Elizabeth Chandler : Angyali szerelem sorozat

Az alábbi sorozat négy részből áll. 

1. Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt

2. Elizabeth Chandler: Angyali oltalom

3. Elizabeth Chandler: Angyalok és emberek

4. Elizabeth Chandler: Két világ határán 

A könyvek ismertetőit megtaláljátok itt:

http://moly.hu/konyvek/elizabeth-chandler-akit-egy-angyal-megcsokolt

http://moly.hu/konyvek/elizabeth-chandler-angyali-oltalom

http://moly.hu/konyvek/elizabeth-chandler-angyalok-es-emberek

http://moly.hu/konyvek/elizabeth-chandler-ket-vilag-hataran

Műfaját tekintve: szórakoztató irodalom, fantasy, ifjúsági irodalom.

Saját vélemény?

Az első kötet figyelemfelkeltő. A szereplők között akadt kedvelhető, és szép számmal utálható is. A történet maga egész jó, és nincs tele vulgáris kifejezéssel, tehát ez pozitívum. A harmadik kötetnél be kellett volna fejezni, mert a negyedikkel csak elszúrta az írónő az összhatást. Idegesítő volt, összecsapott, ráadásul nagyon az élvezhetetlen jellemző felé hajlott. Ha jobban belegondol az ember, az első három rész megjelenhetett volna egy kötetben (mivel terjedelmét tekintve nem túl vastag egyik sem), a negyedik kötetet meg hagyhatta volna az asztalfiókban. 

A szereplőkről: 

Ivy mint főszereplő lány elég sokszor idegesítő volt. Tristant kedveltem, és eléggé sajnáltam is, hogy pont ő halt meg. Philipet imádtam, Lacey-ért rajongtam (és sokat nevettem is a csínyein), Beth-t hol szerettem, hol hadilábon álltam vele. Gregory-t az elejétől kezdve rühelltem, és nem is igazán bíztam volna benne a lány helyében, de hát ez van... Neki ezt a szerepet szánta az írónő. Eric... Hm, na ő az, akire azt mondanám hogy a történet 90%-ban utáltam, aztán a végén szerzett nálam néhány jó pontot. Will pedig... ő a tipikus fura srác a történetben. Először kedveli az ember, aztán nagyon berág rá, majd a végén már nem tudja merre is fordul a mérleg nyelve. 

Összességét tekintve nálam megkapta az egyszer olvasható megjelölést, de szigorúan csak a negyedik kötet miatt. A tiniknek mindenképpen ajánlom. 

Pontozás: 10/6

Jilliane Hoffman: Az utolsó tanú

"Miami újra retteg!
Pedig három éve, a város történetének legnagyobb szabású embervadászata után végre sikerült kézre keríteni a szadista vérengzőt, egy szörnyeteget, aki most a halálsoron várja sorsának beteljesülését.
Ám a pánik visszatért Miamiba, mert új, rémisztő gyilkos settenkedik a város utcáin.
Ez a gonosztevő azonban a rendőrséget tette a céltáblájává.

Zsarukat gyilkolnak meg brutális kegyetlenséggel, miközben szolgálatukat teljesítik, és úgy tűnik, hogy a gyilkos, akit csak „Fekete Kabátosként” emlegetnek, még csak most kezdett munkába! Falconetti különleges ügynököt speciális osztag felállításával bízzák meg, mert a rendőröket súlyosan megrázzák a kegyetlen gyilkosságok, és igazságtételt követlenek.
A helyszíneken talált nyomok alapján a drognak is köze van az esetekhez, és amikor az egyik nagy bandavezér eltűnik, felmerül a szörnyű gyanú: Ebben az ügyben a rendőrségi korrupció is szerepet játszik.

C. J. Townsend államügyész is részt vesz a „rendőrgyilkos” megfékezésében, s egyre-másra kapja a névtelen telefonokat az éjszaka közepén. C. J. azonban arra is rádöbben, hogy mi lehet a valódi ok, csakhogy erről nem beszélhet. Mert az a titok, amiről ő tud, soha nem fedhető fel, nehogy egy őrült szabadlábra kerüljön.
És a rettegése fokozódik, amikor ráébred arra, hogy ezúttal ő is az üldözöttek között lehet…"

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az előző kötethet képest abszolút csalódás. C. J. elég sokszor idiótán viselkedik, s ezzel bántja Dominick-et, aki szereti. Nagy a szerelem kettőjük között, de nincs bizalom? Ugyan már... Ezt az írónő se gondolhatta komolyan. A csaj elég sokszor elhallgatott dolgokat a férfi elől, pedig tudta, hogy ezzel bántja őt. Még akkor is, amikor a férfi őt akarta védeni, inkább elmenekült, félredobva mindent és mindenkit, nem mondta el Domnak, hogy mégis mit gondol, érez. Közben adott egy sorozatgyilkos, aki a Cupido gyilkos nagy barátja, és bosszút áll a hazug rendőrökön, majd C. J.-t is célba veszi. Nem mondom, hogy nagyon kiszámítható volt, mert a vége felé jöttem csak rá, hogy ki áll az egész hátterében, de akkor se volt egy hű de nagy durranás. Dominick volt az egyetlen, akivel együttéreztem végig a történet során. 

Pontozás: 10/6

Jilliane Hoffman: Megtorlás

"Amikor az egyik legkiválóbb ügyésznő szembekerül a legkegyetlenebb gyilkossal, akivel valaha dolga volt, választania kell az igazság és a megtorlás között. C. J. Townsend kitűnő és sikeres ügyész, nő létére arról híres Miamiban, hogy a legszörnyűbb ügyekben is megőrzi a hidegvérét. A legutolsó gyanúsítottja azonban még a korábbiaknál is alávalóbb gonosztevő, egy könyörtelen sorozatgyilkos, aki élvezi a kegyetlenkedést, és „művészi tökélyre” akarja fejleszteni a gyilkosságot. Az ügy a média figyelmének kereszttüzében áll, mert Cupido, miután borzalmasan megkínozza áldozatit, még életükben kivágja a szívüket. Az ügyésznő azonban a bíróságon rádöbben, hogy a tettes a saját múltjához is kötődik, egy tragikus esethez, amely az egész életére rányomta a bélyegét. A gyanúsított ugyanis évekkel korábban őt is megerőszakolta. Össze kell szedni minden erejét, hogy helyt tudjon állni és végig tudja vinni az ügyet, hogy ezt a szörnyeteget végképp félreállítsa. Vajon képes lesz-e erre, vagy gondosan felépített világa apró darabokra hullik a kínzó felismerés súlya alatt? Hagyja, hogy elvakítsa a bosszúvágy, vagy pedig kitart a törvényszabta úton? És ha még mindez nem volna elég, C. J. nem tud szabadulni egy másik kérdés elől sem: vajon az igazi sorozatgyilkos ül a vádlottak padján, vagy Cupido újra lecsapni készül?"

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Chloe a női főszereplő az elején nagyon idegesítő volt. Két éve volt együtt a párjával, és amikor a férfi az évfordulójukon nem gyűrűt, hanem gyémántos aranyláncot adott neki, csalódott volt, és megsértődött. A sértődés egyrészt jogos volt, mert a férfi 2 órát késett a randijukról, amit ő erőltetett, a lány viszont az államvizsgája miatt halasztotta volna még.  Aztán a férfi hazafuvarozta, majd a lány egyedül maradt. 24 éves, szőke hajú, nagy mellű, hosszú combú nő volt, akit elég régen megfigyelt egy idegen. Először csak telefonhívásokat kapott, majd ezen az estén több is történt. Erőszak áldozata lett. Nemi és testi erőszaké, hiszen a megerőszakoláson kívül elég súlyosan össze is vagdosta őt a bohóc álarcos támadó. A párja, amikor bement hozzá a kórházba, őt hibáztatta a történtekért, hiszen ő maradni akart, de a lány elküldte. Hysterectomiát végeztek rajta mikor bekerült, mert a méhe is súlyos sérülést szenvedett. Amikor ezt megtudta, teljesen kiborult, hiszen ez azt jelentette, hogy nem lehet gyereke. A barátjával Michael-el nem sokkal a kórházból való távozása után szakítottak. Ez mondjuk nem volt baj, mert elég ellenszenves volt a viselkedése.  

Az első hetven oldal nekem eléggé nyögvenyelős volt, és nem igazán tetszett. Elég sokat gondolkoztam rajta, hogy abbahagyom a történetet ott ahol van. Végül kitartottam, mert a fülszövege nagyon tetszett, és akartam, hogy jó történet legyen. Igazam lett. A nyolcvankettedik oldal táján beindultak a cselekmények, nyomoztam én is Dominick különleges ügynökkel és C. J.-vel, ráadásul erőteljesen szorítottam nekik, hogy sikerüljön rábizonyítani az erőszakoló szemétládára a gyilkosságokat. Persze voltak gyanúk, hogy ki dobhatta fel, és a végén volt egy kisebb meglepetés is, ami feltette az i-re a pontot. 

A szereplők:

Chloe avagy C. J. Thownsend: áldozatból lett ügyésznő. Első benyomás nem volt túl pozitív, viszont ügyészként megkedveltem. Harcolt azért, amiben hitt, s bár nem mindig volt mindenben tisztességes, ettől eltekintve jó célt szolgált. Tudom, a pokolba vezető út is jóakarattal van kikövezve, de itt most igaza volt. Az is tetszett, hogy ügyészként már nem játszotta meg magát, és nem omlott elsőre az ügyben nyomozó ügynök karjaiba, mint amit már a legtöbb könyvben megszokhattunk.

Dominick Falconetti: A Floridai Rendvédelmi Ügyosztály különleges ügynöke. Tizenhét éve dolgozott gyilkossági ügyekben, és ő foglalkozott a sorozatgyilkossal is, aki brutális kegyetlenséggel kínozta meg és ölte meg áldozatait. Dominick tipikusan olyan férfi, akinél megkondulna a vészcsengő a fejünkben, ha találkoznánk. Jóképű, életerős, fekete hajú, kecskeszakállas férfi, aki nem rejti  véka alá a véleményét. Utálja az F.B.I. embereit, mert mindig ők aratják le a babérokat az ügyeknél, pedig Dominick csapata végzi a munka piszkos részét. Tisztelet övezi, és nagyra becsüli őt mindenki.

Michael Decker: Chloe pasija, szerencsére csak az első pár oldalon. Ellenszenves figura, aki cseppnyi tapintatot vagy együttérzést sem képes mutatni. 

Manny avagy Medve: Dominick társa. Igazi nőfaló, és állandóan humorizálni próbál. Alapjában véve pozitív figura. 

A főszereplők kalandjai folytatódnak Az utolsó tanú című kötetben. Úgy döntöttem, ez is kapni fog tőlem egy esélyt.

Pontozás: 10/7

Nora Roberts: A tanú

"Elizabeth, egy rideg, uralkodó típusú anya leánya fellázad, és egy éjszaka kirúg a hámból: hamis igazolvánnyal bejut egy éjszakai klubba, koktélt iszik, és hagyja, hogy egy vadidegen férfi orosz akcentusa elcsábítsa egy Lake Shore Drive-on lévő házba. Ezek az események örökre megváltoztatják az életét.
Tizenkét évvel később az Abigail Lowery néven ismert nő egy kisváros, Ozarks külterületén él. Szabadúszó számítógépes programozóként bonyolult biztonsági rendszereket tervez… saját biztonsági rendszerét pedig egy vad kutyával és kézifegyverek egész arzenáljával egészíti ki. Visszavonultan él, keveset beszél. De Abigail visszahúzódása csak még inkább felcsigázza Brooks Gleason rendőrfőnök érdeklődését. A lány logikus gondolkodása, titokzatos természete és minden romantikát nélkülöző nézetei lenyűgözik, ugyanakkor zavarják is. Gyanítja, hogy Abigailnek védelemre van szüksége, s hogy a gondosan kiépített védelmi rendszer olyan titkot takar, amelyet fel kell fedni.

A csavaros eszű, felejthetetlen hősnővel és a lélegzetelállítóan izgalmas cselekménnyel Nora Roberts olyan új regénnyel ajándékozza meg olvasóit, amely joggal szilárdítja meg helyét a bestseller szerzők között, miközben az olvasók már a következő művére éheznek."

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Adott egy fiatal lány, egy irányításmániás anyával, aki a lánya minden egyes percét beosztja, ezzel majdnem megfojtva őt. Tizenhat éves koráig szófogadó bábja volt anyjának, ám egy nap betelt a pohár, és lázadni kezd. Ennek következménye egy bevásárlóközpontos körút, új frizura, és egy klubb, ahol megismerkedik azzal az emberrel, aki miatt az élete 180 fokos fordulatot vesz. Elizabeth erős személyiség, átlagon felüli intelligenciával, és hatalmas érzelmi hátránnyal, hiszen az anyja soha nem szerette. A lány minden érzelmet mellőzve, szinte robotként tengette napjait. Végül gyanakvó, de ép elméjű és szeretnivaló felnőtt nő lett.
A történet első felében nagyon megkedveltem John és Terry karakterét. Annyit törődtek Lizzel, amennyit senki más az élete során. Az anyját csak azért érdekelte, hogy azt csinálja, amit ő akar. Amíg azt is tette, nem is volt gond. Egyetlen rossz döntés azonban megváltoztatott mindent. Az anyja nem ment vele, s vigasztalás helyett inkább hibáztatta Elizabeth-et, s ezzel engem dühített. Szegény lány annyi mindenen ment keresztül, a vén banya meg kegyetlenül és szívtelenül bánt vele. John pedig barát volt, és apja helyett apja. Vele volt, megölelte amikor úgy gondolta, hogy szüksége van rá, s megtanította lőni. Amikor aztán árulás történt, és lelőtték Terry-t is és John-t is, elpityeregtem magam. Annyira kedveltem őket, és azt hajtogattam, hogy nem igazság. Sajnáltam a lányt, de sajnáltam Terry-t és Johnt is. Ahogy Maddie-t és a gyerekeket is. Aztán "megszületett" Abigail, és belépett a képbe Brooks. Az isteni Brooks Gleason rendőrfőnök. :D   Brooks karaktere imádni való. Udvarias, kedves, elszánt, őszinte, határozott, egyenes személyiség, aki mindent megtenne a lányért. Brooks anyukájának eszméletlen jó stílusa van. Amikor beállított Abigail-hez a pitével, és rátukmálta magát a lányra, azon akkorát nevettem. Szimpatikus asszony, attól eltekintve, hogy nem fogadja el a nemet válaszként. :D Aztán jött Brooks első majd második randija, ami nem is volt Abigail szerint igazi randi.
Aztán az olvasó szépen megismerheti a főszereplőket, és a mellékszereplőket is. Nagyon megkedveltem Sunny-t (Brooks anyukáját), és Russ-t is. Russ családját nagyon sajnáltam, amikor az a kis görény Justin elkövette a gaztetteit. Szinte egy élet munkáját tette tönkre az a kis taknyos.
Amikor Abigail elmesélte Brooks-nak, hogy mi történt vele, és hogy az elmúlt 12 évben miken ment át, a lelki szemeim előtt láttam Brooks dühtől eltorzult arcát. Elsőre gyűlöletébe fogadta Liz anyját, s nem értette, hogy lehet valaki ilyen.
Amikor Brooks a végefelé azt mondta Abigail-nek, hogy "Mindent megkapsz tőlem, és még többet." nagyon örültem. Szurkoltam nekik, hogy összekovácsolódjanak, és hogy meglegyen a kellő bizalom is, félelem nélkül.
Mit ajánlok a könyv olvasóinak? Vértezzék fel magukat, mert elég sok helyen megmosolyogtatott a történet (főleg Brooks karaktere), viszont volt ahol kicsit elpityeregtem magam. Annyira nem mindennapi volt... :)) Csak annyit mondok, hogy Worcester-szósszal elkészített krumpli. Keressétek az összefüggést! :D
Ami még pozitívum volt a könyvben, hogy az egyik általam nagyra tartott sorozatot is megemlítette. (Űrszekerek)

Amin jót mosolyogtam:
– Ha megint szeretnél velem összeolvadni, jobb lesz, ha lekapcsolod azt a krumplit. (Brooks mondta)

Ez a könyv bekerült a kedvenceim közé, hiszen van legalább annyira jó és izgalmas mint a Nyomkövetők. Osztott első hely Nora Roberts könyveinél. :)

Pontozás: Abszolút 10/10*

Jostein Gaarder: Tükör által homályosan

Ismét megbontva a sorrendet, a legújabb olvasmányomról ejtenék pár szót. Ez nem jelenti azt, hogy kihagyom Nora Roberts-től A tanú című könyvet, csak azt, hogy arra majd később kerül sor. Szeretném kicsit összeszedni Roberts könyvéről a gondolataimat.

Jostein Gaarder - Tükör által homályosan bemutató szöveg:
" Cecilie napjai csendesen telnek, mióta ágyhozkötött beteg. A karácsonyt is jobbára szobájában tölti, ahol egyszercsak megjelenik egy furcsa szerzet. Azt sem tudni biztosan, hogy a váratlan vendég fiú-e vagy lány; haj nem nő a fején, kicsi, légies, amolyan gyerekforma. A jövevény bemutatkozik: ő Isten egy angyala, s Ariel a neve. Egyre gyakrabban tűnik fel Cecilie szobájában, s ilyenkor nagyon furákat kérdez az emberek világáról; nem érti, mi a meleg és a hideg, nem érti milyen lehet aludni és álmodni, milyen lehet a hó tapintása. A kislányt pedig a földöntúli világ izgatja. Ahogy telnek a napok, az élet, a létezés, a test és a lélek, a teremtés, az isteni szándék egyre több titka kerül szóba kettejük között.
Ariel, az angyal teljesíti feladatát: a kislány abban a tudatban búcsúzhat el szeretteitől, hogy az emberi lélek is része az örökkévalóságnak... "

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Termedelmét tekintve 142 oldalt kóstál maga a történet, viszont ezt olvasva tartalmilag többnek tűnik. Kicsit félve kezdtem neki, mivel már a fülszöveg elolvasása után potyogni kezdett a könnyem. Mégis rászántam magam, hiszen ennyitől azért nem fogok visszariadni. Első öt oldal után sírni kezdtem. Sok hosszú és mély levegőt véve sikerült megnyugodnom, és folytatnom a történetet. Az olvasó szeme elé tárul egy olyan ház, ami tele van szeretettel és félelemmel. Adott egy négytagú család és persze hozzá a szomszéd házból a nagyszülők. Cecilie novemberben esett ágynak, erről is említést tett az író, s a történet maga számunkra karácsonykor kezdődik. Ekkor indulnak számunkra be a dolgok. Rögtön a közepébe kedves olvasó, hogy feleszmélni sincs lehetőséged. Adott egy fiatal lány, aki haldoklik. Tele van kérdésekkel, amire már elég régen keresi a választ, s olyanokkal is, amik csak akkor jutnak az eszébe, amikor egy titokzatos idegen felhívja rá  figyelmét. Szeretne egy korcsolyát, egy szánkót és egy sílécet, szeretne kimenni a szabadba, újra a barátaival játszani, nagyokat kirándulni, de a legfőbb, amit a legjobban szeretne: meggyógyulni. Akaratlanul is vele éreztem minden egyes pillanatban amikor egyedül volt, s amikor a szülei bánatáról olvastam, akkor velük. Ők már tudták, hogy nem sok remény, mégis bíztatták a kislányt, hogy ne adja fel. Cecilie-nek van egy édes kisöccse is, Lasse. Ő tudósít a nővérének a történésekről, ám egyre ritkábban látogatja a testvérét. 

Ariel, az angyal azért érkezett a lányhoz, hogy mindvégig vele legyen. Kérdéseket tesz fel, s kérdéseket válaszol meg. Abszolút pozitív személy, aki szeretné megkönnyíteni a kislánynak a továbbiakat. 

Rengeteg gondolkodni valót kapunk mi magunk is, a kérdések és válaszok tömkelege megmozgatja a fantáziánkat. Ha cimkézni kellene a történetet, akkor az alábbiakkal látnám el: megható, szomorú, szép, megrázó. 

Szigorúan csak erős lelkű személyeknek ajánlom! 

Pontozás: 10/10

Raine Miller: Meztelenül

Hajnali három órakor, viharban, álmatlanságban szenvedve úgy gondoltam, essünk túl ezen is. A történet egész jól indult, halvány reménysugarat láttam megvillanni, amely pár oldal után azonnal ki is hunyt.  Az írónő elkövette azokat a hibákat, amiket már más hasonló témájú könyvek írói is.  Szinte minden oldalon káromkodik valamelyik szereplő. Ez eléggé ledöbbent és felháborít. Miért van erre szükség? Évszázadokon keresztül képesek voltak az írók igazi remekműveket írni anélkül, hogy egy tele lenne trágár kifejezésekkel. Elhiszem, hogy a mai fiatalság egyes rétegeiben erre van igény, de kérem szépen, miért nem mérik fel, hogy kik vannak többségben? Miért kell ennyire lealacsonyodni bizonyos szint alá? Így mutatnak példát a jövő nemzedékének? Elfogadják és még terjesztik is az ilyen könyveket. Szörnyű. 

Adott egy lelki sérült nő, Brynne Bennett (kezdem azt hinni, hogy lassan már csak ilyenekről lehet olvasni….) aki menekül a múltja elől, pszichológushoz jár, modellkedik, tanul. Valamint adott egy volt különleges alakulatos biztonsági céges pasas, Ethan Blackstone, aki szintén rejtegeti sérüléseit, ugyanakkor amikor megbízást kap arra, hogy védje meg a lányt, először habozik, ám egy fénykép miatt mégis elvállalja. Első találkozás után hiper-szuper vonzalom azonnal, szerelem a köbön, pasinál birtoklási vágy, nőnél menekülési kényszer, majd ripsz-ropsz azonnal egy pár. Csak kapkodtam a fejem ide-oda. Most mi van? Aztán jöttek a sablonos szövegek, a hirtelen jött ragaszkodás, a félelem az újtól, rettegés a múlttól, rémálmok, elrohanás, természetesen minden oldalon ezek mellett tele trágár szöveggel.  Lehet, hogy csak én vagyok ennyire háklis erre, de nekem nagyon bántja a szemem, amikor már ötvenedszer olvasom ugyanazt a nem éppen szalonképes kifejezést. Mindenesetre részemről ez a történet jól indult, majd hatalmas lejtőn suhant a szakadék felé. 

Pontozás: 10/2 (1 a jó indítás miatt, 1 pedig nekem a kitartásért)

Vivien Holloway: Pokoli szolgálat (Pokolháború trilógia 1.)

"Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet? 
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?

Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbetettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi.
Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet."

Eredeti megjelenés éve: 2013

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vivien (közismertebb, molyos/blogos nevén Wee) első könyvéről van szó. A fülszöveg figyelemfelkeltő, és rámutat arra, hogy valami újat tart a kezében a kedves olvasó. Lenyűgöző cselekményeknek lehetünk tanúi, s az ember egy idő után azt veszi észre, hogy ez a könyv bizony olvastatja magát, hiszen alig kezdtem el olvasni, és hipp-hopp már túl voltam a könyv felén. Szinte fizikai fájdalmat okoz félretenni, amikor épp valami dolgod van, tehát csak akkor kezdd el, ha ezt bevállalod. :D

Eleinte féltem a történettől, mivel olyan témát fejteget, amiről eddig nem nagyon olvastam. Aztán az első pár oldalon összefacsarodott a szívem olvasás közben, hiszen egy kislány betegségéről, haláltusájáról van szó. A nővére feláldozza magát azért, hogy ő meggyógyuljon. Szerződést köt a nagy L-el, és itt kezdődik igazán a történet maga. 

Szereplők:

Lucifert ki nem állhattam. Annyira haragudtam rá azért, amit Lillel tett, hogy végig duzzogtam azokat a részeket, ahol szemétkedett. Wee tökéletesen megteremtette a pokol urát. 

Gabriel (Gabe): angyal. Eleinte haragudtam rá, hiszen feltételezéseim szerint bizony cserbenhagyta Lilt. Aztán a későbbiekben (főleg a vége felé) megértettem, hogy mit miért tett, vagy épp nem tett, és kedvelt figura lett.

Berith: renegát, bukott angyal. Szimpatizáltam vele, hiszen szabad volt, sem a Menny, sem pedig a Pokol ura nem parancsolhatott neki. Segíteni akart Lilnek, aztán kiderült, hogy elárulta, az egész csak csapda volt,  ettől úgymond kiesett a pixisből, megutáltam. Oké, elismerem, volt rá oka, még ha önző is volt, ettől függetlenül nagyon nem csíptem már utána. 

Aztán jött Jane, Ethan, Aaron, Samael. Ők számomra az utáltak tanácsa elnevezést kapták. Ők a tipikus rossz szereplők, akiket csak utálni lehet. A fiúk Lucifer vérszerinti örökösei.

Guiniver (Gini): Lucifer egyik örökössé vált kiválasztottja. Ő nálam a semleges oldalt képviseli. Nem áll barátságban Lilian-el, viszont nála azért jobban utálja Samaelt. 

Greg: ember, egy Julie nevű kislány apja. Tartozik az ördögnek. Alapjában véve pozitív figura, kedvelhető karakter. Szimpatizáltam vele, és egész jól fogadta, hogy ki is Lilian valójában.

Julie: Greg kislánya, Lilian húgának Savannának reinkarnációja. 

Lilian (Lil): Ő a főszereplő. Kettős személyiség. Alapjában véve pozitív szereplő, viszont a negatív figurák oldalán van egy alku miatt. Lélektolvaj Lucifer szolgálatában, ám igyekszik megtalálni a kiutat belőle. Szinte mindenki ellene van, de ő nem törik meg, s ezzel hatalmas fejtörést okoz az ördögnek és leszármazottainak. Rengeteg szenvedésen ment keresztül, végül viszonylag pozitív vége lett a kötetnek, viszont magának a történetnek még egyáltalán nincs vége. Ha jellemezni kellene őt pár szóban, akkor határozott, szívós, önfeláldozó, makacs. 

A szereplők és a cselekmények egyaránt lefoglalják az olvasót, ezzel tökéletes szórakozást biztosítva. A vége nyitott maradt, hiszen ez még csak a trilógia első kötete volt, így kissé tűkön ülve várhatják az olvasók a folytatást. Egy biztos. Tiszta szívből tudom ajánlani ezt a történetet. 

Pontozás: 10/10

(Szép borító, izgalmas és érdekes történet, kedvelhet és utálható szereplők. Mi kell még?)

Benyomások (varázslatok)

A cím talán kicsit furcsának tűnhet, viszont ha tovább olvastok, megérthetitek a varázslatot mire értem.

Tegnap a barátaim megleptek egy pár könyvvel (szülinapi meglepetés 2 és fél héttel előre), és amikor a (szerintük) jellegzetes csillogást meglátták a szememben, megkérdezte az egyikük, hogy mi fog meg a könyvekben, miért tudok ennyire örülni nekik? Ezen eltöprengtem egy ideig. Számomra ez már annyira természetes, mint a lélegzetvétel. 

Elég sokat gondolkoztam azon, hogy mi fog meg egy könyvben. Azt hiszem, az első benyomás mindig fontos. A mai világban egyre elterjedtebb az elektronikus könyv, és háttérbe szorulnak a nyomtatott, igazi könyvek. Persze mindegyiknek van előnye is, hátránya is, mégis nálam előnyt élveznek a valódi könyvek. Szeretem megtapogatni, megszaglászni őket, érezni a formájukat, illatukat. Már akkor elvarázsolódom, mikor ezen a rituálén átesem. Hatással vannak rám még azelőtt, hogy belekezdhetnék a tartalmi rész felfedezésébe. A könyvek olyan varázslatok, amik csak bizonyos emberekre fejtik ki hatásukat. Akiket ebben a becsben részesítenek, gazdagabbak lesznek bárki másnál. Fontos, hogy nyitottak legyünk a külvilág ingereire, ugyanakkor a könyvek mondanivalójára, s az érzésekre, amiket kiváltanak belőlünk. Egyfajta bűbájt bocsátanak ránk, átkerülünk egy fantáziavilágba, ahol bármi megtörténhet velünk. A történet megvan írva, viszont az, hogy milyen hatást fejt ki ránk, az a fantáziánktól függ. Minél színesebb, élénkebb valakinek a fantáziája, annál erőteljesebben éljük át a történetet.

Tehát fontos az első benyomás. Aztán jön a fül illetve bemutató szöveg, ami alapján az ember eldöntheti, hogy érdekli-e a könyv vagy sem. Fontos, hogy figyelemfelkeltő legyen ez az írás, különben elszalaszthatunk olyan könyvet is, ami tartalmilag megfelelne nekünk. 

Nem árt, ha az interneten is utánajárunk, hogy milyen vélemények születtek eddig a könyvről. Szerény személyem figyel bizonyos blogokat, ahol könyvkritikákat, könyvajánlókat találhatunk, így ha a fülszöveg nem is kelti fel a figyelmem, egy blogbejegyzés még lehet rám ilyen hatással. Persze meg kell találni azt a 4-5 blogot, aminek a vezetője hasonló ízléssel rendelkezik mint te, így nagyobb annak az esélye, hogy olyan könyveket találj náluk, ami neked is tetszet. 

Miért tudok ennyire örülni egy könyvnek? Olyan családban nőttem fel, ahol természetesnek számított, ha egy ember olvas. A könyvek a barátaink, becsülni kell őket. Már zsenge hajtásként (mint emberpalánta) érdeklődést mutattam a történelem, és a művészetek iránt, és az idő előrehaladtával tudásszomjam egyre jobban megnőtt irányukban, így sorra faltam a könyveket. Függő lettem, s a végén már mindegy volt mit olvasok, csak olvashassak. Mostanra már kiterjedt ízlésvilággal rendelkezem, de hajlok az ismeretlen felé is, hogy tágíthassam tudatomat. Minden könyvnek örülök, hiszen a könyv érték. 

Mindig különcnek számítottam (leszámítva egy pár embert, aki szintén különc volt), amíg rá nem leltem a moly.hu-ra, ahol hasonló "kaliberű" emberekkel ismerkedhettem meg.  Köszönöm ezt a lehetőséget, és örülök, hogy megismerhettelek titeket. :) 

Jayne Ann Krentz: Misztikus szerelem

"Alexa Chambersnek jó szeme van az Art Deco műkincsekhez, de üzleti hírnevét már egy éve elveszítette, amikor leleplezte, hogy a galéria, amelynek alkalmazásában állt, gazdag vevőkörének hamisítványokat ad el. Most szülővárosában, az arizonai Avalonban vezet egy múzeumi másolatokat árusító boltot, és azon gondolkozik, hogyan törhetne be ismét a galériák világába. Az első lehetőség Edward Vale személyében fel is bukkan - Edward konzultánsnak kéri föl, amikor megbízást kap az új Avalon Szálloda Art Deco-gyűjteményének összeállítására. Alexa tehát véghezviheti tervét, ha sikerül elkerülnie a szálloda tulajdonosát, a titokzatos és veszélyes J. L. Traskot. Alexa ijedt tinédzser volt, amikor először találkozott a férfival, aki éppen gyilkossággal vádolta az ő nevelőapját. Trask azóta is bizonyos benne, hogy apja végzetes autóbalesete nem volt véletlen. Most visszatért Avalonba, hogy bizonyítékokat szerezzen. Alexa és Trask találkozása elkerülhetetlen - ráadásul újabb autóbaleset következik be, ugyanott. Véletlen vagy gyilkosság? Csak ők deríthetik fel az igazságot - de ehhez meg kell bízniuk egymásban. Képesek lesznek-e erre? És milyen szerepet játszik az eseményekben a Dimenziók Intézete, a pozitív gondolkodás fellegvára? És az Avalon környékén bőségesen található energiaörvények tartalma egyensúlyba kerül-e, vagy az Őrzőnek valóban fel kell áldoznia Alexát? Ebben az útvesztőben Alexa és Trask egyetlen biztos vezérfonala az igaz szerelem."

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Műfaját tekintve a történet krimi, romantikus krimi.

Terjedelme  364 oldal.

Ez a könyv számomra előlépett  Jayne Ann Krentz legjobb könyvévé. 

Alexa Chambers és  John Laird Trask röviden J.L. Trask nagyon jó karakterpáros. Mindketten a végtelenségig makacs emberek, akik igyekeznek a saját igazukról meggyőzni a másikat. Az első találkozás után tizenkét évig nem látják egymást, ekkor Trask visszatér Avalonba, hogy kiderítse, 12 évvel azelőtt ki ölte meg az apját. Megrögzötten állítja, hogy Harry halála nem baleset volt, bár minden jel arra utalt. Mivel az egyik fő gyanúsítottja Alexa mostohaapja, így a lány alkut ajánl neki, megegyeznek, hogy amit csak kiderít Trask, azt megosztja a lánnyal is. A későbbiekben egyre több furcsaság történik, támadások, ijesztgetések, fenyegetőzések, névtelen telefonok, majd két személy halála. Alexa is kezdi belátni, hogy a férfinak igaza lehet, egyre több gyanús dolog kerül előtérbe. A történet izgalmas, cselekménydús, fordulatos. Tetszett, hogy mindig tudott meglepetést okozni, és a könyv utolsó negyedéig nem derült ki, hogy ki áll a dolgok hátterében. Végre egy olyan könyv, ahol együtt nyomozhattunk a szereplőkkel, azonosulhattunk a karakterekkel, és logikus következtetésekkel eljuthattunk oda, hogy felgöngyölítsük az ügyet. A romantika szál apró, de többnyire jelen van a történetben. Szerencsére nem zavaró, jól kiegészíti a krimi szálat. Minden hansúlyban van, ezáltal élvezhető történetet kap az olvasó. 

A mellékszereplők között nem igazán volt akit megkedvelhettem, viszont a fő karakterekkel azonosulni tudtam. Egyetlen mellékszereplő akivel szimpatizáltam, az Nathan volt, John öccse. Viszont ő nem sokat szerepelt.

Pontozás: 10/10

Véleménykülönbségek

Ma volt egy csöpp "vita" a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban. Néhány fiatal (nálam fiatalabbak) megjegyezte, hogy irigylik az amerikai diákokat, hiszen ők maguknak választhatják ki, hogy mit olvassanak kötelező olvasmányként. Ezen egy csöppet kiakadtam. A legtöbben kihagynák a Két Lotti, VUK, Tüskevár, Egri csillagok, és a Lassie hazatér című könyveket, mivel szerintük nincs mondanivalója a történeteknek, illetve az Egri csillagok unalmas. Ezzel teljes mértékben ellenkezik az én véleményem. A Két Lotti és a VUK a családi összetartást próbálja bemutatni, a Tüskevár azon kívül hogy szórakoztató, szintén a barátság és a család értékére mutat rá. A Lassie hazatér a kitartásról, emberfeletti küzdelemről, az állatok szeretetéről, megbecsüléséről, hűségéről szól. Az Egri csillagok meg mint tudjuk  az egyik legismertebb magyar történelmi regény, amelynek története valóságos eseményt dolgoz fel (1552. évi egri ostrom). Szerintem nagyon is szükség van ezek megismerésére. A kötelező olvasmányok nem arról szólnak, hogy mihez van kedve az embernek, hanem hogy mit is kellene megismernie. Magyarországon világirodalmat tanulunk, amíg amerikában azt se tudják, hogy Magyarország hol van, nem még azt, hogy kik voltak a híres íróink. Bármennyire is szeretné egy-egy gyerek elolvasni a Harry Pottert, az nem való kötelezőnek. A régi nagyok írásaival kellene először megismerkedni (még ha nem is lesz a kedvencük), s csak utána vagy épp mellette párhuzamban szorgalomból, kedvtelésből olvasni a Harry Pottert, Éhezők viadalát és társaikat. Nem mondom, hogy az összes kötelező a kedvencem volt, de az elmúlt évtizedek alapján úgy tudom, senki nem halt még bele a kötelezők elolvasásába. Kérdem azokat, akik inkább Harry Pottert olvasnának, szerintetek abból mit lehet tanulni? Mi a mondanivalója? Azon kívül, hogy a barátaira számíthat az ember. Ezzel az erővel Verne Gyula: Grant kapitány gyermekei című könyvét is betehetnénk, hiszen az is rámutat erre, valamint szórakoztató, érdekes, izgalmas, és MAGYAR az író. Tény, Kafka Átváltozás című könyve helyett én is inkább Jay Asher  Tizenhárom okom voltját tenném be, mert azt olvasva néhányan elgondolkoznának (talán), hogy a másik ember céltalan bántása, lelki terrorja hová vezethet. Egy gyerek értelmetlen halála, öngyilkossága rámutat bizonyos társadalmi problémára. Ettől függetlenül azt vallom, hogy a kötelező olvasmányok többségére szükség van. Így is nagyon sokban idomult már a mai diáksághoz. Nekünk például kötelező volt A Rab ember fiai, Tüskevár, Pál utcai fiúk, Egri csillagok, Kőszívű ember fiai, Aranyember, Tót atyafiak, Jó palócok, Beszterce ostroma, Nyomorultak, Vörös és Fekete, Egy magyar nábob, Fekete gyémántok, Mester és Margaríta, Átváltozás, Sirály, Candide, Antigone, Tóthék, Légy jó mindhalálig, Az ember tragédiája,  Rómeó és Júlia, Sok hűhó semmiért, A Csinovnyik halála, Isteni színjáték, Hamlet, Köpönyeg, és még sorolhatnám. Ezek közül már nem sok maradt. Akkor meg mit panaszkodnak? Saint Exupery A kis herceg című könyve is alap mű lehetne, mégsem az. Ezek helyett Harry Potter? Tragédia, hogy már itt tartunk. Elhiszem, hogy jó könyv, mert nincs olyan hogy rossz könyv, csak olyan ami nem nekünk íródott. Ettől függetlenül mindegyik jó legalább tapasztalatszerzésnek. Kell, hogy ezeket a műveket is megismerjük. Nem hinném, hogy ezeket elolvasva az embernek végleg elmenne a kedve az olvasástól. Egyszerű a képlet: egy kötelező után iktassa be minden diák magának azt, amit szívesen olvasna. 

A másik téma pedig amit szerettem volna megemlíteni, az természetesen a könyvek. Megjegyezték ugyanis egy könyves fórumon, miszerint elmaradott vagyok. :) Igen, így fogalmaztak. Mivel amikor ifjúsági könyv ajánlását kérték, én Fehér Klára Bezzeg az én időmben című könyvét ajánlottam Sohonyai Edit Macskaköröm című könyvével együtt. Nem vagyok elmaradott, szimplán amikor én tini voltam, még ilyeneket olvastunk, tehát erről tudok pozitív véleményt alkotni. S talán elgondolkozhatnának néhányan azon is, hogy attól hogy valami régi, még nem biztos hogy jobb, ahogy az sem biztos, hogy az új mindig jó. 

További szép estét mindenkinek!

Karen Hawkins MacLain átok sorozat

1. Karen Hawkins: Kalandor

Ismertető:" A vad skót tájakon Fiona névleges házasságot köt Black Jack Kincaiddel, a csinos senkiházival, és ezzel háborút robbant ki a klánok között. Sorsuk mégis elválaszthatatlan marad…
Fiona MacLean nem épp ilyen esküvőről álmodott. Nem volt jelen a családja, nem volt ünneplő vendégsereg, csak a vőlegény, Black Jack Kincaid, akit szó szerint az oltár elé vonszoltak. Pedig Fiona évekkel korábban megesküdött, hogy soha többé nem találkozik a jóképű kalandorral, de ha ez a házasság megállíthatja a klánjaik között folyó véres háborút, ám legyen. Meg fogja osztani vele az ágyát, anélkül, hogy összetörne a szíve…  Jack Kincaid jól ismert szoknyavadász, aki eddigi életében gyakran keveredett zűrös helyzetekbe, na de… házasság? Fionával? Egykor fiatalos hévvel szerették egymást, most a szenvedélyes, érzéki lány újra az övé lett.
Karen Hawkins első, magyar nyelven megjelenő romantikus regényének főhősei viszállyal lépnek házasságra, ám a mindent elsöprő szerelem megváltoztatja sorsukat."

2. Karen Hawkins: Viharos szerelem

Ismertető: "Venetia határozott és öntudatos ifjú hölgy, aki segítő szándékkal bármikor szívesen beleavatkozik a körülötte élők életébe. Amikor azonban egy hozományvadász csellel ráveszi, hogy megszökjön vele, nagy bajba kerül, és úgy tűnik, most ő szorul segítségre. Egy váratlan hóvihar miatt egy fedél alá kényszerülnek, kockára téve Venetia jóhírét. A fogadó, ahol megszállnak, időközben megtelik vendégekkel, akik nem hagynák szó nélkül azt, hogy egy ifjú hajadon idegen férfi társaságában utazgat. A szorult helyzetben lévő lány segítségére siet gyerekkori barátja, Gregor MacLean, aki egy ügyes hazugsággal elejét veszi a gyanúsítgatásnak.Ám a valódi kalandok még csak most kezdődnek: a hó miatt még napokra a fogadóban rekednek, összezárva egy úti társasággal.
Miközben azon igyekeznek, hogy fenntartsák a látszatot, McLeannek saját viharos természetével is meg kell küzdenie, Venetia pedig rájön, hogy amit Gregor iránt érez, sokkal több egyszerű barátságnál, és hiába próbálja megőrizni józanságát, menthetetlenül beleszeret a férfiba."

3. Karen Hawkins: Kockázatos szerelem

Ismertető: " Amikor apja elkártyázza a családi ékszereket és kastélyt, amely így a híres-hírhedt Lord Dougal MacLean kezébe kerül, Sophia MacFarlane-nek minden erejét latba kell vetnie otthona visszaszerzéséhez. Szépségét és ravaszságát használja fel arra, hogy rávegye MacLeant egy végső játszmára, ezúttal ellene. De még álmában sem gondolná, hogy mit kell tétként felajánlania. Lord Dougal MacLean meg van győződve arról, hogy a nők számító módon felhasználják a csáberejüket, ha valamit el akarnak érni, így ezúttal is lelkiismeret-furdalás nélkül veti bele magát az újabb kalandba, hiszen ő mindig minden játékot szenvedéllyel űz. Ám még ő sem sejti, hogy mire eljut a döntő küzdelemig, a legádázabb harcot saját magával kell megvívnia. A szerelemben a győzelem is lehet vereség, és a vereség semminek sem jelenti a végét…"

4. Karen Hawkins: Határtalan szerelem

Ismertető: "A londoni társasági évad közepén a meggondolatlan és csélcsap ifjú hölgy, Caitlyn Hurst komoly zűrzavarba keveredik: csapdát akar állítani a vagyonos és jóképű Alexander MacLane-nek, hogy a férfinek feleségül kelljen kérnie őt. Tervéről azonban értesül ikertestvére, Caitriona, valamint Alexander öccse, Hugh MacLane is, és egymásról mit sem sejtve, mindketten próbálják megakadályozni a tervet. A sors fintora, hogy végül ők keverednek botrányba, amelynek vége kényszerű házasságkötésük lesz. A gyors londoni esküvőt követően Triona és Hugh a férfi skóciai birtokán kezdi meg titkokkal és nehézségekkel teljes közös életét. Vajon sikerül-e érzelmileg is közel kerülniük egymáshoz? Elég erős lesz-e a szerelmük, hogy megtörjön a MacLeaneket évtizedek óta sújtó átok? Vajon Triona elszántsága rábírja-e Hugh-t, hogy teljes mértékig bevonja a lányt az életébe, és megossza vele minden titkát?"

5. Karen Hawkins: Szerelmi alku 

Ismertető: "Alexander MacLean rosszul alszik. Álmai kezdetben mámorítóak, amíg a gyönyörteljes flörtöt élvezi Caitlyn Hursttel, ám hirtelen rémálommá változnak át: ott térdepel a lány előtt, arra kéri, legyen a felesége, az egész londoni elit őket nézi, a moraj egyre hangosabb, végül elviselhetetlenné válik, miközben a lány válaszára vár… Ezért egy reggel végül Alexander elhatározza, hogy bosszút áll rémálmai okozóján. Régi szeretője segítségével csapdát állít a lánynak, aki mit sem sejtve belesétál. Caitly Hurstöt is nyugtalan álmok gyötrik, hiába próbálja megmagyarázni a történteket Alexander MacLeannek, a férfi újra és újra eltűnik előle, s nem hallgatja meg őt. Ezért különös boldogságot, már-már megnyugvást jelent számára, amikor a vendégségben, ahová egy gyönyörű asszony hívta meg váratlanul, ott találja Alexandert. Ám ahelyett, hogy a hideg fejjel, előre eltervezett lépéseiket követnék, mindkettőjük számára valósággá válik az álom. Egymásba fordul nappal és éj, ész és érzelem, szerelem és gyűlölet, s e két nem mindennapi ember számára egyetlen kiút marad: egy utolsó, kockázatos párbaj, amelyben végleg leszámolhatnak álmaikkal… "

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sokat törtem a fejemet, hogy mit is olvassak, s erre a sorozatra esett a választásom. Nehéz volt. Biztosan tudjátok ti is, hogy mit takar az a kifejezés „a bőség zavara”. Rettentő sok könyv van a várólistámon, ezért akartam arról választani. Ugyanis akárhányszor szétnézek a molytársaim polcain/blogjain, mindig találok valami jónak ígérkező könyvet, és bizony elcsábulok. Felkerülnek a várólistára, s ahelyett hogy csökkenteném azt a bizonyos listát, növelem őrült sebességgel. Karen Hawkins könyveiről több blogon is volt szerencsém olvasni, és igen sok figyelemfelkeltő bejegyzés látott napvilágot, ami alapján úgy döntöttem, nem árthat, ha belekezdek. Hajtóerő volt számomra az a tény, hogy az imádott Skócia egyik nemes családja alkotja a szereplők táborát. A Skóciában játszódó könyveket akkor szerettem meg, amikor elolvastam Nora Roberts Királyt Skóciának! című könyvét. Persze előtte is olvastam már hasonló könyveket, de ez indított el igazán a történelmi romantikus könyvek „útján”. Pozitívum volt még Hawkins könyveiben, hogy történelmi romantikus, a főszereplő nők viszont nem fiatal kisasszonyok, többségük a harmincas éveit tapossa (kivétel a Határtalan szerelem főszereplő hölgyeménye a maga 23 évével).

Ami idegesített a történetekben, az a magázás-tegeződés váltakozása. Ide-oda ingadozik, az olvasó meg kapkodja a fejét, hogy most akkor megint mi van?

És most jöhetnek a különálló kötetekről a vélemények!

Kalandor: Nagyon jó történet. Fiona MacLain és "Black" Jack Kincaid parányi története. Romantikus, de nem túl csöpögős, érzelmes, szórakoztató. Bővelkedik humorban, sokat nevettem a cselekményeken. Fiona és Jack között már régen is megvolt a szikra, de félreértések sokasága miatt elváltak útjaik. A könyvben erről csak utalás van, a történet maga azzal kezdődik, hogy Fiona oltár elé ráncigálja az enyhén alkoholos mámorban úszó eszméletlen Jack-et. Egy röpke hazugsággal sikerül rávennie az atyát, hogy adja őket össze. Fiona ezt azért csinálta, hogy a családok közötti viszálynak véget vessen, s hogy a fivérei ne tudják Jack Kincaiden levezetni a haragjukat. Jack először haragszik, végül szépen lassan összeszoknak, s a fordulatokban gazdag cselekmények nem hagyják kétségben az olvasót sem, hogy mi is lesz a vége a történetnek. A MacLain család átkozott. Igen, kedves olvasó, most jót nevethetsz, de így van. Olyan átok sújtja szerencsétleneket, amit szerintem senki sem kívánna magának. Amint dühösek lesznek, vihar tör ki. A düh erősségétől függ a viharé is. Ez már csak azért is érdekes, mert a MacLain család tagjai mind igen vehemens, erőteljes személyiség. Igyekszenek kordában tartani az indulatokat, s hideg fejjel gondolkodni, ám ez sokszor nem sikerül nekik. Jack és Fiona is megvívtak egymással, ha nem is a szó eredeti értelmében. Szórakoztató párbeszédeket olvashatunk, s közben magunk elé képzelhetjük magukat a szereplőket is. A könyv végén, amikor azt hittem, hogy Fionának baja esett, egy kicsit elszontyolodtam, hiszen megkedveltem. Tetszett a makacssága, az elszántsága, és hogy nem riadt vissza szinte semmitől. Jack karakterét kedveltem a legjobban, bár néha két nagy pofont lekevertem volna neki a viselkedése miatt. 

Ismét olyan történelmi romantikushoz volt szerencsém, amit szívesen fogok máskor is olvasni.

Viharos szerelem: Azt hiszem a McLain átok sorozatból ez lesz a kedvenc kötetem. Fordulatokkal teli, humorban gazdag történetet olvashatunk, igazán jól kidolgozott karakterekkel. Venetia Oglive, mint főhősnő számomra kicsit idegesítő volt, hiszen azt gondolta, mindent jobban tud, s kissé kotnyeles hatást keltett. Rendben, jó szándék vezérelte, de mint tudjuk „a pokolba vezető út is jóakarattal van kikövezve”. Túlságosan hamar véleményt alkot, aztán főhet a feje. Láthattuk ezt Mrs. Bloom és Miss Platt esetében is. Akiről azt hittük áldozat, igazi idegesítő perszóna, aki pedig a sanyargató szerepében tetszelgett előttünk, később kiderült, hogy egy jólelkű asszonyról van szó, aki mindig is csak segíteni akart a hölgyeménynek. Ravenscroft már az elejétől kezdve ellenszenves figura volt, ki nem állhattam. Szerencsére az írónő elrendezte a sorsát, legalábbis egy kicsit. :D (Lásd: Venetia ötlete). Gregor McLean tipikus nőfaló hírében állt, és régi barátságot ápolt Venetiával. A férfit a lány nagymamája előszeretettel nevezte pokolfajzatnak, amin jókat kacarásztam a könyv végén. A férfi barátilag cselekedett eleinte, amikor Venetia érdekeit nézte, végül ez átalakult valami mássá. Tetszett a történet, s remélem a hátralévő részek is hasonló jók lesznek.

Kockázatos szerelem: Ebben a kötetben Dougal McLean és Sophie MacFarlane történetét ismerhetjük meg. Sophie-t már az első pillanattól kezdve kedveltem. Okos, humoros, elszánt, szórakoztató személyiség. Dougal pedig nagyon sokban hasonlít az előző kötetekben megismert fivéreire. Pimasz, ravasz, jóképű, nőfaló zsivány.  Dougal elnyerte Sophie apjának a házát, s a lány megpróbálja csellel rávenni, hogy tegye fel tétnek egy kártyajátékban, de most a kártyapartner nem Red lenne, hanem ő. Napokig játszák a macska-egér játékot, amin sokat nevettem. Aztán hatalmas fordulat következik be, Dougal meglátogatja az első kötetből megismert nővérét Fionát, s Sophie otthon emészti magát (Dougal meg Fionáéknál). Apja unszolására utána megy, s újabb fordulatok következnek. Az ember ezt a történetet olvasva biztos, hogy nem unatkozik. 

Határtalan szerelem: Hugh MacLean és  Caitriona (Triona) Hurst bajba kerüléséről (?) és kalandjaikról olvashatunk. Triona szellemes, érdekes, okos, és mindemellett csinos nő. Tetszett, hogy teltebb alakja volt, s ez hívta fel igazán Hugh figyelmét. Kicsit unalmas volt már arról olvasni, hogy milyen girhes (bocsánat a vékony nőktől) és tökéletes nők vannak bizonyos történetekben. Triona ezek mellett még igen elszánt is volt, amivel megnehezítette néha a családja életét. Hugh elég hamar elveszíti a fejét, de ez már csak ilyen MacLane vonás. Igazán érdekes személyiség, a vonzó külső szerencsére vonzó belső tulajdonságokat is takar, ám ezeket szereti elrejteni a világ elől. Házasságuk kényszerből köttetik, de végül, mint az sejthető is volt, jól sült el a dolog. Triona és a lányok kapcsolata miatt aggódtam picit, mivel a három kis ördögfióka mindent megtett, hogy elűzze őt. Sokat nevettem, mikor olvastam a visszavágásokról. Könnyed olvasmány, egy pillanatig sem unatkoztam. 

Szerelmi alku: Alexander MacLean és Caitlyn Hurst történetét ismerhetjük meg a sorozat utolsó kötetében. Itt is dominál a humor, ami lassan már elmaradhatatlan Karen Hawkins könyveiből. Alexander és Caitlyn egymást túllicitálva próbálta a másikat megleckéztetni, sokszor nem túl szép eszközökkel. Caitlyn egyezséget köt Alexanderrel, hogy mindketten teljesítenek 3 próbát. Ha a férfi nyer, akkor a lány 2 hétig a szeretője lesz, ha a lány nyer, akkor Alexander megkéri a kezét nyilvánosan.

Alexander nagyon makacs férfi, hasonlóan a testvéreihez. Néha már túlságosan ragaszkodott a meggyőződéséhez, ami elvétve ugyan, de irritálóvá tette. Többnyire azonban az álarca mögül látszott az igazi énje. Caitlyn bájos kinézetével mindenkit meghódított maga körül, a kastély legtöbb nőtagját pedig maga mellé állította, és segítségül hívta, amikor szükség volt rá. Georgina hercegnét nagyon utáltam, számító perszóna, aki tönkre akarta tenni Caitlyn-t. Eredeti történelmi romantikus, kedvelhető karakterekkel, jó cselekménnyel.  

Pontozás: 10/9

A pontveszteség a tegeződés-magázódás idegesítő hirtelen váltakozása miatt volt.