Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2015. január 15., csütörtök

Nora Roberts Ír trilógiája, más néven Az Ardmore-i Gallagherek

Nora Roberts könyveit olvasva mindig meggyőződhetek róla, hogy bár hasonlóak a könyvei, mindig tud újat mutatni. Persze én is összetalálkoztam már olyan kötetével, ami annyira nekem stílusilag nem jött be, ettől függetlenül nem szegte kedvem, s bebizonyosodott, hogy vannak még nekem való könyvei. Erről a trilógiáról mindenképpen szerettem volna írni, mivel nagy hatással volt rám, és kizökkentett egy nem túl kellemes hangulatból. 


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1. Napgyémántok
Fülszöveg: "Gyémántok, gyöngy és zafír – csillogó drágakövek Carrick tündérkirály kezében, jelképezvén a szenvedélyt, a vágyódást és az állhatatosságot, amit egy földi lény, a szépséges Lady Gwen iránt érez. És mégis, hiába a kövek és a gyöngy szemkápráztató szépsége, hiába egymás iránt érzett szerelmük, Lady Gwen elutasítja Carricket. A tündérkirály az egész világot ígérte a lánynak, de egyvalamiről elfeledkezett, amikor feleségül kérte… Haragjában Carrick megátkozta Lady Gwent: halála után kísértsen mindaddig, míg igaz szívek háromszor nem találkoznak, és meg nem történik háromszor a felajánlás, elfogadás és végső egymásra találás. 
Jude F. Murray, a fiatal amerikai pszichológusnő és egyetemi oktató boldogtalan, unalmas chicagói életét hátrahagyva fél évre az írországi Ardmore-ba költözik, nagyanyja egykori házába. Magával ragadja a varázslatos ír táj, a tengerparti sziklák, a csodálatos zöld dombok, a bűbájos falu romantikája… Jude lassan megtalálja a helyét a tündérdombi házban, megismerkedik az ír legendákkal és emberekkel. Szembenéz magával és azzal, hogy kísértetek márpedig léteznek. De szembe kell néznie azzal az elemi, felkavaró érzéssel is, amit a helyi kocsma tulajdonosa, Aidan Gallagher mélykék tekintete vált ki belőle. 
Vállalja-e Jude önmagát és a szerelmet? És Aidan, a jóképű és magabiztos ír férfi vajon megadja-e a szerelmének azt, amit Carrick, a tündérkirály sem volt képes megadni az ő Lady Gwenjének, aki azóta is a Tündérdombon kísért? Mi lehet az, ami nem ér fel a Nap gyémántjával? 
Nora Roberts – a világszerte igen népszerű, a Könyvklubnál először megjelenő amerikai írónő – trilógiájának első része ezekre a kérdésekre megfelel, de megtörik e végül Carrick átka, hogy miként alakul a többiek sorsa, akiktől a boldogtalan kísértés és magáé a tündérkirályé is függ, az majd csak a folytatásokból derül ki.

Adott egy kocsmatulajdonos fiatalember, Aidan Gallagher, és adott egy pszichológus nő Jude Francis, aki munkája elől menekül a tündérlakba, ami még a nagymamájáé volt egykoron. Jude lassan kezd kibontakozni a mesés környezet és Aidan hatására, összebarátkozik Darcy Gallagher-el (Aidan húga) valamint Brenna O'Toole-al, és írni kezdi regényét. Emellett megismerkedik Carrick-kel, aki tündérkirály volt, s akinek az a sorsa, hogy addig nem lehet boldog szerelmesével Lady Gwennel, amíg egymást követő három fiatal boldog, igaz szerelemre nem talál. Már három évszázada vár a megfelelő emberekre, akik beteljesíthetik végre a végzetet, s boldogsághoz juttathatják. Ennek érdekében természetesen nem riad attól sem vissza, hogy megpróbálja befolyásolni az "alanyokat". Céllal jelenik meg előttük, útmutatást ad, esetleg csak véleményt nyilvánít vagy csendben megfigyel. A történetben egyaránt van romantika, félelem, humor, és egy kis varázslat.
Aranyos a misztikus rész, nagyon tetszenek az elmesélt történetek. Főleg a farkas és a fehér madár esete. Carrick szimpatikus karakter, számomra ő és Finn volt a nyerő. Mollie O'Toole tüneményes, örülök, hogy rengeteg szerepet kapott a történetben. A főszereplőkkel viszont néha hadilábon álltam. Aidan bár szimpatikus volt, néha én is összevesztem volna vele. Önfejű, a végletekig makacs. Egy orrbetörés kellett hozzá, hogy magához térjen? :D 
A főszereplő nővel több problémám is volt. Egyrészt a hatalmas önbizalomhiányával nagyon tudtam azonosulni, ám olvasás közben már én is kezdtem besokallni tőle. Ennyire nem ismeri önmagát? Idegesített, hogy nem tudta, mit akar. Ám rá jó hatással volt Darcy és Brenna, szóval megbocsájtható. A vége happy end, így az olvasó kap egy tündérmesével szőtt egyszerű romantikus történetet. Nem egy világmegváltó könyv, de szórakoztató.


2. A hold könnyei
Fülszöveg: “Ábrándozás, zene, békés, magának való élet – ez az, ami neki kell, gondolja Shawn, a második fiú a Gallagher testvérek közül. Minden bizonnyal elégedetten éldegélne így még jó ideig szeretett kis ír tengerparti falucskájában, dalokat írva otthon magának, és finomabbnál finomabb ételeket főzve a messze környékén híres Galagher-kocsmában a vendégeknek. 
Az élet azonban közbeszól Mary Brenna O'Toole, a gyermekkori pajtás, a fiúsban határozott, ezermester lány személyében, aki már régóta nemcsak a barátot, hanem a vonzó, szép férfit is látja Shawnban. A maga nyers módján tudtára is adja ezt, és ezzel máris oda a fiú nyugodt, zavartalan merengése a zongoránál. 
Nemcsak az élők szólnak közbe. Lady Gwen, a gyönyörű kísértet már háromszáz éve vár szomorúan Shawn tündérdombi házában. Vár, hogy beteljesüljön három igaz földi szerelem, és megtörjön végre a varázs, amit szerelme, Carrick, a fiatal tündérkirály bocsátott magukra dühében és fájdalmában, amiért Lady Gwen nem fogadta el egykor a szerelme jeleként kínált gyönyörű drágaköveket: gyémántot, gyöngyöt és zafírt.

A második történetben Shawn Gallagher (középső gyermek), az ifjú szakács és zeneszerző tehetség szerelemre találását ismerhetjük meg. Az első kötethez képest sokkal közelebb állt a szívemhez, mivel imádom a zongorazenét, Shawn pedig dalokat ír és játszik. Talán furcsa, de az írónő annyira jól kifejezte magát Shawn dalaival kapcsolatban, hogy szinte már hallottam is, és mélyen, egészen a szívemig hatolt.
A történet érzelmekkel teli, sokszor humoros, néhol megható. A történet másik főszereplője Brenna O'Toole, aki nő létére építéseken dolgozott, nem értett a "női" dolgokhoz, többre becsülte a szerszámokat mint más dolgokat. Gyerekkoruk óta barátok voltak, de Brennának ez mindig kicsivel több volt, ami dühítette. Úgy döntött, hogy kezébe veszi a dolgokat. Carrick, a tündérkirály próbálta őket terelgetni, mert még kétszer be kell teljesülnie a szerelemnek ahhoz, hogy Ő és Lady Gwen végre háromszáz év után újra egymásra találhassanak.


3. A tenger szíve
Fülszöveg: “Varázzsal és legendával teli az ardmore-i táj, a kis írországi tengerparti falu levegője. És az egyik legenda szereplői, a tündérkirály Carrick és szépséges földi szerelme, a szellemként kísértő Lady Gwen saját legendájuk végére szeretnének jutni, és várnak. Várnak, hogy beteljesedjék egy mesés szám – harmadszor is egymásra találjon két halandó ember szíve, feltétel nélküli elfogadással szeresse férfi és nő egy életen át – különben sosem ér véget szenvedésük, tündér és szerelme nem lehetnek egymáséi. 
Az elbüvölő szépségű és nagyvilági élet után áhítozó Darcy, a harmadik Gallagher testvér is vár. Két bátyja már révbe ért, megtalálták párjukat és a boldogságot. Darcy tudja, mire vár, álmai beteljesülését szeretné: pénzt, csillogást, utazást, kényeztetést – és mindezt természetesen egy hozzá illő és gáláns férfitól. 
Trevor Magee, a sikeres amerikai vállalkozó nem tudja pontosan, mit keres, milyen belső késztetésnek engedve akarja felépíteni zenés színházát éppen Ardmore-ban, ahol ősei nyugszanak. Annyit tud csak, hogy szívügye ez az építkezés. 
De mi is igazán a szív ügye? Vajon miként viseli egy magabiztos, önálló férfi, hogy holmi tündérkirályok játékszere legyen? Vajon pusztán mágia hatása alatt cselekszik-e? töpreng Trevor. Szükség van-e egyáltalán mágiára, ha szerelemről van szó? – kérdezi Darcy.

Már ketten ráleltek az igaz szerelemre, s ezzel Carrick a tündérkirály közelebb került ahhoz, hogy végre újra láthassa szerelmét, Lady Gwent. Most Darcy Gallagher-en a sor, hogy megtalálja az igaz szerelmet, és ne hagyja veszni a lehetőséget. Ebben a történetben már ismertünk szinte minden szereplőt rendesen, így már csak az újként felbukkanó Trevor és Neil volt, akit meg kellett ismernünk. A kettő közül a legjobban Trev volt, akit elemezgethetett az olvasó, hiszen nem nagy meglepetésként Darcy mellé őt szánta az írónő. Szépen megfogalmazott és kidolgozott történetet kaptunk. Ebben a részben meglepetés nem ért minket, a végkifejlet már az első két részben is sejthető volt, mégis szórakoztatott, ellazított, kikapcsolt. A három rész közül talán ennél volt meg igazán az érzelmek egyensúlya, hiszen ugyanannyit nevethettünk, mint amennyit bosszankodhattunk vagy épp meghatódhattunk. Romantikus, vicces, ám kiszámítható.

A trilógiát kiegészítette az írónő egy apró szösszenettel, amelyben bemutatja, hogy az utolsó rész lejátszódása után mi lett a főhőseinkkel. Ez a rövid írás a Karácsony Ardmore-ban címet viseli. :) 

Összegzés: Élvezhető, érzelmekben dúskáló, romantikus fantasy-t kap az olvasó, ha rászánja magát az olvasásra. Túl sok meglepetést nem okozott az olvasás közben, ám az írónő mesésen könnyed, lágy hangsúlyú írása magával ragadja az olvasókat. Számomra mindenképpen jó döntés volt az elolvasása, mert kikapcsolt, szórakoztatott, és kalandozhattam Fantázia birodalmában. Kell ennél több? :) Számomra akkor és ott, pont erre volt szükség. 

Pontozás: 10/9

2015. január 14., szerda

Susan Mallery Buchanan testvérek sorozata


Amint azt az előző bejegyzésemben már írtam, kicsit elmaradtam a 2014-es könyvek véleményezésével. Átlagban igyekszem azokról véleményt alkotni, amit olvastam, ám soha nem írok mindegyikről. Vannak olyanok, amikről túl sok mindent nem tudnék írni, tehát azokról a könyvekről nem mindig születnek bejegyzések, max apróbb értékelések.
Na de lássuk is, hogy mit tudhatunk Susan Mallery írónőről, és a Buchanan testvérekről szóló sorozatáról.

Susan Mallery a New York Times egyik nagy sikert örvendő írónője, aki különleges stílusával, egyedi humorával, szinte azonnal belopta magát az olvasói körök szívébe. Az olvasók megjárják az érzelmek széles skáláját, ugyanis írásai hol megríkatják az embereket, hol nevetésre készteti őket. Az Amerikai megjelenéseket tekintve igen termékeny az írónő. 

A Buchanan sorozat első kötete 2006-ban jelent meg Amerikában, a hazai piacon viszont csak 2012-ben bukkant fel a Harlequin Magyarország gondozásában, és Csató Gabriella fordításában. Külön tetszett, hogy a kiadó megtartotta a külföldi borítót, nem akart egy teljesen másmilyennel előrukkolni. 



1. Citrom és osztriga (Delicious)
Főszereplők: Penny Jackson és Cal Buchanan


Fülszöveg: 
"Előétel 
Cal Buchanannek a város legjobb séfjére van szüksége, hogy az Öreg Halász újra felkapott étterem legyen. Csak az a gond, hogy a tökéletes jelölt éppen a volt felesége… 
Főétel 
Pennynek jól jön az állásajánlat, de nem köti Cal orrára, hogy kisbabát vár. Ráadásul elég rázós dolog mindennap együtt dolgozni az exével, akiből még nem sikerült kiszeretni… 
Desszert 
És hogy a helyzet még pikánsabb legyen, véletlenül tudomást szerez Cal féltve őrzött titkáról, amelyet a férfi pont előle rejtegetett a legjobban."

Egy egyszerű lightos romantikus, ami tűzdelve van finom ételekkel, jó humorral, romantikával, intrikával, gonosz banyával, családi titkokkal és még rengeteg mindennel, ami miatt egy kerek egésszé alakul a történet. A karakterek kedvelhetőek, kiforrottak, s külön jó pont, hogy nem csak a főszereplő pár körül forgott a világ, hanem betekintést nyerhettünk a többiek életébe, kapcsolataikba. Így kaptunk egy bevezetőt a többi részhez.


2. Fahéj és karamella (Irresistible)

Főszereplők: Elissa Towers és Wlaker Buchanan

Fülszöveg: 
"Édes kísértés 
A leszerelt katona, Walker Buchanan olyan környékre költözik, ahol senki sem sejti, kicsoda. De amikor a csinos szomszédasszony kocsija defektet kap, nem tudja megállni, hogy ne segítsen neki…
Csábító nyalánkság 

Elissa meggyőzi magát, hogy az új szomszéd nem lehet sorozatgyilkos, mert azokat mindig kedves embereknek tartja a környezetük, Walker Buchananre azonban mindent lehet mondani, csak ezt nem…

Hab a tortán 

Walkert nem hagyja nyugodni, hogy még mindig nem találta meg elhunyt bajtársa barátnőjét, Elissát pedig azzal zsarolja a volt barátja, hogy elveszi tőle az ötéves kislányukat…"

Walker, Elissa és Zoé karaktere abszolút pozitív volt számomra, és a történet maga is kellemesen hatott az érzelmeimre. Izgultam értük, féltettem őket, és reméltem, hogy minden jól alakul. 

Örültem, hogy az előző kötet szereplői is lényeges szerephez jutottak, mert kedveltem Penny-t, Cal-t, Reid-et, és Naomit. Gloria egy utálatos vén banya, szóval ő nem igazán hiányzott nekem a történetből. Ebben a kötetben már utalást kaphattunk, hogy ki lehet Reid végzete.



3. Chili és csokoládé (Sizzling)
Főszereplők: Lori Johnson és Reid Buchanan

Fülszöveg: 
"Csípős 
Gloria, a Buchanan testvéreket felnevelő nagymama csípőtörést szenved, és állandó otthoni ápolásra szorul. Csakhogy az idős hölgynek meglehetősen felvágták a nyelvét, senki sem bírja ki pár napnál tovább a társaságát…
Ropogós 

Reid vállalja, hogy a jelentkezők közül kiválasztja Gloria mellé a három ápolónőt. Két jelölttel már az állásinterjún lefekszik, de Loriban méltó ellenfélre talál…

Fűszeres 

Lori Johnsont kemény fából faragták. Ő az, aki minden beteggel boldogul, mert hamar megtalálja a gyengéjüket. Reiddel azonban meggyűlik a baja, bár elég hamar érzékeny pontra tapint…

És a finom ízek ellenállhatatlanul összeolvadnak…"
Imádtam Reid és Lori párosát. A nő kiegészítette a nőfaló ex futballsztárt, elbánt vele is, s sikerült valami fontosat is véghezvinnie. Mondhatnánk, hogy ellentétek vonzzák egymást, de csak a felszínen voltak ellentétek. Amint jobban megismertük a két szereplőt, rájöhettünk hogy rengeteg a közös bennük. Reid pimasz és kihívó volt, míg Lori inkább meghúzta magát egy csendes sarokban egészen addig, míg Reid ki nem hozta őt a sodrából, akkor viszont igazi harcias amazonná változott. 
Ez a történet kicsit mélyebben pedzegette az érzelmi húrokat, hiszen a romantikus szálon kívül ott volt a családi szeretet, a testvéri szeretet, a harc, a megfelelni akarás… 


4. Koktél és cseresznye (Tempting)
Főszereplők: Dani Buchanan és Alex Canfield

Fülszöveg: 
"Egyszerre felpörget és ellazít, mint egy tökéletes koktél!
Vodka-Martini 

Dani Buchanan mindig mellőzöttnek érezte magát a családban, amíg Canfield szenátor el nem húzza az orra előtt a mézesmadzagot azzal, hogy a lány az ő titkolt szerelemgyereke, de szívesen látja a családjában.

Mojito sok jéggel 

A szenátor nevelt fia és egyben kampánymenedzsre, Alex azonban lehűti Dani lelkesedését, és szinte nem is engedi őt az apja közelébe a választási küzdelem során, nehogy csökkenjenek a szenátor esélyei.

Piňa Colada 

Alex azonban bódító hatással van a lányra, és a mocskos vádak, gonosz intrikák ellenére lassacskán meg kell tanulniuk bízni egymásban."


A sorozat négy része közül abszolút kedvenc helyet kapott ez a történet. Dani (Danielle) Buchanan-t már megismerhettük az előző három történetből, hiszen mindháromban fontos szerepe volt. Megkedvelhettük, megismerhettük. Így ehhez a történethez már én is úgy kezdhettem hozzá, hogy megvoltak az alapok. Sejtettem, hogy mi lesz a végkifejlet, sok meglepetést nem okozott, viszont ami egy romantikus történetnél nekem fontos, hogy szórakoztatott. Néha elgondolkodtam, hogy én hogy döntöttem volna bizonyos helyzeteken, vitáztam a szereplőkkel, féltettem őket, sőt… még el is sírtam magam, hiszen volt néhány igazán megható jelenet. A férfi főszereplő Alex (avagy Sárkányfiú) nagyon szimpatikus karakter volt, bár néha lekiabáltam volna a feje tetejéről a hajat. 

Imádtam hogy Gloria olyan volt amilyen, ezzel feltéve az I-re a pontot. A négy kötetből talán ebben mutatta meg jobban azt, hogy milyen is ő valójában. 
Ennél a történetnél is elmondhatom, hogy az írónő legjobb ötlete volt az, hogy minden kötetben szerepet kapott mindenki aki számít, mert így igazi családi hangulatot kapott az olvasó is. Reid ebben a történetben is megmutatta, hogy imádni való, ahogy Cal és Walker is. Lori, Elissa és Penny pedig csodás quartettet alkotott Danival. Azt hiszem érthető, ha azt mondom, hogy kedvenc szereplőm Bailey volt. Igazán tüneményes kislány. Bár az igazat megvallva a többiekre sem volt panasz. Ian humoros, Sasha és Oliver édes csöppség, és még sorolhatnánk. 
A történet lezárása pedig nagyszerű volt.

Összességét tekintve tehát mit kap az olvasó, aki rászánja magát ennek a sorozatnak az olvasására? Egy könnyed, szórakoztató, romantikus sorozatot, amik érzelmileg mindenképpen hatnak az emberre. Meglepetést nem okoznak a történtek, ám az írónő tudott olyan csavarokat belevinni a történetbe, amik kellőképpen fenntarthatták a figyelmet. 
Ezért, valamint a kellemes kikapcsolódásért számomra mindenképp megérte. 

Pontozás: 10/9

2014. december 31., szerda

2014 margójára

Még pár óra van hátra a 2014-es évből, s ilyenkor általában számot vetünk, hogy mit és mennyit haladtunk az év folyamán. Idén több régebbi olvasmányomat is újraolvastam, így a számomra új könyvek kicsit a háttérbe szorultak. Kicsit elmaradtam a bejegyzésírással is, ígérem pótolni fogom az elkövetkezendő évben. 

Az idei év több szempontból is hozott újat, változásokat, és visszatekintéseket a régmúltra is. Összességét véve egy elég kemény éven vagyok túl, remélem a jövő év inkább pozitívumokban fog gazdagodni! Mindenesetre újabb mesemegjelenést tudhatok magaménak, még ha még mindig nem saját kötetről is van szó. Az olvasmánylistámmal is haladtam, igaz az ütem nem olyan volt mint szerettem volna, de az élet néha közbeszól. 

Köszönöm azoknak, akik velem tartottak az év folyamán ilyen vagy olyan formában, hiszen tőletek kaptam erőt, bátorítást, bizalmat, és rengeteg szeretetet. Szuperek vagytok!

Kívánok nektek jó egészséget, boldogságot, békességet, sikereket és szeretetteljes évet a jövő évre is! :) Legyetek jók, s éljetek meg minden pillanatot! 
Remélem jövőre továbbra is "találkozunk". 
Sziasztok! 



2014. szeptember 6., szombat

Nora Roberts: Az Oromház rejtélye

Fülszöveg: „Whiskey Beach csodálatos tengerpartja minden évben rengeteg turistát vonz a környékre. A hely legjellegzetesebb épülete a part egyik sziklájára épült Oromház, amely már nemzedékek óta a Landon család otthona. Eli Landon, a sikeres ügyvéd ugyan Bostonban él, de a szíve mindig oda húzza vissza. Amikor a felesége brutális gyilkosság áldozata lesz, sokáig őt vádolják a bűntény elkövetésével. Tudja, hogy addig nem moshatja tisztára a nevét, amíg meg nem találják Lindsay gyilkosát. Az élete romokban hever, az állását elveszítette, ezért örül, amikor nagyanyja, Hester Landon felajánlja, hogy költözzön az Oromházba, és gondoskodjon az otthonáról, amíg ő felépül egy súlyos baleset után. Abra Walsh életében is voltak nehéz időszakok, mielőtt Whiskey Beachbe költözött, hogy itt kezdjen új életet. A nő jógafoglalkozásokat tart, ékszereket készít, segít az idős szomszédainak, felszolgál a falu bárjában, és ő Hester Landon bejárónője is. Természetesnek veszi, hogy Eli odaköltözése után róla is gondoskodjon, annál is inkább, mert tiszta szívből sajnálja az ártatlanul meghurcolt férfit. Közben egyre gyanúsabb események történnek, és szaporodnak a megválaszolatlan kérdések. Ki és miért ölte meg Lindsay-t? Eli nagyanyja miért zuhant le a lépcsőn, az éjszaka közepén? Mit akar Eli-tól a magánnyomozó, és ki bérelte fel? A legnagyobb rejtélyt mégis a titokzatos betörő jelenti, aki több alkalommal is behatolt a házba. Miért ásott árkokat az alagsorban?



Mit lát az ember amikor kezébe veszi ezt a könyvet?
Egy szép borítót, aminél a lila és a kék a domináns szín, valamint egy figyelemfelkeltő fülszöveget.

Műfaját tekintve: romantikus krimi.
Terjedelme: 588, tényleges terjedelme 586 oldal.
Kiadta a Gabo kiadó 2014-ben. 

A könyv első száz oldalát leírónak nevezném. Többnyire szereplőjellemzések, tájleírások, rövid előcselekmény a tartalma. Ez alatt a szösszenet alatt néha kissé unatkoztam, ám a későbbiekben (úgy a százhatvanadik oldal környékén) beindultak a cselekmények.

Hester Landon: egy nagyon kedves, nagyon karakán, és erőteljesen rafinált idős hölgy, akit első olvasatra megkedveltem. Meg kell jegyeznem, hogy sokkal jobban kedveltem, mint az unokáját, aki a főszereplő férfi volt. Igaz, hogy sokban hasonlítottak ők ketten (amit meg is állapítottak egy párszor a könyvben), ám voltak olyan különbségek, amit nehéz lenne nem észrevenni. Hester tele volt élettel. Bármi rossz történt is körülötte, igyekezett jó oldaláról szemlélni a dolgokat.

Eli Landon: Íme a főszereplő férfink. Az elején nagyon nem kedveltem, bár öt perc olvasás után rájöttem, hogy ő nem lenne képes gyilkolni. Gyilkossággal vádolták, ő pedig begubózott, elmenekült az emberek zaklatása elől. Na kérem az rendben is van, hogy nem szereti ha zaklatják, és olyannal vádolják amit nem követett el, ám nem az a megoldás, hogy hónapokig ki se dugom az orrom, s nem foglalkozom a külvilággal. Erre később szépen fel is nyitják a szemét, és végre összekaparja magát, mind testileg, mind pedig lelkileg, és harcolni kezd. Kb. ezen a ponton kezdtem el kedvelni. Sikerült bebizonyítania a környezetében élőknek és az olvasóknak egyaránt, hogy tud ő talpig férfi is lenni, már ha akar. Később vele nyomozhatunk, tehát pozitív a végkifejlet vele szemben. Akár mondhatnám azt is, hogy gyenge kezdés után pozitív végkifejlet.

Abra Wals: Női főszereplőnk azon ritka fajta, aki szinte mindenhez ért, rá is tukmálja magát mindenkire, akiről azt gondolja, szüksége van rá, s meglepően be is bizonyosodik, hogy tényleg így is van. Kedves, nyitott, okos, rettentően energetikus személy. Hester jó barátnője, bár korát tekintve simán lehetne az unokája is. Ő vezeti a háztartást, amíg Eli az Oromházban él, emellett gondozza nem csak a kertet, de Elit is. Főz rá, takarít, mos, emellett kizökkenti az önmarcangoló módból, s neki köszönhetően végre élni kezd a pasas. Néha idegesítően tudálékos, ám ő mindvégig pozitív karakter számomra. Sokszor mosolyra fakasztott olvasás közben.

Barbie: abszolút kedvenc!!! Hogy miért? Olvasd el a regényt. Garantáltan mosolyra húzódik a szád, amikor bekerül a történet cselekményeibe.

Határozottan elmondhatom, hogy bár tíz nap kellett a könyv elolvasásához (Igen, nekem. Engem is meglepett.), végül pozitívan könyveltem el ezt az időszakot. Ugyanis a nyögvenyelős kezdés után jól szórakoztam, kikapcsolt a regény. Mit kaptam a könyvtől? Rejtélyeket, kalandot, gyilkosságokat, nyomozást, szerethető karaktereket, romantikát és egy imádni való ebet. Különösen tetszett, hogy a mellékszereplőkre ugyanannyi hangsúlyt fektetett a kidolgozáskor az írónő, mint a főszereplőkre. Imádtam Abra szomszédait, jóravaló, kedves emberek, akikre lehetett számítani.

Összességében tetszett, a döcögős kezdés után villámgyorsan lehetett haladni a könyvvel. Tehát ha az első 100 oldalon nehezen boldogultok, ne adjátok fel. A kétszázadik oldaltól garantáltan eteti magát a történet.


Pontozás: 10/9

2014. július 29., kedd

Nyrae Dawn: A játszma

Fülszöveg: „A tizenkilenc éves Cheyenne megpróbálja tökéletesnek mutatni az életét, hogy elfedje múltja emlékeit. Amikor első főiskolás évében belefut a barátjába, aki egy másik nővel van, e tökéletes kép veszélybe kerül. A huszonegy éves Colt sosem akart főiskolára menni, és sose számított rá, hogy viszi valamire az életben, de mivel haldokló anyjának az a kívánsága, hogy végezze el a főiskolát, nincs más választása, mint úgy tenni, mintha ezt szeretné. Cheyenne-nek szüksége van egy álbarátra, hogy visszaszerezze volt fiúját, Coltnak pedig pénz kell, hogy gondoskodjon a mamájáról, úgyhogy alkut kötnek, amely mindkettőjüknek előnyös. De mi van, ha Cheyenne múltja nem olyan, amilyennek gondolja? Nemsokára már egy másik játszmát játszanak – belegabalyodnak egymásba, hogy elfeledjék fájdalmukat. Minél jobban játsszák a játszmát, annál inkább érzik az egyetlen valóságos dolognak. Cheyenne is, Colt is tudja, hogy az élet sosem könnyű, de egyikük sem számít a tragédiára, amely azzal fenyeget, hogy véget vet játszmájuknak, és örökre elválasztja őket.”




Kiadta : 2014. július 28-án az Ulpius-ház könyvkiadó
ISBN szám: 9789632548579
Műfajilag magában hordozza a főbb New Adult stílusjegyeket. Szereplői 18 és 26 év közöttiek, akik találkoznak a főbb élethelyzetekkel, mint párválasztás, önállósodás, családi házból való kiröppenés, álláskeresés. 

Az ember ezt a könyvet elolvasva kicsit átértékeli magában a dolgokat. Hiszen mire is mutat rá nagyon jól az írónő? Az élet nem habostorta. Mindig van olyan helyzet, amit fel kell dolgoznunk, nem mindig az a legjobb megoldás, ha a szőnyeg alá seperjük, vagy ahogy nagyon szép mondásunk is tartja „homokba dugja a fejét” az ember. Szembe kell néznünk azzal, hogy mi, gyarló emberi lények igen is sebezhetőek vagyunk, s néha bizony szükségünk van valakire, aki segít kibogozni azokat a köteleket, amivel gúzsba kötöttük magunkat.

A főszereplőink Cheyenne (19) és Colton (Colt 21). Amint azt már megszokhattuk, a lány gyönyörű, értelmes, s tisztában is van a bájaival. Imád táncolni, a gimiben ő volt a tánckar vezetője. Ám ez már nem a gimi. Főiskola, ahol az ismerősei száma szinte nulla. Kissé ijesztő belecsöppenni egy új helyzetbe. Mi a véleményetek?
Colt eleinte olyan becenevet ad neki, amit utál, ám később ez változni fog.
A fiú/férfi főszereplőnkről mit is kell tudni? Mindenki Coltnak hívja, egyedül édesanyja szólítja a teljes nevén. Tele van tetoválásokkal, gyönyörű az ajka és szabályosak a fogai. :) A főiskolára eleinte csak az édesanyja kedvéért jár be.
Az írónő így jellemzi:
„A szeme elképesztő, világítóan kék, a pupillája körül sötétebb, az írisz széle felé világosabb árnyalatú.  Határozottan helyes, de valami veszélyt is sejtetnek a vonásai.”

A könyvben váltakoznak a humoros és szomorú jelenetek. Fűszerezve van romantikával, ám mégis inkább a mélabú öleli körül a történetet. Két fiatal, különc módon egymásra talál, talán az annyira nem is fontos, hogy mi vezette őket oda, hogy kössenek egy alkut. Minden ami igazán fontos, az alku megkötése után történik. Hogyan nyílnak meg egymás előtt, mi az ami idegesíti őket, s mi az amit félnek elmondani másoknak, ám egymásnak feltárják a titkaikat. Szoros és különleges kapocs jön létre kettőjük között, amit eleinte bevallani sem mernek. Eleinte mindketten másképp próbálják feldolgozni a problémáikat, ám később rájönnek, a megoldás bennük lakozik. Ahogy Cheyenne megnyugszik ha Colt a közelében van, úgy változik Colt is a problémái ellenére egy boldog fiatalemberré.
Bár a könyv terjedelme nem túl nagy, a történet igen összetett. Az írónő sok dolgot, helyzetet sűrített bele egy ilyen csekély terjedelmű könyvbe, ám mégsem kelti azt a hatást az emberben, hogy túl sok lenne. Néha olvasásnál azt kívántam, bár ne lenne ennyi bajuk a főszereplőinknek, mert néhol már kissé erőltetettnek hatott. Viszont Nyrae Dawn ügyesen ellavírozott ettől, s újra a megfelelő mennyiségű zűr volt az orrunk előtt. Bár nagyon sajnáltam Cheyenne-t, sokkal inkább Colt gondjai ráztak meg. A lány legnagyobb problémája az volt, hogy egy régmúltban történt dolgot nem bírt feldolgozni, s emiatt pánikbeteg lett bizonyos helyzetekben. Ám a fiú problémája összetett. Nagy valószínűséggel nem keveredik abba, amibe, ha nem szól közbe a sors, ami miatt sürgősen sok pénzt kell keresnie.
Nem szeretném a lány problémáját alábecsülni, hiszen éppen eleget mért rá a sors. Ám az viszonylag a múlt, Colt problémája viszont a jelenben létezik a történet szerint, s emiatt talán számunkra is erősebben hat.

Mit kapsz, ha elolvasod a könyvet? Egy problémákkal teli fiatalokról szóló könyvet, amiben egyaránt szó van pánikbetegségről, megcsalásról, elhagyásról, halálról, félelemről, tehetetlenségről, önbírálatról, a sürgető és gyorsan fogyó időről, kegyes hazugságokról, drogokról, s ezek mellett romantikáról, bizalomról, az élet furcsa helyzeteiről.

Meg kell vallanom, szerettem ezt a történetet. Rövid volt, de tartalmas. Nem unatkoztam, elgondolkodtatott, s nem utolsó sorban még szórakoztatott is.  Mindenképpen ajánlom minden New Adult kedvelőnek kortól függetlenül.

Pontozás: 10/10

Köszönöm a lehetőséget az Ulpius-ház könyvkiadónak!

A könyvet megrendelhetitek az Ulpius-ház könyvkiadónál 25% webshop kedvezménnyel: http://new.ulpiushaz.hu/dawn-nyrae-/


2014. május 4., vasárnap

Liebster Award 2.

Tavaly nyáron már láthattatok írást tőlem, ami a Liebster Award címet viselte, s ez nem véletlen. Idén, sikerült másodszorra is megkapnom ezt a díjat, amit nem másnak köszönhetek, mint egy nagyon kedves bloggerinának, aki nem lehet más, mint Roselyn (Roselyn Blogja ). :) Tavaly is tőle kaptam, s már akkor is hatalmas örömmel töltött el, hogy egy ilyen fantasztikus blogger, mint ő úgy gondolja, megérdemli szerény kis blogocskám a díjat. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire jól tud esni egy-egy ilyen dolog az embernek. 


És akkor hogy mit is kell tudni erről a díjról...
Egyrészt, hogy a tavalyihoz képest kicsit változtak a szabályok :D

Szabályok:
1) Tedd ki, kitől van a díj!
2) Írj magadról 11 dolgot!
3) Válaszolj 11 kérdésre!
4) Küldd tovább 11 bloggernek!

11 dolog magamról:
- 2006 óta írok, amit eleinte senkinek nem mutattam meg, mert pocséknak tartottam, majd mostanra már 5 mesekönyvben megjelent 1-1 mesém, s idén lehetőséget kaptam arra, hogy két mesém is megjelenhessen.
- Rettenetesen félek a szűk helyeken, sikítófrászt kapok a pókoktól, a kórházakat messziről elkerülöm, és nem szeretem ha a hátam mögött állnak.
- Ciki vagy nem ciki, ha lehet választani hogy mozgó vagy nem mozgó lépcső, akkor én a nem mozgót választom, mert a mozgó lépcsőre egyedül felszállni csak nagy-nagy esések közepette tudok. 
- Imádom a sportközvetítéseket, mindig megnézem a műkorcsolyát, illetve ha van rá lehetőségem akkor az F1-et és az NFL-t is. :)
- Amikor nem figyelnek, együtt éneklek a zenével, majd mikor észreveszem hogy hallanak vörösre váltok és megnémulok. 
- Nagyon érzelgős tudok lenni. A Hugh Jackman féle Nyomorultakon kisírtam a szemem. 
- Nagy állatbolond vagyok, a kedvenceim a kutyák, pandák, pillangók.
- Bögréket gyűjtök, amiknél az a lényeg hogy minél több féle-fajta legyen. Van már kerekekkel rendelkező is.
- Régen még a sült szalonnát is odaégettem, mára azonban már tortákat sütök hobbi szinten.
- Utálom, ha celebnek vagy sztárnak nevezik az íróinkat, hiszen az igazi írók hírességek és nem celebek. Számomra híresség Vavyan Fable, Nora Roberts, Lőrincz L. László, Karen Rose, és társaik, hiszen tettek le valami az asztalra. 
- Míg mások aranyosnak találják a Jófogás reklámját, addig én idegbajt kapok tőle, s mindig amikor odaér hogy " eladok mindent, csak az eszemet neeeeem" én mellé énekelem hogy nem adhatod el amid nincsen. 

Roselyn 11 kérdése:
1, Ha a közszereplők közül kellene választani (színészek/énekesek/sportolók...tkp. bárki, aki él és ismert), ki lenne az abszolút kedvenc, és miért?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Minden kategóriában (színész, énekes, sportoló) van kedvencem. Színészek közül azt hiszem Keanu Reeves, mivel rengeteg nagyon jó filmje van.

2, Ki a példaképed, és miért? (Lehet most élő, vagy halott, családtag, bárki, akinek az életműve motivál)
Az apukám. Mindig arra tanított minket, hogy tisztességgel, becsülettel éljünk, tiszteljünk másokat, és mindig dolgozzunk meg keményen azért, amit szeretnénk. Most is keményen dolgozik azért, hogy minden meglegyen a családnak, és soha nem bánt másokat csak azért, mert neki úgy tartja kedve. 

3, Gyümölcsös, vagy zöldséges vagy?
Gyümölcsös. Minden citrusféléért rajongok.

5, Első csókos történetet kérnék szépen...
:D  Még az Óvodai nagycsoportban történt a dolog, egy Balázs nevű barna hajú fiúval, akit sajnos ovi óta nem láttam. Az első igazi csókom tiniként csattant el, esetlen is volt, mert irtó ideges voltam, mert nagyon tetszett a fiú, s nem gondoltam volna, hogy neki pont én jövök be. Végül megúszta szegény a lefejelést (igen, bénáztam), és nagyon jó kis csók kerekedett belőle. 

6, Kedvenc mesehős? Miért?
Jelenleg a Jégvarázsból Olaf, mert olyan kis gyagyás, igazán szeretni való. :)) Azon kívül Sid a kedvencem a Jégkorszakból, szintén hasonló okok miatt. Szépség és a Szörnyetegből pedig imádom a Szörnyeteget, mert én Szörnyként is láttam benne a szerethetőt. Jobban is tetszett amúgy a herceg szörnyként. 

7, Ha lehetne egy szuperképességed, melyiket választanád? (például: láthatatlanság, repülés, földöntúli erő, teleportálás, telekinézis...)
Teleportálást. Gyorsan ott teremhetnék ahol csak lenni akarok, világot láthatnék, s meglátogathatnám azokat akiket szeretek, nem függne attól, hogy mennyi pénzem van. 

8, Ha pasi lehetnél egy napra, mi lenne az első dolog amit megtennél?
Ezt tényleg nem tudom. :D Nem akarnék pasi lenni.

9, Hány évesen olvastad el az első könyved? Melyik könyv volt az?
Öt évesen az Öreg néne őzikéjét :) Talán. 

10, Mi lenne számodra az álommunkahely?
Olyan hely, ahol azt csinálhatnám amit szeretnék, s azzal is foglalkozhatnék. Szívesen dolgoznék könyvesboltban, könyvtárban. Az külön varázsvilág. :) 

11, Hol nyaraltál legutóbb?
Rég voltam nyaralni. Talán nyaralásnak nevezhetem, amikor meglátogattam 2 napra barátnőmet Miskolcon. Voltam kint a Tapolcai tónál is, barátnőmmel pedig kimentünk a Diósgyőri várhoz. :)


Az én 11 kérdésem:
1. Volt olyan könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásod? Ha igen, melyik?
2. Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy valaki jó író legyen?
3. Mit vársz az élettől?
4. Ideális hely és körülmények az olvasáshoz?
5. Hogy képzeled el álmaid otthonát?
6. Ha megfilmesíthetnél egy könyvet, melyiket választanád és miért?
7. Mesélnél nekem arról, hogy miért kezdtél el blogolni? 
8. Mi alapján válogatod a könyveidet?
9. Ha nem könyvet olvasol, akkor mivel szereted elütni a szabad perceidet, óráidat?
10. Melyik a kedvenc évszakod, és miért?
11. Hogyan szeretsz könyvet kapni? Ha csupasz, vagy ha írnak bele? 

Tizenegy blog és blogger, akinek továbbadom: 

Szeretném nektek elmondani, kedves általam díjazottak, hogy nagyon szeretek nálatok olvasgatni, mert mindenkinél találok olyat, ami a szívemnek kedves. Imádom a stílusotokat, hogy mindig új könyvekkel gazdagodom általatok, hisz muszáj vagyok egy-egy értékelés után én is elolvasni, a nekem tetszőket pedig még be is szerezni. :) Köszönöm, hogy gazdagítjátok az ismereteimet! 


2014. február 23., vasárnap

J. A. Redmerski: Az örökké határa



Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg: „A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…
Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…
Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.
Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…”


Kiadó: Ulpius-ház könyvkiadó
Kiadás éve: 2014.
Eredeti cím: The Edge of Always
A borítón Benjamin Fiege látható.

A 2013-as év emlékezetes volt a New-Adult rajongóknak, hiszen J. A. Redmerski elhozta nekünk A soha határa című könyvét, amely meghódította az egész világot. Egyszerre volt szórakoztató és lehangoló. Őszinte és mély szerelem alakult ki a szemünk láttára, majd veszélyeztette ezt a halál. Sok érzelmi húrt megpendített az emberben, kacagtatott, megdöbbentett, megríkatott. Mindezt úgy, hogy az ember elidőzött az érzelmi skála minden pontján egy ideig. Ahogy azt egy kedves barátom is kifejtette, ez egy érzelmi hullámvasút volt az olvasó számára, ettől függetlenül megérte elolvasni. Andrew és Camryn karaktere sikeresen a szívemhez nőtt, s a könyv bár befejezettnek hatott, számomra hiányzott a végéről egy kis plusz, ami megmagyarázta volna azt a két hónapot, ami kimaradt.  Ezért is örültem, amikor megtudtam, hogy jön a második kötet. 
Az örökké határa fülszövegének elolvasása után az olvasó már tisztában van vele, hogy valamilyen tragédia bekövetkezik, így nem árulok el túl nagy titkot, ha elmondom, hogy ez vezet végül oda, hogy Andrew és Camryn újra kalandos utazást kezdjen.  Utazásaik során elég sokszor gondolnak a múltban történtekre, így velük együtt emlékezhetünk a jó és rossz dolgokra, amin keresztül mentek. Sajnos arról, hogy (A soha határa végén) mi történt a kórházban, ebben a kötetben sem kapunk választ. Engem zavar a két hónap kiesés, bár utalást azért kapunk.
A szenvedély ebben a kötetben is a tetőfokára hág, ám a történetet számomra végig beárnyékolta valami rejtett búskomorság, így nem sok humoros jelenetet fedeztem fel. A legviccesebb jelenet az volt, ahol egy idős házaspárt botránkoztattak meg Camrynék. A regény felépítése hasonló volt az előző részhez, ugyanis ennek a befejezése sem tetszett jobban. Lezárta az írónő a történetet, minden kérdésre kaptunk választ, ám a vége kissé erőltetettnek hat. Jó pár oldallal előbb befejeztem volna, mert így kissé szájbarágósra sikerült a lezárás. Túlságosan meg akart felelni az olvasóknak.
Ami a legjobban tetszett, az Andrew levele volt Camryn-nak. Az előző kötetben is írt neki, ezért amikor odaértem a leveles részhez, a lélegzetem elakadt egy pillanatra. Egyszerre vártam és rettegtem, hogy vajon mit fogok olvasni. 
Összességét tekintve tetszett, szórakoztató volt, hisz' ez a kötet is bővelkedett érzelmekben, kalandokban és zeneszámokban. Azonban bevallom, hogy nálam A soha határa vitte a pálmát. Összetettebbnek, könnyedebbnek éreztem. 

A pontozásnál most kicsit eltérek a megszokottól, mivel külön pontozom a történetet és a borítót.
A történet pontszámai: 10/8
A borító: 10/10


EXTRA:
 A könyvborítón látható Benjamin életében, valamint a könyv főszereplőjének Andrew-nak a karakterében sok egybeesést felfedezhetünk. Mindkettőjük életében fontos szerepet játszik a zene szeretete, ráadásul mindketten énekelnek és gitároznak. Vajon ez véletlen?

Benjamin Lawrence Fiege a New York állambeli Beacon városában született, amely egy történelmi jelzőtűz után kapta a nevét. Jelenleg Astoriában él, ami New York egyik leghíresebb kerületének Queens-nek az egyik városnegyede. 
A Beacon-i középiskolába járt, majd a Stony Brook egyetemen tanult.
Még középiskolában kezdett gitározni, majd emellé társult az éneklés, s nem sokkal később már saját dalokat írt. A zene iránti szeretete nőtt, és sikerült megvalósítania a hosszú távú célkitűzését: jelentős karriert futott be, mint zenész.
Körülbelül három éve kezdett modellként dolgozni, mivel önmaga akarta finanszírozni a zenei pályáját. Véleménye szerint jól megfér egymás mellett a zenész és a modell pálya. Az utóbbi időben inkább a zenei karrier volt előtérben, ám a következő hónapokban valószínűleg visszatér a modell világba is. 
Szabadúszóként dolgozott Richard Tuschmannel egy fényképsorozaton, s az akkor elkészült képeket látva választották őt Az örökké határa című könyv borítójára.  A könyvről szinte semmit nem tudott, így amikor a fotós e-mail-ben közölte vele, hogy őt választották a borítóra, nagyon meglepődött. Arra sem számított, hogy ennyi ember felismeri majd a borító miatt. Figyelmen kívül hagyta az írónő népszerűségét és azt, hogy mennyien várják a regény megjelenését. Megdöbbent, amikor a barátai közölték vele, hogy látták a képet a New York Times-ban. Az is tudatosult benne, hogy Andrew Parrish egy nagyon népszerű, fejlett és kiforrott karakter, akit most már ő testesít meg, s ezzel nagy rajongótáborra tett szert. :) 

2014. február 14., péntek

Beharangozó



Mint azt már sokan tudjátok, jön J. A. Redmerski: A soha határa című történetének folytatása, Az örökké határa. Ennek örömére az Ulpius-ház könyvkiadó blogturnét szervezett. Mától 11 napon keresztül (02.14-02.24) minden nap egy blogger jelentkezik a könyvvéleményével, valamint lesznek extrák és lesz játék is. :) Szóval érdemes figyelemmel kísérni kis csapatunk aktivitását. Az örökké határa előjegyezhető az Ulpius-ház Könyvkiadónál 25% kedvezménnyel. 

Blogturné állomások: