Sherryl Wood – Több, mint ügyfél

Rövid ismertető: "A tízéves Davey azzal az óhajjal keresi fel Kate Newtont, a válóperes ügyvédet, hogy szeretne az apjával szakítani. Mióta az édesanyja elhunyt, a papa nem törődik vele, szinte alig látja. Kate-et nagyon megrázza a kisfiú vallomása, és felkeresi a „szívtelen” szülőt. A férfi megígéri neki, hogy változtat az életén, az ügyvédnő mégsem tudja kiverni a fejéből a kis Daveyt és jóképű apját…"

Nagyon megható, aranyos történet. Már az első "beszélgetéskor" megkedveltem Davey-t, aki igyekszik felnőttnek mutatkozni a maga tíz évével. Komoly megjelenéssel, szomorú szemekkel közli Kate-el, hogy "A kapcsolatom az apámmal visszafordíthatatlanul megromlott." És megkérte, hogy miután sikerül őt az apjától elválasztani, találjon neki egy örökbefogadó családot, akiknek van már gyerekük, hogy ő sose legyen egyedül. A nőt mélyen megérintette a kisfiú elesettsége, és eldöntötte, hogy jól beolvas a szívtelen apának. Már az első pillanatban furcsa érzése támad, a férfi megpróbálja elküldeni, ami aztán végül nem sikerül, és jól be is olvas neki, hogy mi lenne a kötelessége a gyerekével szemben. Végül a férfi megígéri hogy változtat az életén, a nő pedig kidolgoz a kisfiúval egy listát, hogy mik lennének a „követelései”. Nem kell egetrengető dolgokra gondolni. Közös reggelik, legyen otthon lefekvésre, néha vacsorázzanak együtt, töltsék együtt a hétvégét. A férfi végül belemegy az alkuba, és meg is állapodnak, hogy az ügyvédnő nyaralójában töltik a következő hétvégét. Ott elcsattan több csók David és Kate között, ám a nő igyekszik távolságot tartani ügyfele apja és önmaga között. Az írónő szeretetreméltó karaktereket kreált, kedveltem Kate-et, mert határozott volt, együtt érző, ugyanakkor lényegre törő, amikor a gyerek érdekei azt kívánták. Imádnivaló volt Davey, aki felnőttként próbált viselkedni, hogy ne bántsa meg az apja érzéseit, így nem is hozta soha szóba az anyukáját, akit mindketten elvesztettek, és utána eltávolodtak egymástól. Inkább felkeresett egy ügyvédet, mert azt hitte, ezzel kevésbé bántja az apját. David gyásza rettenetes nyomot hagyott mindenen. Munkába temetkezett, és bár mindent megadott ami anyagiakkal lehetséges a gyerkőcnek, ami tény, a közös programok a múlté váltak, és szinte sose látta a gyereket. Kate viszont megváltoztatta, és bár első pillanatban dühöt érzett, már akkor is felfedezte, hogy igencsak vonzó az ügyvédnő. Kedveltem a kotnyeles Zeldát (Kate titkárnője) és Dorothy-t (David asszisztense), akik megpróbálták helyes irányba terelgetni a két főhőst. Szimpatikus volt Brandon (Kate mostohaapja) aki minden alkalmat megragadott, hogy férjet kerítsen a mostohalányának. :D Tehát mindent összevetve minden szereplő a szívemhez nőtt valamilyen szinten. A történet aranyos volt, és elgondolkodtató.

Pontozás: 10/9

Sophie Kinsella - Emlékszel rám?

Moly.hu ismertető: "A főhős egy huszonnégy éves, lófogú, csúnyácska lány, aki egy kollegáival töltött görbe este után hiába várja, hogy barátja érte jöjjön a zuhogó esőben és hazavigye. Taxiért tülekedve megcsúszik a vizes lépcsőn és elesik. Lexi másnap kórházi ágyon ébred, és azonnal távozni akar, hisz csak a fejét verte be egy kicsit a lépcsőn. A körülötte foglalatoskodó nővér hívja a kezelőorvost, aki elmondja, hogy öt napja, egy autóbaleset után került a kórházba: sajnos alaposan átlépte a megengedett sebességet. Lexi egyik képtelen furcsaságot a másik után tapasztalja: anyját idősebbnek látja, a saját tükörképén is megütközik, olyan az egész, mint egy lidérces álom. Főleg, amikor bebizonyítják, hogy 2004 helyett már 2007-et írunk, ő pedig már nem a padlóosztályon dolgozó egyik lány, hanem huszonnyolc éves osztályvezető, gyöngyfogsorral, bombázó alakkal és oldalán egy szívdöglesztő kinézetű, dúsgazdag férjjel. Vajon hogyan került a majdnem szegénységből ilyen mesebeli körülmények közé?"

Ezt a könyvet kicsit gyengébbnek találtam, mint az első általam megismert könyvét, a  Tudsz titkot tartani? címűt. Túl vontatottnak találtam a történetet, és megkönnyebbültem a könyv végén. Volt olyan kérdés ami nyitva maradt számomra, és a karakterek közül kevés volt amivel azonosulni tudtam volna. Egyetlen kedvenc szereplőm volt benne, méghozzá Jon az építész. Az ő karaktere megfogott. Lexi igazán őbelé volt szerelmes, és a baleset napján akarta elhagyni a férjét Eric-et, aki egy visszataszító alak volt számomra. Noha külsőleg jól nézett ki, gazdag és befolyásos volt, ennek ellenére nekem az elején sántított már a történet. Kedves volt, igyekezett mindenben Lexi segítségére lenni, mégis volt valami fura érzésem vele kapcsolatban, amikor átadta Lexinek a házasságuk forgatókönyvét... Mindent tökéletesre festett, közben pedig szinte semmi nem úgy volt. A lány nem nyerte vissza az emlékezetét a könyv végéig sem, csak egy-egy emlékkép vagy dallam jutott eszébe, mégis jól alakul a story vége, mert elhagyja Eric-et, és Jon lakásán köt ki.

Pontozás: 10/4

Nicholas Sparks - Szerencsecsillag

 "A tengerészgyalogságtól leszerelt Logan Thibault a fél országot átszelő, Coloradótól Észak-Karolináig tartó gyaloglással igyekszik szabadulni az iraki háború nyomasztó emlékétől. Útjának azonban a lelki megtisztuláson kívül más célja is van: egy lányt keres, akinek a fényképére a háború zűrzavarában bukkant. A képet megtartotta, és ettől kezdve rámosolygott a szerencse, előbb a pókerben, majd a harctéren is, minden veszélyhelyzetből sértetlenül került ki. Osztagában az a szóbeszéd járta, hogy különleges erő védi. És ez talán így is volt…
A fénykép keveset árul el a lány kilétéről, de az a kevés nyom egy Hampton nevű észak-karolinai kisvárosba vezet, ahová Logan hosszú, kalandos út után érkezik meg. Némi keresgélés után rátalál a gyermekét egyedül nevelő fiatalasszonyra, Elizabethre, akinek arcát már oly régóta ismeri…
Nicholas Sparks (Szerelmünk lapjai, Éjjel a parton, Eltékozolt évek, Az őrangyal, Igaz hittel, Üzenet a palackban, Első látásra, Kedvesem, Válaszúton) legújabb regénye megindító történet egy egyedülálló anya és egy lelkileg kiégett katona különös kapcsolatáról."

Erőteljes, érzelem dús írás. A végére már könnybe lábadt szemmel olvastam az utolsó sorokat. Logan, az Iraki háborút háromszor is megjárt tengerészgyalogos talált egy fiatal nőről egy fényképet, amely talizmánként óvta az életét az alatt az öt év alatt, amíg a háborúban volt. Sok éles helyzetből menekült meg, amiről Victor, a barátja úgy vélekedett, hogy a lány fényképe mint egy talizmán óvta őt meg, így Logan tartozik a fényképen látható lánynak. A háború után nem sokkal, amikor a két barát és csapattárs találkozik, és horgászni megy, ismét felmerül a képen látható lány és a fotó jelentése, mint téma. Victor egyre csak azt hajtogatja, hogy az egy talizmán, és Logan-nek kötelessége megkeresni és meghálálni neki ezt. Egy véletlen baleset során sajnos Victor életét veszti azon a napon, és Logan úgy határoz, magához vesz egy kutyát aki társa lesz (Zeusz, és németjuhász), és útnak indul gyalog Colorádóból, hogy megtalálhassa a nőt. Hampton-ban találja meg Elisabeth-et, aki egy kutyakiképző iskolát vezet nagymamájával Nanával, és épp kisegítőt keres. Itt kezdődik ennek a két csodálatos embernek a közös kalandja. Imádtam Logan karakterét, és igazán megható és megrázó volt, amit a könyvben részenként ejtegetve mesélt magáról. Kedveltem Elisabeth karakterét is, aki csodálatos anya volt, nagyszerű és felelősségteljes ember, ugyanakkor érzékeny nő, aki sokat csalódott a férfiakban, és alapjáraton nem akarta felvenni Logant, mivel tengerészgyalogos volt. Ben, Elisabeth tíz éves kisfia egy tündéri kiskölyök, aki a baseball-t félretéve a zenét választja és hegedülni kezd, ami persze apjának nem tetszik. Mivel elváltak, kéthetente egy hétvégét az apjával kell töltenie, ami kész kínszenvedés szegény gyerek számára. Keith, a gyerkőc apja eléggé fura és számomra undorító figura volt, az elejétől fogva ellenszenves volt számomra, viszont a végén egy bizonyos tettel egy kicsit talán feledtette a könyvön végigmenő szemétkedését. A könyv Happy End-el zárult, így azt hiszem egy pozitív történet olvasója lehet az ember. Tanulságos, megható, nagyszerű történet. Ahogy ezt már megszokhattuk Nicholas Sparks-tól.

Pontozás: 10/9

Jane Green - Hiúság városa

Moly.hu ismertető: " „Jemina Jonesnak sosem volt bátorsága hinni a szerelemben. Jemina Jonesnak sosem volt bátorsága hinni önmagában. Nem merte elhinni, hogy egy szép napon a sors valóban szakít rá időt, hogy kiemelje őt a tömegből és rámosolyogjon.” Jemina Jones túlsúlyos. Legalább negyvenkilónyi fölösleg van rajta. Sovány, pasivadász lakótársnői cselédként kezelik, munkahelyén, a londoni Kilburn Heraldnál pedig a nálánál kevésbé tehetséges, ámde jobban fizetett gyönyörű Geraldine fölényeskedik vele. És mindennek a tetejébe odavan a szexi, sármos és főleg elérhetetlen kollégájáért, Benért. Jemina habzsolásba fojtja általános fásultságát, egyetlen vigasza: az evés. Ám amikor az Interneten összeakad Braddel, egy kaliforniai alfahímmel, tökéletes lehetőséget kap, hogy a világhálóra „kitalálja” önmagát: ő JJ, a karcsú, dögös, testedzés-megszállott, szőke szépség. Az amerikai Rómeó azonban hamarosan találkozni akar JJ-vel, és a kövér Jemimának néhány hónap alatt a bombázó JJ-vé kell változnia. Azután irány Los Angeles, a hiúság városa, ahol meglepő fordulatot vesz Jemima sorsa… Egy fiatal, okos és szeretetreméltó nő útkeresésének krónikája a sodrólendületű regény, amelyből kiderül, hogy bizony valóra válhatnak a tündérmesék, és ha bízunk önmagunkban, ha elfogadjuk gyarlóságainkat, ha bátorsággal, erővel, állhatatossággal és fenntartás nélkül kitartunk mellettük, ránk mosolyog a sors."

Hol is kezdjem...  Azt hiszem a kedvenc szereplőm Geraldine volt. Ő volt az, aki Jemima egyik legjobb barátnője lett, és segített neki az átváltozásban. Kicsit idegesítő, mégis szerethető karakter. Jemima két pasi közötti ingázása az agyamra ment. Jó, tudom... Ben csak barátként tekintett rá, Brad meg fűzte őt. De az ég szerelmére ha Ben-be szerelmes, mi a fenének utazott el Brad-hez LA-be? Brad-et utáltam. A levelezése alapján túl jó volt hogy igaz legyen. És lám? igazam volt. Kívülről tökéletes volt, és figyelt is Jemima "igényeire", de ostoba volt. Már nem azért, de nem tudja hogy ki írta a Rómeó és Júliát?... Másik! Kiderült hogy csak egy bizonyos ok miatt akarta, hogy Jemima vele legyen. Amikor ez kiderült pontosan, a gyomrom forgott a pasastól. Gerinctelen, gusztustalan, hazug féreg. Ben viszont... kissé nyámnyila volt. Nem tudom, de ebben a könyvben nem találtam igazi pasit... A könyvet egy délután elolvastam, de nem azért mert annyira lekötött, inkább azért, mert a végére akartam ügyesen érni. Annyi mondanivaló van benne, hogy ha akarunk valamit, el is érjük előbb utóbb. Ennél viszont jobb körítést is kaphatott volna. 

Pontozás: 10/3

Jennifer Weiner - Jó az ágyban

Ismertető: "Mi lehet annál szörnyűbb, mint amikor a pasink kövérnek tart? Például ha ezt még meg is írja egy népszerű női magazinban…
„Soha nem felejtem el azt a napot, amikor megtudtam, hogy a barátnőm nehezebb, mint én…
Véletlenül megtaláltam a fogyókúrás naplóját, amelyben feljegyezte, mikor mit evett, mit tervez enni ezután, és hogy megissza-e az előírt 2-3 liter folyadékot naponta. Ott volt a neve. Ott volt a fogyókúrás programban kapott azonosító száma. És ott volt a súlya is, amit, mivel úriember vagyok, nem fogok elárulni. Legyen elég annyi, hogy sokkolóan magas szám volt.
Tudtam, hogy C. nagydarab lány. Nagyobb, mint a tévében látott fürdőruhás modellek, vagy a vígjáték- és kórházi sorozatok légiesen karcsú szereplői. Egyértelműen nagyobb volt, mint bármelyik korábbi barátnőm.
A válla olyan széles, mint az enyém, a kezünk is majdnem egyforma méretű, és a mellétől a hasáig, a csípőjétől a combja domborulatáig csupa édes hullám és hívogató melegség volt. De mások társaságában már nem éreztem magam ilyen kellemesen mellette. A 178 centi magas C., akinek a felépítése leginkább egy nehézsúlyú díjbirkózóéra emlékeztetett, nem tudott észrevétlenül beleolvadni a tömegbe.
Nagydarab nőt szeretni bátor tett a mai világban – sőt, talán hiábavaló is. Mert hiába szerettem C.-t, tudtam, olyasvalaki iránt lángolok, aki nem hiszi el magáról, hogy megérdemli a szerelmet.”
Cannie Shapiro nem akar hinni a szemének, amikor meglátja, hogy a barátja, Bruce, akivel épp „szünetet tartanak”, ezt írta róla. Amúgy sincs túl jó passzban, az anyja ugyanis váratlanul bejelenti, hogy leszbikus, az egyik kolléganője állandóan fúrja a munkahelyén, ráadásul valóban van egy kis probléma a súlyával…
Egy igazi nő azonban nem hagyhatja ennyiben a dolgot. Cannie kétségbeesett fogyókúrába kezd, hogy visszaszerezze Bruce-t, és helyreállítsa a saját önbecsülését, ám ezzel olyan eseménysorozatot indít el, amely örökre megváltoztatja az életét…
Jennifer Weiner, a nagysikerű Egy cipőben és Kismamák pácban szerzőjének első és egyik legsikeresebb műve, amellyel az egész világon berobbant az irodalmi köztudatba. Egy szórakoztató, intelligens, megható és humoros szingliregény azoknak, akik a kliséknél többre vágynak."

Vegyes érzelmeket tápláltam a könyv iránt. Ahogy elkezdtem olvasni, és megláttam Bruce cikkét, meg tudtam volna fojtani, pedig csak egy szereplő. Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen tahó? Már az első pillanatban rühelltem a fazont. Aki ilyet képes írni a barátnőjéről bosszúból (mert a lány szünetet akart a kapcsolatban) az nem férfi, hanem egy gerinctelen féreg az én szememben. Mindenesetre a szerző telibe talált, ugyanis a pasit első mondatra is utáltam már. Cannie karakterét szerettem, bár vele kapcsolatban is volt néha olyan érzésem, hogy két nagy pofon talán észhez térítené.Bruce vinnyogó barátnője is betette a könyv vége felé a kiskaput nálam, és iszonyat dühbe gurultam, mikor olvastam, hogy Cannie-t meglökte, ő rosszul lett, és megindult 2 hónappal korábban a szülés. Hát mondom ez nem igaz... Úgy a Bruce és barátnője párost szépen száműztem volna a sarkkörökre... Szerencsére jóra fordul a történet, Joy túléli, és Cannie élete is normál kerékvágásba kerül. Szerettem a könyvben Dr. K személyét. Mindig ugrásra kész volt, és szerethető figura volt. Átsegítette a lányt a lehető legnehezebb pillanatokon, megnevettette amikor arra volt szükség, tehát azt nyújtotta, amire szüksége volt. Egész jó történet, megfelelő szereplők, és cselekmények. 

Pontozás: 10/6

Ken Follett - Papírpénz

Moly.hu ismertető: "Tim Fitzpetersonra, a brit kormány energiaügyi miniszterhelyettesére ráuszítanak egy kis prostituáltat, majd megzsarolják: ha nem árulja el, ki kapja meg a Shield olajmező feltárási engedélyét, kiteregetik a sajtónak, hogy csalja a feleségét. Kik zsarolják meg? Tony Cox, a hajdan kisstílű, ma már inkább feltörekvő vagány, a kis prostituált futtatója, egy jól menő klubhálózat tulajdonosa – és Felix Laski, a kétes hírű, ám nagymenő, dúsgazdag bankár, tőzsdespekuláns, aki meg akarja venni a Hamilton Konszernt, amelyik majd elnyeri az olajfúrási engedélyt. E látszólag egymástól teljesen független eseményekről informátorok és fülesek útján rendre értesül az Evening Post szerkesztősége. Mivel az összefüggésekre csak fokozatosan derül fény, egyetlen ifjú riporter, Kevin Hart kapiskálja csak, hogy óriási disznóság készül…"

Megrendeltem magamnak egy antikváriumból Linda Howard Mr Tökéletes című könyvét, és 3 másik könyvet kaptam mellé ajándékba. Ez volt az egyik. Csodálatos meglepetés volt, és nagyon örültem, hogy az antikvárium ilyen téren  is meglepetést tudott nekem okozni. Már az is maga volt a csoda, hogy megtaláltam az általam hőn áhított könyvet, még mellé kaptam három másik könyvet is. Mind fantasztikus állapotban. 

Nagy valószínűséggel külföldön rosszul járnék. És hogy ezt miért mondom? Mert amikor egy általam már régen ismert könyvesboltban az idős bácsi aki a tulajdonos volt, kezében tartotta egy szívemnek kedves Egyiptomos könyvet, megkérdeztem tőle, hogy az a bizonyos  könyv mennyibe kerül, visszakérdezett hogy neked mennyit ér? Én mosolyogva ránéztem, azt hittem viccel. De tényleg kíváncsi volt a válaszomra. Én halkan de mégis erőteljesen azt mondtam, hogy számomra a könyvek felbecsülhetetlenek. Ekkor láttam először meg az öreg szemében a csillogást, és azóta is szívesen látott vendég vagyok nála. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy az a könyv az enyém lett, és azóta is felbecsülhetetlen a könyvespolcom hasonló darabjai között. Külföldön viszont... egyik barátom úgy fogalmazott (igen Zoli rólad van szó), hogy az utolsó fehérneműmet is könyvre áldoznám. :) Erre volt a válaszom, hogy nekem valószínűleg megérné akkor is :) Nem cigarettázom, nem iszom alkoholt, és nem élek drogokkal. Helyette viszont könyvfüggő vagyok :D 

Na de visszatérve a Papírpénzre, mint olvasmányra! Izgalmas, cselekményei fordulatosak, hasonlóan magával ragadó mint a többi Folett könyv, viszont a politikai szál valahogy nem igazán tetszett. Talán azért mert gyűlölöm hogy sokszor még a csapból is a politika folyik. Az egész történet 24 óra leforgása alatt zajlik, és több szálon futnak a cselekmények. Bár nem túl rózsás a befejezés, és eléggé gyorsan befejeztem a könyvet, úgy gondolom, elgondolkodtató, és élvezhető olvasmány. Volt olyan kérdésem, ami válasz nélkül maradt, de lehet jobb is így. Gondolkodásra készteti az olvasót! Mindvégig fenntartja az érdeklődésünket, és szórakoztat, kikapcsol. 

Pontozás: 10/7

Nora Roberts - Nem teljesen idegen

Moly.hu ismertető: "Megan Millernek már csak a nagyapja jelenti a családot. Azért is függeszti fel művészi álmainak megvalósítását, hogy segítse őt vidámparkjának működtetésében. Csakhogy egy bizonyos David Katcherton nevű üzletembernek is megvannak a maga tervei az ingatlannal, sőt a lánnyal kapcsolatosan is. Megan mindjárt az elején leszögezi: sem a megélhetésüket jelentő park, sem ő maga soha nem lesz az idegené. Csakhogy a két kemény ember az összetűzései során megfeledkezik arról: vitájuk tárgyát egy olyan vidámpark képezi, ahol az álmok valóra válnak. Így történhet meg, hogy a befektető és a művészi kiteljesedésre vágyó Megan egy idő után mindennél fontosabbnak tartja a feltámadó szerelmet…"

Ezt a nagyszerű olvasmányt kaptam többek között Karácsonyra. Azt hiszem nem meglepő, hogy cirka másfél nap alatt a végére is jutottam. Általában nem tart nálam eddig egy könyv elolvasása, de az ünnepek alatt mégse temetkezhettem bele teljesen egy könyvbe, főleg nem a vendégek mellett. :)) Bár ami azt illeti, szívesen megtettem volna, főleg mert alig bírtam letenni. Fordulatos, érdekes, sziporkázó. Nagyon szellemes szópárbajok vannak benne, amiken önfeledten felkacarásztam a család legnagyobb megdöbbenésére.  Tetszett a férfi magabiztossága, pimasz csipkelődése amivel az őrületbe kergette a lányt. Emlékeztetett a stílusa az egyik ismerősömre, és erre nem kis nevetéssel fel is hívtam a figyelmét telefonon. Úgyhogy minden bizonnyal hamarosan ő is kezébe veszi a könyvet. :D Így is lehet könyvet ajánlani. Mindenképpen pontoznám a történet cselekményeit, mivel nem csak romantika, de az önmagunknak való megfelelés, és a harc a belső hanggal is megjelenik a könyvben. Egyrészt harcol a lány a férfi tervei ellen, másrészt viszont saját magával is, és önbizalomhiányával ami évek óta nem hagyja őt teljesen kibontakozni. Bele tudtam élni magam nagyon jól a főhősnő szerepébe, így igazán magával ragadott. 

Pontozás: 10/9

Békés Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Minden kedves blogolvasónak kívánok előre is Békés, Meghitt, Boldog Ünnepet!

 "Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
a gyermeki álmok egy percre visszatérnek.
Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,
s a gyertyafénynél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyő illata megérinti a szívünk,
ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnénk mást, csak boldognak lenni,
és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,
halványak a hitek és halványak a remények.
Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,
őszintén szeretni és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,
s őrizzük a szeretetben való hitünk reményét,
Hisz ma este mi is gyerekek vagyunk,
s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk."

Jane Yolen - Csipkerózsa

Ismertető: "Rebecca egész gyermekkorának meghatározó élményei voltak Gemma nagymama meséi Csipkerózsáról. Az amerikai kislány számára egzotikus európai folklórvilág azonban új értelmet nyer, amikor a nagymama halálos ágyán közli vele, hogy ő maga volt Csipkerózsa. Ez a vallomás hosszú útra indítja az immár felnőtt Beccát térben és időben egyaránt, mert csak egy másik földrészen fejtheti meg azt a titkot, amely homályba burkolja családja múltját. Ám Európában a várt csodák helyett a holokauszt nyomasztó emlékeivel kell szembesülnie, és ez a fokról fokra megismert történet, noha bizonyos párhuzamokat mutat a klasszikus mesével, egyre élesebb ellentmondásba kerül a gyermekként oly sokszor hallott „boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezéssel.

Jane Yolen díjnyertes regénye nélkülözhetetlen olvasmánya lehet a felnövekvő új nemzedékeknek, mivel a történelemnek vannak korszakai, amelyeket nem feledhetünk el, nehogy véletlenül megismétlődjenek.

„Hihetetlen érzelmeket szabadít fel az olvasóban.” Washington Post

„Yolen tehetsége vitathatatlan abban, ahogyan a valóságot mesevilággá alakítja át.” Library Journal

„Egyszerre szívszaggató és szívmelengető. Yolen regénye nemcsak a holokauszt időszakát idézi meg döbbenetesen, de hozzákapcsol egy titkokkal és érzelmekkel teli mai történetet is.”  Booklist"

Nos, azt hiszem a legmegfelelőbb jellemző rá többek között a megrázó. Sokkoló történet volt. Bekka elveszítette a nagymamáját (Nami-nak hívta) , aki egészen babakora óta a sajátságos Csipkerózsika történettel szórakoztatta unokáit. Az ő meséjének viszont nem volt boldog befejezése. A mese végén a hercegről nem esett több szó, és az egész rejtélyes volt. Nami a halálos ágyán megesketi Bekkát, hogy megtalálja a kastélyt és a herceget. Rebecca ezek után minden szabadságát kiveszi, és elindul, hogy kinyomozza, ki is volt az ő nagymamája igazán. Döbbenetes felfedezéseket tesz, egy haláltáborban, és Lengyelország különböző pontjain. A történet érdekes, szívszorító, döbbenetes, szomorú. Őszintén szólva eléggé lehangolt. 

Pontozás: 10/6

Sarah Mason - James hálójában

moly.hu-ról ismertető: "A merész Holly Colhannonnak megvan az a lenyűgöző képessége, hogy jót tud nevetni a megalázó helyzeteken. Legújabb megbízása azonban próbára teszi eszét és lelkierejét. A Bristol Gazette új bűnügyi tudósítójaként egy komor, ellenszenves, de tagadhatatlanul dögös nyomozót, James Sabine-t kell követnie mindennap a rendőri munka sűrűjébe. Kalandjaikról naplót ír az újságjának, az olvasók hamar rákapnak a sorozatra. A szexi bűnüldözővel átélt puskaporos helyzetekből és szaftos részletekből bizony sosem elég. Ki gondolta volna, hogy a törvény és a rendőri munka ilyen romantikus is lehet? Holly rögbijátékos barátja és James szupermodell menyasszonya vajon képesek megtartani párjukat e szövevényes vígjátékban? A végén természetesen győz a mindent elsöprő szerelem…"

Kegyetlen sokat nevettem rajta. Aki igazán kikapcsolódásra vágyik, ne hagyja ki :D Alapjáraton megvannak benne a romantikus elemek, valahogy számomra mégsem ez adja a lényegét a storynak. Persze, kell hogy egy romantikusnak titulált könyvben romantika legyen, de mégis.. több benne a humor, ami igazán üdítő az embernek, aki kiakar szakadni a hétköznapokból.

Mostanában kicsit elszaporodtak az olvasási listámon a hasonló könyvek, mivel úgy döntöttem, tágítom kicsit az ismereteimet. Elég sokat hallgatom, hogy nekem Fable és Nemere könyvein kívül más nem is létezik? Ó dehogynem. Rengetek könyvet olvasok, és rengeteg író könyveit szeretem. Olvasok Robertset, Kinget, Poppert, Müllert, Wasst, és még sorolhatnám. Minden műfajban van amit szeretek. A blog főoldalán az idézet a legmegfelelőbb válasz, amikor elkezdenek piszkálni hogy miért nem olvasol netán mást. Kedves barátom azért, mert ahogy Fable is mondta : "Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." 

Számomra ez a könyv kellemes élményeket adott. Sokat nevettem, kikapcsolódtam, elmerültem az írónő gondolatvilágában. Megkedveltem a szereplőit, együtt sírtam és nevettem velük, megijedtem egy-egy jelenetet, és felvihogtam a nagy csattanókon. Ha Mason többi regénye is hasonló, akkor csak azt tudom mondani, hogy még még még! :) 

Pontozás: 10/9

Penny Jordan - Egy jó parti

Moly.hu-n ez állt a könyvismertetőben: "Lisa szeretne méltóképpen megjelenni azon a karácsonyi fogadáson, melyet jövendőbelijének családja ad, s egy használtruhaboltban kivételesen szép holmikra bukkan. Amikor nem sokkal ezután egy idegen férfi visszaköveteli tőle a ruhákat, a lány dühösen elzavarja. Csakhogy a vacsorán újra összefut a kellemetlen férfival, aki bosszúból tönkreteszi az estéjét, hogy aztán megmutassa neki, milyen az igazi szerelem…"

És hogy milyennek láttam én? Egy átlagos, aranyos kis karácsonyi romantikus történetnek. Penny Jordan szerethető szereplőket kreált. A főhősünk Oliver, aki jó humorú, kedves, helyes, figyelmes, ugyanakkor tud faragatlan tuskóként is viselkedni.  Tetszett, ahogy az írónő a gondolatban felvetődött kérdéseimre egy fél oldal múlva már meg is adta a választ. Számomra ebben a 3 történetet tartalmazó könyvben ez a történet (a harmadik) volt a legátlagosabb. Ugyanakkor igazán aranyos kis történet volt, és Ms Jordan kreált egy olyan szereplőt is, akit az ember lánya akármikor utálhat. :D Szerintem aki elolvassa, azonnal rájön kire is értettem. 

Pontozás részemről 10/7

Susan Wiggs - Hamucipő

Moly.hu-n ismertető: "A gazdag sajtócézár lánya utoljára rendezi meg apja emlékére a karácsonyi „Dakota-partit”. Udvariasan eltársalog vendégeivel, de közben unatkozik, magányosnak érzi magát, és a kelleténél több pezsgőt iszik. Aztán egy szédítően elegáns, titokzatos idegen táncba viszi, s nem tud ellenállni a férfi erotikus vonzásának. Sőt meghívja a lakására is. Az ismeretlen reggelre eltűnik, csupán egy fél pár cowboycsizma hever az ágy mellett…"

Alapjában véve humoros kis történet. Tetszik a férfi főszereplő karaktere. Egyszerre idegesítő és vonzó. Tipikus olyan férfi, akit vagy megölnék vagy beleszeretnék :))) Pimasz, provokatív, humoros, s néha gúnyos, máskor valóságos hős, aki megment egy idős urat a kifosztástól. Szívén viseli a bajba jutottak sorsát, ugyanakkor némi titokzatosság is van benne.  A nő tipikus jégcsapkisasszonynak álcázott érzékeny ember, aki a fagyos viselkedéssel próbálja magát megvédeni a külső hatásoktól. Az apja emlékére adott partin viszont már nem bírja tovább elviselni az alakoskodást, és kicsit felönt a garatra. És ekkor lép be főhősünk (aki neki dolgozik) teljesen átváltozva, és nem ismeri fel. Hogy mi történt még ezen kívül? Olvasd el :) Személy szerint nekem tetszett, bár néhol elnagyolt volt a dolog, lehetett volna még részletesebben írni. A végén összecsapta az írónő, én szerettem volna még kicsit jobban belemélyedni a dolgokba.

Pontozásom 10/8

Nora Roberts - Karácsonyi kívánság

Mikulás alkalmából megleptem magam két könyvvel. Az egyik a hőn áhított Csontfuvola Fable-től, a másik pedig egy olyan könyv, ami három karácsonyi történetet tartalmaz. Ebben a könyvben van Nora Roberts - Karácsonyi kívánság című története, amit most sikerült befejeznem.  (ezen kívül tartalmazza Susan Wiggs - Hamucipő, valamint Penny Jordan - Egy jó parti című történeteit)

A moly.hu-n így írják az ismertetőjét: "Dan és Don, a hétéves ikerpár már hónapokkal karácsony előtt levelet írt az Északi-sarkra, hogy a Mikulásnak legyen ideje megkeresni számukra a hőn áhított mamát. Abban a pillanatban, amikor meglátják a városka középiskolájának új zenetanárnőjét, rögtön tudják, hogy ő az igazi. Most már csak a papájukat kell erről meggyőzni. Greg Taylor azonban nem arról híres, hogy mestere lenne az udvarlásnak..." 

Imádni való karácsonyi történet. Azt hiszem, hogy aki egy kicsit is szereti a karácsonyt, érdemes elolvasnia. Ez egy átlagos történet, de mégis különleges. És miért az? Varázslatos érzéseket kelt az emberben. Szívet melengető, igazi kis léleksimogató. Szeretni való szereplőket kreált az írónő, és aranyos történetet szőtt. Nem csak szimplán romantikus történet, több annál. Elmeséli, hogy miért választja a nagyváros helyett egy kisvárosi középiskola tanári állását egy nagyszerű zenetanár, aki szívvel lélekkel tanítja a gyerekeket. Nell mindenkihez barátságos, és mindent szívből csinál. Amikor megpillantja a kórus első próbáján az ikreket, azonnal megszereti őket.  A gyerekek is így éreznek irányában, főleg mikor megtudják, hogy a Mikulásnak írt levelükben jellemzett anyukajelölt minden pontban egyezik Nell Davis tulajdonságaival. Szőke, kedves, szereti a kutyákat, és isteni csokis tortát süt. :D 

Számomra a pontozás nem is lehet más mint: 10/10.