Recenzió: Natalie Babbitt - Örök kaland

Fülszöveg: „Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják. Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az örök élet forrását.

 Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.

 Natalie Babbitt 1975-ös fantasyje több díjat elhódított, kétszer (1981-ben és 2002-ben) megfilmesítették, és több ízben beválogatták a gyermek- és ifjúsági irodalom legfontosabb száz kötetét összesítő listákra.”

Kiadó: Európa Könyvkiadó, Budapest 

Kiadás éve: 2013. 

Fordította: Pap Vera-Ágnes

Borító: Tabák Miklós munkája

A könyv mindössze 144 oldal, mégis tartalmilag sokat ad az olvasónak.

A prológus nagyon szép hasonlatokkal indít, s mélyenszántó gondolatokat ébreszt az emberben, amely a történet végéig jellemző is marad. Már az első bekezdés megfogott, és a későbbiekben sem kellett csalódnom. A könyvborító alapján először téves következtetést vontam le, ám az olvasás végeztével rájöttem, kiket ábrázolhat.

A történet helyszíne Odvasfalva, illetve a mellette elterülő erdő. A cselekmény érdekes, elgondolkodtató. Az írónő teremtett kedvelhető, illetve kevésbé kedvelhető karaktereket egyaránt. A jellemzésük részletes, ezeket olvasva az ember maga előtt látja a szereplőket.

Az erdő leírása megkapó.

„Az erdő ugyanis csupa ragyogás volt, csupa szokatlan, újfajta fény. Zölden és borostyánszínben, elevenen vibrált a párnás föld foltjain, merész, legyezőszerű csíkokkal vonta be a fatörzseket.” (26. oldal)

A könyvben szó esik emberrablásról, egy varangy különleges szerepéről egy kislány életében, örök életről, barátságról, első szerelemről, valamint az emberi ostobaságról, kapzsiságról is.  

A befejezéssel először nem voltam kibékülve, ám jobban belegondolva a dolgokba úgy döntöttem, méltó és tökéletes lezárása lett. Ezt mindenki döntse el saját maga.  

Szereplők:

Foster-ek: Tekintélyes, jó hírnévnek örvendő család, az ő tulajdonukban van az Odvasfalva mellett elterülő erdő. A családból Winnie, azaz Winifred kapta a főszerepet, a többiek csak néha-néha felbukkanó mellékszereplők. Mondhatnánk, hogy lényegtelenek, de nem teljesen így van. Winnie nagymamája egy kissé élénk fantáziájú asszony, aki az erdőben lakozó manókról mesél az unokájának. A szülei pedig eléggé földhözragadtak, és szinte megfojtják Winnie-t az állandó aggodalmukkal, ami egyrészt érthető, mivel egyedüli gyermek.

Winnie Foster okos, bájos, barátságos és érdeklődő kislány, aki az állandó megfigyeléstől besokallva úgy dönt, elszökik otthonról. Bár a dolgok nem a tervei szerint alakulnak, mégsem esik kétségbe, inkább félelemmel vegyült kíváncsisággal veti magát bele a kalandokba. A történet vége felé megbizonyosodhatunk arról is, hogy bátor és melegszívű.

Tuck család:

Angus és Mae Tuck. Számomra nagyon szimpatikus, jóságos, ugyanakkor védelmező karakterek. Két fiú (Miles és Jesse) büszke szülei.

Miles megfontolt, barátságos, ugyanakkor enyhén szomorú karakter is.

Jesse volt a fiatalabb és a lazább. Úgy gondolta, hogy ha már rendelkeznek valamivel, miért ne használnák ki? Itt meg is jegyezném, hogy elég sokáig vele értettem egyet. Az ő karakterét tudtam a legkönnyebben elképzelni. Vékony, napbarnított, fürtös barna hajú már-már felnőtt fiú. 

A történet számomra szép köntösbe burkolt fontos mondanivaló, amelyet minden korosztálynak meleg szívvel ajánlani tudok. Ami különösképp tetszett, hogy a könyv szövege gondosan megszerkesztett, helyesírási hibáktól, elütésektől mentes. Igényes kidolgozás. 

Az eredeti történet alapján 2002-ben film is készült, amely szintén az Örök kaland címet viseli. Sajnos ahogy azt már megszokhattuk a filmadaptációknál, eléggé kiforgatták a történetet. Azonban még így is élvezhető. Mindenképpen a könyv olvasását ajánlom először azoknak, akik még csak most ismerkednek a történettel. 

Az Európa kiadó az alábbi sorokkal mutatta be a könyvet:

„Natalie Babbitt amerikai írónő tollából finom, múlt századi mese született, amely gyönyörűen fogalmazott mondatokkal és könnyed játékossággal járja körül a mulandóság kérdését. Babbit nem kisebb feladatra vállalkozik, mint arra, hogy elgondolkozzon azon, mi az, amiért érdemes élni – akár örökké. Az olvasó Winnie-vel együtt érti meg, hogy nem az a legfontosabb, hogy az ember számtalan napot leéljen, hanem az, hogy gazdag legyen az élete, és idősebb korában legyen mire visszaemlékeznie.

Az Örök kaland több filozófiai műnél: felvillantja a vonzódás, az első, szinte gyermekien ártatlan szerelem finom képét, valamint magában rejt egy izgalmas küzdelmet is, hiszen hosszú-hosszú évtizedeken keresztül nem lehet eltitkolni mindenki elől azt, ha valaki sohasem betegszik meg, nem öregszik és nem várja a halál. Márpedig kevés olyan ember van, aki jó célokra akarná felhasználni az örök élet titkát…”

Pontozás: 10/10

Jessica Bird (J. R. Ward) - Egy felejthetetlen hölgy

Ismertető: "Grace Hall, az előkelő társaság szépséges tagja, a vagyona miatt egy őrült célpontjává válik. A gyilkos Manhattan legbefolyásosabb nőit öldösi. Grace új testőre, John Smith, egy kompromisszumokat nem ismerő, kemény férfi, a legkevésbé sem szeretne beköltözni Grace-hez a tetőtéri luxuslakásba, de nem tud nemet mondani neki. Miközben közli a szabályokat új ügyfelével, dühös szikrák pattognak közöttük, és lángra lobban a vágy. Az éjszakák lassan egyre forróbbakká válnak, a gyilkos egyre nagyobb veszélyt jelent, így Grace-nek és Smithnek választania kell: a szabályokat követik, vagy a szívük parancsát."

A borító átlagos, és túl sok köze nincs a történethez. A főszereplő nő ugyanis szőke.

A fülszöveg figyelemfelkeltő. 

Műfajilag a romantikus kategóriába sorolnám. 
Kiadó: Ulpius 
Kiadás éve: 2013

Ez volt életem első J.Bird/J.R.Ward könyvem, ezért eléggé magasra tettem a mércét. Főleg azért, mert mostanában az Ulpius-os könyvek nálam nem arattak osztatlan sikert. Sokan ajánlották Ward könyveit, s nem tudom megmondani hogy miért is választottam pont ezt. Talán a fülszöveg miatt. Mindenesetre pozitív véleménnyel zárult az olvasás, hiszen megnyerő szereplőket, érdekes és cselekménydús történetet ismerhet meg az olvasó. 
A karakterek összetettek, és mindvégig tudott újat mutatni az írónő. Szerencsére számomra a gyilkos kiléte egészen a végéig nem derült ki, bár eléggé ellenszenves volt számomra, mint szereplő. Bár nem mondhatjuk kriminek, azért a minimális krimi szál érezhető volt a történetben.  

Szereplők:
Grace Hall: szép, okos, karakán. Ránézésre azt mondaná az ember, hogy az élete tökéletes, hiszen "mindene" megvan, de ez csak a látszat. Volt néhány jelenet, amikor erőteljesen sajnáltam. Az édesanyja miatt biztosan. Az a nő egy érzéketlen dög. 

John Smith: Erről a névről rögtön a Pocahontas című mese jutott az eszembe, és megmosolyogtatott. Utána persze sikerült ettől elvonatkoztatnom, és sikerült véleményt kialakítani róla. Titokzatos férfi, aki bár munkájában soha nem hibázik, fél az elkötelezettségtől. Számomra pozitív figura volt, bár volt olyan jelenet, ahol eléggé fafejűként viselkedett, de a végén megbocsátottam neki érte.
Jack Walker: Humoros, szimpatikus, abszolút pozitív karakter. 

Reméljük az írónő folytatja ezt a színvonalat, és olvashatunk még többet is ezekről a szereplőkről, mert látok benne fantáziát. És persze ezzel a könyvvel rávett, hogy a többi könyvébe is belekóstoljak.

Pontozás: 10/9

Véleménykülönbségek - avagy hol a határ a moderáció és a diktatórikus szemlélet között!

Adott egy oldal, ahol végre olyan társasággal ismerkedhettem meg, akikkel közös az érdeklődésünk, és kulturáltan megvitathatjuk a véleményünket (akár ezek különbségeit is), és jól érezhetjük magunkat. Viszonylag mindent megtalálhattunk egy helyen. Könyvek, könyvkritikák, kiadók, szerzők, fordítók adatlapjai, jó társaság, és nem kell a böngészőben húsz külön ablakot megnyitni ehhez. Aztán szépen lassan beüt a crach. Először fejlesztés révén átvariálják az oldal kinézetét, mellyel nem kis nehézséget okoznak a megszokottakat szerető felhasználóknak úgy, hogy valószínűleg ebbe bele sem gondoltak. Oké, van hogy kell a változtatás feltétlenül, de ha már az oldal értünk, felhasználókért van, akkor miért nem lehetett ezt szavazásra bocsájtani, esetleg megbeszélni? Oké, ebbe még beletörődött az ember, nagy nehezen ezt is megszoktam, bár nem mondom hogy ez a megoldás osztatlan sikert aratott. Nekem személy szerint könnyebb volt, hogy a bal oldalon volt a felhasználói menü, de ez ugye egyéni szoc. probl. ahogy mondani szokás, megszoksz vagy megszöksz. Megy az élet tovább, élünk mint Marci hevesen, zajlanak ám közben az események, zónák létrejönnek, ahol szűkebb körben lassan összeszokik a társaság (mint pl. a Vavyan Fable zóna, ahol az írónő könyveiről, és egyebekről is beszélgetünk, vagy a kézimunka sarok ahol ötletelünk, véleményezünk barátilag), erre beüt az újabb crach, és az ember nem tudja hova kapja a fejét.

Adott egy könyvkritika, mely alatt kommentekben születtek a vélemények. És az egyik ilyen vélemény valakinek nem tetszett, s ebből kiindulva eljutottunk egészen a mai naphoz. 

Akit az előzmények érdekelnek pontosan, itt megtudja őket nézni:

http://kemenyfedel.blogspot.hu/

http://zenkaolvas.blogspot.hu

http://www.grettyszerintavilag.com

http://tittiolvastar.blogspot.hu

http://szilviirkal.blogspot.hu

http://napifalat.blogspot.hu/

http://konyvvizsgalok.blogspot.hu/2013/09/volt-egyszer-egy-konyves-kozossegi-oldal.html <-- összefoglalva a történtek.

http://irodalmiszabadrablas.blogspot.hu/2013/09/molyirtas.html <-- vers ami mosolyt csalt az arcomra, bár a történet ami ihlette kis híján könnyeket is. 

http://olvasoszoba.blogspot.hu <-- Ez egy egészen másik történet mint a fenti, mégis besorolták a fentihez a kedves adminok/modik. Innen is grat külön is.

És most jöjjön az, ami miatt megszületik eme bejegyzés (hiszen a fentebbi linkeken már megtalálható, hogy miből indult ki a dolog.

Született az oldalon egy "karc" imma (kisbetűvel írja a nevét, nem én játszok Pál utcai fiúkat) kézjelével, ami elindította a lavinát. 

Íme a nevezett bejegyzése:

"Másfél éve, amikor belecsöppentem az adminisztrátorok csapatába, számomra az volt a legmegdöbbentőbb, hogy @Bence – aki ezt az egész oldalt a saját szabadidejéből és zsebéből működteti és fejleszti, mintegy hobbiként – mennyi időt tölt el azzal, hogy miként lehetne a Molyról, a Molyon dolgozó emberekről vagy épp az ő személyéről terjedő hazugságoknak gátat szabni. Kérdezhetnétek, minek ezeknek gátat szabni, hiszen vannak emberek, akik úgy veszik ezt, hogy a rossz reklám is reklám. Nekünk a Moly viszont inkább szívügy, mint üzlet, ezért nem tudunk a rágalmazásokra így tekinteni.

A tapasztalataink azt mutatják, könnyű megfeledkezni arról, hogy a Molyt is emberek működtetik. Amikor valaki mindenféle valós alap nélkül hazugnak nevezi a Molyt, akár kollektíven, akár valamelyik moderátort vagy adminisztrátort, akkor valójában épp egy őérte dolgozó ember becsületébe gázol bele.

Az ilyen rágalmak és a felszámolásuk rengeteg hasznos időnket és energiánkat felemésztette már, és egyszer és mindenkorra szeretnénk, ha megszűnnének. Rengeteg jó ötletet kaptunk már, hogyan lehetne a Moly még klasszabb hely, miket lehetne fejleszteni, javítani és a felszabaduló időt szívünk szerint ezzel töltenénk.

Ennek érdekében többféle moderációval is próbálkoztunk már, és a mostani rendszer remekül be is vált az olyan tagoknál, akik amúgy szeretik a Molyt, csak nehezen illeszkednek be, mert például olyan környezetben nőttek fel, ahol a káromkodás vagy a rasszizmus megengedett, sőt elvárt.

Azonban meglepő módon vannak olyan emberek is a Molyon, akik nem szeretik az oldalt, vagy nem értenek egyet az itteni szabályokkal, mégis naponta használják, anélkül, hogy kérnék, változtassunk, vagy elfogadnák, hogy bizonyos dolgokon nem fogunk. Az ilyen emberekkel nehéz bármit is kezdeni, mert nem is akarnak beilleszkedni, hiszen egy olyan oldalon vannak, ami nem elfogadható számukra, és ezt minduntalan ki is nyilvánítják.

Persze tudjuk, hogy a Molyt szapulni nagyon megtérül, hiszen egy blogger legalább tízszer annyi kommentre számíthat, mintha egy könyvről írna. És ez sajnos úgy működik, mint a drogok: aki egyszer így tesz, utána már vágyni fog a nagy figyelemre.

Tegnap írtunk öt levelet öt tagnak, akik arról beszélgettek, mennyire nem szeretik a Molyt, miért nem törlik még magukat, milyen hazug társaság is vagyunk. Az ilyen hozzáállás nem összeegyeztethető a molyos tagsággal. Kértük, hogy ha szeretnék megbeszélni az őket ért sérelmeket, vegyék fel velünk a kapcsolatot, azonban sajnos nem kaptunk konstruktív választ egyikőjüktől sem. A levél azt is tartalmazta, hogy ha továbbra is olyan viselkedést tanúsítanak, amivel azt támasztják alá, hogy ők nem is akarnak beilleszkedni a Moly közösségébe, profiljukat törölni fogjuk az oldalról, miután lementették a számukra fontos tartalmaikat. Őszintén sajnáljuk azoknak a molyoknak a veszteségét, akik jó barátságban vannak velük, és hiányolni fogják őket az oldalról, ugyanakkor biztosak vagyunk benne, hogy a jó barátságok a Moly nélkül is megmaradnak.

Sajnos be kell látnunk, hogy véges a mi időnk is, és a továbbiakban nem akarunk olyan emberekért hobbiból és szeretetből dolgozni, akik örülnek, ha árthatnak nekünk. Ellenük pedig pláne nem.

Aki szereti a Molyt, annak köszönjük. Örülünk, hogy itt vagytok és részesei vagytok a legjobb magyar könyves projektnek.

Aki nem szereti a Molyt, az is normális érzés. Nem mindenki szereti ugyanazt. Írja meg nekünk, hogy miért, és ha tudunk rajta változtatni, változtatunk és minden rendben lesz. Ha nem tudunk rajta változtatni (ahogy például nem fogunk változtatni azon, hogy a politizálás tiltott dolog az oldalon), akkor vagy elfogadja a Molyt olyannak, amilyen, vagy nem. Aki elfogadja az oldalt, az ne rágalmazza, és ez nekünk éppen elég. Aki nem fogadja el, és kényszert érez rá, hogy minduntalan panaszkodjon róla, és valótlanságokat állítson az oldalról vagy a készítőiről, az ne használja.

 Kérdezzetek, ha van kérdés.  "

Volt kérdés, és lett semmitmondó, vagdalkozó válasz tömérdek. 

Itt pedig jöjjön az én kommentem, a válasz, s a válaszra a kommentem ami már reakció nélkül maradt. Vajon lesz valaha értelmes válasz a kérdéseinkre?

2013.09.06. 21:14

Ariadne

Üdv mindenkinek!

Először is, kezdeném azzal, hogy még „csak” másfél éve vagyok moly tag, de jócskán vannak már tapasztalataim az oldallal és a közösséggel kapcsolatban is.

Először is: Szerintem enyhén túl van reagálva a dolog. Egyáltalán nem nézzük le a ténykedéseiteket az oldalon, főleg nem Bencéét, nagyon jól tudjuk, hogy rengeteget dolgozik azért, hogy fejlődjön az oldal. Ezt szerintem senki, még az említett bloggerek és kommentelők sem vonták kétségbe. Viszont mindenkinek joga van elmondani a véleményét, és nem csak veletek vitathatják meg, de velünk is. Miért baj, ha valaki őszinte? Jobb lenne ha alakoskodnának? Biztos, hogy ők is szeretnek egy s mást a moly-on, viszont néhány dologgal igencsak nem értenek egyet. Ezért törölni? Na ne már! Ez enyhén gyerekes! Tudjátok hogy melyik században élünk?

Személy szerint a töröltek közül én is kedveltem néhányat (a többieket ritkábban olvastam), szerettem olvasni a kritikáikat, karcaikat. Egyáltalán nem volt sértő, még csak polgárpukkasztó sem. Akinek meg Uram bocsáss valamelyik karc vagy komment nem tetszik, mi a fenének olvassa? Van egy nagyszerű találmány, amit úgy hívnak hogy görgő, és az egéren megtalálható. Vagy aki laptopról vagy telefonról néz fel, az is tovább tud lapozni. Aki ilyeneket jelentget, az kicsinyes és gyerekes. Gratulálok ezúton is neki. Főleg, hogy nem merte felvállalni a többiekkel szemben saját magát. Fenemód bátor más háta mögött irkálni, jelentgetni.

Másrészt: Nagyon szeretem a moly oldalát, mert egy jó közösség csoportosul itt. Egy helyen van jó kritika, könyvlista, jó társaság, rengeteg jó kezdeményezés is (pl. Ajándékozz kreatívan). Mégis most csalódtam egy hatalmasat. Ennyiért kizárni valakit? Komolyan? Akkor a következő én leszek, mert annó megjegyeztem, hogy nem tetszik a moly új kinézete? Vagy épp ezért a hozzászólásomért leszek reptetve? Ha végigolvassátok a kommenteket, a legtöbben nem azért csalódnak, mert valaki leírta a véleményét, hanem azért, mert ezzel a bejegyzéssel enyhén felháborítottátok a közösség némely tagját. Hiszen elolvasni bármit ellehet, de elolvasni vagy egyetérteni között van különbség. S még ha egyet is értünk bizonyos pontokban az elolvasottakkal, még nem jelenti azt, hogy bárki is rágalmazná az oldalt.

S még egy dolog. Igen, lehet csatolni a blogot a molyos profilunkhoz, s ha a blogbejegyzéssel volt a gond, ahogy írtad is, akkor miért nem kértétek meg, hogy törölje a profiljából a blogot, hogy itt ne jelenjen meg? Nem ez lett volna az ésszerűbb? Vagy egyszerűen nem ez volt az igazi ok, csak ezt kaptuk mi magyarázatként?

2013.09.07. 09:16

imma AP (az A és P jelzés Adminisztrátor és Pro tagságot jelent)

@Ariadne: Örömmel olvasom, hogy te nem nézed le a ténykedésünket, de sajnos a mondandódból nem ezt érezni, és rajtad kívül is vannak, akik lenézik, például az általad említett személyek.

Neked is elmondom, hogy örülünk a véleményeknek, akkor is, ha azok negatívak, de kérjük, hogy kulturált formában közöljétek, és ne a Moly szidalmazása legyen a cél. Kérlek, hogy ne sértegesd a tagokat azzal, hogy ilyen cinikus hangnemben írsz róluk. Szeretnénk, ha a Molyon nem lennének olyan tartalmak, amik egy normális ember számára sértőek lehetnek, és ha ebben segítenek azzal, hogy jelzik a bántó hozzászólásokat, azért mi csak hálásak lehetünk. Azért fogjuk törölni ezeket az embereket, mert nem kívánnak beilleszkedni az itteni közösségbe, és úgy is viselkedni. Ez teljesen komoly, és bízom benne, hogy számodra is elfogadható.

A probléma az, hogy ha valaki ártani akar a Molynak és olyanokat ír róla, az már nem egy olyan konfliktus, amit egy blog rejtésével meg lehet oldani.

2013.09.07. 11:34

Ariadne

@imma: Érdeklődnék, hogy @Bence mit gondol a dolgokról? Ő is úgy gondolja, hogy az ehhez a poszthoz érkező kommentek sértők, esetleg cinikusak, vérlázítóak illetve hogy mindenki lenézi a ténykedéseiteket? 

Ugyanis rajtad kívül más megnyilvánulása itt nem olvasható, ráadásul míg mi (mezei olvasók, felhasználók) érdeklődéssel és véleményünk kinyilvánításával, kulturáltan igyekszünk valamerre haladni, te ugyanazt szajkózod. Nem bántásból, de így semerre nem haladunk. Ugyanakkor amit mi írtunk, egyáltalán nem bántásból született, te mégis az ellenetek irányuló támadásnak veszed, nem pedig úgy, hogy ezen tán el kellene gondolkodni, ha ennyien így gondolják. Nem? 

Soha egyetlen szóval nem szidalmaztam a molyt, amennyiben igen, kéretik beidézni. :) Mindig kulturált formában adtam hangot a véleményemnek, a fentebbi hozzászólásomban sem voltam bántó szerintem. Ha mégis, akkor kérem azt is idézni, mely rész volt bántó, hiszen én szeretek tanulni a hibáimból, amennyiben tényleg azok!! Az pedig, hogy azok az emberek akik törlésre kerülnek nem illeszkednek be a közösségbe enyhén butaság már ne haragudj, hiszen már nagyon is régen beilleszkedtek, jó ismeretségeket alakítottak ki, ráadásul építették az oldalt veletek együtt! Tettek hozzá, építő jellegű kritikákat írtak a könyvekről, véleményeztek, alátámasztották észérvekkel a mondanivalójukat, és nem csak vagdalkoztak. Kérdem én, hogy akkor kiben, hol a hiba? Miért nem jelentkezik az a sok jelentgető ember, akinek bántotta a szemét néhány hozzászólás? Kulturált emberek lévén miért nem próbálták meg megbeszélni? A törlés számomra nem elfogadható, mivel az eddigi pozitív ténykedésük a delikvenseknek egyáltalán nincs arányban azzal, amit megpróbáltok annyira felfújni. 

Másik dolog. Mivel sértettem meg embereket? Azzal hogy kicsinyesnek és gyerekesnek tituláltam ama viselkedést, hogy névtelenül jelentgetnek? Miért szerintetek ez micsoda? Aki nem meri felvállalni a nevét és a véleményét, az igenis gyerekesen viselkedik. Cinikus vagyok? Lehet. Viszont soha nem volt rá példa az itt tartózkodásom ideje alatt, hogy bárkivel lealacsonyító hangnemben „beszéltem” volna. Őszinte véleménnyel rendelkezem, és mint a moly közösségének egyik tagja úgy gondolom, jogom van eme vélemény kinyilvánításához. Szólj ha tévednék. Hozzáteszem, sem a szabályzatban, sem máshol nem olvastam olyat, hogy nem lehet őszintén nyilatkozni bizonyos dolgokról. 

És tudom…. ha valami nem tetszik, lehet törölni. Olvastam már egy pár véleménynyilvánításra való reakcióként. Hozzáteszem, ez enyhén nevetséges. Már lassan kezd az egész úgy kinézni, hogy akinek más a véleménye törölje magát, mert csak bólogató emberekre van itt szükség.

Jó lenne, ha megértené a tisztelt vezetőség, hogy az itt jelenlévő, megnyilvánuló tagok sem ellenetek vannak, hanem azért, hogy a moly közösségét ne érje olyan kár, ami nem feltétlenül muszáj.

Szóval ezek után úgy vélem, hogy bár mi kérdezhettünk, őszinte, becsületes választ már aligha remélhettünk ettől az adminisztrátortól, a többiek pedig nem nyilatkoztak. Nem szeretném leírni az oldalt, mert vannak pozitív oldalai, amint azt már az elején is kifejtettem. Viszont nagyon nagyot csalódtam benne, mert szerintem egy közösség nem ezt várhatja az oldal üzemeltetőjétől, adminisztrátoraitól és moderátoraitól, amit mi kaptunk. Mi volt amit kaptunk? Kioktatást, támadást (amiért kérdezni mertünk), valamint azt, hogy ha valami nem tetszik, el lehet menni. Vagy még ennyit se, mert hallgatás volt a kérdéseinkre a felelet. Elég szomorú, hogy egy ilyen oldalon ez megtörténhet, és meg is történik. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen oldalon, ilyen emberek között lehet kulturált társalgást folytatni, megbeszélhető a véleménykülönbség, és kollektíve talán picit adnak is a véleményünkre. Sajnos úgy látszik nem így van. Kemény diktatúra van kialakulóban úgy vesszük észre, és sajnos aki nem puncsol, vagy nem húzza meg magát, az bizony repül előbb vagy utóbb. Talán van még innen visszaút, ha az adminok és modik összekapják magukat, és elgondolkodnak a leírtakon. Nem akarja senki bántani az oldalt, hiszen nem azért regisztráltunk és vagyunk ott hosszabb-rövidebb ideje (ki-ki hogy van ezzel), hogy tönkrevágjuk az oldalt és utáljuk együttesen, hanem hogy jól érezzük magunkat. Nagyon szépen kérem ezúton is az értelmesebb adminisztrátorokat és moderátorokat, hogy gondoljátok már át, hogy mit is akartunk nektek mondani a kommentjeinkkel. Ha téved az ember, nem szégyen bocsánatot kérni! 

imma! Neked pedig ha olvasod, csak annyit mondanék: Lübíííííííííííííí, ha ezért törölsz. 

(aki látta Pofa be című filmet annak egyértelmű)

J. A. Redmerski: A soha határa

"Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?"

Kezdeném azzal, hogy először nem is akartam ezt a könyvet elolvasni. Kicsit előítéletes voltam, azt hittem, hogy mivel Ulpius, csak olyan könyv lehet, ami merő förtelem. (Ismerve a mostanság megjelenő "remekműveiket")
A molyon néhányan megegyeztünk, hogy egyszerre olvassuk a történetet, így átsegíthetjük egymást az olvasás okozta "sokkon"?
Mit is mondhatnék erről a történetről? Szívfacsaró? Egyszerre szórakoztató és lehangoló.  Ez a történet bizony elég sok érzelmi húrt megpenget az emberben. Kacagtat, ledöbbent, megríkat. Mindezt úgy, hogy az ember közben az érzelmi skála minden pontján elidőzik egy kicsit.  A könyv kétharmadában váltakozik nálam a nevetés és a furcsa előérzet. Minden annyira gyors, mégis alig várom hogy még többet tudjak. Aztán beüt a krach.
Olvasok, és amikor Andrew bekerül a kórházba patakzani kezdenek a könnyeim. Nem vagyok egy síró picsogó hisztike (ahogy Fable anyó mondaná), de igazi bőgőmajom lett a történet végére belőlem.
Elég sokszor gondoltam azt, hogy ugye ez nem igaz? Ugye ez most vicc? Ilyen nem történhet. Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen (és itt most az íróra gondolok), hogy ezt műveli a szereplőivel, s egyúttal velünk is? Eszembe jutott az Utolsó dal című filmben Steve dala. Lejátszottam, és annyira illik hozzá, hogy az már fáj. Szíven ütött rendesen, pedig nem vagyok "annyira?" érzelgős fajta. Sírtam amikor kiderült az a bizonyos dolog, sírtam amikor olvastam a levelet, és sírtam a végén. Ahhoz képest hogy nem vagyok ennyire bőgőmasina, ennél a könyvnél igazán az  voltam. :D
Imádom Andrew karakterét, és Camryn stílusát is. Úgy hallottam, hogy folytatásos lesz, nagyon remélem, hogy nem fog rosszra fordulni a történet.
Egyetlen egy dolog nem tetszett, mégpedig a kórház után két hónap kihagyás. Camryn elájul, aztán se kép se hang, csak a két hónappal később.

Örülök, hogy Roselyn felvetette azt az ötletet, hogy együtt olvassuk el ezt a történetet, mert így én is rászántam, és nagy örömömre szolgált, hogy végre kellemesen csalódtam egy Ulpiusos könyvben. 

Pontozás: 10/9

Melegen ajánlom Roselyn blogján az értékelést! Elég sok elgondolkodtató dolgot felvet. :) 

http://roselynkonyv.blogspot.hu/2013/08/j-redmerski-soha-hatara-2013.html

Blogdíj eredmény - Köszönet

Egy héttel ezelőtt írtam egy bejegyzést, ami egy blogdíjról szólt.

Az elmúlt pár napban volt szerencsém olvasni pár jelöltnél a válaszokat, és ezt köszönöm nektek! Ahogy megfigyeltem, többségben egyezett a véleményetek a 4. kérdéssel kapcsolatban, tehát szerintetek sem a könyvek horror ára a fő oka a nem olvasásnak. Ez eléggé elszomorító, szerettem volna én is azt hinni, hogy azért közrejátszik ez is. Tény, hogy vannak olyan lehetőségek, hogy kölcsönbe hazavigye az ember amit olvasni szeretne (könyvtár vagy ismerősöktől kölcsön könyvek), így ha valaki igazán szeretné, megtalálná rá a lehetőséget.

Köszönöm, hogy mindannyian megosztottatok velem valamit, amiről nem tudtam (elég sok ilyen van) veletek kapcsolatban, és ezzel sikerült valamennyire közelebbről megismerni titeket. Mindannyian nagyszerű személyiségek vagytok, és örülök, hogy rátaláltam a blogjaitokra, illetve rátok magatokra is a molyon. 

Jó olvasni a válaszaitokat. Köszönöm!

További szép napot, jó olvasást mindenkinek! 

Liebster Blog Award

Szép hétvégét mindenkinek!

Ez a különleges bejegyzés Lindának (Roselyn) köszönhető, mivel a blogján ( Roselyn könyves blogja ) többek közül engem is megjelölt, mint díjazottat. Igazán jól esett, s ezúton is köszönöm neki!

Szabályok:

1. Jelöld meg azt az embert (illetve a blogját linkkel), akitől kaptad ezt a díjat! 

2. Válaszolj a neked feltett 10 kérdésre!

3. Nevezz meg tíz embert, akinek szívesen továbbadnád ezt a díjat (csak olyan lehet, akinek a blogkövetőinek száma nem haladja meg a 200-at)

4. Tegyél fel te is 10 kérdést, ami érdekel a díjazottakkal kapcsolatban!

5. A tíz jelölted blogján jelezd, hogy díjat kaptak!

Roselyn feltett nekem tíz kérdést, amire választ is vár, így álljunk is neki!

1. Ha állat lehetnél, milyen állat lennél, és miért?

Fogós kérdés. Imádok minden medvefajtát, a sasokat és a pillangókat. Szívesen lennék sas, hogy szabadon szárnyalhassak, viszont tériszonyom van, így talán nem lenne túl szerencsés választás. Így marad a medve. Miért lennék maci? Egyrészt a nevem jelentése „Erős, mint a medve”, ezért erősen el is gondolkoznék ezen. Másrészt pedig annyira csodálatosak, és minden önzéstől mentesek, hogy csak jó lehet a bőrükben. Igaz, a vadászokat nem igazán szívlelném, de ezzel most sem vagyok másképp.

 2, Melyik tulajdonságod tartod a legrosszabbnak?

Túlságosan sokat rágódom a dolgokon, és közben elfelejtek élni úgy igazából. Jó lenne néha spontán dolgokat művelni, bár utána valószínűleg ugyanúgy rágnám magam a döntéseim miatt.

 3, Elégedett vagy-e a mostani helyeddel a világban, illetve saját magaddal? Ha változtathatnál, min változtatnál?

Részben. Mindig van, amin szívesen változtatnék, és most itt nem csak a külsőségekre gondolok, bár azon is szívesen változtatnék, ha módomban állna (bár nem tartom magam egyáltalán hiúnak). Változás… Szeretnék kicsivel több önbizalmat (épp csak annyit, ami még egészséges szinten van), bátorságot. Jó lenne megtalálni azt az embert, aki mellett tudok önfeledt és szabad lenni, nyílt és egyenes. Akinél nem kényszerülök védekezésre, s akivel építhetem a közös jövőnket. Örülnék, ha végre nem csak egyenként jelennének meg a meséim, hanem saját kötetben is. Ahhoz viszont az is kellene, hogy merjem összeállítani a tervezetet, és kiadóknál kilincselni. És jó lenne tudni, hogy értelme van annak, hogy írok.

 4, Allergiás vagy-e valamire? És ha igen, mire?

Sajnos igen, elég sok dologra. Mindenféle pollenre, porra, parlagfűre, fűzfára, kutya és macskaszőrre (ami nem gátol meg az állatszeretetben), penészre, tollra (állati eredetű :D ). Ha jól emlékszem hét féle allergiám van, de kontrollálható. :)

 5, Melyik a kedvenc könyves vagy filmes karaktered? Miért?

Most megfogtál. Nagyon sok könyves karakternél mondtam azt, hogy kedvenc. Vavyan Fable, Nora Roberts, Heather Graham és más nagyok írásainál rajongva szeretem a karaktereket. Néha észlelek némi hasonlóságot, ami ad némi pluszt, és segít beleélnem magam egy-egy karakter helyébe, de ez a csodálatos írók, fenomenális karakterábrázolásának köszönhető.

Kedvenc filmes karakter? Régen csípőből rávágtam volna, hogy a Top Gun-ban Tom Cruise karakterét imádtam. Most viszont… Nagyon szeretem azokat a filmeket, amikben Keanu Reeves szerepel, mert a jó játékon kívül ad valami pluszt, amitől az ember azt mondja, hogy „Igen, ez az ami most kell”. Őt nem tudom beskatulyázni, mert egyaránt láttam már romantikusban, akcióban, vígjátékban és drámában is, s egyiknél sem vitte lejjebb a lécet. Viszont az abszolút kedvenc azt hiszem Walter Matthau marad, a Még zöldebb a szomszéd nője című filmben nyújtott alakításáért. Aki látta a filmet, azt hiszem, érti, mire gondolok. Szem nem marad szárazon, olyat alakít. Rettentő sokat nevetek mikor látom. És ez csak egy film, a sok közül, amiben szerepel.

 6, Milyen lenne számodra a tökéletes nap?

Elhiszed, hogy nem tudom? Egy biztos. Ha békében a szeretteimmel lehetek, az már nekem félig tökéletes.

 7, Vannak-e bakancslistád? Ha van, akkor mi szerepel az első három helyen?

Írásos nincs, bár már gondolkoztam rajta. Az a baj, hogy mai fejjel nézve jelenleg túl sok teljesíthető nincs a listámon. Kicsit olyan, mint a Séta a múltba című filmben. Lassan 100-as lista készül fejben. :D

Talán ez lenne a top3:

3. Bejárni Skóciát, majd utána Angliában a British Múzeumot, végül Egyiptomban a piramisokat megnézni.

2. Megtanulni country zenére táncolni (meg úgy egyébként is táncolni)

1. Valami maradandót alkotni, amivel nem bántok senkit, és a családomnak örömet okoz.

 8, Melyik a legkedvesebb női, illetve férfi neved?

Anna és Dániel, ha magyar.

Külföldinél James vagy Daniel, illetve Jaine. (persze a külföldi nevek könyveknek köszönhetőek).

 9, A pohár szerinted félig üres, vagy félig teli?

Abszolút félig teli. Muszáj a pozitív gondolkodás, különben mi értelme lenne az egésznek?

 10, Mi volt életedben eddig a legnagyobb teljesítményed, amire büszke vagy?

Meseíró pályázatnak köszönhetően 4 mesemegjelenés, és egyszer egy harmadik helyezés. :) Idén jön az ötödik, bár még ez sem saját kötet, hanem mesegyűjtemény több pályázóéval együtt.

A tíz ember/blog, aki/ami a díjat kapja (igyekeztem olyanokat választani, akiket nem láttam megjelölve, bár még így is lehet:

cariad5 (tigi5)

Wee

Hisztis manó

Miamona

Elhaym

FFG

Szilvamag

Amadea

Heloise

Manga

Az én tíz kérdésem a jelöltek felé:

1. Olvasmányélményeid helyszínei közül, hova látogatnál el szívesen?

2. Mi alapján értékelsz egy könyvet? Mitől jó neked egy könyv?

3. Csendben vagy zenét hallgatva, kint vagy bent olvasol szívesebben?

4. Szerinted, ha olcsóbbak lennének a könyvek, többen olvasnának?

5. Mennyire fontos számodra mások véleménye, amikor a blogodról mondanak kritikát? Fontos, hogy sok követőd legyen?

6. Mi az, amit szívesen megtennél, ha lehetőséged lenne rá?

7. Ha nem olvasol éppen, mit csinálsz, amikor nem dolgozol?

8. Vannak káros szenvedélyeid?

9. Mit változtatnál meg az életben?

10. Ajánlanál egy könyvet, amit szerinted kár lenne kihagyni?

További jó olvasást, blogolást mindenkinek! :o) 

Elizabeth Chandler : Angyali szerelem sorozat

Az alábbi sorozat négy részből áll. 

1. Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt

2. Elizabeth Chandler: Angyali oltalom

3. Elizabeth Chandler: Angyalok és emberek

4. Elizabeth Chandler: Két világ határán 

A könyvek ismertetőit megtaláljátok itt:

http://moly.hu/konyvek/elizabeth-chandler-akit-egy-angyal-megcsokolt

http://moly.hu/konyvek/elizabeth-chandler-angyali-oltalom

http://moly.hu/konyvek/elizabeth-chandler-angyalok-es-emberek

http://moly.hu/konyvek/elizabeth-chandler-ket-vilag-hataran

Műfaját tekintve: szórakoztató irodalom, fantasy, ifjúsági irodalom.

Saját vélemény?

Az első kötet figyelemfelkeltő. A szereplők között akadt kedvelhető, és szép számmal utálható is. A történet maga egész jó, és nincs tele vulgáris kifejezéssel, tehát ez pozitívum. A harmadik kötetnél be kellett volna fejezni, mert a negyedikkel csak elszúrta az írónő az összhatást. Idegesítő volt, összecsapott, ráadásul nagyon az élvezhetetlen jellemző felé hajlott. Ha jobban belegondol az ember, az első három rész megjelenhetett volna egy kötetben (mivel terjedelmét tekintve nem túl vastag egyik sem), a negyedik kötetet meg hagyhatta volna az asztalfiókban. 

A szereplőkről: 

Ivy mint főszereplő lány elég sokszor idegesítő volt. Tristant kedveltem, és eléggé sajnáltam is, hogy pont ő halt meg. Philipet imádtam, Lacey-ért rajongtam (és sokat nevettem is a csínyein), Beth-t hol szerettem, hol hadilábon álltam vele. Gregory-t az elejétől kezdve rühelltem, és nem is igazán bíztam volna benne a lány helyében, de hát ez van... Neki ezt a szerepet szánta az írónő. Eric... Hm, na ő az, akire azt mondanám hogy a történet 90%-ban utáltam, aztán a végén szerzett nálam néhány jó pontot. Will pedig... ő a tipikus fura srác a történetben. Először kedveli az ember, aztán nagyon berág rá, majd a végén már nem tudja merre is fordul a mérleg nyelve. 

Összességét tekintve nálam megkapta az egyszer olvasható megjelölést, de szigorúan csak a negyedik kötet miatt. A tiniknek mindenképpen ajánlom. 

Pontozás: 10/6