni. Kérdezhetnétek, minek ezeknek gátat szabni, hiszen vannak emberek, akik úgy veszik ezt, hogy a rossz reklám is reklám. Nekünk a Moly viszont inkább szívügy, mint üzlet, ezért nem tudunk a rágalmazásokra így tekinteni.
A tapasztalataink azt mutatják, könnyű megfeledkezni arról, hogy a Molyt is emberek működtetik. Amikor valaki mindenféle valós alap nélkül hazugnak nevezi a Molyt, akár kollektíven, akár valamelyik moderátort vagy adminisztrátort, akkor valójában épp egy őérte dolgozó ember becsületébe gázol bele.
Az ilyen rágalmak és a felszámolásuk rengeteg hasznos időnket és energiánkat felemésztette már, és egyszer és mindenkorra szeretnénk, ha megszűnnének. Rengeteg jó ötletet kaptunk már, hogyan lehetne a Moly még klasszabb hely, miket lehetne fejleszteni, javítani és a felszabaduló időt szívünk szerint ezzel töltenénk.
Ennek érdekében többféle moderációval is próbálkoztunk már, és a mostani rendszer remekül be is vált az olyan tagoknál, akik amúgy szeretik a Molyt, csak nehezen illeszkednek be, mert például olyan környezetben nőttek fel, ahol a káromkodás vagy a rasszizmus megengedett, sőt elvárt.
Azonban meglepő módon vannak olyan emberek is a Molyon, akik nem szeretik az oldalt, vagy nem értenek egyet az itteni szabályokkal, mégis naponta használják, anélkül, hogy kérnék, változtassunk, vagy elfogadnák, hogy bizonyos dolgokon nem fogunk. Az ilyen emberekkel nehéz bármit is kezdeni, mert nem is akarnak beilleszkedni, hiszen egy olyan oldalon vannak, ami nem elfogadható számukra, és ezt minduntalan ki is nyilvánítják.
Persze tudjuk, hogy a Molyt szapulni nagyon megtérül, hiszen egy blogger legalább tízszer annyi kommentre számíthat, mintha egy könyvről írna. És ez sajnos úgy működik, mint a drogok: aki egyszer így tesz, utána már vágyni fog a nagy figyelemre.
Tegnap írtunk öt levelet öt tagnak, akik arról beszélgettek, mennyire nem szeretik a Molyt, miért nem törlik még magukat, milyen hazug társaság is vagyunk. Az ilyen hozzáállás nem összeegyeztethető a molyos tagsággal. Kértük, hogy ha szeretnék megbeszélni az őket ért sérelmeket, vegyék fel velünk a kapcsolatot, azonban sajnos nem kaptunk konstruktív választ egyikőjüktől sem. A levél azt is tartalmazta, hogy ha továbbra is olyan viselkedést tanúsítanak, amivel azt támasztják alá, hogy ők nem is akarnak beilleszkedni a Moly közösségébe, profiljukat törölni fogjuk az oldalról, miután lementették a számukra fontos tartalmaikat. Őszintén sajnáljuk azoknak a molyoknak a veszteségét, akik jó barátságban vannak velük, és hiányolni fogják őket az oldalról, ugyanakkor biztosak vagyunk benne, hogy a jó barátságok a Moly nélkül is megmaradnak.
Sajnos be kell látnunk, hogy véges a mi időnk is, és a továbbiakban nem akarunk olyan emberekért hobbiból és szeretetből dolgozni, akik örülnek, ha árthatnak nekünk. Ellenük pedig pláne nem.
Aki szereti a Molyt, annak köszönjük. Örülünk, hogy itt vagytok és részesei vagytok a legjobb magyar könyves projektnek.
Aki nem szereti a Molyt, az is normális érzés. Nem mindenki szereti ugyanazt. Írja meg nekünk, hogy miért, és ha tudunk rajta változtatni, változtatunk és minden rendben lesz. Ha nem tudunk rajta változtatni (ahogy például nem fogunk változtatni azon, hogy a politizálás tiltott dolog az oldalon), akkor vagy elfogadja a Molyt olyannak, amilyen, vagy nem. Aki elfogadja az oldalt, az ne rágalmazza, és ez nekünk éppen elég. Aki nem fogadja el, és kényszert érez rá, hogy minduntalan panaszkodjon róla, és valótlanságokat állítson az oldalról vagy a készítőiről, az ne használja.
 Kérdezzetek, ha van kérdés.  "

Volt kérdés, és lett semmitmondó, vagdalkozó válasz tömérdek. 

Itt pedig jöjjön az én kommentem, a válasz, s a válaszra a kommentem ami már reakció nélkül maradt. Vajon lesz valaha értelmes válasz a kérdéseinkre?

2013.09.06. 21:14
Ariadne
Üdv mindenkinek!
Először is, kezdeném azzal, hogy még „csak” másfél éve vagyok moly tag, de jócskán vannak már tapasztalataim az oldallal és a közösséggel kapcsolatban is.
Először is: Szerintem enyhén túl van reagálva a dolog. Egyáltalán nem nézzük le a ténykedéseiteket az oldalon, főleg nem Bencéét, nagyon jól tudjuk, hogy rengeteget dolgozik azért, hogy fejlődjön az oldal. Ezt szerintem senki, még az említett bloggerek és kommentelők sem vonták kétségbe. Viszont mindenkinek joga van elmondani a véleményét, és nem csak veletek vitathatják meg, de velünk is. Miért baj, ha valaki őszinte? Jobb lenne ha alakoskodnának? Biztos, hogy ők is szeretnek egy s mást a moly-on, viszont néhány dologgal igencsak nem értenek egyet. Ezért törölni? Na ne már! Ez enyhén gyerekes! Tudjátok hogy melyik században élünk?
Személy szerint a töröltek közül én is kedveltem néhányat (a többieket ritkábban olvastam), szerettem olvasni a kritikáikat, karcaikat. Egyáltalán nem volt sértő, még csak polgárpukkasztó sem. Akinek meg Uram bocsáss valamelyik karc vagy komment nem tetszik, mi a fenének olvassa? Van egy nagyszerű találmány, amit úgy hívnak hogy görgő, és az egéren megtalálható. Vagy aki laptopról vagy telefonról néz fel, az is tovább tud lapozni. Aki ilyeneket jelentget, az kicsinyes és gyerekes. Gratulálok ezúton is neki. Főleg, hogy nem merte felvállalni a többiekkel szemben saját magát. Fenemód bátor más háta mögött irkálni, jelentgetni.
Másrészt: Nagyon szeretem a moly oldalát, mert egy jó közösség csoportosul itt. Egy helyen van jó kritika, könyvlista, jó társaság, rengeteg jó kezdeményezés is (pl. Ajándékozz kreatívan). Mégis most csalódtam egy hatalmasat. Ennyiért kizárni valakit? Komolyan? Akkor a következő én leszek, mert annó megjegyeztem, hogy nem tetszik a moly új kinézete? Vagy épp ezért a hozzászólásomért leszek reptetve? Ha végigolvassátok a kommenteket, a legtöbben nem azért csalódnak, mert valaki leírta a véleményét, hanem azért, mert ezzel a bejegyzéssel enyhén felháborítottátok a közösség némely tagját. Hiszen elolvasni bármit ellehet, de elolvasni vagy egyetérteni között van különbség. S még ha egyet is értünk bizonyos pontokban az elolvasottakkal, még nem jelenti azt, hogy bárki is rágalmazná az oldalt.
S még egy dolog. Igen, lehet csatolni a blogot a molyos profilunkhoz, s ha a blogbejegyzéssel volt a gond, ahogy írtad is, akkor miért nem kértétek meg, hogy törölje a profiljából a blogot, hogy itt ne jelenjen meg? Nem ez lett volna az ésszerűbb? Vagy egyszerűen nem ez volt az igazi ok, csak ezt kaptuk mi magyarázatként?
2013.09.07. 09:16
imma AP (az A és P jelzés Adminisztrátor és Pro tagságot jelent)
@Ariadne: Örömmel olvasom, hogy te nem nézed le a ténykedésünket, de sajnos a mondandódból nem ezt érezni, és rajtad kívül is vannak, akik lenézik, például az általad említett személyek.
Neked is elmondom, hogy örülünk a véleményeknek, akkor is, ha azok negatívak, de kérjük, hogy kulturált formában közöljétek, és ne a Moly szidalmazása legyen a cél. Kérlek, hogy ne sértegesd a tagokat azzal, hogy ilyen cinikus hangnemben írsz róluk. Szeretnénk, ha a Molyon nem lennének olyan tartalmak, amik egy normális ember számára sértőek lehetnek, és ha ebben segítenek azzal, hogy jelzik a bántó hozzászólásokat, azért mi csak hálásak lehetünk. Azért fogjuk törölni ezeket az embereket, mert nem kívánnak beilleszkedni az itteni közösségbe, és úgy is viselkedni. Ez teljesen komoly, és bízom benne, hogy számodra is elfogadható.
A probléma az, hogy ha valaki ártani akar a Molynak és olyanokat ír róla, az már nem egy olyan konfliktus, amit egy blog rejtésével meg lehet oldani.
2013.09.07. 11:34
Ariadne
@imma: Érdeklődnék, hogy @Bence mit gondol a dolgokról? Ő is úgy gondolja, hogy az ehhez a poszthoz érkező kommentek sértők, esetleg cinikusak, vérlázítóak illetve hogy mindenki lenézi a ténykedéseiteket? 
Ugyanis rajtad kívül más megnyilvánulása itt nem olvasható, ráadásul míg mi (mezei olvasók, felhasználók) érdeklődéssel és véleményünk kinyilvánításával, kulturáltan igyekszünk valamerre haladni, te ugyanazt szajkózod. Nem bántásból, de így semerre nem haladunk. Ugyanakkor amit mi írtunk, egyáltalán nem bántásból született, te mégis az ellenetek irányuló támadásnak veszed, nem pedig úgy, hogy ezen tán el kellene gondolkodni, ha ennyien így gondolják. Nem? 
Soha egyetlen szóval nem szidalmaztam a molyt, amennyiben igen, kéretik beidézni. :) Mindig kulturált formában adtam hangot a véleményemnek, a fentebbi hozzászólásomban sem voltam bántó szerintem. Ha mégis, akkor kérem azt is idézni, mely rész volt bántó, hiszen én szeretek tanulni a hibáimból, amennyiben tényleg azok!! Az pedig, hogy azok az emberek akik törlésre kerülnek nem illeszkednek be a közösségbe enyhén butaság már ne haragudj, hiszen már nagyon is régen beilleszkedtek, jó ismeretségeket alakítottak ki, ráadásul építették az oldalt veletek együtt! Tettek hozzá, építő jellegű kritikákat írtak a könyvekről, véleményeztek, alátámasztották észérvekkel a mondanivalójukat, és nem csak vagdalkoztak. Kérdem én, hogy akkor kiben, hol a hiba? Miért nem jelentkezik az a sok jelentgető ember, akinek bántotta a szemét néhány hozzászólás? Kulturált emberek lévén miért nem próbálták meg megbeszélni? A törlés számomra nem elfogadható, mivel az eddigi pozitív ténykedésük a delikvenseknek egyáltalán nincs arányban azzal, amit megpróbáltok annyira felfújni. 
Másik dolog. Mivel sértettem meg embereket? Azzal hogy kicsinyesnek és gyerekesnek tituláltam ama viselkedést, hogy névtelenül jelentgetnek? Miért szerintetek ez micsoda? Aki nem meri felvállalni a nevét és a véleményét, az igenis gyerekesen viselkedik. Cinikus vagyok? Lehet. Viszont soha nem volt rá példa az itt tartózkodásom ideje alatt, hogy bárkivel lealacsonyító hangnemben „beszéltem” volna. Őszinte véleménnyel rendelkezem, és mint a moly közösségének egyik tagja úgy gondolom, jogom van eme vélemény kinyilvánításához. Szólj ha tévednék. Hozzáteszem, sem a szabályzatban, sem máshol nem olvastam olyat, hogy nem lehet őszintén nyilatkozni bizonyos dolgokról. 
És tudom…. ha valami nem tetszik, lehet törölni. Olvastam már egy pár véleménynyilvánításra való reakcióként. Hozzáteszem, ez enyhén nevetséges. Már lassan kezd az egész úgy kinézni, hogy akinek más a véleménye törölje magát, mert csak bólogató emberekre van itt szükség.
Jó lenne, ha megértené a tisztelt vezetőség, hogy az itt jelenlévő, megnyilvánuló tagok sem ellenetek vannak, hanem azért, hogy a moly közösségét ne érje olyan kár, ami nem feltétlenül muszáj.

Szóval ezek után úgy vélem, hogy bár mi kérdezhettünk, őszinte, becsületes választ már aligha remélhettünk ettől az adminisztrátortól, a többiek pedig nem nyilatkoztak. Nem szeretném leírni az oldalt, mert vannak pozitív oldalai, amint azt már az elején is kifejtettem. Viszont nagyon nagyot csalódtam benne, mert szerintem egy közösség nem ezt várhatja az oldal üzemeltetőjétől, adminisztrátoraitól és moderátoraitól, amit mi kaptunk. Mi volt amit kaptunk? Kioktatást, támadást (amiért kérdezni mertünk), valamint azt, hogy ha valami nem tetszik, el lehet menni. Vagy még ennyit se, mert hallgatás volt a kérdéseinkre a felelet. Elég szomorú, hogy egy ilyen oldalon ez megtörténhet, és meg is történik. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen oldalon, ilyen emberek között lehet kulturált társalgást folytatni, megbeszélhető a véleménykülönbség, és kollektíve talán picit adnak is a véleményünkre. Sajnos úgy látszik nem így van. Kemény diktatúra van kialakulóban úgy vesszük észre, és sajnos aki nem puncsol, vagy nem húzza meg magát, az bizony repül előbb vagy utóbb. Talán van még innen visszaút, ha az adminok és modik összekapják magukat, és elgondolkodnak a leírtakon. Nem akarja senki bántani az oldalt, hiszen nem azért regisztráltunk és vagyunk ott hosszabb-rövidebb ideje (ki-ki hogy van ezzel), hogy tönkrevágjuk az oldalt és utáljuk együttesen, hanem hogy jól érezzük magunkat. Nagyon szépen kérem ezúton is az értelmesebb adminisztrátorokat és moderátorokat, hogy gondoljátok már át, hogy mit is akartunk nektek mondani a kommentjeinkkel. Ha téved az ember, nem szégyen bocsánatot kérni! 

imma! Neked pedig ha olvasod, csak annyit mondanék: Lübíííííííííííííí, ha ezért törölsz. 
(aki látta Pofa be című filmet annak egyértelmű)
Bejegyezte: Idő: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: Krimi, Romantikus, Fantasy, Akció , ,

2013. augusztus 17., szombat

J. A. Redmerski: A soha határa

"Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?"
Kezdeném azzal, hogy először nem is akartam ezt a könyvet elolvasni. Kicsit előítéletes voltam, azt hittem, hogy mivel Ulpius, csak olyan könyv lehet, ami merő förtelem. (Ismerve a mostanság megjelenő "remekműveiket")
A molyon néhányan megegyeztünk, hogy egyszerre olvassuk a történetet, így átsegíthetjük egymást az olvasás okozta "sokkon"?
Mit is mondhatnék erről a történetről? Szívfacsaró? Egyszerre szórakoztató és lehangoló.  Ez a történet bizony elég sok érzelmi húrt megpenget az emberben. Kacagtat, ledöbbent, megríkat. Mindezt úgy, hogy az ember közben az érzelmi skála minden pontján elidőzik egy kicsit.  A könyv kétharmadában váltakozik nálam a nevetés és a furcsa előérzet. Minden annyira gyors, mégis alig várom hogy még többet tudjak. Aztán beüt a krach.
Olvasok, és amikor Andrew bekerül a kórházba patakzani kezdenek a könnyeim. Nem vagyok egy síró picsogó hisztike (ahogy Fable anyó mondaná), de igazi bőgőmajom lett a történet végére belőlem.
Elég sokszor gondoltam azt, hogy ugye ez nem igaz? Ugye ez most vicc? Ilyen nem történhet. Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen (és itt most az íróra gondolok), hogy ezt műveli a szereplőivel, s egyúttal velünk is? Eszembe jutott az Utolsó dal című filmben Steve dala. Lejátszottam, és annyira illik hozzá, hogy az már fáj. Szíven ütött rendesen, pedig nem vagyok "annyira?" érzelgős fajta. Sírtam amikor kiderült az a bizonyos dolog, sírtam amikor olvastam a levelet, és sírtam a végén. Ahhoz képest hogy nem vagyok ennyire bőgőmasina, ennél a könyvnél igazán az  voltam. :D
Imádom Andrew karakterét, és Camryn stílusát is. Úgy hallottam, hogy folytatásos lesz, nagyon remélem, hogy nem fog rosszra fordulni a történet.
Egyetlen egy dolog nem tetszett, mégpedig a kórház után két hónap kihagyás. Camryn elájul, aztán se kép se hang, csak a két hónappal később.

Örülök, hogy Roselyn felvetette azt az ötletet, hogy együtt olvassuk el ezt a történetet, mert így én is rászántam, és nagy örömömre szolgált, hogy végre kellemesen csalódtam egy Ulpiusos könyvben. 

Pontozás: 10/9


Melegen ajánlom Roselyn blogján az értékelést! Elég sok elgondolkodtató dolgot felvet. :) 
Bejegyezte: Idő: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: Krimi, Romantikus, Fantasy, Akció , , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)