Eddig 25 könyvnél járok olvasásnál. Vegyes érzelmekkel viseltettem irántuk. Az év első nagyobb terjedelmű olvasmánya merő förtelem volt, majd utána elég sokáig pozitív irányt vett a mutató. Nora Roberts könyvei egyáltalán nem okoztak csalódást, utána következett
Diana Peterfreund: Ébredj velünk,
Jennifer Crusie: Száguldás a szerelembe,
Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese, amik szintén jó benyomást tettek rám.
Aztán jött egy enyhe romlás,
Alex Flinn: Csók, pont jókor
című könyve eléggé azt a benyomást tette rám, hogy az író nem képes másra, mint utánzásra. Feldolgozott egy alapjáraton jól megírt történetet, és átvitte a mai időkbe. Nem volt túl eredeti. Ezután megint szárnyaló tapasztalatok következtek, bár nem volt köztük olyan, ami annyira megfogott volna mint a Roberts könyvek történései.
Kinsella könyvén nagyon jót nevettem, Garwood pedig ismét jól elszórakoztatott a megszokott FBI-os stílussal, de hiányoltam belőle azt a kis pluszt, ami a többi FBI-os történetében benne van. Kicsit hiányos volt számomra, de ettől még élvezhető.
Az utolsó két olvasmány viszont kissé sokkolt.
Sylvia Day: Hozzád kötve valamint
Sylvia Day: Melléd láncolva
című történetei, a Crossfire trilógia első két kötete volt, aminek áldozatául estem. Kölcsön könyv, nem tudtam miről szól, nem tudtam, mit fog belőlem kiváltani. Az első kötet után kijelentettem, a másodiknak neki se kezdek, de barátnőm rábeszélt, hogy olvassam el, jobb lesz mint az első. Most kicsit zavarban vagyok, mert nekem az a véleményem lett a könyvről, hogy beteges és gusztustalan. A főszereplők (sőt a többi szereplő is) túlzottak, külsőleg tökéletes mindenki, belsőleg viszont minél jobban belemerül az olvasásába az ember, annál hamarabb rájön, hogy mindnél van valami hiba vállon felül. Adott egy szexisten pasi meg egy eszméletlen dögös csaj lelki problémákkal, akik első látásra megkívánták egymást. Jönnek az ágyjelenetek csőstül, érzelem először nuku, majd függés mint a drogoknál, aztán szerelem, de szenvedés is dögivel. Se veled se nélküled. Ezzel még annyi bajom nem is lenne, ha a pasi nem lenne mániákus, aki irányítani akar, a csaj meg egy nyafogó liba, aki úgy gondolja, a szex minden konfliktust megold. Voltak elég durva jelenetek, amiknél a gyomrom enyhén forogni kezdett. Annyira lealacsonyították az emberi kapcsolatokat, amennyire csak lehetett. Voltak a történetben melegek is szép számmal, de még ez sem lett volna annyira zavaró, főleg hogy az egyetlen pozitív szereplőpáros a szememben Mark és párja Steven volt. Őket kedveltem. Reméltem hogy a trilógia kötetei külön-külön történetet mesélnek el, amik valamilyen módon összefüggenek, de tévedtem. Mind a három kötet (legalábbis sejtésem szerint a harmadik is erről szól) erről a két szerencsétlenről szól, akik kínlódnak egymással, a magánéleti problémáikkal, stb. Oké, sajnálom őket, elég durva amin keresztül mentek, de attól még nem kellene ennyire pocsék embereknek beállítani őket. Valahogy sehogy nem volt jó a történet. Akikkel rokonszenvezni kellett volna, azoktól a hányinger kerülgetett, és rühelltem őket végig. Volt olyan komment a neten a könyveknél, hogy inspirálták az illetőt az ágyjelenetek, sőt fel is izgatták. Hmm.. nem tudom, ki hogy van vele, de engem nem izgat fel, ha arról olvasok, hogy két érzelmileg roncs ember, aki bizalmatlan a világgal, ide oda kefél a nagyvilágban, majd egymásra találnak és egymásnak is esnek két köteten (illetve három köteten) keresztül. Szóval ez a két kötet kapott nálam összesen 2 csillagocskát az ötből, de ebből 1 csillag a könyveké, a másik az enyém mert kitartó voltam és elolvastam őket. Nem igazán ajánlom senkinek. Most pedig remélhetőleg jön valami jó kis krimi, amibe szőnek egy kis romantikát. Nekem ennyi bőven elég az emberi kapcsolatokból egy időre.
