J. A. Redmerski: A soha határa

"Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?"

Kezdeném azzal, hogy először nem is akartam ezt a könyvet elolvasni. Kicsit előítéletes voltam, azt hittem, hogy mivel Ulpius, csak olyan könyv lehet, ami merő förtelem. (Ismerve a mostanság megjelenő "remekműveiket")
A molyon néhányan megegyeztünk, hogy egyszerre olvassuk a történetet, így átsegíthetjük egymást az olvasás okozta "sokkon"?
Mit is mondhatnék erről a történetről? Szívfacsaró? Egyszerre szórakoztató és lehangoló.  Ez a történet bizony elég sok érzelmi húrt megpenget az emberben. Kacagtat, ledöbbent, megríkat. Mindezt úgy, hogy az ember közben az érzelmi skála minden pontján elidőzik egy kicsit.  A könyv kétharmadában váltakozik nálam a nevetés és a furcsa előérzet. Minden annyira gyors, mégis alig várom hogy még többet tudjak. Aztán beüt a krach.
Olvasok, és amikor Andrew bekerül a kórházba patakzani kezdenek a könnyeim. Nem vagyok egy síró picsogó hisztike (ahogy Fable anyó mondaná), de igazi bőgőmajom lett a történet végére belőlem.
Elég sokszor gondoltam azt, hogy ugye ez nem igaz? Ugye ez most vicc? Ilyen nem történhet. Hogy lehet valaki ilyen kegyetlen (és itt most az íróra gondolok), hogy ezt műveli a szereplőivel, s egyúttal velünk is? Eszembe jutott az Utolsó dal című filmben Steve dala. Lejátszottam, és annyira illik hozzá, hogy az már fáj. Szíven ütött rendesen, pedig nem vagyok "annyira?" érzelgős fajta. Sírtam amikor kiderült az a bizonyos dolog, sírtam amikor olvastam a levelet, és sírtam a végén. Ahhoz képest hogy nem vagyok ennyire bőgőmasina, ennél a könyvnél igazán az  voltam. :D
Imádom Andrew karakterét, és Camryn stílusát is. Úgy hallottam, hogy folytatásos lesz, nagyon remélem, hogy nem fog rosszra fordulni a történet.
Egyetlen egy dolog nem tetszett, mégpedig a kórház után két hónap kihagyás. Camryn elájul, aztán se kép se hang, csak a két hónappal később.

Örülök, hogy Roselyn felvetette azt az ötletet, hogy együtt olvassuk el ezt a történetet, mert így én is rászántam, és nagy örömömre szolgált, hogy végre kellemesen csalódtam egy Ulpiusos könyvben. 

Pontozás: 10/9

Melegen ajánlom Roselyn blogján az értékelést! Elég sok elgondolkodtató dolgot felvet. :) 

http://roselynkonyv.blogspot.hu/2013/08/j-redmerski-soha-hatara-2013.html

Blogdíj eredmény - Köszönet

Egy héttel ezelőtt írtam egy bejegyzést, ami egy blogdíjról szólt.

Az elmúlt pár napban volt szerencsém olvasni pár jelöltnél a válaszokat, és ezt köszönöm nektek! Ahogy megfigyeltem, többségben egyezett a véleményetek a 4. kérdéssel kapcsolatban, tehát szerintetek sem a könyvek horror ára a fő oka a nem olvasásnak. Ez eléggé elszomorító, szerettem volna én is azt hinni, hogy azért közrejátszik ez is. Tény, hogy vannak olyan lehetőségek, hogy kölcsönbe hazavigye az ember amit olvasni szeretne (könyvtár vagy ismerősöktől kölcsön könyvek), így ha valaki igazán szeretné, megtalálná rá a lehetőséget.

Köszönöm, hogy mindannyian megosztottatok velem valamit, amiről nem tudtam (elég sok ilyen van) veletek kapcsolatban, és ezzel sikerült valamennyire közelebbről megismerni titeket. Mindannyian nagyszerű személyiségek vagytok, és örülök, hogy rátaláltam a blogjaitokra, illetve rátok magatokra is a molyon. 

Jó olvasni a válaszaitokat. Köszönöm!

További szép napot, jó olvasást mindenkinek! 

Liebster Blog Award

Szép hétvégét mindenkinek!

Ez a különleges bejegyzés Lindának (Roselyn) köszönhető, mivel a blogján ( Roselyn könyves blogja ) többek közül engem is megjelölt, mint díjazottat. Igazán jól esett, s ezúton is köszönöm neki!

Szabályok:

1. Jelöld meg azt az embert (illetve a blogját linkkel), akitől kaptad ezt a díjat! 

2. Válaszolj a neked feltett 10 kérdésre!

3. Nevezz meg tíz embert, akinek szívesen továbbadnád ezt a díjat (csak olyan lehet, akinek a blogkövetőinek száma nem haladja meg a 200-at)

4. Tegyél fel te is 10 kérdést, ami érdekel a díjazottakkal kapcsolatban!

5. A tíz jelölted blogján jelezd, hogy díjat kaptak!

Roselyn feltett nekem tíz kérdést, amire választ is vár, így álljunk is neki!

1. Ha állat lehetnél, milyen állat lennél, és miért?

Fogós kérdés. Imádok minden medvefajtát, a sasokat és a pillangókat. Szívesen lennék sas, hogy szabadon szárnyalhassak, viszont tériszonyom van, így talán nem lenne túl szerencsés választás. Így marad a medve. Miért lennék maci? Egyrészt a nevem jelentése „Erős, mint a medve”, ezért erősen el is gondolkoznék ezen. Másrészt pedig annyira csodálatosak, és minden önzéstől mentesek, hogy csak jó lehet a bőrükben. Igaz, a vadászokat nem igazán szívlelném, de ezzel most sem vagyok másképp.

 2, Melyik tulajdonságod tartod a legrosszabbnak?

Túlságosan sokat rágódom a dolgokon, és közben elfelejtek élni úgy igazából. Jó lenne néha spontán dolgokat művelni, bár utána valószínűleg ugyanúgy rágnám magam a döntéseim miatt.

 3, Elégedett vagy-e a mostani helyeddel a világban, illetve saját magaddal? Ha változtathatnál, min változtatnál?

Részben. Mindig van, amin szívesen változtatnék, és most itt nem csak a külsőségekre gondolok, bár azon is szívesen változtatnék, ha módomban állna (bár nem tartom magam egyáltalán hiúnak). Változás… Szeretnék kicsivel több önbizalmat (épp csak annyit, ami még egészséges szinten van), bátorságot. Jó lenne megtalálni azt az embert, aki mellett tudok önfeledt és szabad lenni, nyílt és egyenes. Akinél nem kényszerülök védekezésre, s akivel építhetem a közös jövőnket. Örülnék, ha végre nem csak egyenként jelennének meg a meséim, hanem saját kötetben is. Ahhoz viszont az is kellene, hogy merjem összeállítani a tervezetet, és kiadóknál kilincselni. És jó lenne tudni, hogy értelme van annak, hogy írok.

 4, Allergiás vagy-e valamire? És ha igen, mire?

Sajnos igen, elég sok dologra. Mindenféle pollenre, porra, parlagfűre, fűzfára, kutya és macskaszőrre (ami nem gátol meg az állatszeretetben), penészre, tollra (állati eredetű :D ). Ha jól emlékszem hét féle allergiám van, de kontrollálható. :)

 5, Melyik a kedvenc könyves vagy filmes karaktered? Miért?

Most megfogtál. Nagyon sok könyves karakternél mondtam azt, hogy kedvenc. Vavyan Fable, Nora Roberts, Heather Graham és más nagyok írásainál rajongva szeretem a karaktereket. Néha észlelek némi hasonlóságot, ami ad némi pluszt, és segít beleélnem magam egy-egy karakter helyébe, de ez a csodálatos írók, fenomenális karakterábrázolásának köszönhető.

Kedvenc filmes karakter? Régen csípőből rávágtam volna, hogy a Top Gun-ban Tom Cruise karakterét imádtam. Most viszont… Nagyon szeretem azokat a filmeket, amikben Keanu Reeves szerepel, mert a jó játékon kívül ad valami pluszt, amitől az ember azt mondja, hogy „Igen, ez az ami most kell”. Őt nem tudom beskatulyázni, mert egyaránt láttam már romantikusban, akcióban, vígjátékban és drámában is, s egyiknél sem vitte lejjebb a lécet. Viszont az abszolút kedvenc azt hiszem Walter Matthau marad, a Még zöldebb a szomszéd nője című filmben nyújtott alakításáért. Aki látta a filmet, azt hiszem, érti, mire gondolok. Szem nem marad szárazon, olyat alakít. Rettentő sokat nevetek mikor látom. És ez csak egy film, a sok közül, amiben szerepel.

 6, Milyen lenne számodra a tökéletes nap?

Elhiszed, hogy nem tudom? Egy biztos. Ha békében a szeretteimmel lehetek, az már nekem félig tökéletes.

 7, Vannak-e bakancslistád? Ha van, akkor mi szerepel az első három helyen?

Írásos nincs, bár már gondolkoztam rajta. Az a baj, hogy mai fejjel nézve jelenleg túl sok teljesíthető nincs a listámon. Kicsit olyan, mint a Séta a múltba című filmben. Lassan 100-as lista készül fejben. :D

Talán ez lenne a top3:

3. Bejárni Skóciát, majd utána Angliában a British Múzeumot, végül Egyiptomban a piramisokat megnézni.

2. Megtanulni country zenére táncolni (meg úgy egyébként is táncolni)

1. Valami maradandót alkotni, amivel nem bántok senkit, és a családomnak örömet okoz.

 8, Melyik a legkedvesebb női, illetve férfi neved?

Anna és Dániel, ha magyar.

Külföldinél James vagy Daniel, illetve Jaine. (persze a külföldi nevek könyveknek köszönhetőek).

 9, A pohár szerinted félig üres, vagy félig teli?

Abszolút félig teli. Muszáj a pozitív gondolkodás, különben mi értelme lenne az egésznek?

 10, Mi volt életedben eddig a legnagyobb teljesítményed, amire büszke vagy?

Meseíró pályázatnak köszönhetően 4 mesemegjelenés, és egyszer egy harmadik helyezés. :) Idén jön az ötödik, bár még ez sem saját kötet, hanem mesegyűjtemény több pályázóéval együtt.

A tíz ember/blog, aki/ami a díjat kapja (igyekeztem olyanokat választani, akiket nem láttam megjelölve, bár még így is lehet:

cariad5 (tigi5)

Wee

Hisztis manó

Miamona

Elhaym

FFG

Szilvamag

Amadea

Heloise

Manga

Az én tíz kérdésem a jelöltek felé:

1. Olvasmányélményeid helyszínei közül, hova látogatnál el szívesen?

2. Mi alapján értékelsz egy könyvet? Mitől jó neked egy könyv?

3. Csendben vagy zenét hallgatva, kint vagy bent olvasol szívesebben?

4. Szerinted, ha olcsóbbak lennének a könyvek, többen olvasnának?

5. Mennyire fontos számodra mások véleménye, amikor a blogodról mondanak kritikát? Fontos, hogy sok követőd legyen?

6. Mi az, amit szívesen megtennél, ha lehetőséged lenne rá?

7. Ha nem olvasol éppen, mit csinálsz, amikor nem dolgozol?

8. Vannak káros szenvedélyeid?

9. Mit változtatnál meg az életben?

10. Ajánlanál egy könyvet, amit szerinted kár lenne kihagyni?

További jó olvasást, blogolást mindenkinek! :o) 

Elizabeth Chandler : Angyali szerelem sorozat

Az alábbi sorozat négy részből áll. 

1. Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt

2. Elizabeth Chandler: Angyali oltalom

3. Elizabeth Chandler: Angyalok és emberek

4. Elizabeth Chandler: Két világ határán 

A könyvek ismertetőit megtaláljátok itt:

http://moly.hu/konyvek/elizabeth-chandler-akit-egy-angyal-megcsokolt

http://moly.hu/konyvek/elizabeth-chandler-angyali-oltalom

http://moly.hu/konyvek/elizabeth-chandler-angyalok-es-emberek

http://moly.hu/konyvek/elizabeth-chandler-ket-vilag-hataran

Műfaját tekintve: szórakoztató irodalom, fantasy, ifjúsági irodalom.

Saját vélemény?

Az első kötet figyelemfelkeltő. A szereplők között akadt kedvelhető, és szép számmal utálható is. A történet maga egész jó, és nincs tele vulgáris kifejezéssel, tehát ez pozitívum. A harmadik kötetnél be kellett volna fejezni, mert a negyedikkel csak elszúrta az írónő az összhatást. Idegesítő volt, összecsapott, ráadásul nagyon az élvezhetetlen jellemző felé hajlott. Ha jobban belegondol az ember, az első három rész megjelenhetett volna egy kötetben (mivel terjedelmét tekintve nem túl vastag egyik sem), a negyedik kötetet meg hagyhatta volna az asztalfiókban. 

A szereplőkről: 

Ivy mint főszereplő lány elég sokszor idegesítő volt. Tristant kedveltem, és eléggé sajnáltam is, hogy pont ő halt meg. Philipet imádtam, Lacey-ért rajongtam (és sokat nevettem is a csínyein), Beth-t hol szerettem, hol hadilábon álltam vele. Gregory-t az elejétől kezdve rühelltem, és nem is igazán bíztam volna benne a lány helyében, de hát ez van... Neki ezt a szerepet szánta az írónő. Eric... Hm, na ő az, akire azt mondanám hogy a történet 90%-ban utáltam, aztán a végén szerzett nálam néhány jó pontot. Will pedig... ő a tipikus fura srác a történetben. Először kedveli az ember, aztán nagyon berág rá, majd a végén már nem tudja merre is fordul a mérleg nyelve. 

Összességét tekintve nálam megkapta az egyszer olvasható megjelölést, de szigorúan csak a negyedik kötet miatt. A tiniknek mindenképpen ajánlom. 

Pontozás: 10/6

Jilliane Hoffman: Az utolsó tanú

"Miami újra retteg!
Pedig három éve, a város történetének legnagyobb szabású embervadászata után végre sikerült kézre keríteni a szadista vérengzőt, egy szörnyeteget, aki most a halálsoron várja sorsának beteljesülését.
Ám a pánik visszatért Miamiba, mert új, rémisztő gyilkos settenkedik a város utcáin.
Ez a gonosztevő azonban a rendőrséget tette a céltáblájává.

Zsarukat gyilkolnak meg brutális kegyetlenséggel, miközben szolgálatukat teljesítik, és úgy tűnik, hogy a gyilkos, akit csak „Fekete Kabátosként” emlegetnek, még csak most kezdett munkába! Falconetti különleges ügynököt speciális osztag felállításával bízzák meg, mert a rendőröket súlyosan megrázzák a kegyetlen gyilkosságok, és igazságtételt követlenek.
A helyszíneken talált nyomok alapján a drognak is köze van az esetekhez, és amikor az egyik nagy bandavezér eltűnik, felmerül a szörnyű gyanú: Ebben az ügyben a rendőrségi korrupció is szerepet játszik.

C. J. Townsend államügyész is részt vesz a „rendőrgyilkos” megfékezésében, s egyre-másra kapja a névtelen telefonokat az éjszaka közepén. C. J. azonban arra is rádöbben, hogy mi lehet a valódi ok, csakhogy erről nem beszélhet. Mert az a titok, amiről ő tud, soha nem fedhető fel, nehogy egy őrült szabadlábra kerüljön.
És a rettegése fokozódik, amikor ráébred arra, hogy ezúttal ő is az üldözöttek között lehet…"

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az előző kötethet képest abszolút csalódás. C. J. elég sokszor idiótán viselkedik, s ezzel bántja Dominick-et, aki szereti. Nagy a szerelem kettőjük között, de nincs bizalom? Ugyan már... Ezt az írónő se gondolhatta komolyan. A csaj elég sokszor elhallgatott dolgokat a férfi elől, pedig tudta, hogy ezzel bántja őt. Még akkor is, amikor a férfi őt akarta védeni, inkább elmenekült, félredobva mindent és mindenkit, nem mondta el Domnak, hogy mégis mit gondol, érez. Közben adott egy sorozatgyilkos, aki a Cupido gyilkos nagy barátja, és bosszút áll a hazug rendőrökön, majd C. J.-t is célba veszi. Nem mondom, hogy nagyon kiszámítható volt, mert a vége felé jöttem csak rá, hogy ki áll az egész hátterében, de akkor se volt egy hű de nagy durranás. Dominick volt az egyetlen, akivel együttéreztem végig a történet során. 

Pontozás: 10/6

Jilliane Hoffman: Megtorlás

"Amikor az egyik legkiválóbb ügyésznő szembekerül a legkegyetlenebb gyilkossal, akivel valaha dolga volt, választania kell az igazság és a megtorlás között. C. J. Townsend kitűnő és sikeres ügyész, nő létére arról híres Miamiban, hogy a legszörnyűbb ügyekben is megőrzi a hidegvérét. A legutolsó gyanúsítottja azonban még a korábbiaknál is alávalóbb gonosztevő, egy könyörtelen sorozatgyilkos, aki élvezi a kegyetlenkedést, és „művészi tökélyre” akarja fejleszteni a gyilkosságot. Az ügy a média figyelmének kereszttüzében áll, mert Cupido, miután borzalmasan megkínozza áldozatit, még életükben kivágja a szívüket. Az ügyésznő azonban a bíróságon rádöbben, hogy a tettes a saját múltjához is kötődik, egy tragikus esethez, amely az egész életére rányomta a bélyegét. A gyanúsított ugyanis évekkel korábban őt is megerőszakolta. Össze kell szedni minden erejét, hogy helyt tudjon állni és végig tudja vinni az ügyet, hogy ezt a szörnyeteget végképp félreállítsa. Vajon képes lesz-e erre, vagy gondosan felépített világa apró darabokra hullik a kínzó felismerés súlya alatt? Hagyja, hogy elvakítsa a bosszúvágy, vagy pedig kitart a törvényszabta úton? És ha még mindez nem volna elég, C. J. nem tud szabadulni egy másik kérdés elől sem: vajon az igazi sorozatgyilkos ül a vádlottak padján, vagy Cupido újra lecsapni készül?"

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Chloe a női főszereplő az elején nagyon idegesítő volt. Két éve volt együtt a párjával, és amikor a férfi az évfordulójukon nem gyűrűt, hanem gyémántos aranyláncot adott neki, csalódott volt, és megsértődött. A sértődés egyrészt jogos volt, mert a férfi 2 órát késett a randijukról, amit ő erőltetett, a lány viszont az államvizsgája miatt halasztotta volna még.  Aztán a férfi hazafuvarozta, majd a lány egyedül maradt. 24 éves, szőke hajú, nagy mellű, hosszú combú nő volt, akit elég régen megfigyelt egy idegen. Először csak telefonhívásokat kapott, majd ezen az estén több is történt. Erőszak áldozata lett. Nemi és testi erőszaké, hiszen a megerőszakoláson kívül elég súlyosan össze is vagdosta őt a bohóc álarcos támadó. A párja, amikor bement hozzá a kórházba, őt hibáztatta a történtekért, hiszen ő maradni akart, de a lány elküldte. Hysterectomiát végeztek rajta mikor bekerült, mert a méhe is súlyos sérülést szenvedett. Amikor ezt megtudta, teljesen kiborult, hiszen ez azt jelentette, hogy nem lehet gyereke. A barátjával Michael-el nem sokkal a kórházból való távozása után szakítottak. Ez mondjuk nem volt baj, mert elég ellenszenves volt a viselkedése.  

Az első hetven oldal nekem eléggé nyögvenyelős volt, és nem igazán tetszett. Elég sokat gondolkoztam rajta, hogy abbahagyom a történetet ott ahol van. Végül kitartottam, mert a fülszövege nagyon tetszett, és akartam, hogy jó történet legyen. Igazam lett. A nyolcvankettedik oldal táján beindultak a cselekmények, nyomoztam én is Dominick különleges ügynökkel és C. J.-vel, ráadásul erőteljesen szorítottam nekik, hogy sikerüljön rábizonyítani az erőszakoló szemétládára a gyilkosságokat. Persze voltak gyanúk, hogy ki dobhatta fel, és a végén volt egy kisebb meglepetés is, ami feltette az i-re a pontot. 

A szereplők:

Chloe avagy C. J. Thownsend: áldozatból lett ügyésznő. Első benyomás nem volt túl pozitív, viszont ügyészként megkedveltem. Harcolt azért, amiben hitt, s bár nem mindig volt mindenben tisztességes, ettől eltekintve jó célt szolgált. Tudom, a pokolba vezető út is jóakarattal van kikövezve, de itt most igaza volt. Az is tetszett, hogy ügyészként már nem játszotta meg magát, és nem omlott elsőre az ügyben nyomozó ügynök karjaiba, mint amit már a legtöbb könyvben megszokhattunk.

Dominick Falconetti: A Floridai Rendvédelmi Ügyosztály különleges ügynöke. Tizenhét éve dolgozott gyilkossági ügyekben, és ő foglalkozott a sorozatgyilkossal is, aki brutális kegyetlenséggel kínozta meg és ölte meg áldozatait. Dominick tipikusan olyan férfi, akinél megkondulna a vészcsengő a fejünkben, ha találkoznánk. Jóképű, életerős, fekete hajú, kecskeszakállas férfi, aki nem rejti  véka alá a véleményét. Utálja az F.B.I. embereit, mert mindig ők aratják le a babérokat az ügyeknél, pedig Dominick csapata végzi a munka piszkos részét. Tisztelet övezi, és nagyra becsüli őt mindenki.

Michael Decker: Chloe pasija, szerencsére csak az első pár oldalon. Ellenszenves figura, aki cseppnyi tapintatot vagy együttérzést sem képes mutatni. 

Manny avagy Medve: Dominick társa. Igazi nőfaló, és állandóan humorizálni próbál. Alapjában véve pozitív figura. 

A főszereplők kalandjai folytatódnak Az utolsó tanú című kötetben. Úgy döntöttem, ez is kapni fog tőlem egy esélyt.

Pontozás: 10/7

Nora Roberts: A tanú

"Elizabeth, egy rideg, uralkodó típusú anya leánya fellázad, és egy éjszaka kirúg a hámból: hamis igazolvánnyal bejut egy éjszakai klubba, koktélt iszik, és hagyja, hogy egy vadidegen férfi orosz akcentusa elcsábítsa egy Lake Shore Drive-on lévő házba. Ezek az események örökre megváltoztatják az életét.
Tizenkét évvel később az Abigail Lowery néven ismert nő egy kisváros, Ozarks külterületén él. Szabadúszó számítógépes programozóként bonyolult biztonsági rendszereket tervez… saját biztonsági rendszerét pedig egy vad kutyával és kézifegyverek egész arzenáljával egészíti ki. Visszavonultan él, keveset beszél. De Abigail visszahúzódása csak még inkább felcsigázza Brooks Gleason rendőrfőnök érdeklődését. A lány logikus gondolkodása, titokzatos természete és minden romantikát nélkülöző nézetei lenyűgözik, ugyanakkor zavarják is. Gyanítja, hogy Abigailnek védelemre van szüksége, s hogy a gondosan kiépített védelmi rendszer olyan titkot takar, amelyet fel kell fedni.

A csavaros eszű, felejthetetlen hősnővel és a lélegzetelállítóan izgalmas cselekménnyel Nora Roberts olyan új regénnyel ajándékozza meg olvasóit, amely joggal szilárdítja meg helyét a bestseller szerzők között, miközben az olvasók már a következő művére éheznek."

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Adott egy fiatal lány, egy irányításmániás anyával, aki a lánya minden egyes percét beosztja, ezzel majdnem megfojtva őt. Tizenhat éves koráig szófogadó bábja volt anyjának, ám egy nap betelt a pohár, és lázadni kezd. Ennek következménye egy bevásárlóközpontos körút, új frizura, és egy klubb, ahol megismerkedik azzal az emberrel, aki miatt az élete 180 fokos fordulatot vesz. Elizabeth erős személyiség, átlagon felüli intelligenciával, és hatalmas érzelmi hátránnyal, hiszen az anyja soha nem szerette. A lány minden érzelmet mellőzve, szinte robotként tengette napjait. Végül gyanakvó, de ép elméjű és szeretnivaló felnőtt nő lett.
A történet első felében nagyon megkedveltem John és Terry karakterét. Annyit törődtek Lizzel, amennyit senki más az élete során. Az anyját csak azért érdekelte, hogy azt csinálja, amit ő akar. Amíg azt is tette, nem is volt gond. Egyetlen rossz döntés azonban megváltoztatott mindent. Az anyja nem ment vele, s vigasztalás helyett inkább hibáztatta Elizabeth-et, s ezzel engem dühített. Szegény lány annyi mindenen ment keresztül, a vén banya meg kegyetlenül és szívtelenül bánt vele. John pedig barát volt, és apja helyett apja. Vele volt, megölelte amikor úgy gondolta, hogy szüksége van rá, s megtanította lőni. Amikor aztán árulás történt, és lelőtték Terry-t is és John-t is, elpityeregtem magam. Annyira kedveltem őket, és azt hajtogattam, hogy nem igazság. Sajnáltam a lányt, de sajnáltam Terry-t és Johnt is. Ahogy Maddie-t és a gyerekeket is. Aztán "megszületett" Abigail, és belépett a képbe Brooks. Az isteni Brooks Gleason rendőrfőnök. :D   Brooks karaktere imádni való. Udvarias, kedves, elszánt, őszinte, határozott, egyenes személyiség, aki mindent megtenne a lányért. Brooks anyukájának eszméletlen jó stílusa van. Amikor beállított Abigail-hez a pitével, és rátukmálta magát a lányra, azon akkorát nevettem. Szimpatikus asszony, attól eltekintve, hogy nem fogadja el a nemet válaszként. :D Aztán jött Brooks első majd második randija, ami nem is volt Abigail szerint igazi randi.
Aztán az olvasó szépen megismerheti a főszereplőket, és a mellékszereplőket is. Nagyon megkedveltem Sunny-t (Brooks anyukáját), és Russ-t is. Russ családját nagyon sajnáltam, amikor az a kis görény Justin elkövette a gaztetteit. Szinte egy élet munkáját tette tönkre az a kis taknyos.
Amikor Abigail elmesélte Brooks-nak, hogy mi történt vele, és hogy az elmúlt 12 évben miken ment át, a lelki szemeim előtt láttam Brooks dühtől eltorzult arcát. Elsőre gyűlöletébe fogadta Liz anyját, s nem értette, hogy lehet valaki ilyen.
Amikor Brooks a végefelé azt mondta Abigail-nek, hogy "Mindent megkapsz tőlem, és még többet." nagyon örültem. Szurkoltam nekik, hogy összekovácsolódjanak, és hogy meglegyen a kellő bizalom is, félelem nélkül.
Mit ajánlok a könyv olvasóinak? Vértezzék fel magukat, mert elég sok helyen megmosolyogtatott a történet (főleg Brooks karaktere), viszont volt ahol kicsit elpityeregtem magam. Annyira nem mindennapi volt... :)) Csak annyit mondok, hogy Worcester-szósszal elkészített krumpli. Keressétek az összefüggést! :D
Ami még pozitívum volt a könyvben, hogy az egyik általam nagyra tartott sorozatot is megemlítette. (Űrszekerek)

Amin jót mosolyogtam:
– Ha megint szeretnél velem összeolvadni, jobb lesz, ha lekapcsolod azt a krumplit. (Brooks mondta)

Ez a könyv bekerült a kedvenceim közé, hiszen van legalább annyira jó és izgalmas mint a Nyomkövetők. Osztott első hely Nora Roberts könyveinél. :)

Pontozás: Abszolút 10/10*

Jostein Gaarder: Tükör által homályosan

Ismét megbontva a sorrendet, a legújabb olvasmányomról ejtenék pár szót. Ez nem jelenti azt, hogy kihagyom Nora Roberts-től A tanú című könyvet, csak azt, hogy arra majd később kerül sor. Szeretném kicsit összeszedni Roberts könyvéről a gondolataimat.

Jostein Gaarder - Tükör által homályosan bemutató szöveg:
" Cecilie napjai csendesen telnek, mióta ágyhozkötött beteg. A karácsonyt is jobbára szobájában tölti, ahol egyszercsak megjelenik egy furcsa szerzet. Azt sem tudni biztosan, hogy a váratlan vendég fiú-e vagy lány; haj nem nő a fején, kicsi, légies, amolyan gyerekforma. A jövevény bemutatkozik: ő Isten egy angyala, s Ariel a neve. Egyre gyakrabban tűnik fel Cecilie szobájában, s ilyenkor nagyon furákat kérdez az emberek világáról; nem érti, mi a meleg és a hideg, nem érti milyen lehet aludni és álmodni, milyen lehet a hó tapintása. A kislányt pedig a földöntúli világ izgatja. Ahogy telnek a napok, az élet, a létezés, a test és a lélek, a teremtés, az isteni szándék egyre több titka kerül szóba kettejük között.
Ariel, az angyal teljesíti feladatát: a kislány abban a tudatban búcsúzhat el szeretteitől, hogy az emberi lélek is része az örökkévalóságnak... "

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Termedelmét tekintve 142 oldalt kóstál maga a történet, viszont ezt olvasva tartalmilag többnek tűnik. Kicsit félve kezdtem neki, mivel már a fülszöveg elolvasása után potyogni kezdett a könnyem. Mégis rászántam magam, hiszen ennyitől azért nem fogok visszariadni. Első öt oldal után sírni kezdtem. Sok hosszú és mély levegőt véve sikerült megnyugodnom, és folytatnom a történetet. Az olvasó szeme elé tárul egy olyan ház, ami tele van szeretettel és félelemmel. Adott egy négytagú család és persze hozzá a szomszéd házból a nagyszülők. Cecilie novemberben esett ágynak, erről is említést tett az író, s a történet maga számunkra karácsonykor kezdődik. Ekkor indulnak számunkra be a dolgok. Rögtön a közepébe kedves olvasó, hogy feleszmélni sincs lehetőséged. Adott egy fiatal lány, aki haldoklik. Tele van kérdésekkel, amire már elég régen keresi a választ, s olyanokkal is, amik csak akkor jutnak az eszébe, amikor egy titokzatos idegen felhívja rá  figyelmét. Szeretne egy korcsolyát, egy szánkót és egy sílécet, szeretne kimenni a szabadba, újra a barátaival játszani, nagyokat kirándulni, de a legfőbb, amit a legjobban szeretne: meggyógyulni. Akaratlanul is vele éreztem minden egyes pillanatban amikor egyedül volt, s amikor a szülei bánatáról olvastam, akkor velük. Ők már tudták, hogy nem sok remény, mégis bíztatták a kislányt, hogy ne adja fel. Cecilie-nek van egy édes kisöccse is, Lasse. Ő tudósít a nővérének a történésekről, ám egyre ritkábban látogatja a testvérét. 

Ariel, az angyal azért érkezett a lányhoz, hogy mindvégig vele legyen. Kérdéseket tesz fel, s kérdéseket válaszol meg. Abszolút pozitív személy, aki szeretné megkönnyíteni a kislánynak a továbbiakat. 

Rengeteg gondolkodni valót kapunk mi magunk is, a kérdések és válaszok tömkelege megmozgatja a fantáziánkat. Ha cimkézni kellene a történetet, akkor az alábbiakkal látnám el: megható, szomorú, szép, megrázó. 

Szigorúan csak erős lelkű személyeknek ajánlom! 

Pontozás: 10/10

Raine Miller: Meztelenül

Hajnali három órakor, viharban, álmatlanságban szenvedve úgy gondoltam, essünk túl ezen is. A történet egész jól indult, halvány reménysugarat láttam megvillanni, amely pár oldal után azonnal ki is hunyt.  Az írónő elkövette azokat a hibákat, amiket már más hasonló témájú könyvek írói is.  Szinte minden oldalon káromkodik valamelyik szereplő. Ez eléggé ledöbbent és felháborít. Miért van erre szükség? Évszázadokon keresztül képesek voltak az írók igazi remekműveket írni anélkül, hogy egy tele lenne trágár kifejezésekkel. Elhiszem, hogy a mai fiatalság egyes rétegeiben erre van igény, de kérem szépen, miért nem mérik fel, hogy kik vannak többségben? Miért kell ennyire lealacsonyodni bizonyos szint alá? Így mutatnak példát a jövő nemzedékének? Elfogadják és még terjesztik is az ilyen könyveket. Szörnyű. 

Adott egy lelki sérült nő, Brynne Bennett (kezdem azt hinni, hogy lassan már csak ilyenekről lehet olvasni….) aki menekül a múltja elől, pszichológushoz jár, modellkedik, tanul. Valamint adott egy volt különleges alakulatos biztonsági céges pasas, Ethan Blackstone, aki szintén rejtegeti sérüléseit, ugyanakkor amikor megbízást kap arra, hogy védje meg a lányt, először habozik, ám egy fénykép miatt mégis elvállalja. Első találkozás után hiper-szuper vonzalom azonnal, szerelem a köbön, pasinál birtoklási vágy, nőnél menekülési kényszer, majd ripsz-ropsz azonnal egy pár. Csak kapkodtam a fejem ide-oda. Most mi van? Aztán jöttek a sablonos szövegek, a hirtelen jött ragaszkodás, a félelem az újtól, rettegés a múlttól, rémálmok, elrohanás, természetesen minden oldalon ezek mellett tele trágár szöveggel.  Lehet, hogy csak én vagyok ennyire háklis erre, de nekem nagyon bántja a szemem, amikor már ötvenedszer olvasom ugyanazt a nem éppen szalonképes kifejezést. Mindenesetre részemről ez a történet jól indult, majd hatalmas lejtőn suhant a szakadék felé. 

Pontozás: 10/2 (1 a jó indítás miatt, 1 pedig nekem a kitartásért)

Vivien Holloway: Pokoli szolgálat (Pokolháború trilógia 1.)

"Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet? 
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?

Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbetettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi.
Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet."

Eredeti megjelenés éve: 2013

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vivien (közismertebb, molyos/blogos nevén Wee) első könyvéről van szó. A fülszöveg figyelemfelkeltő, és rámutat arra, hogy valami újat tart a kezében a kedves olvasó. Lenyűgöző cselekményeknek lehetünk tanúi, s az ember egy idő után azt veszi észre, hogy ez a könyv bizony olvastatja magát, hiszen alig kezdtem el olvasni, és hipp-hopp már túl voltam a könyv felén. Szinte fizikai fájdalmat okoz félretenni, amikor épp valami dolgod van, tehát csak akkor kezdd el, ha ezt bevállalod. :D

Eleinte féltem a történettől, mivel olyan témát fejteget, amiről eddig nem nagyon olvastam. Aztán az első pár oldalon összefacsarodott a szívem olvasás közben, hiszen egy kislány betegségéről, haláltusájáról van szó. A nővére feláldozza magát azért, hogy ő meggyógyuljon. Szerződést köt a nagy L-el, és itt kezdődik igazán a történet maga. 

Szereplők:

Lucifert ki nem állhattam. Annyira haragudtam rá azért, amit Lillel tett, hogy végig duzzogtam azokat a részeket, ahol szemétkedett. Wee tökéletesen megteremtette a pokol urát. 

Gabriel (Gabe): angyal. Eleinte haragudtam rá, hiszen feltételezéseim szerint bizony cserbenhagyta Lilt. Aztán a későbbiekben (főleg a vége felé) megértettem, hogy mit miért tett, vagy épp nem tett, és kedvelt figura lett.

Berith: renegát, bukott angyal. Szimpatizáltam vele, hiszen szabad volt, sem a Menny, sem pedig a Pokol ura nem parancsolhatott neki. Segíteni akart Lilnek, aztán kiderült, hogy elárulta, az egész csak csapda volt,  ettől úgymond kiesett a pixisből, megutáltam. Oké, elismerem, volt rá oka, még ha önző is volt, ettől függetlenül nagyon nem csíptem már utána. 

Aztán jött Jane, Ethan, Aaron, Samael. Ők számomra az utáltak tanácsa elnevezést kapták. Ők a tipikus rossz szereplők, akiket csak utálni lehet. A fiúk Lucifer vérszerinti örökösei.

Guiniver (Gini): Lucifer egyik örökössé vált kiválasztottja. Ő nálam a semleges oldalt képviseli. Nem áll barátságban Lilian-el, viszont nála azért jobban utálja Samaelt. 

Greg: ember, egy Julie nevű kislány apja. Tartozik az ördögnek. Alapjában véve pozitív figura, kedvelhető karakter. Szimpatizáltam vele, és egész jól fogadta, hogy ki is Lilian valójában.

Julie: Greg kislánya, Lilian húgának Savannának reinkarnációja. 

Lilian (Lil): Ő a főszereplő. Kettős személyiség. Alapjában véve pozitív szereplő, viszont a negatív figurák oldalán van egy alku miatt. Lélektolvaj Lucifer szolgálatában, ám igyekszik megtalálni a kiutat belőle. Szinte mindenki ellene van, de ő nem törik meg, s ezzel hatalmas fejtörést okoz az ördögnek és leszármazottainak. Rengeteg szenvedésen ment keresztül, végül viszonylag pozitív vége lett a kötetnek, viszont magának a történetnek még egyáltalán nincs vége. Ha jellemezni kellene őt pár szóban, akkor határozott, szívós, önfeláldozó, makacs. 

A szereplők és a cselekmények egyaránt lefoglalják az olvasót, ezzel tökéletes szórakozást biztosítva. A vége nyitott maradt, hiszen ez még csak a trilógia első kötete volt, így kissé tűkön ülve várhatják az olvasók a folytatást. Egy biztos. Tiszta szívből tudom ajánlani ezt a történetet. 

Pontozás: 10/10

(Szép borító, izgalmas és érdekes történet, kedvelhet és utálható szereplők. Mi kell még?)

Benyomások (varázslatok)

A cím talán kicsit furcsának tűnhet, viszont ha tovább olvastok, megérthetitek a varázslatot mire értem.

Tegnap a barátaim megleptek egy pár könyvvel (szülinapi meglepetés 2 és fél héttel előre), és amikor a (szerintük) jellegzetes csillogást meglátták a szememben, megkérdezte az egyikük, hogy mi fog meg a könyvekben, miért tudok ennyire örülni nekik? Ezen eltöprengtem egy ideig. Számomra ez már annyira természetes, mint a lélegzetvétel. 

Elég sokat gondolkoztam azon, hogy mi fog meg egy könyvben. Azt hiszem, az első benyomás mindig fontos. A mai világban egyre elterjedtebb az elektronikus könyv, és háttérbe szorulnak a nyomtatott, igazi könyvek. Persze mindegyiknek van előnye is, hátránya is, mégis nálam előnyt élveznek a valódi könyvek. Szeretem megtapogatni, megszaglászni őket, érezni a formájukat, illatukat. Már akkor elvarázsolódom, mikor ezen a rituálén átesem. Hatással vannak rám még azelőtt, hogy belekezdhetnék a tartalmi rész felfedezésébe. A könyvek olyan varázslatok, amik csak bizonyos emberekre fejtik ki hatásukat. Akiket ebben a becsben részesítenek, gazdagabbak lesznek bárki másnál. Fontos, hogy nyitottak legyünk a külvilág ingereire, ugyanakkor a könyvek mondanivalójára, s az érzésekre, amiket kiváltanak belőlünk. Egyfajta bűbájt bocsátanak ránk, átkerülünk egy fantáziavilágba, ahol bármi megtörténhet velünk. A történet megvan írva, viszont az, hogy milyen hatást fejt ki ránk, az a fantáziánktól függ. Minél színesebb, élénkebb valakinek a fantáziája, annál erőteljesebben éljük át a történetet.

Tehát fontos az első benyomás. Aztán jön a fül illetve bemutató szöveg, ami alapján az ember eldöntheti, hogy érdekli-e a könyv vagy sem. Fontos, hogy figyelemfelkeltő legyen ez az írás, különben elszalaszthatunk olyan könyvet is, ami tartalmilag megfelelne nekünk. 

Nem árt, ha az interneten is utánajárunk, hogy milyen vélemények születtek eddig a könyvről. Szerény személyem figyel bizonyos blogokat, ahol könyvkritikákat, könyvajánlókat találhatunk, így ha a fülszöveg nem is kelti fel a figyelmem, egy blogbejegyzés még lehet rám ilyen hatással. Persze meg kell találni azt a 4-5 blogot, aminek a vezetője hasonló ízléssel rendelkezik mint te, így nagyobb annak az esélye, hogy olyan könyveket találj náluk, ami neked is tetszet. 

Miért tudok ennyire örülni egy könyvnek? Olyan családban nőttem fel, ahol természetesnek számított, ha egy ember olvas. A könyvek a barátaink, becsülni kell őket. Már zsenge hajtásként (mint emberpalánta) érdeklődést mutattam a történelem, és a művészetek iránt, és az idő előrehaladtával tudásszomjam egyre jobban megnőtt irányukban, így sorra faltam a könyveket. Függő lettem, s a végén már mindegy volt mit olvasok, csak olvashassak. Mostanra már kiterjedt ízlésvilággal rendelkezem, de hajlok az ismeretlen felé is, hogy tágíthassam tudatomat. Minden könyvnek örülök, hiszen a könyv érték. 

Mindig különcnek számítottam (leszámítva egy pár embert, aki szintén különc volt), amíg rá nem leltem a moly.hu-ra, ahol hasonló "kaliberű" emberekkel ismerkedhettem meg.  Köszönöm ezt a lehetőséget, és örülök, hogy megismerhettelek titeket. :)