Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2013. április 14., vasárnap

Nora Roberts Menyasszonyok sorozat

Kicsit felborult a blogom és a molyos olvasmánylistám közötti összhang, mivel elég sok könyv hosszabb lélegzetvételű véleményezését hagytam picit még érlelődni magamban. Úgy döntöttem, hogy ma ezt pótolom, ha nem is teljes egészében. Nora Roberts két sorozatát tűztem mára ki célul. Az első a Kulcs trilógia volt, a második pedig ez.

Nora Roberts Menyasszonyok sorozat
 "Nora Roberts négy részből álló regénysorozatának címszereplője a négy gyerekkori barátnő, Parker, Emma, Laurel és Mackensie. Kislány korukban mindig esküvőset játszottak, felnőttként pedig megalapították a Kézfogó rendezvényszervező ügynökséget." 

Látomás fehérben: "Az első történetben Mackensie életét ismerjük meg közelebbről. A tehetséges esküvői fényképész feladata a szenvedélyek, a röpke pillanatok és az emlékezetes események megörökítése. Művészi fotóin örömtől sugárzó menyasszonyok mosolyognak, büszke szülők könnyeznek, meghatott rokonok ünnepelnek. Hivatása a boldogságról szól, a saját életébe mégsem meri beengedni az érzelmeket. Miért nem bízik másokban és magában? Mi történik, ha találkozik egy olyan férfival, aki megrendíti a világát, és rádöbbenti a saját gyávaságára? Vajon a félelem és a bizalmatlanság győzedelmeskedik, vagy van remény a csodára? Miért játszik  olyan fontos szerepet a történetben egy kék pillangó, és egy mindent meghatározó gyerekkori pillanat? Mindenre választ kapunk, ha elmerülünk a négy barátnő világában, és megismerkedünk a bájos humorral átszőtt, kedves történet szereplőivel. "

A boldogság virágai: "Emma Grant már kislányként is szerelemre és romantikára vágyott, ezért nem csoda, hogy a barátnőivel alapított esküvőszervezői cég virágkötőjeként találta meg a hivatását. Ennél szebb munkát nem is képzelhetett volna el magának. Emma szerelmi élete látszólag irigylésre méltó, mert a férfiak versengenek a kegyeiért, és elbűvölőnek tartják egzotikus szépségét. Mégsem találta még meg az igazit, és arra végképp nem számított, hogy a közvetlen környezetében fog rábukkanni. Jack Cooke szinte családtagnak számít, hiszen ő Parker bátyjának legjobb barátja. A jóképű építész egy idő után kénytelen beismerni, hogy nem csak baráti érzéseket táplál Emma iránt, és a dolgok még bonyolultabbá válnak, amikor kiderül, hogy Emma sem közömbös iránta. Jack nem az a férfi, aki hajlandó elkötelezni magát egy nő mellett, de Emma életre szóló szerelemről ábrándozik. Milyen jövő vár rájuk? Mi lesz a barátsággal és a szerelemmel? Ha meg akarják találni a közös hangot, akkor bízniuk kell egymásban, és a szívükben."

A boldogság édes íze: "Nora Roberts regénye ismét a négy connecticuti barátnő világába vezet minket. A korábbi történetekben már megismerkedhettünk Parkerrel, Emmával, Laurellel és Mackel, a Kézfogó rendezvényszervező iroda alapítóival, akik gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok egymástól. 
Laurel McBane mindig számíthatott barátai támogatására. Ennek köszönhette, hogy a híres New York-i cukrászképző intézetben tanulhatott tovább, pedig a szülei nem tudták volna kifizetni a drága tandíjat. Most Laurel azzal hálálja meg a segítséget, hogy különleges tortákat és cukrászati remekműveket alkot a Kézfogó ügyfeleinek, így növelve a tökéletes esküvők pompáját. A négy nô igazi álomesküvőket szervez a pároknak, de Laurel csak elméletben hisz a szerelemben és a sírig tartó boldogságban. Nem vágyik csillogásra és varázslatra, inkább egy megbízható, erős férfi szeretetét értékelné. Laurel gyerekkora óta titokban szerelmes Parker bátyjába, Delaney Brownba, de a férfi a húgaként kezeli, és gondosan ügyel arra, hogy ne lépje át a barátság határait. Vajon képesek lesznek beismerni, hogy ennél többet éreznek egymás iránt? Eljön-e az idő, amikor Del nem egy családfő atyáskodó szeretetével tekint Laurelre, hanem egy szerelmes férfi szenvedélyével?"

Mindörökkön örökké: "Parker, a Kézfogó fő szervezője Emma csodálatos virágainak, Laurel mesébe illő tortáinak és Mac szemet gyönyörködtető fotóinak segítségével minden ügyfél számára a tökéletes napot hozza létre. De vajon mikor jön el az ő nagy napja? Ki az a férfi, aki el tudja nyerni a szívét? Malcolm Kavanaugh érdeklődését első látásra felkelti a hűvösen magabiztos Parker Brown, aki egyben a legjobb barátja húga is, és ezért jól tudja, hogy komoly következményekkel járhat, ha közeledik hozzá. A hajdani kaszkadőr hozzá van szokva a kockázatokhoz, ám ez a helyzet mégis szokatlan számára. Parkert régen nem hozta izgalomba egyetlen férfi sem, de a motorkerékpáron közlekedő, fekete hajú Malt izgalmasnak találja, és egyre jobban vonzódik hozzá. Az üzleti és a szakmai életben mindketten sikeresek és vállalkozó szelleműek, de vajon a magánéletükben kockára merik-e tenni a szívüket?"

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1. Látomás fehérben: Főszerepben Mackensie Elliot és Carter Maguire. A könyv fülszövege keltette fel az érdeklődésemet, amikor a neten nézelődtem új "áldozatok" után. A figyelemkeltő fülszöveg abszolút pontot érdemel nálam, hiszen legtöbbször erre és a különböző blogokon talált véleményekre hagyatkozva nézek új olvasmányok után. Ami megfogott a történetben, az a mély és igaz barátság, valamint a NEM tökéletes szereplők. Muszáj volt nagy betűkkel kiírnom, hiszen ez ritkaság számba megy, hogy egy romantikus könyv szereplői nem tökéletesek. Mac gyerekkora óta fényképezett, s ez lett később, felnőtt korában a hivatása. Egy birtokon élnek a barátnőivel, egy biztos, erős, egészet alkotnak együtt. Az anyja egy hárpia, az első körben megfojtottam volna, ha velem viselkedne ilyen lehetetlenül. Carter, mint férfi főszereplő kissé tökéletlen. Nem kimondott férfiszépség, s eléggé ügyetlen is szegényke. Ismerik egymást gyerekkoruk óta, viszont elég sokáig nem hallottak egymás felől, egészen addig, míg Carter húga férjhez nem akar menni, s meg nem bízza a Kézfogó rendezvényszervezői céget e nemes esemény megszervezésével. Nem akarom lelőni a poénokat, de egyik ügyetlenségére utaló történet például az volt, amikor nekiment az ajtófélfának zavarában. Nagyot nevettem ezen, s azt hiszem ekkor kezdtem el megkedvelni. Az ügyetlenségével keltette fel a figyelmemet. Tetszett, hogy nem olyan talpraesett, és egyáltalán nem az a tipikus macho, inkább a félénkség, ügyetlenség jellemzi. Mégis helyén van a szíve. 
Itt pedig egy lecsípett idézet Cartertől: 
"- Imádom az arcodat és a kezedet. - Carter megfogta a nő kezét, és megcsókolta a tenyerét. - Szeretem látni, amikor a kezedben tartod a fényképezőgépet, vagy a számítógép előtt görnyedezel. A fejemben rengeteg kép, pillanat és mozdulat van rólad. És a szívemben is."

2. A boldogság virágai: A két főszereplő Emma Grant és Jack Cooke, akik már 10 éve ismerik egymást, jó barátok. Emma a Kézfogó rendezvényszervező cég egyik oszlopos tagja, az ő virágkölteményei varázsolják szebbé és illatosabbá a helyszínt, s virágaival mindenkit elkápráztat. Az élete neki sem tökéletes, mert bár csodálatos barátai vannak, fantasztikus szülei, s nagyszerű munkája, az igaz szerelem elkerüli. Emma végtelenül romantikus alkat, már 11 éves kora óta álmodozik arról, hogy majd a holdfényben táncol a nagyon nagy Ő-vel. :) Jack pedig... nos az ő karakterét kicsit nehezebb szavakba ölteni. Ha az előző kötetet nézzük, akkor Carter és Jack között ég és föld a különbség. Jack igazi macho, tökéletes külsővel, humorral, kitartással. Amikor kell, akkor megy és segít. Lehet rá számítani, ami pozitívum. Viszont fél az elkötelezettségtől, s ezzel megbántja Emmát. A történet bővelkedik romantikában, humorban, s ugyanakkor tartalmaz egy kis feszültséget is, amit az kelt, hogy kik jönnek egymással össze. Ráadásul van egy szörnyeteg menyasszony, aki megkeseríti az életüket. 
Idézet Jack-től: "Ha velem vagy, van hitem. Érzem, hogy veled nemcsak most van, hanem holnap is. És bármi, ami utána jön. Szeretlek! Szeretlek, Emma."

3. A boldogság édes íze: Főszereplő az utánozhatatlan Laurel McBane és Delaney Brown páros. A négy kötetből azt hiszem, ez a kedvencem. Nem titok, hogy imádok sütni, így Laurel karakterét nagyon közel éreztem magamhoz. Ráadásul Del karaktere is eléggé megnyerő volt már az előző kötetekben is, így nagyon vártam, hogy róla is többet olvashassak. Maga a történet eléggé kiszámítható volt, de ez sem zavart meg abban, hogy jól szórakozzak rajta. Rengeteg humorral volt fűszerezve, így nagy nevetések garantálva vannak. Egy ilyen példa erre, amikor Del "túszul ejti" Laurel cipőjét. Nagyokat kacarásztam, ahogy ők ketten viaskodtak egymással. 
Ez volt Del üzenete akkor Laurelnek: "Tévedsz; ha azt hiszed, hogy ezzel vége van. Túszul ejtettem a cipődet, és szörnyű sors vár rá, ha nem jelentkezel érte negyvennyolc órán belül."
És hogy milyenek a karakterek? Nos, azt hiszem Del-t a legjobban az egyik idézet jellemezheti a könyvből: "Del túlságosan jóképű, és túlságosan sima modorú volt. Ráadásul megbízható, nagylelkű - és bosszantóan atyáskodó."
Laurel precíz, ugyanakkor szeret laza benyomást kelteni. Mindent tökéletesen akar csinálni, s ez legtöbbször sikerül is neki. Enyhén munkaholista, bár ebben örömét leli. Sokat köszönhet a házvezetőnőnek, aki Parker szüleinek halála után átvette az anya szerepet mindannyiuk életében. Tetszik, hogy mer kockáztatni, és hogy bármi történik, kiáll a barátaiért. Ösztönösen cselekszik, többnyire az érzései irányítják, de igyekszik visszafogni magát. Nagyon régóta szerelmes Delaney-be, így mertem remélni, hogy a sok humoros történés után pozitívan zárul a dolog. 
Laurel mondta egy tortával kapcsolatban: "- Azért, mert tökéletesre sikerült. Amikor felteszem csúcs díszt, még az angyalok is sírva fakadnak örömükben."

4. Mindörökkön örökké: Főszereplő párocskánk Parker Brown és Malcolm Kavanaugh. Ennél a történetnél már végképp nem számíthattunk semmi meglepetésre, hiszen az előző három kötet alapján kiismerhettük a szereplőket. Parker komoly, munkamániás, aki még a szabadságán is rendelkezésre áll az ügyfeleknek. Malcolm pedig igyekszik egy kis lazaságot varázsolni az életébe. Parker gondoskodó, megfontolt, rendszerető és szervezett, Malcolm pedig a lazaságot, spontaneitást és az őskáoszt testesíti meg. Szerintem. :) Tökéletesen kiegészítik egymást, hiszen Parker komolyabbá teszi Malt, Mal viszont ráveszi Parkst arra, hogy legyen kicsit oldottabb és spontánabb. Ilyen az is, amikor elviszi motorozni őt, a nő pedig élvezi. Ezzel a történettel kerül fel az I-re a pont, a tortára a csúcsdísz, stb. 

Malcolm idézete: "Ha a nagy dolgot keresed, a mindhalálig esküt, akkor nézz rám. Senki nem fog nálam jobban szeretni, ragaszkodni hozzád és megérteni téged, mint én. Senki, Parker.
Az egész életemet veled szeretném tölteni, és most Jacktől és Deltől is lopok egy kicsit. Azért vágyom erre a közös életre, mert te Parker vagy. És te vagy minden. Meg akarom erősíteni, ami köztünk van. Ígéretet tenni, és meg is tartani. Szeretlek, és mindenki előtt meg akarok esküdni, hogy életem végéig szeretni foglak."


A négy történet alkot egy tökéletes egészet. Ha választani kell, hogy melyik sikerült a legjobban, azt hiszem a harmadik kötetet mondanám. A lényeg viszont az, hogy aki ezt a sorozatot elolvassa, kikapcsolódik, szórakozik, romantikázik. Nem kell sokat gondolkozni, csak érezni. 

Pontozás: 10/10

Nora Roberts Kulcs trilógia

Kicsit felborult a blogom és a molyos olvasmánylistám közötti összhang, mivel elég sok könyv hosszabb lélegzetvételű véleményezését hagytam picit még érlelődni magamban. Úgy döntöttem, hogy ma ezt pótolom, ha nem is teljes egészében. Nora Roberts két sorozatát tűztem mára ki célul. Ez az egyik:


Nora Roberts - Kulcs trilógia

   
A fény kulcsa: " Mindhárom lány félistennő, és valamilyen különleges adottsággal rendelkezik. Az elsőé a művészet vagy a szépség, a másodiké a tudás vagy az igazság, a harmadiké pedig a bátorság vagy a vitézség adománya. Egy gonosz varázsló megátkozza a lányokat. Ellopja a lányok lelkét, és bezárja egy üvegdobozba, amit a Lelkek Ládikájának hívnak. Három kulcs van a ládához, amelyet csak emberi kéz nyithat ki. Amikor a keresés sikeresen befejeződik, kinyílik a Lelkek Ládikája, és az Üveglányok kiszabadulnak. Három kulcs. Három nő. Mindegyiknek 28 nap áll rendelkezésére, hogy végigvigyen egy veszélyes kutatást. Ha az egyikük elbukik, mind elvesztek. Ha mindegyikük kiállja a próbát, pénz, hatalom és boldogság vár rájuk. Malory művészlélek, és van érzéke a szépség iránt. Neki kell megtalálnia a fény kulcsát."

A tudás kulcsa: " Mindhárom lány félistennő, és valamilyen különleges adottsággal rendelkeznek. Az elsőé a művészet vagy a szépség, a másodiké a tudás vagy az igazság, a harmadiké pedig a bátorság vagy a vitézség adománya. Egy gonosz varázsló megátkozza a lányokat. Ellopja a lányok lelkét, és bezárja egy üvegdobozba, amit a Lelkek Ladikujának hívnak. Három kulcs van a ládához, amelyet csak emberi kéz nyithat ki. Amikor a keresés sikeresen befejeződik, kinyílik a Lelkek Ládikaja, és az Üveglányok kiszabadulnak. Három kulcs. Három nő. Mindegyiknek 28 nap áll rendelkezésére, hogy végigvigyen egy veszélyes kutatást. Ha az egyikük elbukik, mind elvesztek. Ha mindegyikük kiállja a próbát, pénz, hatalom és boldogság vár rájuk. Többre van szükségük a puszta értelemnél és eltökéltségnél. Meg kell nyitniuk a szívüket és az elméjüket. És hinniük kell, hogy minden és bármi lehetséges. Dana számára mindig is a könyvek jelentették a legnagyobb élvezetet. Neki a tudás kulcsát kell megkeresnie."

A bátorság kulcsa: " Mindhárom lány félistennő, és valamilyen különleges adottsággal rendelkezik. Az elsőé a művészet vagy a szépség, a másodiké a tudás vagy az igazság, a harmadiké pedig a bátorság vagy a vitézség adománya. Egy gonosz varázsló megátkozza a lányokat. Ellopja a lányok lelkét, és bezárja egy üvegdobozba, amit a Lelkek Ládikájának hívnak. Három kulcs van a ládához, amelyet csak emberi kéz nyithat ki. Amikor a keresés sikeresen befejeződik, kinyílik a Lelkek Ládikája,és az Üveglányok kiszabadulnak. Három kulcs. Három nő. Mindegyiknek 28 nap áll rendelkezésére, hogy végigvigyen egy veszélyes kutatást. Ha az egyikük elbukik, mind elvesztek. Ha mindegyikük kiállja a próbát, pénz, hatalom és boldogság vár rájuk. Többre van szükségük a puszta értelemnél és eltökéltségnél. Meg kell nyitniuk a szívüket és az elméjüket. És hinniük kell, hogy minden és bármi lehetséges. Utolsónak maradt Zoe. Neki a bátorság kulcsát kell megkeresnie, és ehhez ravasznak, erősnek kell lennie, különben minden semmivé lesz, amit addig megtettek. "

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A három nő (Malory Price, Dana Steele és Zoe McCourt) különös története a Harcos Orma nevezetű helyen kezdődik. Mindhárman egy viharos estére kaptak meghívást a kastélyba, egy különös, kézzel írott meghívón azzal a záró mondattal, hogy "Ön a kulcs. Várja a zár." Mindhárman különösnek tartották, hogy pont őket hívták meg a kastélyba, mégis odavitte őket a kíváncsiság. Amíg várták, hogy történjen valami, kiderült, hogy ugyanúgy a Völgyben laknak mindhárman, és munkanélküliek vagy épp nagyon közel állnak hozzá. Anyagi helyzetük siralmas, és egyik ismerősük sem kapott meghívót, csak ők hárman. Pitte és Rowena ismertette a lányokkal a helyzetet, s azt, hogy mit is várnak tőlük. Először hitetlenkedtek, de végül mindhárman belementek az alkuba, hogy megkeresik a kulcsot. Az első kötetben Malory-nak kell megkeresnie a fény kulcsát. Nincs könnyű dolga, hiszen 28 napja van csak rá, és szinte semmi kiindulópontja, vagy ötlete. A lányok kölcsönösen támogatják egymást, s igyekeznek minél több információt összegyűjteni. Malory segítségére lesz még a két újdonsült barátnőjén kívül Dana bátyja  Flynn, valamint hűséges "barátja" Moe is. Végig izgalmas a kötet, nincs ellaposodás. A szereplőket szépen lassan megismerjük, és szurkolunk, hogy sikerrel járjanak. 
A második kötetben Dana a főszereplő, akinek meg kell találnia a második kulcsot, a tudás kulcsát. Bár az első kulcs megtalálásakor rengeteg információt kiderítettek, eléggé tanácstalan szegény. Minél jobban közeledik az idő, annál kétségbeesettebben keresik a kulcsot. Dana segítsége régi ismerőse (és bátyja egyik legjobb barátja) Jordan lesz. A nő helyzete nem könnyű, hiszen ahhoz, hogy megtalálja a kulcsot, szembe kell szállnia érzéseivel, s legyőzni a múltat. S a gonosz egyre jobban igyekszik megakadályozni a lányokat abban, hogy véghez vigyék a küldetésüket. Tetszett hogy volt humoros és romantikus szála is a történetnek, mert így az ember minden érzékét felébresztették. Dana igen makacs tudott lenni, s így nem csak a gonosszal, de saját magával is küzdenie kellett. Jordan céltudatos, bátor, okos, humoros, kemény ha kell, ugyanakkor támogató, gondoskodó, óvatos és makacs is. Tökéletesen kiegészítették egymást Danával. 
A harmadik kötetben Zoenak meg kell találnia a bátorság kulcsát. Ő az utolsó, már csak egy kulcs hiányzik, így rá többszörös súly nehezedik. Rajta áll vagy bukik a küldetés sikere. Segítsége Bradley, Flynn és Jordan közös barátja. Zoenak a legnagyobb a veszítenivalója, hiszen neki van egy Simon nevű kisfia is, aki miatt muszáj a küldetést sikerrel zárni. A három kötet közül azt hiszem, hogy ez lett a legizgalmasabb. Hiszen Kané, a gonosz istenség itt már mindent bevet, ami csak módjában áll, nem számít, hogy fair vagy sem. 
Mindhárom kötet összefügg, s így lesz kerek egész. A történet amiről szólnak csodálatos. Izgalmas, érdekes, varázslatos, néhol romantikus vagy épp humoros jegyekkel ellátva. A szereplők minden olyan tulajdonsággal fel vannak ruházva, amivel csak rendelkezniük kell ahhoz, hogy egy ilyen küldetést végigvihessenek. 
Kedvenc karaktert nem igazán tudnék nyugodt szívvel kinevezni, hiszen minden szereplő különleges, egyedi a maga nemében. Aki különösen szívemhez nőtt, (akárcsak Rowenának) az Moe volt, a kutya. Miért? Olvasd el a trilógiát. Nem bánod meg. 

Idézetek a könyvekből:

"- Elnézést. Nem bánt, csak esetlen és tökkelütött.
- Mi... micsoda tulajdonképpen?
- Moe kutya, vagy legalábbis úgy hírlik. Mi úgy gondoljuk, hogy egy cocker spániel és egy gyapjas mamut keveréke. Igazán sajnálom. Az én hibám. Nem figyeltem eléggé, és meglógott tőlem."

"- Azt mondtad, hogy Moe megérezte Kané jelenlétét, vagy legalábbis a veszélyt, amikor bementetek az épületbe, és Kané elszigetelte Maloryt Danától és Zoe-tól.
- Igen. - Flynn emlékezett a jelenetre, és megsimogatta Moe busa fejét. - És olyan elszántsággal rohant fel a lépcsőn, mint aki képes széttépni bárkit. Nem igaz, nagyfiú?
- Szóval szolgálhatna egyfajta riasztó rendszerként. És ha úgy viselkedik, ahogy legutóbb, akkor felzavarhatja vele a szomszédokat. Valószínűleg szobafogságra tudná szorítani Danát.
- Jó ötlet - helyeselt Brad, és elkezdte leszedegetni Moe szőrét a nadrágjáról. - De hogyan tudod rábeszélni Danát, hogy fogadja be Moe-t lakótársnak?
- Azt én elintézem - ajánlotta Flynn. - Majd azt mondom neki, hogy hozzá költözöm, és vitatkozunk egy jót. A végén úgy teszek, mint aki beadja a derekát, de cserébe azt kérem, hogy vegye magához Moe-t, hogy tudjak aludni éjszakánként. Erre megsajnál majd, és beleegyezik, hogy ne tűnjön rosszindulatúnak."

"Megtarthatom? - kérdezte remegő hangon Simon, és megpróbált feltérdelni. - Szabad?
- Azt hiszem, a kölyök erre számít - mondta Zoe, odalépett, a fia mellé térdelt, és beleborzolt a kölyök selymes szőrébe. - Gondját kell viselnünk, és jól kell etetnünk, tanítanunk és szeretnünk kell. Egy kölyökkutya sok munkát jelent. És tőled fog függni.
- Anya! - Simont túlságosan elborították az érzelmek, hogy zavarja, amiért Brad látja őket, kitárta a karját, megölelte az anyját, fejét a vállába temette. - Nagyon fogok vigyázni rá. Megígérem. Nagyon szeretlek.
- Én is nagyon szeretlek - mondta Zoe, hevesen megölelte a fiát, aztán elnevette magát, mert a két kutya megpróbált közéjük furakodni. - Azt hiszem, Moe is örülni fog, hogy lett egy barátja."

Pontozás: 10/10 

2013. április 4., csütörtök

Edmond Rostand - Cyrano de Bergerac

Fülszöveg: " Cyrano de Bergerac, a nagy orrú lovag Molière kortársa volt, valóságos figura. Nemesi családból származott, de minthogy nem elsőszülöttként jött a világra, nem örökölt a vagyonból. Választhatott: pap lesz vagy katona, és a katonaság mellett döntött, belépett a testőrcsapatba a gascogne-i kadétok közé, ahol hozzá hasonlóan kisemmizett nemesifjak verődtek össze. Félelmetes párbajozó hírében állt, de filozófusként, természettudósként és rímfaragóként sem maradt el kortársaitól. Csak a hírnév, a gazdagság és a szerelem kerülte el…

A harminchat évet élt lovag története Rostand romantikus versdrámájának köszönhetően „új meg új ifjúságok szívét dobogtatja meg”, mint Szerb Antal írja. És új meg új színpadokon és filmvásznakon hódít."


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A romantikus versdrámák koronázatlan királya ez a könyv.
Kedvenc szereplőm Cyrano volt. Karaktere kiforrott, temperamentumos, intelligens, humoros, jó szívű, jól bánik a szavakkal, s a karddal. Egyetlen „bűne” a nagy orra. Gúnyolják miatta, pedig a személyisége a legtöbb emberénél csodálatosabb. Sajnos akkoriban sem vallották azt, hogy a külcsín nem olyan fontos, mint a belbecs. Gunyoros viselkedése érzékeny személyiséget takar, s ez kibontakozik Roxánhoz írott költeményeiben. Szerelmes Roxánba, mégsem vallja be neki érzéseit. Helyette mit csinál? Barátja  Christian helyett ír neki szerelmes szavakat, s Roxán szerelembe esik. A gond csak az, hogy Cyrano "szavai" keltik benne az érzéseket, mégis Christianba lesz szerelmes. Először úgy gondoltam, hogy eléggé felületes Roxán, hiszen Cyrano végig ott volt előtte, mégsem vette észre. A jóképű barátját annál inkább. Ez kissé elszomorító volt. A történet magával ragadó, elbűvölő, varázslatos, néha dühítő és elkeserítő, hiszen az érző ember annyira szorít a számára pozitív végkifejletért, amennyire csak lehetséges. S mégis, a történet így tökéletes. Számomra legalábbis mindenképpen. 

Ami nem igazán tetszett, az Cyrano pesszimizmusa volt. Úgy gondolta, mivel csúnya, őt sose szeretheti senki. Ettől a falnak kellett menni.

" CYRANO (…) Barátom! Ez az orr
Megfoszt a hittől, hogy valamikor
Vászoncseléd szeressen, még ha vén,
Ha csúnya is! "

Olyan világban élünk, ahol folyton azt sulykolják belénk, hogy a kevésbé dekoratív emberek nem viszik semmire. Ezt látjuk a tévében, ezt olvassuk a könyvekben (totál tökéletes főszereplők, mellékszereplők...), és végül megcsömörlünk ezektől. Visszasírom a reneszánsz és barokk kort, amikor még a gömbölyded formák arattak hatalmas sikert. 

Ami pedig nagyon tetszett: sziporkázó párbeszédek, nagyszerű leírás. Öngúny, amellyel válaszol Cyrano, s ezzel megdöbbenti a társaságot. 


Ímhol pedig Cyrano orrmonológja, s kedvenc mondatom kiemelve:

"CYRANO

Lássa,

Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”
Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!”
Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”
Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?”
Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
A madaraknak! Póznát tart nekik,
Hol magukat jól kipihenhetik!”
Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orrán át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”
Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”
Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre
Színét a napfény durván szívja ki
Egy kis napernyőt venne tán neki!”
Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”
Gavallér módon: „A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!”
Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”
Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”
Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!”
Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”
Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt nézik ezt a műemléket?”
Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”
Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”
Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!”
Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”
Végül, torzítva Pyramus kriáját:
„Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!... Pirul az áruló!”
Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!"

Pontozás: 10/10

2013. március 11., hétfő

Karen Rose - Számolj tízig

"Egy, két, otthon légy…
Kilenc, tíz, sírba visz.

Egy gyújtogató

Két kisfiú, akiket magukra hagytak az állami gondozói rendszerben, valóságos poklot él át nap nap után. Amikor az egyikük meghal, a másik bosszút esküszik azok ellen, akik felelősek mindezért.

Egy tűzvizsgáló

Reed Solliday, a Chicagói Tűzoltóság elismert tagja, elborzadva lát neki új feladatának. A boncolás szerint a robbanásban szinte teljesen megsemmisülő házban holtan talált fiatal lányt megerőszakolták és meggyilkolták, mielőtt a tűz végigsöpört volna az épületen. Solliday kénytelen együttműködni a rendőrséggel, ha meg akarják találni a gyilkost…

Egy gyilkossági nyomozó

Mia Mitchell elhatározta, hogy a munkába temetkezik, miután a társát meglőtték, de rögtön az első napon megbízzák nyomozói pályafutása legnehezebb feladatával: el kell kapnia egy pszichopatát, aki gyújtogatással kezdte, de végül nemi erőszakig és gyilkosságig jutott.


Mi történik, ha az útjaik keresztezik egymást?


Karen Rose, számos nagy sikerű romantikus thriller, a Halj meg értem, a Sikíts értem és a Gyilkolj értem írója legújabb megint csak hátborzongatóan izgalmas regényében egy különös szakma világába és egy különösen veszélyes bűnöző lelkivilágába vezeti be az olvasót."



Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
Így kezdtem el levezetni magamnak olvasás közben a tapasztalataimat: 
313. oldalon olvasottak alapján sejtésem szerint Devin White a gyilkos. Túl kedves Brookhoz.
361. oldalon már Justin-t a pszichológust gyanúsítom, de lehet, hogy csak az ellenszenv miatt.
A 393. oldalon olvasottak után kezdtem gyanítani, hogy Justin Thompson volt, akinek előző este elvágták a torkát... tehát ő nem lehet a gyilkos. Marad az első felvetésem, azaz Devin.
405. oldalon megbizonyosodtam az utóbbi sejtésemről, miszerint Thompson halott, tehát maradt Devin...
És ez a 413. oldalon megerősítést is nyert. :-/ A kérdés már csak az, ki ő valójában?
Végül erre is választ kaptam. 

Egy újabb kedvenccel gyarapodott a gyűjteményem. Miért van fél pont levonás?
Az elírások miatt. Volt egy pár nyomtatási hiba, ami bökte a csőrömet.
 A könyv felénél már tudtam, hogy ki a gyilkos, de ez sem zavart meg, mivel rettentő sok fordulat volt még utána is.   A történettel és a szereplőkkel semmi bajom nem volt. Volt egy rész, ahol különösen megkönnyeztem a jelenetet. Ahol Jeremy megkérdezi Mia Michellt, hogy vele maradhatna-e. Itt könnybelábadt a szemem. Annyira éreztem, hogy a kisfiúnak Miánál kell maradnia. Örülök, hogy végül így lett.
Kedvenc szereplőm Jeremy volt. Félénk kisfiú, aki tudta, hogy ki követi el a gyilkosságokat, tudta, hogy valami rossz történik, de félt. 7 éves a szentem, persze hogy félt, miután az anyját már bántalmazta az a vadállat. Utána mégis összeszedte a bátorságát, és segített előrelépni az ügyben Miának. 
Mia és Reed nagyon jól összepasszoltak szerintem, és tetszett, ahogy Mia kezelte Beth ügyét. Jó párszor összefacsarodott a szívem bizonyos jeleneteken, de talán épp ezért lett egy újabb kedvenc a könyveim között. 

Pontozás: 10/9,5

2013. március 4., hétfő

25 eddig...

Eddig 25 könyvnél járok olvasásnál. Vegyes érzelmekkel viseltettem irántuk. Az év első nagyobb terjedelmű olvasmánya merő förtelem volt, majd utána elég sokáig pozitív irányt vett a mutató. Nora Roberts könyvei egyáltalán nem okoztak csalódást, utána következett  Diana Peterfreund: Ébredj velünk, Jennifer Crusie: Száguldás a szerelembe,  Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese, amik szintén jó benyomást tettek rám.
Aztán jött egy enyhe romlás,  Alex Flinn: Csók, pont jókor  című könyve eléggé azt a benyomást tette rám, hogy az író nem képes másra, mint utánzásra. Feldolgozott egy alapjáraton jól megírt történetet, és átvitte a mai időkbe. Nem volt túl eredeti. Ezután megint szárnyaló tapasztalatok következtek, bár nem volt köztük olyan, ami annyira megfogott volna mint a Roberts könyvek történései.
Kinsella könyvén nagyon jót nevettem, Garwood pedig ismét jól elszórakoztatott a megszokott FBI-os stílussal, de hiányoltam belőle azt a kis pluszt, ami a többi FBI-os történetében benne van. Kicsit hiányos volt számomra, de ettől még élvezhető. 

Az utolsó két olvasmány viszont kissé sokkolt.  Sylvia Day: Hozzád kötve valamint Sylvia Day: Melléd láncolva című történetei, a Crossfire trilógia első két kötete volt, aminek áldozatául estem. Kölcsön könyv, nem tudtam miről szól, nem tudtam, mit fog belőlem kiváltani. Az első kötet után kijelentettem, a másodiknak neki se kezdek, de barátnőm rábeszélt, hogy olvassam el, jobb lesz mint az első. Most kicsit zavarban vagyok, mert nekem az a véleményem lett a könyvről, hogy beteges és gusztustalan. A főszereplők (sőt a többi szereplő is) túlzottak, külsőleg tökéletes mindenki, belsőleg viszont minél jobban belemerül az olvasásába az ember, annál hamarabb rájön, hogy mindnél van valami hiba vállon felül. Adott egy szexisten pasi meg egy eszméletlen dögös csaj lelki problémákkal, akik első látásra megkívánták egymást. Jönnek az ágyjelenetek csőstül, érzelem először nuku, majd függés mint a drogoknál, aztán szerelem, de szenvedés is dögivel. Se veled se nélküled. Ezzel még annyi bajom nem is lenne, ha a pasi nem lenne mániákus, aki irányítani akar, a csaj meg egy nyafogó liba, aki úgy gondolja, a szex minden konfliktust megold. Voltak elég durva jelenetek, amiknél a gyomrom enyhén forogni kezdett. Annyira lealacsonyították az emberi kapcsolatokat, amennyire csak lehetett. Voltak a történetben melegek is szép számmal, de még ez sem lett volna annyira zavaró, főleg hogy az egyetlen pozitív szereplőpáros a szememben Mark és párja Steven volt. Őket kedveltem. Reméltem hogy a trilógia kötetei külön-külön történetet mesélnek el, amik valamilyen módon összefüggenek, de tévedtem. Mind a három kötet (legalábbis sejtésem szerint a harmadik is erről szól) erről a két szerencsétlenről szól, akik kínlódnak egymással, a magánéleti problémáikkal, stb. Oké, sajnálom őket, elég durva amin keresztül mentek, de attól még nem kellene ennyire pocsék embereknek beállítani őket. Valahogy sehogy nem volt jó a történet. Akikkel rokonszenvezni kellett volna, azoktól a hányinger kerülgetett, és rühelltem őket végig. Volt olyan komment a neten a könyveknél, hogy inspirálták az illetőt az ágyjelenetek, sőt fel is izgatták. Hmm.. nem tudom, ki hogy van vele, de engem nem izgat fel, ha arról olvasok, hogy két érzelmileg roncs ember, aki bizalmatlan a világgal, ide oda kefél a nagyvilágban, majd egymásra találnak és egymásnak is esnek két köteten (illetve három köteten) keresztül. Szóval ez a két kötet kapott nálam összesen 2 csillagocskát az ötből, de ebből 1 csillag a könyveké, a másik az enyém mert kitartó voltam és elolvastam őket. Nem igazán ajánlom senkinek. Most pedig remélhetőleg jön valami jó kis krimi, amibe szőnek egy kis romantikát. Nekem ennyi bőven elég az emberi kapcsolatokból egy időre. 

2013. január 27., vasárnap

Diana Peterfreund: Ébredj velünk

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Fülszöveg: "A LEGFRISSEBB HÍREK: Az elszánt, fiatal TV-producert, Becky Fullert kirúgják a New Jersey-i helyi reggeli műsorból, így szakmai élete – magánéletéhez hasonlóan – kilátástalanná válik. 

Kétségbeesetten, de töretlen optimizmussal, Becky elhatározza, hogy talpán landol, és egyszer csak a Pirkadat, egy New York-i TV-csatorna bukdácsoló reggeli hírműsorának alkalmazásában találja magát. A csatorna viszont gyorsabban süllyed, mint maga a Titanic, és a béka feneke alatti nézettség csupán a jéghegy csúcsa: a stúdió kamerái a kőkorszakból származnak, a vezető producerek pedig reklámblokkonként adják egymásnak a kilincset. 
Becky megígéri a csatorna igazgatójának, hogy megállítja a zuhanást és fellendíti a nézettséget. Ennek érdekében a legendás híradóst, Mike Pomeroy-t kéri fel műsorvezetőnek egy olyan ajánlat kísértében, amelyre lehetetlen nemet mondani. Mike-nak persze borsódzik a háta a műsor komolytalan témáitól, ráadásul a másik – hozzá hasonlóan a végletekig hiú – ex-szépségkirálynővel és társműsorvezetővel, Colleennal is azonnal összeakasztja a bajszát. Becky életében az egyetlen jó dolog Adam Bennett, a csatorna egy másik, igen jóképű producere, ám az Ébredj velem sikertelensége kettejük bimbódzó kapcsolatára is árnyékot vet. Miközben Mike és Colleen a kamerák előtt iszapbirkóznak, Becky minden erejével szerelmi élete, hírneve, illetve maga a műsor megmentésén fáradozik, mielőtt a csatorna végképp lehúzná előttük a rolót."

Kiadta: Cor Leonis kiadó 2010-ben.
Fordította: Balika Anna
Oldalszám: 230
ISBN: 978-963-88891-8-8

Ritka esetek egyike, hogy előbb látom a filmet, és csak utána olvasom a könyvet. Mivel filmadaptáció, és forgatókönyv alapján írták meg a könyvet, túl sok újat nem nyújtott, ám mindkettőt kellőképp szerettem. Határozottan jó, egy nem agyalós, kikapcsolódós délutánhoz. A kívánt hatást nálam elérte, kikapcsolt, megnevettetett. 

Filmes borító
Történetünkben adott egy fiatal, ambiciózus producer, Becky Fuller, akit elbocsájtanak, de sokáig nem kell az állástalanok között dagonyáznia, mert Oscar a volt főnöke beajánlotta Jerry Barnes-hoz, így sikerül elhelyezkednie egy kicsit gyengén muzsikáló tévécsatornánál, ahol a reggeli adás (Pirkadat) producere lesz. Első napján kirúgja a hírolvasót, Paul McVee-t, és kezdetét veszi a történet cselekménye. Túl sok meglepetést nem okoz a történet, viszont garantált a jóízű nevetés bizonyos jeleneteken. Megismerkedhetünk a helyes  Adam Bennett producerrel, aki a 7 napnál dolgozik, pár emelettel följebb. Ha jellemezni kellene, az aranyos jelzőt használnám. Aztán ott van Mike Pomeroy. Ő veszi át Paul helyét, mint hírolvasó. A filmben nem más alakította, mint az imádott Harrison Ford. Mike egy vérbeli híradós, aki nem éri be holmi celeb-hírek közvetítésével, ő igazi híreket akar a nézőknek közvetíteni. Igazán makacs figura, viszont határozottan ő a legjobb karakter az egész történetben. Sokat vív Becky-vel, ám a szíve mélyén megkedvelte a lányt, s tetszett neki a kitartás, ahogy harcolt a műsor fennmaradásáért. Mike műsorvezető társa nem más, mint Colleen Peck (a filmben Diane Keaton alakítja), akit eleinte egy Barbie baba és egy szépségkirálynő keresztezésének gondoltak, de kiderült róla hogy ez csak a felszín, és hogy humoros, kedves, és igazán bevállalós, ha arra van szükség. 





Becky néha az agyamra ment. Igazi kis buzgómócsing, akinek mindennél és mindenkinél fontosabb a munkája. Ez addig szép és jó, amíg nincs kapcsolata, bár ha valaki így csinál, eszméletlen kevés az esély rá, hogy valamikor is találjon magának valakit. Esetleg egy másik munkamániást, akivel napi szinten max fél órát érintkeznek, vagy beszorítanak egy puszit két telefonhívás, sms vagy email közé. 
Szerencsétlen Adam az egész történetben pedálozik, próbálja megértetni vele, hogy nem minden a munka, néha kell a magánélet is, és hogy rá számíthat, és megérti. Szerencsére azonban megjön a jobbik esze, és a könyv/film végére Adam és közte kialakul valami. 


Ha kedvenc szereplőket kellene megnevezni, akkor Mike és Colleen vinné el a pálmát. Imádtam a kettősüket, és külön-külön is jól megállták a helyüket. Aztán jönne Lenny, aki mindvégig Becky támasza volt a Pirkadatnál. 

Pirkadat stábja
Kedvenc jelenet: Mike frittatát csinál élő adásban, hogy visszacsábítsa a Pirkadathoz Becky-t. Ez egyfajta bocsánatkérés is, mivel elég csúnya dolgokat vág a lány fejéhez. 


"– Azt a jószagú…! – suttogtam. Nem érdekelt, hogy az NBC-sek meredten bámultak, és hogy nagy valószínűséggel elbaltáztam az interjút. Mike Pomeroy főzött! Ráadásul élő adásban!
– Én immár húsz éve készítek frittatát… – kezdte mesélni, miközben feldarabolt zöldségeket kevert a tálba, amiket biztosan a büféasztalon talált a ropogtatni valók között. – Egy bizonyos olasz filmcsillag tanított meg rá, akivel egyszer egy gyönyörű hétvégét töltöttünk el ruha nélkül – kacsintott a kamerába. – Azóta időnként otthon is elkészítem ezt az ételt, de csak azoknak, csakis azoknak az embereknek, akik igazán fontosak nekem.
Visszahuppantam a székemre.
– A frittata lényege – folytatta Mike –, hogy a lehető legforróbb legyen a serpenyőnk. Ugyanis ettől lesz, kedves barátaim, szinte – itt drámai hatásszünetet tartott – pihés.
Kitört belőlem a nevetés. A producerek zavartan néztek rám.
– Elnézést – mondtam még mindig kacagva. – Tudják, ez egy belső… elnézést. – És mennyivel jobb szó, mint a ’bolyhos’. Az úgy hangzana, mintha fertőző lenne a frittata."

Egy szó mint száz, a történet megér egy próbát, viszont ha elolvasod, mindenképpen nézd meg utána (vagy előtte) a filmet is, mert Harrison Ford most is nagyot alakít. :)

Pontozás: 10/9

Az egy pont levonás főképp azért volt, mert a filmhez képest a könyvben kevésbé voltak kidolgozottak a karakterek, és Becky tényleg sokszor idegesített. 

2013. január 9., szerda

Heather Graham - Halál a táncparketten

Ismertető: "Lara Trudeau a táncversenyek koronázatlan királynője mindaddig, amíg véletlenül túl sok nyugtatót vesz be, és holtan esik össze a táncparketten. Doug O'Casey, Lara szeretője azonban arra gyanakszik, hogy nem baleset történt, s megbízza magánnyomozó bátyját, hogy járjon utána az eseményeknek. A táncstúdió vezetője, Shannon szintén nyomozni kezd, hiszen valaki megfenyegette, hogy ő lesz a következő…"




Ez végre könyv! Krimi a maga nemében. Sziporkázó párbeszédekkel tűzdelt történet, rengeteg cselekménnyel. Izgalmas, ugyanakkor humoros is. Shannon és Quinn nagyon jó kis páros, tetszenek a szópárbajok, és a tánctanulás is. Az különösen tetszett, hogy az írónő Rajzold le holtan című könyvének néhány szereplője és helyszíne ismét felbukkant ebben a történetben is. Jó volt, hogy nem lehetett előre tudni, ki a gyilkos, vagy kik a gyilkosok. Ahogy Quinn nyomozott, úgy izgultam én is, hogy milyen új információra derül fény legközelebb. Örülök, hogy a megérzéseim nem csaltak, és a 3 gyanúsítottból 2 tényleg bűnös volt. És a bűnös elnyerte méltó büntetését.


Pontozás: 10/10




2013 első olvasása

Volt egy pár rövidebb romantikus olvasmány amivel bemelegítettem, de ez az első nagyobb lélegzetvételű könyv, s ezért számomra ez az első könyv idén. Sajnos rögtön nagy csalódás is volt számomra. 

Victoria Clayton - Hol késel hercegem

Tartalma: 
"A szerelem útjai kifürkészhetetlenek...
Egy lány sok békát kénytelen végigcsókolni, mire rálel mesebeli hercegére, de Marigold egy igazi varangyos békát talált. A Lenoir Balett Társulat vezető táncosnőjeként a legjobb úton halad, hogy primabalerina legyen belőle. Megvan hozzá a tehetsége, és a társulat balettigazgatója, Sebastian Lenoir szó szerint agyondolgoztatja, hogy Marigoldot a legjobbak közé juttassa.
De amikor egy fájdalmas esés után hazabiceg Northumberlandbe, hogy visszanyerje az egészségét, Marigoldnak csak egy félelme van: hogy ez az esés az álmainak is véget vet. A gyerekkori barátja, Rafe, aki pontosan olyan elragadó, mint ahogy az emlékeiben él, szerencsére alig várja, hogy levegye a lábáról. De vajon várja-e még egy jóképű idegen is a kulisszák mögött?"

Vélemény: 
704 oldal tömény borzalom. Életem egyik legpocsékabb olvasmánya. Lehet, hogy túl magas a léc, ami szerint ítélem az ilyen könyveket, de nálam ha balett és "romantika", akkor Nora Roberts Piruett és Táncrend című könyvei az alapok. Ezekhez képest Victoria Clayton könyve sehol nincs. Ritka az olyan könyv, amiben szó szerint semmi nem ragad meg. A szereplők jelleme szörnyű, a történet förtelmes, számomra igencsak értéktelen. Se humor, se egy jópofa szereplő nem segített a történet beindításában. Kész kínszenvedés volt az olvasása, pedig elég sok jó véleményt olvastam a könyvről... Nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. 

Pontozás: 10/1 
Az 1 pont is jóindulatból, mert Siggy a nyúl valamicskét dobott a történeten. 


2012-es összefoglaló

Kicsit halogattam az összefoglaló megírását, de íme:

A 2012-es évben elég sokat sikerült olvasnom, bár a várólistám is növekedett elég szépen. 122 könyvet olvastam, és pár kisebb romantikust, amit nem jelöltem a moly-on. Krimikben bővelkedett az év, de azért több mindenbe belekóstoltam. Az idei kihívásoknál főleg romantikusokat tettem fel a polcomra, mert ezek tényleg kihívást jelentenek. Inkább a krimi és akció könyveket szeretem, ha épp romantikus krimi kis humorral fűszerezve akad a kezembe, azt sem vetem meg. A nagyon szirupos romantikusoktól viszont nem vagyok elájulva. Reméljük, hogy idén is sok könyvet olvashatok, legyen az új, vagy akár újraolvasás. Elhatároztam, hogy Fable és Roberts könyveit mindenképpen újraolvasom, illetve a számomra újakat elolvasom, mert imádom mindkét írónő könyveit. Kíváncsi vagyok az új Fable-re, Garwood-ra, és remélhetőleg Karen Rose könyveiből is lesz egy újabb magyarul megjelent. 

És hogy kiktől olvastam 2012-ben: Nora Roberts, Vavyan Fable, Judith Kay, Simone Elkeles, Jennifer Crusie, Walt Disney, Susan Elizabeth Phillips, Sohonyai Edit, Sarah Mason, Linda Howard, Karen Rose, Christina Dodd, Robin Kaye, Cathy Williams, Heather Graham, Audrey Niffenegger, Judith McNaught, Julie James, Julie Garwood, Melissa Hill, Alessandro Baricco, Rhonda Freeman, Charles Dickens, Sandra Brown, Freya North, Sophie Kinsella, Jill Mansell, Jane Green, Jennifer Weiner, Nicholas Sparks, Daniel Glattauer, Jay Asher, Gayle Callen, Lorraine Heath, Kinley MacGregor, Cécile Aubry, Catherine Anderson, Eric Knight, Hervay Gizella, Karsai Gizella és még sorolhatnánk. :)

Katarzyna Miller – Monika Pawluczuk: Nőnek lenni és nem bedilizni című könyvét pár oldal úton abbahagytam. Nem éreztem késztetést a végigolvasására, de idén remélhetőleg újra nekifutok.

2012. december 30., vasárnap

Csökkentsd a Várólistádat 2013

2012. április 29-én új fordulatot vett az életem. Csatlakoztam egy közösséghez, ahol nem néznek rám UFO-ként, ha azt mondom, a hétvégémet olvasással töltöttem. Végre egy olyan társaságba csöppentem bele, ahol elfogadnak olyannak, amilyen valójában vagyok. Kellett egy kis idő, míg kiismertem magam az oldalon. Rengeteg kihívást találtam, amik arra ösztönözzek, hogy minél több könyvet elolvassak. Részt is vettem már egy párban, és meg is akadt akkoriban a szemem egy olyan nevűn, hogy "Csökkentsd a várólistádat 2012". A jelentkezési határidő 2011.12.31. volt, így szomorúan vettem tudomásul, hogy erről lecsúsztam. Nem olyan rég észrevettem, hogy megint elindul ez a kihívás, így jelentkeztem. Kíváncsi vagyok, hogy tudom-e majd teljesíteni a feltételeket, bár bízom benne, hogy 12 könyv elolvasása nem fog gondot okozni, mivel legszívesebben éjjel nappal olvasnék. A kérdés csak az, lesz e rá elég időm? :) Lesz, hiszen pár órát valahogy csak ki tudunk majd szorítani magunknak nem? 


Két listát szerkesztettem. Az eredetin rajta van 12 könyv, és van egy alternatív (szintén 12 könyv), amiből választhatok, ha az eredeti listán szereplő bármely könyvtől elmenne a kedvem. Holnap (2012.12.31.) a jelentkezési határidő vége. Holnap éjféltől már nem lehet jelentkezni, így aki még nem tette meg, szerintem itt az ideje. :) Személy szerint én próbáltam egy könnyed listát összeállítani, hátha kedvet kapok hozzá, mert mostanában főleg krimiket olvasok. :)

Eredeti lista:
Nora Roberts: A tudás kulcsa

Nora Roberts: A fény kulcsa

Nora Roberts: A bátorság kulcsa

Karen Rose: Számolj tízig

Alex Flinn: Csók, pont jókor
Vavyan Fable: Barbárság Tengere

Heather Graham: Halál a táncparketten

Judith McNaught: Örök bizalom

Mary Jo Putney: Selyem és titok

Mary Jo Putney: Selyem és árnyék

Mary Jo Putney: A selyemfátyol

Catherine Anderson: Megsebzett szív
Alternatív lista:
Catherine Anderson: Fantomkeringő
Catherine Anderson: Édes semmiségek
Catherine Anderson: Az ég kékje
Catherine Anderson: Csillogó szemmel
Catherine Anderson: A nap fénye
Catherine Anderson: A nap érintése
Catherine Anderson: Hajnali fény
Catherine Anderson: Csillogás
Catherine Anderson: Út a boldogsághoz
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac
Jules Verne: Várkastély a Kárpátokban
 
Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül
Nicholas Sparks: Üzenet a palackban